Ne emészd magad, mindenkivel előfordul legalább egyszer az életben. Én a benzintank leszedésénél miután a benzinszűrő teljes tartalma az autó alá folyt még megpróbáltam leflexelni egy berohadt csavaranyát. A fő, hogy a tűzoltó készülék(ek) könnyen elérhető helyen legyenek és mindig ugyanott hogy ne kelljen gondolkodni honnan kapd elő. Nekem a bejárati ajtó mellett van a falra csavarozva, szinte az ajtófélfára, hogy kívülről is és belülről is azonnal a kezem ügyébe kerüljön.
Ja, tervben van egy lemez, még nem nem volt rá érkezésem kitalálni, hogy keressek egy helyet, ahol méretre vágják, vagy én hasítsam ketté a vadiúj lidis plazmavágóval :)
Egyébként nem is olyan egyszerű döntés: ha vékonyat vesz az ember, az meghajlik a hőtől, ha vastagot, azt nem tudja beemelni (és kifizetni :) A 3cm vastag szerszámacél préslemez, amin hegesztek, az nem ég át szerencsére. Ami a probléma, az az én hülyeségem: pont ma gyújtottam fel majdnem a műhelyt és magamat. Véletlenül kint maradt egy kis tálka aceton, amivel valamit puceváltam Elfelejtettem. Pont belepattant valami szikra. Mondjuk az éget volna a vaslemezen is :)
Általában igen. Az oka pedig az hogy a tőcsavarra tett anya meghúzásakor nem kell a csavarnak a menetben elforognia így annak a súrlódása nem számít bele az összeszorító erőbe ha nyomatékra húznád. A másik ok, ha a hőtől elhajolna akkor is le lehessen venni az alkatrészt mert az anyát letekered és le lehet húzni míg az elvetemedett csavarral körbe-körbe kellene mozognia az egész alkatrésznek a kicsavaráskor.
gyárilag a kipufogó (és a turbó is) úgy van felszerelve, hogy tőcsavar megy a turbón (motorblokkon) lévő furatba és az illeszkedő alkatrész anyával van rögzítve a tőcsavarra? Miért? Lehet-e sima hatlapfejű csavart alkalmazni? Egy ok jut eszembe: talán így védik a menetet az értékesebb alkatrészen, hogy ne az legyen mindig csesztetve? Vagy van más ok is?
A sósavval rozsdátlanított turbó ház kráteres felfekvő felületét flexszel, majd egy síknak minősített gyémántos fenőkővel felsíkoltam. A berohadt csavarokat sikerült klasszik módon kifúrni és menetfúróval helyrehozni a menetet.
A ház kapott egy hőálló kerámia festéket, szaxerűen ráégetve. Összerakva egész pofás, a turbinalapátok kézzel, sacimentriával megmérve nem ütnek nagyobbat a 409 adta specifikációnál :)
A csapágyas részt feltöltöttem olajjal és elteszem tarcsiba, ki tudja, mit hoz a jövő . Majd olyan szép, mint az új :)
Ja, és ha már belefogta, hegesztettem egy új kipufogó könyököt is savállóból, na az nagy sz0pás volt, legközelebb inkább elmegyek egy kipufogóshoz :)
Lehet hogy városi legenda, de a második VH idején a pözsó mérnökei kifundálták azt, hogy miképpen tudják a németeket beszopatni az ő általuk gyártott (és a németek által használt) gépjárművekkel. A nívópálcát egy kissé moddolták, tehát még úgy tűnt, hogy elég az oil a tankban, de már régen kevés volt. Így gyakori volt az hogy lerohad a teherótó a sztyeppe közepén.
Hamár 710. Voltam az autószerelőmnél, és befutott a falu kasznisa. Mesélte, egy kis női hölgy ügyfele megkérdezte, nem-e vágott le a nívópálcából mikor csinálta az autóját...
Igen. De előtte is ismert volt (a tévedés jogát fenntartom), csak nem vették figyelembe a gyártás folyamán. Amúgy a 316 sem imádja a klórt, csak sokszor jobban elviseli, mint a haverja. A 317 meg egy nagyságrenddel jobban bírja a kiképzést, mint a 304.
Ellenben ez ma már annyira közismert tény, hogy némi utánaolvasással rá lehet jönni, hogy nem jó ötlet ennek a használata. A tervezők most vagy nem vették figyelembe ezt az apróságot, vagy a menedzsment utasította őket anyagi szempontokat figyelembe véve (majd az alvállalkozók garanciában kijavítják), vagy a 'hátha jó lesz ez is' alapon döntöttek így. De a franc sem tudja. Ezen fővállalkozónál néha még a pontos méretek is szakmai titoknak számítanak... Nemhogy a felhasználás mikéntje, vagy valami hasonló. :)
Olcsó húsnak híg a leve. Nem véletlen járja az a mondás, hogy a legolcsóbb kínai cípők a legdrágábbak. (Persze manapság már minden kínai, szóval a helyzet kicsit árnyaltabb...)
Szeretem azt, amikor a nagy ésszel és még nagyobb arccal rendelkező embereket utoléri a sorsuk. Egy 400+ milliós beruházásnál spóroltak az anyagon. 304L anyagot írtak elő, mert úgy majdnem felére lehet csökkenteni a gyártási költség ezen részét, mintha 316L alapanyag lett volna felhasználva. Nos, készítettem pár képet, ebből kettőből kiemelem a lényeget.
Azok a barna foltok ott a kezdetei a korróziónak. Az a fehér, porszerű, az meg só. Konyhasó. Minden csupa nyirkosság az üzemben. Tanulság? Szerintem ez nem lesz olcsó. Bár már kezdődött a vádaskodás, hogy elmaradt a passziválás, meg ilyesmik, és azért rozsdásodik...
Kép nélkül tippelem. Barna foltok Blumerillás levélfoltosság, kis lyukak pedig levéllyukasztó gomba.
Utóbbi nem szokott komoly gondot okozni tudtommal. Nálam ezek nem jellemzőek ezért sok ismeretem nincs velük, illetve bio védekezést használok csak amúgy is.
Ma jelezte a kereskedőm, hogy előreláthatóan 2 hét múlva cseresznyerázás. Ideális esetben lemegy hétközben és a 6-7-ei hétvégén lehet talit tartani, kevésbé ideális esetben legkésőbb a 13-14-ei hétvége. Pontosabb infóval majd még jelentkezem.
Vállaltam egy maszekot (háát, megpróbálhatom megcsinálni jeligére), a cég eszközeinek és alapanyaginak a használatával (a főnök tudtával és beleegyezésével), s menten eszembe jutott az egyetemistás vicc: röhögni fogsz, holnap ZH.
Szeretem a kihívásokat, tehát péntekig-szombatig meg kell tanulnom a kissé vékonyabb anyagok hegesztését. A feladat egyszerű(nek tűnik), 0,5millis rozsdamentesből kettő 'asztallapot' barkácsolni, hegesztett sarkokkal... Ma egy kissé tovább maradtam - gyakorolni, felidézni azt a keveset, amit megtanultam. Nem lett rossz (csak a jó az nem ilyen), még vannak bőven kihívások. Kettes lemezdarabkák kezdésnek. Fólia le, heftek mindenhova (külső sarokvarrat). Valami égett szag. Sebaj, biztos a sztahanovista kolléga műve, kettő asztallal arrébb. Nekiállok varrni, füst- és lángjelenségek. Miafranc? Ja, hogy mindkét oldalon fóliázott a lemez, óhogyazabánatos, füstszagú, műanyaggal bevont, bánatos, búval bélelt, ótvaros... Amúgy még mindig||ismét nem áll kézre semmi sem. :) Sűrűn awizok. Meg túl hosszú ívet sikerült tartanom, ami nem tesz jót semminek sem - nem lett vészesen oxidos a varrat és környéke, de a jó az nem ilyen. A hozaganyag adagolása meg... Hááát... Raktam gazdagon. Ami anyagpazarlás és ismételten felesleges munka.
S idéznem, ha sikerül:
És nem elég akarni:de tenni, tenni kell!
De tegnap és ma egy ellenáramú keverőt úgy rittybe rendettettem, hogy az egyszerűen szépre sikerült. Köszönet a hegesztő kollégának, aki nem kalapáccsal és negyvenes lamellással ugrott neki a szálcsiszolt lemeznek, nem húzta-vonta a hegesztőasztalon, meg ilyen apróságok. Szóval ha a varratelszíneződés nem lett volna, akkor már önnön magában szép lenne a végeredmény. Elektropolír, némi víz és jó napot. A hengerítás redváját is szépen leszedte a foszforsav. Nem olyan a kinézete, mint a profi cuccoknak (kádban elektropolír, üveggyöngy, ect), de szemre kellemes. Már csak arra lennék kíváncsi, hogy a filctoll nyomát mivel kellene eltávolítani - csiszolás nélkül. Mert addig jók vagyunk, hogy nitró. De amikor a jelölésre hegesztenek, a jelölés az megmarad, csak a hígító nem mossa le a hegesztés környékén. A denszesz sem... :/
