Mindenről,amit tudni érdemes,lehet a Magyar őshonos állatokról...és Mindenkinek,aki tapasztalatokat cserélne,vagy akik szeretnének tartani ilyen állatokat.
Nekem először volt a Kátkiból magyar fajta baromfi,sárga,kendermagos és fehér.
Aztán pár évvel később még Pécsváradról Zengő,szintén sárgában és kendermagosban és kékben.Ha most választanom kellene, ha meg köveznének ezért,akkor is a Zengőt választanám.És úgy gondolom sok mai vidéki portán azért van jogosultsága ennek a fajtának,mert a legjobban kielégíti a "régi hagyományos," kertben kapirgálós,jól tojó,és fazékban is mutatós baromfiról alkotott képet.
És ezek a tájfajták még léteznek? Meddig, nem nyeli el őket az intenzív tojó tyúkok dömpingje? Meddig lesznek nénik akik keltetnek?
A központi tenyésztésszervezés elég régóta megy, volt haszna is. És sajnos egy csomó kárt is okozott.
Bárki behozhat fajtákat és itthoni állományokat javíthat, vagy rongálhat vele anélkül, hogy bárki megnézte volna, hogy hazai körülmények között (éghajlat, táplálék, stb) működik e a behozott fajta.
Tudtok ilyen állományokról, tájfajtákról fényképet leírást feltenni? Vagy utalást, hogyan keressek rá a neten?
2014-ben Magyarországon - és ez részben válasz a kérdésedre, miszerint mit értünk központosított állattenyésztés alatt - léteznek államilag elismert fajták. Melyeknek pontosan meghatározzák a tenyésztésüket, tartási körülményeiket és kő keményen sztenderdek közé szorítják őket. Gyakorlatilag beleszólnak a teljes tenyésztésbe. Valamit valamiért. Ha már elismerik, akkor bele is akarnak szólni. Feltételekhez kötik az elismerést, sokszor érthetetlen, teljességgel logikátlan feltételekhez. Időnként olyanokhoz, amik kárára vannak egy adott fajtának. Olyan feltételekhez, amit bizony sokan nem is tudnak teljesíteni. Sok esetben pl. azért, mert nincs rá anyagi forrásuk,- hátterük. Ez igaz a díszbaromfikra és a gazdasági hasznú baromfikra is. Hivatalosan Hazánkban azt tekintik fajtának, amit a NÉBIH illetékes hivatala elismer, elfogad. Gazdasági baromfi fajták elismerését, tenyésztését ún. nukleusz állományok fenntartásához kötik. Ez véleményem szerint hiba. Nagyon nagy hiba. Ez a saját határozott véleményem. Tájfajtáktól gyakorlatilag tartanak, quázi félnek. Egyenlőre.
És akkor rá is térhetünk a tájfajtákra. Tájfajták igen is léteznek. Még hozzá kiváló állományok lelhetők fel Magyarországon. Igaz ez úgy a kisállatokra, baromfikra, mint a négylábú patásokra. Baromfikra különösen. Tájfajták eredeti mivoltukban maradtak fent, vagy léteznek. Központilag nem tudnak rájuk nyúlni, nem tudják az éppen adott érdekeknek megfelelően irányítani a tartásukat, tenyésztésüket. Ezért a tájfajták lényegesen erősebb minőségben vannak jelen, mint az elismert fajták. Tájfajta is fajta! Előző írásomban már említettem, a "régi" állattenyésztésben a tájfajták voltak az alap. Tájfajták a leginkább alkalmasak a hozzájuk genetikailag legközelebb álló "elismert" fajták frissítésére. Ám ettől központilag irtóznak, szinte tiltakoznak. Már a tudomány is egy ideje elméletet gyártott rá, hogy miért ne. Semmi más nem áll a háttérben, mint bizonyos érdek és tőkés csoportok lobbija. Ám mindez nagyon nagyon lassan kezd ismét változni. Ezzel együtt a szemlélet is. Úgy tűnik az illetékesek belátják, - ha nyögve nyelősen is - hogy a tájfajták fenntartása quázi létkérdés.
Hogy mi a tájfajta? Íme:
A tájfajták népi szelekció hatására alakultak ki, valamint egyedeiknek mindig vannak olyan tulajdonságaik, melyek révén a táj ökológiai tényezőinek szélsőséges kilengéseihez is képesek alkalmazkodni
Tájfajtának nevezzük azt a fajtán belül kialakuklt állatcsoportot, amelynek egyedei egyes vidékek eltérő viszonyainak következtében bizonyos különálló tulajdonságokra tettek szert. Adott tájegységre jellemző, ott kitenyésztett, elterjedt és fenntartott fajta, vagy változat. Ilyen tájfajták Hazánkban pl. a bonyhádi tarka szarvasmarha, a mezőhegyesi félvér ló, a tarka kajla fülű,- vagy szalontai sertés. És Baranya megyében a Baranyai Tájfajta tyúk.
Zengő Plymouth (fajtakód 85) - jelenleg Mecseki zengő (fajtakód 115) - tyúk fajta 1993 óta létezik. Tájfajtának indult, ám államilag elismerték, leszabályozták a tenyésztését. Tehát manapság fajta. Ha úgy tetszik új fajta. Létezik majd 25 év múlva is és vélhetően marad elismert fajta. Jelenlegi érdekek a fajta körül ezt követelik meg. Megjegyzem kiváló minőségben tartják fenn a Mecseki zengő törzstenyészetet.
A Zengő névre keresztelt tyúk, meg van még egy kopasz nyakú (azt hiszem). Azok mik tájfajták, vagy új fajták? És ha fennmaradnak 25 év múlva lesznek fajták, tájfajták?
Sok fajta tartási körülmények változása miatt alakul át. Sok a használat hiány miatt. És sok fajtába belekevernek mást is, akár elhallgatva ennek tényét. Nem tudom, hogy lehet valamit visszatenyészteni. Szerintem az amit visszatenyésztünk az már nem lesz ugyanaz mint ami elveszett. A parlagi kecske sem ugyanaz mint 100 évvel ezelőtti tájfajták. Amit el tudunk érni max. egy extenzív hasznosítási típusú fajta. Parlagi, vagy inkább nemesített azaz a fellelt állatokból kiindulva szelektálunk, küllemre, fejésre-tejtermelésre, és legeltetős tartásmódra. De nem lesz ugyanaz mint rég. Már csak azért sem mert a régmúlt dokumentációja kevés esetben elegendő. De boldog lennék, ha 50 évnél régebbi kecskés fotókat találnék, vagy ha már Baranya akkor cikta juhokról fényképeket. Vagy olyan nénit bácsit aki még emlékszik milyen nyájak voltak Tolnában Baranyában gyerekkorukban. Vagy hogyan dolgozták fel a gyapjút házilag.
Szerintetek miért változott a cigája 50 év alatt annyit, hogy a 40-50 kilós anyákból mára a 60-70 kilónál tartunk? Csak szelekció?
Picit pontosítanék. Tájfajták nem utólag alakultak, alakulnak ki. A század elejétől egészen az ötvenes évek végéig az egyes tájfajta változatok voltak a mérvadóak. Azok képezték az alapot. Még a korabeli szakkönyvek is a tájfajtákra hivatkoztak. Sőt a Magyaróvári sárga Magyar tyúk még ma is tájfajta változatként van elkönyvelve, de ez már egy másik történet. Mai kor feladata pedig nem a tájfajták kialakítása, pont azért, amit te magad is leírtál. Sokkal inkább a tájfajták "visszatenyésztése".
"Nincsenek tájfajták kialakulóban, csak egy rakás keverék. Remélem azért van ahol tévedek!" - Igazad is van, meg nem is. Ahogy mondod, valahol tévedsz. Vannak tájfajták és nem csak kialakulóban. És ezek nem keverékek.
Hiába alakultak ki tájfajták utólag. Igazán ezt mindig az utókor tudja értékelni.
Sajnos most kevéssé van idejük kialakulni a tájfajtáknak, mert olyan mennyiségben hoznak be külhonból állatokat amit a hazai populációnak nincs ideje feldolgozni.
Nincsenek tájfajták kialakulóban, csak egy rakás keverék. Remélem azért van ahol tévedek!
"Illetve van olyan aki azon az állásponton van, ha igény van rá csinálunk."
Ha még esetleg nem szólt volna senki a fenti kijelentést kinyilvánító, túlművelt "szakembernek", akkor tájékoztatom, hogy már kb. 100 éve létezik a fajta. Nem a düh beszél belőlem, csupán a szomorúság. Az már más lapra tartozik, hogy majdnem valóban véglegesen kipusztult. Nagy János (Baranyai Óriás) mentette meg a fajtát. 2014. augusztus 9-én a Szentlőrinci Gazdanapokon Nagy János a legmagasabb szintű kitüntetést kapta a Magyar Óriásnyúl megmentéséért.
