Egy topik, amelyben összegyűjthetjük az eddig, Viktor Rezun (alias ,,Viktor Szuvorov") irodalmi tevékenységével kapcsolatban megjelent kritikákat hadtörténészek és katonai szakértők tollából.
forrásjegyzék a magyar kiadásban is van. Én azt hiányolom, hogy a jégtörőben volt egy halvány ígérete, hogy majd az M-napban lesznek levéltári hivatkozások. Na abból volt idáig egy darab. (szerintem az is áttételes, mivel sokat hivatkozik egy szovjet hadtörténeti folyóiratra és annak az irodalomjegyzékéből szerezte)
Most tartrok a mozgósítás kérdésénél és ott, hogy a Vörös Hadsereg és Flotta 1941 júniusában 5.500.000 főt tartott fegyverben. Na itt kíváncsi lennék a valós adatra, mert ha még ha nem is igaz azt könnyen el tudom képzelni 2-4 milliós számot is akár.
Egyébként pont az Ivanov, az amit nagyon ügyesen manipulál. Ír egy fejezetet, ahol megemlíti egyszer Szuhoj nevét (másokkal együtt) ugyanakkor többet beszél a B5N vélt és valós tulajdonságairól. Majd ír pár fejezetet egészen más témáról és újra előveszi az Ivanov témát. Vajon miért van szükség erre a közben lévő fejezetekre, ha nem azért, hogy közben felejtsünk arról, hogy mit is írt ott. Ott arról van szó, hogy jó lenne egy olyan gép, amiből akár 100.000-150.000 db-ot lehetne gyártani, ellenben a későbbi fejezetben már arró beszél, hogy határozat van arról, hogy ennyit kell gyártani, miközben az első fejezetben erre nem találtam utalást. Az is érdekes, amikor arról ír, hogy ez egy egyszerű könnyen gyártható repülőgép, ugyanakkor megemlíti, hogy páncélozva van és a tüzelőanyag tartályokba kipufogó gázt vezetnek a találatból adódó robbanás/tűz elkerülése végett, ami más repülőgépeken nincs. Nekem valahogy nem tűnik ilyen különleges rendszerekkel ellátva olyan egyszerüen gyártható gépnek.
Ugyan ezzel kapcsolatban veti fel a pilótaképzést. Az mondjuk megmosolyogtató, hogy szerinte a szovjet fiatalokat kényszeríti a komszomol, hogy pilóta legyen. Kíváncsi lennék hány fiút kellene kényszeríteni arra, hogy ha az állam fizeti akkor repüljön. Na de mindegy. Igazából ebben a fejezetben az az érdekes, ahogy a kedvelt módszerét alkalmazza, mindent matematikai úton vezet le, kiválaszt egyes esetekben feltételez egy számára megfelelő adatot amit onnantól tényként kezel és azzal számolva és átlagnak tekintve mint szorzószám használja. Következetesen nem veszi figyelembe a 30-as évek elején és a 20-as években gyártott harceszközök katasztrofális hadrafoghatóságát. Egyszerűen minden számot úgy tekint, mintha az működőképest eszközt takarna.
Ugyan ezt az egyszerűsített matematikai levezetést használja a szovjet harckocsi hadosztályok és azok felszerelésével kapcsolatban. Megnevezi a kell állapotot, megnevezi a hadosztályok számát, majd az egészet összeszorozza (nem nézi meg a tényleges feltöltöttségi értékeket és a hadrafoghatósági mutatókat. Viszont amikor német páncéloshadosztályokról ír ott hogy-hogynem közli azokat, vagyis ezek a fogalmak nem ismeretlenek számára, csak szelektíven alkalmazza.
Tetszik az a logikai levezetése, hogy mindent 1939 augusztus 19-ére vezet vissza, amivel bizonyítja, hogy a szovjetek már a szeptember 1-i német-lengyel háború előtt megtették volna a háborús előkészületeiket (ami igaz is) csak azt felejti el, hogy 1935 után Európa többi államában is fokozták a fegyverkezést és nem csak a Szovjetunióban (igaz nem olyan mértékben, de azért érdemes megnézni, hogy pl. a britek hány és milyen tervpályázatokat adtak ki repülőgép építésre és tervezésre vonatkozóan, vagy a franciák hogy próbáltak akárhonnan hirtelen repülőgépeket vásárolni).
Mondjuk a tüzérezredek nagy számának taglalásakor, azért kíváncsi lennék, hogy valóban minden szovjet lövészhadosztály áttért-e a 2 tüzérezredes hadrendre (erről azért vannak kétségeim, de utána kellene nézni). Az is érdekea, hogy kijelent, hátha valaki nem számol utána, hogy egy hadtestben 9 lövészezred és 8 tüzérezred van majd hozzáteszi, hogy a tüzérütegek száma másfélszeresen múlják felül a lövészszázadok számát. Na hogy is van ez számoljunk egy kicsit 1 lövészezred 3-as szervezés szerint 9 század (esetleg akkor már talán megjelenik a géppisztolyos század is) vagyis 9x9=81. A 8 tüzérezred szintén 3-as szervezés szerint 8x3 =24 osztály 24x3=72 üteg. Ez csak a tábori tüzérségre vonatkozik az egyéb tüzérséggel természetesen lehetséges a száma de akkor illene a géppuskás és egyéb harcoló századokat meg feltüntetni a lövészeknél. Mondjuk amit egyébként ő is elismer, hogy a szovjet tüzérség nem a manőverezéséről és mozgékonyságáról híres, akkor miért kell tekinteni ezt a lövészhadtest támadónak, amikor pont egy nagyméretű statikus tűzerővel rendelkezik és nem a mozgékonyságáról híres.
Emlitetted nekem HD-n, hogy idaig egy hivatkozast talaltal az M napban valamilyen forrasra. Most egy kicsit beleneztem a legujabb cseh kiadasba ebedszunetben, es tobbet talaltam. Van felhasznalt irodalom jegyzek is. Azt nem neztem meg meg, de meg akarom.
Szeretem a cseheket. :)))) A forditast vegzo, ellenorzo, stb. csapat jo fejek lehetnek. Jo cseh szokas szerint a forditott muvekbe betoldjak a sajat megjegyzeseiket. Altalaban pontositasok, nagyon ritkan privat velemeny, illetve olyanok is elofordulnak, hogyha a szerzo nem jelolt meg forrast, viszont nyilvanvalo, hogy mi a forras, akkor ok potoljak. Szoval sok szep erdekes dolgot irnak altalaban hozza a konyvhoz. Nem a mube. Nos olvasom a hozzafuzeseket, talaltam olyan oldalt ( csak hozzafuzesek, hatra vannak kigyujtve ennel a konyvnel ), ahol a fele oldalon minden hozzafuzes ugy kezdodott. Autoruv omyl ( a szerzo tevedese ). :)))) Ilyenkor termeszetesen hozzateszik, hogy miert, es megadnak forrast, forrasokat is. Es mindezt ugy, hogy egyaltalan nem probaljak cafolni a konyv alapteziset, es a logikai levezeteseket sem tamadjak, szoval a velemenyt nem. Viszont talaltam olyat, hogy: A szerzo messzemeno kovetkezteteseket vont le alapvetoen teves informaciokra alapozva.
Amugy ha emlekszel mondtam mar neked, hogy az M napot erdemes elolvasni, mert ebben a muben lehet talan a legjobban felmerni Szuvorov munkamodszereit, felkeszultseget, stb. Azert mert itt foglalkozik a technikaval a legtobbet, tehat kezzelfoghato, dokumentalt, tesztelt, stb. temakrol ir, khmmm., a maga modjan.
A legjobban azon vontam fel a szemoldokom, amikor olvastam nala, hogy 100 000 Ivanov ( Su-2 ) csatarepulot terveztek a szovjetek legyartani ( Sztalin legnagyobb prioritasa ), a nagy haborura valo felkeszules jegyeben, illetve mar a haboru folyaman. Ami ugyebar 1941 julius elso dekadja vegen kezdodott volna szovjet kotta szerint.
A csehek itt szerenyen annyit fuznek hozza, hogy 1941 vegeig osszesen 17 repulo ezredet terveztek atkepezni erre a tipusra. Ami ha 60 geppel szamolok egy ezredre, akkor is csak 1020 gep. No comment.
Itt tegyem hozza, hogy a csehek fuggelekben betoldottak egy fejezetet, amiben az 1941 julius elso dekadjanak vegen tervezett erocsoportositast mutatja be hadtest szintig bontva, megadva meg hadseregenkent a hadosztalyok szamat, es tipusat, illetve azzal a + infoval megdobva, hogy 1941 julius 21-en hoztak letre a frontokat. A tobbit az olvasora bizva.
Szoval en tovabbra is tartom magam ahhoz az allasponthoz, hogy a Szovjetunio igenis tervezett 41 nyaran tamado hadmuveleteket ( minimalisan mint opcio ) melyhez 2 fo strategiai iranyba sulyoztak eroiket, Lengyelorszag ( 2 sulypont Pripjatytol delre, illetve eszakra ) es Romania-Balkan. Hogy melyik lett volna a fontosabb azt nem tudom. Hogy mennyire volt ra felkeszulve vagy mennyire nem, az jo kerdes, mindenesetre itt elvetem Istvan - egyaltalan nem voltak felkeszulve - verziojat. Majd vele meg errol folytatok vitat szemelyesen. Ebben szerintem a kategorikus megallapitasa tarthatatlan, es szerintem ezt o is be fogja latni, de bele fogunk izzadni.
Mindenesetre Szuvorov grandiozus osszeeskuves elmelete nagyjabol annyira valoszinu, mint a semmi sem lehetetlen tezis alapjan barmilyen mas allitas.
Az pedig hogy milyen modszereket alkalmaz, pl. amirol beszeltunk ez a szuggeszsziv, manipulativ, sulykolo stilus, raadasul milyen VALOGATOTT!!! ( az o tezisenek megfelelo informaciok kiemelese a forrasokbol, azt nem alatamasztok figyelmen kivul hagyasa ) informaciokra - melyek egyebbkent nagyon sokszor hibasak ( jo kerdes, hogy szandekosan "teved", vagy tenyleg ennyire kepzetlen ) - alapoz.
Gyonyoru ez a fenti mondat igaz? :)))))
Mindenesetre ha nem is intenziven, de akar folytathatnank itt egy vitat, mondjuk konkretan az M nap-rol, szetboncolva egyes felyezeteket ( pl. be tudnam neked szurni a cseh megjegyzeseket ). Ha mar mindkettonknel ott a konyv. Akar jatszhatna egyikunk idonkent az ordog ugyvedjet. Biztosan tanulsagos lenne a topic-ot esetleg olvasoknak.
Annyiban fontos ez, mivel sajat magamon tapasztaltam, hogy helyenkent annyira meggyozoen tudja szoni a sajat fonalat, hogy az ember egyszeruen csak azt veszi eszre, hogy valami nem stimmel ( ha van azert bizonyos ralatasa a tortenelem ezen reszere ), es meg azt sem tudja hol tevedt el? Aztan ha van benne akarat aztan oriasi munkaval visszanyomozva kideriti, hogy 4 feligazsag, 3 megrostalt forras, 5 teljesen hiteles adat, es monjuk 1 teljesen hibas adat - ra felepit egy koncepciot, melyet vegigvezet egy fejezeten keresztul, sorban szove bele egyre kissebb igazsagtartalommal biro informaciokat, egyre jobban elferditett, felremagyarazott adatokat. Szoval ezt kegyetlenul jol csinalja, az biztos.
A sors és politika iróniája hogy tudtommal két fő olajforrása volt a Reich-nek: Románia és a Szovjetúnió. Valószínűleg ZI tonnára megmondaná az orosz exportot.
Romániának ugyanis a 1940 dec.4 -i szerződésig voltak egyéb vevői is: Vichy kormány és semlegesek pld. Annyit tudni román forrásból( Ottmar Trasca tanulmánya az 1942-43-as olajmezők elleni támadásokról) hogy a román olajexport 41 májusában a német szükségletek 27%-át fedezte .
Egyébként a szovjet légitámadásokat ott teljesen hatástalannak jellemzik, az első komolyabb támadásnak , amely után jelentősen megerősítették a vidék légvédelmét éppen a "Halpro" bevetést tartják, amikor B24-sek találatokat értek el az Astra Romana olajfinomítóban ( 1942 június 12). Apropó: az USA 1942 június 5-én üzent hadat Romániának.
A szovjet támadással kapcsolatban: 1940 végére éppen hogy "sűrűbb" lett a román hadrend, ugyanis az Erdélyből kivont erők egy részét éppen Moldvába irányították.
Ugyanis pontosan azzal a gonddal találkoztak mint az oroszok a VSZ feloszlatása és a "pasli na domu" után: elhelyezési gondok, ehhez adódott még a besszarábiai és erdélyi menekültjeik elhelyezése.
Nem vitatom a román olaj jelentőségét (bár azért kiváncsi lennék rá, hogy mennyi is volt részesedése a német olajfelhasználásban 1940-1941-ben), csupán azt , hogy ezzel mennyire voltak tisztában a szovjetek. Szerintem tipikus példája annak, hogy a szerző a mai ismereteit vetítit ki az akkori emberek gondolkodásmódjára, és ez szerintem téves következtetésekhez vezethet.
A szovjetek világháború alatti harctevékenységük (néhány esetet kivéve pl az 1942 nyári éjszakai "stratégiai" bombázások (érsd zavaró bombázások politikai célból), amibe néhány romániai célpont is belesett többek között) inkább a közvelen, mint a közvetett megközelítést részesítették előnyben, lásd a zalai olajmezők elfoglalását sem igazán eröltették.
A jelentős számú német csapatok megjelenése Románia területén, meg legalább annyira indokolható az olajérdekeltségek védelmével, mint a hogyan írtad a balkáni hadjárat, és teszem hozzá a Barbarossa keretében való felvonulással.
Amit írsz, a 11. német hadseregről, az inkább annyiban érdekes, hogy cáfolja azt a következtetésemet (márminthogy elfogadom bizonyos mértékben Rezun állítását), hogy lehetséges lehetett volna egy korlátozott, vagy akár nagyobb mértékű katonai anexió szovjet részről Románia ellen. Ugyanis nem hiszek abban, hogy a szovjetek és Sztálin személyszerint, hadművletet kezdeményezett volna az akkor verhetetlennek hitt német haderő ellen. Egyszerűen meggyőződésem, hogy ez Sztálin részéről politikai öngyílkosság lett volna. Sztálinnak az uralkodás volt a fontosabb volt, mint az hogy mekkora területen. Nem véletlenül akart még a háború elején akár területi engedményeket is beválalva békét kötni Hitlerrel.
A román olaj sztori kissé bonyolultabb. Az 1940 őszi Antonescu-Vasgárda nyílt szakadás után, amely később az 1941 januári Vasgárda puccskísérlethez vezetett , hivatalosan Antonescu támogatására, nemhivatalosan az olajvidék ellenörzésére a következő német erők vonultak be Romániába ( 1940 október közepe)
Wehrmacht: 13-ik gépesített gyaloghadosztály + a Német Katonai Misszió egyéb alegységei ( összesen 17561 fő).
Luftwaffe ( légvédelmi egységek, hajózó személyzet, kiképzők): 4869 fő
Ebben nincs benne az Abwehr és Gestapo személyzete. 1940 dec. 4-én lett aláírva a román-német gazdasági szerződés, amelyben a németek elérték hogy kivételezett státust kapjanak a román olajkereskedelemben és kitermelésben.
1940 december eleje: olasz katonai misszió megérkerése: légierő, hegyivadász, tengerészeti kiképzők, ezekből kb. 1 zászlóalj a Prahova völgybe lett elhelyezve.
A német csapatok létszáma 41 márciusától látványosan növekedett, amikor pld. a Das Reich hadosztály is megérkezett. A csapatok létszáma 41 március végére elérte a 370000 főt, igaz ezek nagy része később részt vett a Jugoszlávia és Görögország elleni támadásban.
De 41 márciusa után a kb. 3 hadosztály és 1 légvédelmi hadosztály jelenléte jó becslés , ehhez jön olyan 130-400 repülőgép, német és román vegyesen .
Tehát igenis rá voltak szorulva a románokra: olaj és felvonulási terület.
Ezért is kérdeztem rá korábban hogy volt-e valami konkrét adat az olajvidék elleni támadásra. Mert egyúttal elvágták volna az összeköttetést a balkáni német erőkkel ( lásd 1944 augusztusi átállás következményei).
A németek fő olajszállító vonala a Duna volt.
41-44 között kb. 11500000 t olaj ment a Reich-nek.
Csak egy a bökkenő: egyetlen 90 utáni román forrásban sem találtam utalást szovjet támadási előkészületekre . 41 áprilistól meg bajosan tudtak volna ott támadni az oroszok: Moldovában diszlokált a német 11-ik és a romám 3-ik hadsereg.
Jó az összefoglaló. Talán Showtimenak lesz néhány észrevétele hozzá. Nekem úgy tűnik, hogy nagyjából megfelel a valóságnak. (Apropo, a fegyveres konfliktus a kínaiakkal a KVZsD-n (Kelet-Kínai Vasútvonalon) 1929-ben volt. Előtte kínaiakkal volt konfliktus Tuvában (1927) és Ujgurföldön (1926, 1928)).
Lehet a magyar forditasban szerepelt a 30km mely erodrendszer, a csehbol nem emlekszem erre a kitetelre, marmint a hataron, es 30 km mely. Viszont olyanra igen, hogy nem kellett volna a Sztalin vonalat lebontani, es az uj hataron ujabb eroditest epiteni, illetve minden utvonalat elokesziteni a rombolasra stb.
Amugy ha mar Nomonchan. Utobbi idoben foleg a 30-as evek Kina, Mandzsuria tortenetevel foglalkoztam Pista inspiraciojara. A gonosz szovjetek bekeszereto japanok ( helytelen ) elkepzelesre reagalnek egy amolyan globalis szubjektiv velemennyel.
Vissza kell menni egeszen a sogunatus vegeig. Akkor ugyebar Japan szakitott addigi kulpoljaval, es kitort az izonacionalizmusbol. Onnantol kezdve agressziv expanzios politikat valositott meg, mikozben hol jobban, hol rosszabbul manoverezett diplomaciailag. Onnantol kezdve vilagosan nyomon kovetheto az expanzio. Jott ugyebar a Japan - Kina haboru, mellyel megvetettek a labukat Koreaban, mintegy elso lepeskent. Masodik lepeskent beavatkoztak az un. Boxer felkeles idejen, mely gyakorlatilag csak a palast volt a nagyhatalmak oszzuk fel Kinat egymas kozott akciojan. Utanna tovabb manoverezett, es fokozatosan igyekezett a befolyasi ovezetet novelni, illetve a befolyasi ovezetet fokozatosan Japan fennhatosagi terulette konvertalni. Modszerek : klasszikus. Penzeljunk lazado-rablo csapatokat, majd ezek ellen tamogassuk a helyi hatalmat cserebe meg nagyobb befolyasert, kikepzok, tanacsadok, fegyverek kuldese, majd a tanacsadokon keresztul atvenni az iranyitast, majd tenyleges annexio. Japan gyakorlatilag 1894-5-tol 1937-ig ezt csinalta, tobb kevesebb sikerrel. Tobbszor visszavonulot kellett fujnia a tobbi nagyhatalom nyomasara. Kozben volt ugyebar az Orosz-Japan haboru, 1. VH, meg az orosz polgarhaboru. Ez alatt az idoszak alatt kristalyosodott ki, hogy Mandzsuria, Mongolia, Eszak-Kelet Kina ket hatalom Japan es Oroszorszag, majd a Szovjetunio erdekutkozesi zonajava valik. A Japan terjeszkedest elsosorban Britannia es az USA gatolta, fekezte ( ez a gyoztes 1905-os haboru es az 1. VH alatti idoszakra ertendo ), majd pedig kaptak egy oriasi pofont az ujszulott Szovjetuniotol. Ez az utobbi es az ezen ido alatt es utanna kibontakozo hatalmas Japan gazdasagi valsag ( a vilaggazdasagi valsag kesobb tort ki, es csak rarontott a mar meglehetosen mely japan valsagra ) vezetett szakadashoz a Japan hadseregen belul: kialakult a Kodoha es a Toseiha. Ennek a ket frakcionak a kuzdelme a 20-as - 30-as evekben nagyban alakitotta a terseg tortenelmet. A 40-es evekben szinten, de ezt kesobb. A Kodoha rendkivul reakcios volt, tobb puccskiserletet hajtott vegre, ugyanugy tobb politikai gyilkossagot, stb. A Toseiha bevett vedekezese volt, hogy a kellemetlen Kodohasokat athelyezte a Kanto Gun-hoz, mely igy folyamatosan erosodott, es politikai beallitottsaga okan is tobb magan akciot kezdemenyezett Mandzsuriaban Kulso Mongoliaban, Kinaban, a Szu ellen, a tokioi vezetes akarata elleneben is. Sorozatosan mukodott a Kanto Gunnon kivul is a Japan konspiracios gepezet, fo cellal kiterjeszteni kovetkezo lepeskent a fennhatosagot a fent emlitett teruletekre. Forgatokonyv. Konspiracio - feszultsegkeltes, majd rendor-bunteto akciok, ezek utan pedig a kivonulasrol valo megfeledkezes, hacsak nem kaptak eros nyomast a tobbi hatalomtol. Ebben a jatekban benne volt a Szu, es a tobbi nagyhatalom is. Ami kozos volt, az az olcso kinai munkaerohoz es a termeszeti kincsekhez valo hozzaferes, a lokalis hadurak feletti ellenorzes fenntartasa, erositese, viszont Japannal ez tarsult meg a teruleti expanzioval is.
Egyebbkent ebben az idoszakban amit en a nagyjabol meg egyensulyban tortenno kavarasos idoszaknak neveznek - nagyjabol 20-as evek, volt egy nagyaranyu szovjet bunteto expedicio hadtest - kissebb hadsereg meretu erovel a mandzsuriai vasutat zaklato rablo bandak ellen. Egyebbkent a japanok - Kanto Gun is allandoan ezek ellen lepett fel allandoan, csak eppen a szovjetek kivonultak maguktol, az o katonai akciojukat nem kovette okupacio. Asszem ez 27 vagy 29-ben tortent. Ezutan ugyebar kovetkezett Mandzsuria annexioja japan reszrol, Mandzsu-kuo letrejotte, a tovabbi terjeszkedesek Kulso Mongoliaban, a Devan hadur koruli kavarasok, es az expanzio Eszak-Kelet Kina egyes tartomanyaiba. Ez a 30-as evek eleje, amikor nagyon sikeres volt a japan taktika. Ekkor gyakorlatilag megvalositottak a 2. lepest, es kovetkezett a 3.
Itt gyakorlatilag mar oriasi volt a feszultseg a Japan platformok kozott, ugyebar 36 februar 22-ei puccs kiserlet Tokioban, stb. Gyakorlatilag arrol folyt tobbek kozott a vita, hogy milyen iranyban folytatodjon az expanzio, ki az elsodleges ellenseg. Belso-Mongolia - Sziberia - tehat Szu
Kina
Nankai - vagyis del-kelet azsia gyarmatai - GB, Neth. Fra.
Usa
A Kodoha elso helyen a Szu-t kezelte, a Toseiha Kinat es a Nankai-t preferalta.
A puccs leverese utan es elotte is a Toseiha volt, illetve maradott nyeregben, igy a hivatalos politika inkabb kerulte a konfrontaciot a Szu-val, viszont toleralta a Kanto Gun partizanakcioit, hiszen nagyreszt ezeknek koszonhette a 20-as-30-as evek expanzioit egeszen 37-ig.
37-ben gyakorlatilag eldolt, hogy a kovetkezo lepes Kina. Esemenyek ismertek, Marco Polo hid-i incidens, Sanghaj ujboli megtamadasa, stb. Kozben tovabb ment a bugyogas Mandzsuriaban, evente tobb szaz hatarsertes a szovjet hataron, melyet tobbnyire, de nem kizarolag a japanok inicialtak. Az elso valtozas 38-ban volt a Chasan tonal, mely valojaban egy korlatozott hadmuveletnek indult Japan kezdemenyezesre, melynek a celja a Szovjet Hadsereg erejenek a felmeresere iranyult. Nagyobb konfliktussa a helyi japan parancsnok tulbuzgosaga miatt valt. MIndenesetre a japan vezetes azt a tanulsagot szurte le tobbek kozott, hogy a Primorsko fele tulsagosan eros az RKKA es arrafele nem ildomos probalkozni. Masik tanulsag, at kell szervezniuk a hadosztalyaikat kissebb letszamu nagyobb tuzerovel rendelkezo egysegekke.
A kovetkezo jelentos, sorsfordito esemeny volt a Nomonchan-i, melyben eros szerepe volt megintcsak a Kanto Gunnak, de megvolt a tokioi elozetes jovahagyas( ha nem tevedek, de asszem nem) is. Ez Belso Mongoliaba iranyult, megprobaltak szamukra kedvezo terepen megmerkozni az RKKA-val, es egyben terjeszkedni. Vegzodott, ahogy vegzodott, es ez vegleg eldontotte, hogy felhagynak a Sziberia fele valo probalkozassal.
Ugyebar felmerult a masik topicon, hogy tenyleg akkora pofon volt-e a japanoknak Chalchyn - Gol? Igen. Idealis korulmenyek kozott sem voltak kepesek egyetlen egy szegmensben sem felulkerekedni az RKKA-n es feltarta azt a minoseg es mennyisegbeli kulonbseget, ami a ket hadero kozott volt. Valojaban a kinai haboruban annyira tul lett terhelve a japan hadsereg, hogy mas konfliktusra mas nagyhatalommal nem is gondolhatott egy az egyben szarazfoldi scenarioban, ezenkivul Kinaval sem birtak elbanni. Igy jott el aztan 41 es az invazio a Nankaiba.
Konkluzio a Japan - Szovjet viszonyrol a 2 vilaghaboru kozotti idoszakban.
Miutan az orosz polgarhaborut a bolsevikok megnyertek es sorban vereseget mertek az intervencios csapatokra ( kozte a Japanokra is ), a megalakulo a vilagpolitikaban a helyebe lepett a volt Oroszorszagnak es kulpolitikajaban erzesem szerint elsosorban arra torekedett, hogy visszaszerezze az orosz birodalom volt pozicioit. Ez a szandek konfrontalodott Mandzsuria-Mongoli-Kina tersegeben a Japan ambiciokkal. Ez a vetelkedes nagyjabol hasonlo eszkozokkel folyt azzal a kulonbseggel, hogy a Szu nem fogott teruleti expanzioba, Ez a vetelkedes szamtalan aprobb incidenssel, koztuk fegyveressel jartak egyutt, dontoen Mandzsu-Kuo megalakulasa utan. A letrejott 2 nagy konfrontacio tekintheto bekekorulmenyek kozott vegrehajtott Japan harcfelderitesnek. Ezek sikertelensege aztan meggatolta a tovabbi eszaki iranyba hato expanzios szandekokat, mikozben a vetelkedes az addig hasznalt modszerekkel tovabb folytatodott Kinaban ( ott ugyebar gyakorlatilag harcoltak egymas ellen ).
Egy mondatban: Ket nagyhatalom vetelkedett egymassal gyakorlatilag 50 even keresztul ugyanazon tersegert valtakozo sikerrel, mely tobb esetben fegyveres harcca, sot haboruva fajult.
Ilyen szituacioban senki nem bizonygathatja, hogy egyik oldal aldozat lett volna. 50 ev vetelkedesben csak az valtozott, hogy eppen ki a kezdemenyezo, es mekkora merteket olt eppen a vetelkedes.
Nagyon ügyesen érvel, legalább is a felületes ismeretekkel rendelkező olvasó meggyőzéséhez. Már a könyv elején megmutatja, hogy a szovjet propaganda (nem történészek) hanem a politika ugyan azt az eseményt az idő múlásával más-más képen magyarázta (ezáltal hiteltelenné teszi minden megnyilvánulását, és ha ebből logikusan következik, hogy ha az ellenfelem hazudik, akkor Én igazat mondok (ez persze nem igaz de jó taktika). Ezért hoz fel olyan példákat, mint a ki kezdte a háborút, vagy a szovjet-lengyel háború megindoklása (érdekes, az itt felsorolt négy érv mellé a legkézenfekvőbben a Kurzon-vonal nagyábbóli visszaállítását kifelejti).
Alapvető érvelési taktikája az érvelésben, hogy először feltételesen állít valamit, majd egy idő után kijelenti, hogy csak ez lehet a logikus magyarázat és onnantól tényként kezeli. Ilyen hadműveleti parancsok esete, amiről nem tud semmi biztosat, de feltételezése szerint, mivel a szovjet csapatok nem tudtak védekezni, csak is támadási parancsot tartalmazhatott (ezt kezdetben feltételezésként közli, majd egy idő után már természetes és elfogadott tényként.
Az érveinek és hivatkozásainak nagy része szovjet tábornokok nagyjából 1960 és 1975 között megjelent visszaemlékezései. Nem veszi figyelembe, hogy ezeket az események utáni ismereteik (politikai és hadtörténeti) erősen befolyásolhatták. De ezekből is csak félmondatokat ragad ki. Egy helyen kijelent, hogy tudja hogy vannak tévedései és bírálói ezekbe az apró tévedéseibe fognak belekötni, ugyanakkor az egész érvrendszere olyan közvetett bizonyítékokra alapozódik aminek nagy része a fent közölt visszaemlékezésekből kiragadott apró idézetek. Sokszor TASzSz közleményekkel, illetve pártkongresszuson való beszédekre hivatkozik, amelyek politikai kinyilatkozások, és egyáltalán nem biztos, hogy a valós szándékokat tükrözte.
A legjellemzőbb a gondolatmenetére a háború kezdetével kapcsolatban a következő gondolatmenet, amit idézek: A történészek a mai napig adósok nekünk a válasszal, hogy ki kezdte el a szovjet-német háborút 1941-ben. Ennek a problémának az eldöntésére egyetlen kritériumot javasolnak a szovjet történészek: aki leadta az első lövést az a bűnös. Miért ne állítanánk fel mi magunk egy másik kritériumot? Miért ne arra figyelnénk, hogy ki kezdte el a mozgósítást, a csapatösszevonást a csapatok operatív fejlesztését azaz ki nyúlt előtte a pisztolyhoz? 290.old. (Itt meg előzi egy gondolatmenet arról, hogy aki előveszi a pisztolyát, az már lő is) Ez egyébként egy jellemző érvelési stílusa, egy feltételezését egy idő után tényként kezeli.
Ugyan azt a gondolatmenetet követi, amikor kijelenti, hogy a tavasszal mozgósított csapatokkal legkésőbb őszig támadni kell, mert nincs téli szálásuk (leszerelni nem is lehet?), továbbá a Szovjetunió nyugati területein nem lehet katonai kiképzést folytatni, tehát csak támadni lehet.
Minden áron azt akarja az olvasóba bebeszélni, hogyha valaki nem statikus védelmet épít ki, az akkor már támad, és minden olyan csapat amely nem elsődlegesen erre a feladatra van kitalálva (tehát nem gyalogos, vagy tüzér) az már támadó. Ugyanakkor védekezési taktikaként kezeli, a felperzselt föld taktikáját és ez elképzelhetőnek tarja akár a Dnyeperig is (ugyanakkor nem beszél arról, hogy a későbbiekben ezeket a területeket vissza kellene foglalni és erre megfelelő felszereltségű csapatok kellenek. Olyan agyrémet vázol fel, hogy a Szovjetuniónak a határai mentén körbe egy 30 km mély aknamezőkkel, felperzselt földel és erődökkel kombinált övezetet kellet volna kiépítenie, mivel nem ezt tette csak is támadni szándékozhatott. Katona létére eléggé érdekes elképzelés, főleg úgy, hogy akkor már mindenki előtt ismertek voltak az 1940-es franciaországi hadjárat tanulságai.
Végig azt állítja, hogy a Szovjetunió semmilyen statikus védelmet nem épített ki a határai mentén, illetve a mi volt azt felszámolta, mégis egy helyen arró értekezik, hogy van kiépített védelem a breszti-erődnél, csak rossz oldalon illetve egy helyütt túl nyíltan vannak elhelyezve a beton megerősített állások (most akkor volt vany nem volt?) Még az is érdekes, amikor a breszti-erődben lévő zászlóaljról úgy ír, hogy a német területen tartozkodik.
A román olaj elvesztésnek túlhangsúlyozásával mai ismereteit vetíti ki, és nem veszi figyelembe, hogy 1941-ben a németek szerintem nem függtek annyira a román olajtól, a szovjetek, pedig nem ismerték ezt fel (mint ahogyan még 1944-ben sem). Jellemző, hogy Ploiesti és a constancai kikötő közötti szállítóvonal elvágásának mekkora jelentőséget tulajdonít, megfeledkezve, hogy a Németország felé futó szállítási útvonalak pont az ellenkező irányban vannak.
Egyszerűen nem hajlandó figyelembe venni, hogy az 1940-es franciaországi hadjárat után minden katonai gondolkodó (a szovjetek és a németek már előtte is) a támadást célravezetőbbnek gondolták és az események függvényében ezt igazolva is látták. Az Ukrajnában elhelyezkedő főerők (amellett, hogy a könyv elolvasása után lehetőnek tarom egy esetleges tervet Románia részeinek, vagy egészének megszállására vonatkozóan, hiszen tudjuk az mindenkori orosz hatalom régi vágya a meleg tengerekhez való kijutás) tökéletes mása a németek 1 évvel korábbi sarlóvágás hadműveletének csapat elhelyezkedésének, de ehhez, mint akkor a francia hadseregnek a németek állásaikból való kimozdulása szükséges. (Nem én találtam ki Számvéber Norbitól halottam és igazat kell neki adnom)
Számomra érdekes, hogy Halhin-Golról úgy beszél, mintha a szovjetek támadták volna meg az ideiglenesen ott tarózkodó békés japánokat. Vagy az 1945-ös tényleges szovjet támadást elítéli, és úgy állítja be, mintha a VH a szegény, békés és védtelen japán csapatokra sújtott volna le, és elfelejti megemlíteni (hogy persze hatalmi érdekektől is vezérelve) de a szovjetek egy olyan szövetségesüknek tett ígéretüket teljesítik, aki nekik a legnagyobb bajban segítettek.
Érdekes, hogy Sztálint mekkora zseninek állítja be, de azt nem magyarázza meg, hogy akkor Hitler hogy előzhette meg. Az különösen mókás, Hitler hatalomra jutását egészen Marx és Lenin műveiből vezeti le, úgy állítva be, mint egy hatalmas összeesküvés-elméletet. Tetszik az is, hogy Zsukov nevének említésekor, majd mindig hozzáteszi, hogy ő az aki akit soha nem győztek le. Viszont furcsa volt, hogy mennyire lehúzza Tuhacsevszkijt akinek a nevéhez a mély hadművelet elve kötődik, igaz viszon leírja, hogy ez nem Tuhacsevszkíj, hanem Triandafillov érdeme (azt azonban bagatelizálja, hogy ezt Tuhacsevszkij vezette be).
Végül is, ha csak arról írt volna, hogy a Szovjetunió koránt sem volt olyan védtelen és felkészületlen, mint amilyennek később beállították, illetve hogy készült esetleges további balkáni terjeszkedésre, akkor egy egész érdekes könyvet írhatott volna. Erre írtam azt hogy a kevesebb több lett volna.
A forrásai siralmasak, jórészt memoárok félmondatai illetve valamilyen szovjet katonai közlöny (már a mi a szakmaiakat érinti) levéltári forrásokat ritkán ad meg (gondolom ezeket is az előbb említett folyóiratból szedte). Persze tegyük hozzá, hogy ahol és amikor a könyvet írta nem is volt rá lehetősége hogy szovjet levéltári forrásokat használjon, de a német zsákmányanyagokhoz ha igazán akart volna ami az USÁ-ba került, illetve a német tisztek kihallgatási jegyzőkönyveit felhasználhatta volna, ha akarta volna, de mégsem tette. Az hogy TASzSz közleményekre, illetve kommunista ideológusok elméleti munkáira hivatkozik, az egyszerűen nevetséges.
Rezun nagyon ügyes a könyv elején, pont megfelelő hosszúságú fejezeteket ír nem válik unalmassá, és pont az átlagos olvasó idejének és türelmének megfelelő hosszúságúak a fejezetek. Ez az erénye a könyv végére megkopik, mivel egyre kevésbé tud újat mondani, ezért önismétlővé válik. Próbál (és ez a legtöbbször sikerül is) olvasmányos maradni, de végére önismétlővé és unalmassá válik. Tipikus példája a kevesebb több lett volna esetének (és ez a tartalomra is igaz, de erről majd később)
Na végre sikerült elolvasnom Rezun Jégtörőjét, és gondoltam írok néhány gondolatot, ami olvasásközben merült fel bennem. Amit írok szigorúan csak vélemény, úgyhogy fenntartom a tévedés jogát.
Először is a fordításról:
A magyar kiadás egy borzasztó fordításban jelent meg. Sajnos a fordító semmiféle háttérrel nem rendelkezett, és ezért néha közismert kifejezéseket nevezett át, ilyen pl. Brezsnyev: Kis ország 43.old. , vagy Hitler Mein Kampfja (Az én háborúm) 19.old. , vagy olyan alapvető kifejezéseket mint a népbiztosokat népi parancsnoknak nevez. Emellett borzasztó félrefordításai, és néha még a magyar nyelv szabályainak is ellentmondó mondatai is vannak (van olyan mondata, hogy a birtokos szerkezet megcserélése miatt a mondat ellenkező értelművé válik).
Ilyen mondatok pl. 1936-ban a szériagyártással elkészült BT tankok már képesek voltak arra, hogy a tank a fenéken a mozgás irányában mozogva hajtson végre a folyómedren keresztül erőszakos átkeléseket vízi akadályokon 27.old. Sztálin átlátott Hitler szándékain, és ez az oka annak, hogy miért is ért véget a II. világháború Sztálin számára nem várt módon: csak fél Európát és picinyke Ázsiát kapott meg. (az előzőekben taglalt okfejtésekből kiderül, hogy a mondat első felében fel van cserélve Sztálin és Hitler neve) 266.old.
Érdekes az a következetesség, ahogy folyamatosan Sztyemenkot és Zsapozsnyikovot ír.
Ennyire rosszul lefordított könyv amit utoljára olvastam Macksey: A II világháború katonai tévedései volt (na azt a szintet még nem sikerült elérnie a fordítónak).
Bocs, Zoli, pár napig keveset fogok írni, mivel bedurrantak a fogaim, ráadásul kaptam egy rohadtul kellemetlen arcüreggyulladást. A pofám a kétszeresére dagadt, a lányom nem ismert fel.:( Most öngyógyítással foglalkozom. Hála az asszony jó kapcsolatainak és anyósom testvérének (katonaorvos) van jópár ,,kremli" gyógyszer. Nyomtam most a pofámba egy kis novokain blokádot, legalább el tudok aludni.:/
Apropo, a nejem visszatér Moszkvából (most elutaztak), a szakkönyvek gyűjteménye bővül egy 35 kötetes ritkasággal - ,,Tábori sebészet és katonai egészségügy a Nagy Honvédő háború tapasztalatai alapján"; illetve kapok még két könyvet - ,,Katonai tábori sebészet és katonai egészségügy kiépítetlen és anyagbiztosítás nélküli viszonyok között. Bekerítésben, kényszerkórházakban, közvetlenül a front-vonalon, illetve partizántáborhelyeken". A harmadik - ,,Partizánorvosok és partizánfeldserek oktató és kézikönyve." Rohadtul ritka kiadványok (anyósom testvérének nics rájuk szüksége. Nekem viszont jó lesz.) Örülnék, mint majom a farkának, de egyelőre még vigyorogni sem tudok.:(
Elnezest, magamat is megvezettem. Elso strategiai lepcso. Probalom leforditani pontosabban magyarra azt amit cseh nyelven olvastam. Egyebbkent ne varj Rezuntol pontos terminologiat, tehat maradjunk annyiban, hogy valami olyasmit szeretett volna kozolni, hogy a strategiai felvonulas elso lepcsoje. Vagy valami ilyesmi. Na most hogy belezavarodtal az o strategiai terveibe azzal valszeg nem vagy egyedul, valoszinuleg o is kuzdhetett ezzel a problemaval.
Elit konvoj csapatok. Itt az elitet valszeg onnan szedte, hogy ezek tudtommal NKVD egysegek voltak, amiknek o, es sokan masok is elit jelleget tulajdonitottak-nak. A konvoj csapatok ismereteim szerint a fogolykisero csapatokat jelenti. Itt arra probalja ravezetni az olvasot, ha jol gondolom, hogy a szovjetek felvonultattak ( talan a 3. vagy 4. lepcsobe ) oriasi mennyisegu konvoj csapatott, hogy a tomentelen mennyisegu hadifogolyt, nemkivanatos ertelmisegit, stb. legyen kinek hatra kiserni a Gulag szigetvilag wellness kozpontjaiba. Ezeket az infokat nem minositenem, mert nincs osszevetesi alapom. Ha Istvan megjelenik, valoszinunek tartom fog tudni ertekezni ebben a temaban is, illetve ajanlani irodalmat az erdeklodok szamara.
Nem igazán tudok mit kezdeni azzal a szóval, hogy stratégiai lépcső. Olyannal, hogy mozgosítási lépcső, vagy csak simán első lépcsó azzal igen. Ezt is gondoltam róla, hogy az első lépcső az amelyik áttör, és a második, pedig a siker kifejlesztő lépcső. Node könyv második felében arról kezd el értekezni, hogy ez a második izé beletagozodik az első izé hadrendjébe, innentől nem értem az egészet, ha viszont mozgósítási hullámot jelent, akkor már eleve az első lépcső részeként kellene kezelni.
-És még egy kérdés az NKVD-nél mik azok a nagyon elit "konvoj csapatok"? Vagy a szállíítmánykísérőket akarja beállítani a támadás hegyének?
TG
Ui. Lassan mennem kell dolgozni, ha túlélem az éjszakát akkor lehet holnap írok egy összefoglalót a benyomásaimról.
Hegyi egysegek voltak, Glantz Leningrados konyve alapjan 1. hegyi dandar. Felteve, ha pontos a forditas. :)))) Hogy a 12. 18. hadseregekben milyen csapatok voltak ( hegyi ), azt az alabbiak utan tenyleg attol kerdezzuk, aki tudja megbizhato forrasokbol.
Partraszallas: Folytak harcok Romaniaban is. Hogy ezek milyen mertekuek voltak a szarazfoldon azt nem tudom. A levegoben eleg kemeny csatarozasok folytak, sot! A tengeren pedig a voros flotta gyakorlatilag beszogezte a romanokat Konstancaba. Sokat mond az is, hogy kesobb Odesszat gond nelkul kiuritettek.
Strategiai lepcsorol lesz szo. Rezun 4-et emlit egyebbkent.
-A csapnivaló magyar fordítás állandóan első és második stratégiai csapatról beszél, ez mi akar lenni első és másodikmozgósítási lépcső?
-Mi igaz a szovjet kormány előretelepüléséről (mondjuk ha igaz lenne azt sem tartanám különösnek)?
-A katonai rendfokozatok párhuzamos rendszere kapcsán Rezun csak a tábornoki karról beszél azzal kapcsolatban, hogy a beosztás megnevezéseket felválvtották a rangok, ez nem az egész tisztikart érintette, mert Én úgy tudom? Ugyan ezzel kapcsolatban ez nem egy határozattal történtahol meghatározák hogy mi minek felel meg, vagy személyes felülvizsgálat alapján adták ki az új rangokat és ezért lehetett (ha volt) párhuzamos rendszer?
-"Fekete hadosztályok" nem lehet, hogy ezeknek az alakulatoknak csak már műszaki és épító egyenruha készletekből jutott (gondolom neki volt fekete egyenruhályuk)?
-Ugyan itt említést tesz egy Petrovszkij nevű tábornokról (21. hds.), aki a bekerítésből való kitörés közben elesett és a németek emlékművet állítottak neki megbecsülésük jeléül, mi igaz ebből a történetből?
-Erről lehet, hogy már volt szó (akkor bocs) de rezun az GRU-nál milyen beosztásban, milyen osztályon dolgozott, és milyen katonai képzésben részesült?
-Mi igaz a romániai partraszálásról 1941. júliusában?
-A 12. és 18. hds. mennyire volt valóban "hegyivadász", és a vörös hadsergben voltak-e egyáltalán és igen milyen megnevezéssel hegyi csapatok (kérlek az orosz elnevezést is add meg)?
-És egy nem teljesen idevágó kérdés, de Glantz könyve olvasásása közben merült fel bennem a szovjeteknél milyen nemzetiségre utal az "isz" és "osz" végződésü nevek, mint pl Mehlisz, Kirponosz?
Bocs, de az allitasaid kicsit elnagyoltak. A franciak nemcsak vedelemben gondolkoztak. 39 oszen gondolkoztak offenzivaban, amihez az alapfelteteleik meg is voltak. Ne felejtsuk el, hogy akkor tobb es jobb minosegu harckocsival rendelkeztek, mint Nemetorszag, es a legierejuk sem volt annyira nagyon rossz. Az offenziva elmaradt, egyreszt okafogyotta valt, mire meginditottak volna a tamadasukat Lengyelorszag elesett, masreszt sokan hajlamosak elfelejtkezni arrol, hogy a Maginottal szemben ott volt a Siegfried vonal, ami azert kepviselt egy bizonyos erot.
Az angol hadsereg pedig valojaban a legjobban gepesitett hadero volt azon a hadszinteren, de hat arra is volt szukseg ottan. Az, hogy a nemetek megis attortek az tobb vezetesi hibanak is volt koszonheto.
Az amerikai hadsereghez pedig, nekik nem az USA szarazfoldjet kellett megvedeniuk, igy 3 ev utan azert mar csak kialakulhatott bennuk az elkepzeles mire is lenne szukseg a szovetsegen belul a reszukrol.
Udv.
U.I. Magyaran arra akartam utalni, hogy az altalad idezett bekezdes az rendben van.
Ha elolvasod a Mein Kampf-ot, abbol kiderul, hogy mar a 20-as evekben tervezte a Szu elleni haborut. Ilyen szempontbol az az erdekes, hogy mikor adta ki a parancsot a Barbarossa hadmuvelet ( pontosabban nem tudom milyen szamu direktiva, tudtommal a Barbarossa nevet kesobb kapta ) kidolgozasara. Megint csak nem tudok sajnos pontos adatot adni, valamikor 40- osze lehetett. Remelem aki rendelkezik a pontos infoval remelem beteszi.
Volt ra terv, megpedig allitolag Tajfun volt a neve, es ha jol tudom torzsvezetesi gyakorlaton probaltak is 41 tavaszan. De a reszletekrol ne kerdezz engem. Eloszor Rezun konyveibol ertesultem errol, azok meg olyanok, hogy erosen kell oket fesulni, Istvan itt sorra hozza a peldakat miert. Tehat en arra varok mar egy ideje, hogy megbizhato es reszletes adatokhoz jussak errol a tervrol, hogy kepbe jojjek vele kapcsolatban.
Azt mar mas forumokon is megbeszeltuk, hogy Rezun a harckocsikhoz, meg a repulokhoz, meg azert sok mashoz is enyhen szolva analfabeta, vagy szandekosan ferdit.
Ezzel vitaba szallnek. Lanctalpat szallito teherautok leteztek a Szu-ban, meg mindenhol mashol is. Csak mas celbol, mint amit Rezun mond. A lanctalp fogyoeszkoz, kopik, megvan az elettartama, es ha eleri az elettartama veget, akkor ki kell cserelni. Ehhez pedig a harckocsi utan kell szallitani a lanctalpat, pontosabban az egysegek javito egysegei szallitottak a pot lanctalpakat javitasokhoz, illetve az aktualis cserekhez. Csak ugyebar ennek semmi koze az autosztradahoz. Ennyit tettem volna ehhez hozza.
Folytatás. ................. (még egyszer bocsánat az elütésekért és fogalmazászavarért:()
Sztálin agresszív szándékait bizonyítandó, illetve azt, hogy a SzU nem védekező, hanem támadó háborúra készült, Rezun azt írja, hogy Zsukov 1941 tavaszán szétzavarta az előkészített partizán-kádereket és likvidálta a partizán-bázisokat Belorusszia erdőségeiben. Először is, a partizán-káderek és bázisok felszámolása nem 1941-ben, hanem 1936-ban indult (a ,,D-munkálatok"-ról nagyon sokat írtak nálunk az utóbi 15 évben, csak a lusta ember nem olvasott róla). Másodszor, a partizánok időnek előtti kiképzésének ötlete és a hozzá kapcsolódó összes munka az NKVD-tőlszármazott, akésőbbiekben igen híressé vált Sztarinov ezredestől. Maga az NKVD foglalkozott minden olyan munkával, ami a tervhez kapcsolódott. A Honvédelmi Népbiztosok Tanácsának és a Vezérkarnak ehhez semmi köze sem volt. Harmadszor, a döntés, hogy beszüntetik azezirányú munkákat magától Sztálintól eredt, aki attól félt, hogy a fegyverek és hadianyagok a németek (vagy más agresszor) kezébe kerülhetnek, egyes esetekben pedig a szovjet hatalom ellen fellépők használhatjákfel ezeket, hogy csapást mérjenek a Vörös Hadsereg hátába (az ilyen gyanú megalapozottságának megvitatása nem tartozik cikkünk tárgyához). És végül negyedszer, éppen 1941 júniusára lett felállítva a Wehrmacht vezérkarának utasítására kilenc őrhadosztály (207., 213., 221., 281, 285, 286, 404, 444. és 454.) és négy őrdandár (201., 202, 203, és 204), és éppen a felderítés azon adatai alapján, hogy a SzU saját területén, már békeidőben kiépítette a bázisokat a partizánmozgalom számára, és hogy ennek következtében komoly veszély fenyegeti a német hadsereg utánpótlási vonalait. Az említett német őr egységek állománya kizárólag a SzU területén került bevetésre. Mellesleg, tisztelt olvasó, ha észrevette - a Rezun szerint gyenge német felderítés, amely nem tudott eljutni a német gimnáziumok földrajzi atlaszaiig, és nem volt tisztában még a SzU vasút és közút hálózatával, hirtelen - mint kiderül - kiválóan informált a partizánmozgalom kibontakozásának legtitkosabb, szigorúan őrzött tervéről. Ez egy dokumentáltan rögzített tény. Mi a francnak kellett a németeknek felállítani az őrhadosztályokat, ha nem akartak háborút folytatni a SzU területén, és addig nagyszerűen megvoltak nélkülük?
Folyt. ................. Térjünk közvetlenül a második fejezetre, amelyben Rezun ostorozza az egész szovjet, második világháborúval kapcsolatos történelemírást, és egyértelműen ,,hazugnak" kiáltja ki. Ezt is furán teszi: a hatkötetes ,,A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborúja, 1941-1945" kiadvánnyal kezdi. Ami egy maximálisan leegyszerűsített, egy átlag olvasóra orientált kiadvány, amelynek ő majdhogynem hivatalos információs és enciklopedikus történelmi tartalmat tulajdonít, és ebből a pozícióból kezdi a ,,kritikáját". Miért nincsenek felsorolva a katonai körzetek, és miért nincsenek megnevezve a körzetek parancsnokai, név szerint, 1941 nyarán? Miért nincsenek felsorolva a hadseregek számai, teljes állományuk, parancsnokaik és diszlokációs körzeteik? Hűha! Sikerült legyet fogni a szar fölött, mit ne mondjak! Az ítélet azonnali és visszavonhatatlan - a hatkötetes hazug! A háború szovjet történelme - az egész hazug! Utánna meg már egészen hisztérikussá válik a szerzőnk - a gépesített hadtestek - mennyi volt belőlük, a feltöltöttségük szintje, mennyi mingdegyikben a járművek, katonák száma? Aham, elhallgatjátok! Elrejtitek a nép elől az igazságot! A járatlan olvasó pedig még csak nem is sejti, hogy amennyiben mindez szerepelne egy népszerűsítő kiadványban, akkor nem hat, hanem hatszáz kötetes lesz a munka. Ez körülbelül olyan, mintha L.N.Tolsztojtól elvárnánk a ,,Háború és békében", hogy sorolja fel az orosz és francia hadsereg papír és tényleges harci létszámát, sorolja fel az ezred és osztály-parancsnokok neveit, a málhás és hátas lovak teljes állományát és annak állapotát, a kardok élességének mértékét, és hogy mennyi pisztolylövedék volt huszár-ezredenként. Ha meg nálad, Ljova, - legalább is Rezun szerint - ez nincs megadva, akkor az egész munkád egy kalapot nem ér. Szuvorov úr, pedig maga ismét lapot váltott. Minden egyes történelmi munkának megvan a részletességi szintje. Maga azt kitűnően tudja, hogy amennyiben túlterhelünk egy könyvet statisztikai adatokkal, akkor el fog benne vészni az adott történelmi munka fő vezérfonala. Bármely történelmi könyv bármely szerzője olyan mennyiségű statisztikai adatot használ fel, amennyi - véleménye szerint - elősegíti a nézőpontja megértését, segít megértetni az adott történelmi eseményt. Hiszen maga is, saját opuszában, nem az összes, és nem minden harckocsi adatait sorolja fel azok közül, amik részt vettek a háborúban, hanem csak azokat az adatokat használja, amik magának megfelelnek. A hadtörténelmi témájú népszerűsítő könyvek nem haditechnikai szakkönyvek, vagy statisztikai szöveggyűjtemények. Úgyhogy, amennyiben az olvasó az egyik, vagy a másik kiadványban nem talál rá a neki szükséges adatokra, ez még nem jelenti azt, hogy azok nem léteznek, vagy hogy azokat szándékosan elrejtik előle. Ha ez a mindent ostorozó könyve Szuvorovnak úgy 1965-ben, vagy 1975-ben jelent volna meg, még azt mondanám, hogy akkor meg lehetett vádolni a szovjet történelemírást bizonyos szintű elhallgatással, és valóban nehéz volt kikeresni a megfelelő számokat. Bár ez sem valami konkrét fene nagy titkosság miatt volt az esetek többségében, hanem egyszerűen nem voltak meg a megfelelő emberek a megelőző munkára, vagy egyszerűen az adott témák senkit sem érdekeltek a kutatók közül. Viszont 1995-ben előrukkolni egy ilyen könyvvel!.... Ejnye. Elég lett volna felnyitni a ,,Hadtörténeti lap" Военно-исторический журнал (№3)) harmadik számát, hogy azonnal megkapja az adatokat az összes frontról, hogy mikor lettek felállítva, mennyi ideig léteztek, kik voltak a parancsnokok, és még azok rövid életrajza is szerepel benne. De Rezun mind ebben, mind más könyveiben nagyon igyekszik elhallgatni az adott szakmai lap létezését. Ez a lap teljesen romba dönti az állítását, mely szerint ,,még most is elhallgatják a háború statisztikai adatait". Hazugság. Mellesleg még 1991-ben elkezdték benne megjelentetni a ,,Mein Kampf" fejezeteit (hogy ezt miért mondom itt - később majd kiderül). Bár, az is igaz, a további publikációktól eltekintettek. De a könyv fejezeteinek publikálását nem a KGB vagy az SzKP KB utasítására hagyták abba, hanem azután, hogy az angol sajtóban több felháborodott cikk jelent meg arról, hogy a Szovjetunióban náci propagandát folytatnak a történelmi szaklapok.
Nos, kezdődik a könyv. Ne ragadjunk le az első fejezetnél, ahol félis suttogva szerepel egy beszámoló az ifjú tiszti kadét hősiességéről, aki bejut a háborúk történelmének titkos archívumaiba, a katonai tisztképzők könyvtárainak mélységes titkairól, a szovjet hadvezérek titkos memoárjairól (amelyek a természetben soha sem léteztek). Ez olyan, mint egy sajátos felvezető zene egy filnhez. A képernyő még sötét, még futnak az unalmas ,,sapkák" és szeretáblák, de a zene már kezdi felkészíteni a nézőt, saját hangulatot kölcsönöz az egész filmhez, ami megkönnyíti majd emésztését. Ugyan ezzela közhelyes sablonnal kezdi Rezun. Csak nem kéne hazudni az őrkutyákról. Róluka Szovjet Hadseregben a katonák csak az őrszolgálati és helyőrségi szabályzatból kaptak ismereteket. Még a legtehetségtelenebb katona is, válaszolva az őrszolgálatba lépéskor, az ezred-ügyeletes tiszt kérdésére az őr kötelmeiről, és aki igen nehezen tudta feleveníteni a szabályzat többi pontját, erre a részre örömtelien elkezdte szavalni: ,,Amint az őr meghallja az őrkutyák ugatását...". Ezeket a sorokat azért jegyezte meg szinte mindenki, mert a Szovjet Hadsereg egységeinél (nem a határőrségnél, belügynél vagy légierőnél - ott voltak kutyák) sehol sem voltak őrkutyák, és senki sem értette, hogy miért értekezik róluk egy egész fejezet. Ne időzzünk el hoszabb ideig a dűhött vonításán sem, hogy mennyire is zártak a szovjet archívumok, mivel ez a világon mindenhol bevett praxis. Például, az USA-ban csak 2001-ben hoztak döntést arról, hogy leveszik a titkosítást az archívum egy részéről (ismétlem - egy részéről, és nem az egészről!), ami az USA és az Bwehr, illetve SD munkatársai között együttműködésről értekeznek, 1945-47 között. Nagy-Britanniában a hasonló archívumok a mai napig zártak. Úgyhogy Rezun hamiskártyás szokásai már az első fejezetben előbukkannak. Kezdetét veszi a lapok cseréje. Azt is hozzá kell tenni, hogy az archívumok nem egy-két iratból állnak, amelyek majd rögtön megmondják a jónépnek a Tuti Nagy Igazságot. Az archívum - több százezer polc, több millió akta, több tísz és száz milliárd lapnyi dokumentum. Parancsok, direktívák, jelentések, térképek, elszámolások, ajánlatok, kérvények, felterjesztések, pénzügyi könyvelések, hadműveleti és esemény-naplók. Csak egy példa: mindössze egyetlen ezredben, csupán alaki parancsól évi 365 (vagy 366) készül. És ehhez még jönnek a szolgálatbalépési parancsok, technikai és ellátási, illetve hadtáp-parancsok, egyéb rendelkezések. Ez több millió unalmasabbnál unalmasabb papír, és hegyomlásnyit kell átlapozni belőlük, illetve évekbe kerül, hogy az ember kiszűrjön pármi, publikálásra érdemes érdekességet. A Szovjetunióban még létezett a Történelmi-archívumok Egyetem, ahol éppen az ilyen munkára képeztek szakembereket. Valamit előásni az archívumokból és egy esemény képét felvázolni semmivel sem könyebb, mint komoly régészeti leletre bukkanni. Úgyhogy a hőbörgés afelől, hogy zártak az archívumok ( és nemcsak Szuvorov részéről), vagy az adott területen tanusított totális unkompetencia, vagy pedig szándékos hazugság, amelynek egyetlen célja van - kiváltani a ,,népharagot", vagy megvádolni valamely kormányt a nép szándékos megtévesztésével.
