"Amit itt írok az az én történelmem, amit állítok, személyes, az én véleményem. Senkinek nem adatott még meg előttem, hogy a Hungár-naptár időrendje segítségével rekonstruálhassa a korabeli történéséket." És miután a hungár-naptár (mástól átvett) tévedésen alapul, marad is személyes vélemény.
"Bírálóim tekintsék úgy, hogy az én „kitalációim” is részben személyes vágyaim tükröződéseként is felfoghatók." Csak annak foghatók fel. :)
· I. sz. 1082. év (Hagy. AD 892)
"Nagyon jól dokumentált az év, tudjuk, hogy Arnulf bajor király az év elején Salzburg és szülővárosa – Moosburg – érintésével megérkezett a karantániai Hengisfeldbe. Szvatopluk az előzetes értesítés ellenére sem jelent mg „hűbéruránál”. Gyors mérlegelés után úgy döntött megtámadja Szvatopluk országát. Arnulf tudta, hogy a magyarok nem Etelközben legeltetnek, ezért gyorsan fel tudta kérni őket egy kis morvapusztításra. A hadjárat sikere kétséges, hiszen a következő év eseményei azt mutatják, hogy Arnulfnak üggyel-bajjal sikerült hazatérnie Bajorországba.
Számításaim szerint a magyarok katonai erejére támaszkodva Géza lett Hungária királya.
Salamon Pozsony várába menekült.
Amit itt írok az az én történelmem, amit állítok, személyes, az én véleményem. Senkinek nem adatott még meg előttem, hogy a Hungár-naptár időrendje segítségével rekonstruálhassa a korabeli történéséket.
Kénytelen vagyok én is „kitalálni”, hiszen nem voltam ott, de igyekszem a források segítségével megbizonyosodni a felől, hogy az, amit kitaláltam, biztos alapokra épül. Bírálóim tekintsék úgy, hogy az én „kitalációim” is részben személyes vágyaim tükröződéseként is felfoghatók. Legnagyobb segítségem természetesen a helyes idő!
A helyes idő ismeretének hiánya egyszerűen megakadályozta az előttem kutatókat a helyeshez közeli eredmények elérésében.
A 190 évvel eltolt történelmi rétegek között próbáltak lavírozni. Hungária királyait sosem létezett római pápákkal szinkronizálták, annak ellenére, hogy azok a „források” bölcsen hallgattak a pápák személyéről. Így nem vették észre, hogy a türk magyarok Hungáriába a hunok országába érkeztek, és bár tudták, hogy a Kárpát-medence nem lehetett „Nagymorávia” nem tudtak komolyabb érveket felhozni a kisantant áltörténészek ellen.
Biztos vagyok benne, hogy történelmi építményemnek csak a váza, elsősorban időváza lesz maradandó, de ez így van jól, hiszen egyedül képtelenség megbirkózni az 500 év alatt felgyülemlett hamisítványtengerrel.
Az utánam jövő történészeknek bizony önkritikát kell gyakorolniuk, hiszen amit műveltek voltaképpen nem tudomány. Sajnos a csillagászok, pontosabban az archaeoasztronómusok is kénytelenek lesznek ugyanezt elismerni. "
· I. sz. 1081. év (Hagy. AD 891)
Ebben az évben teljes a forráshiány a térséggel kapcsolatban. Arnulf a karácsonyt Ulm-ban tölti, és innen indul keletre (délkeletre) a Szvatopluk találkozóra. A forráshiány miatti csendet kihasználva én 100 ezer főre teszem a betelepült magyarok (türkök) számát családtagjaikkal együtt.
Az őshonos hungárok (hunok) lélekszáma sokszorosan meghaladta a magyarokét, ennek következtében az akkor már legalább 2000 éves hungár nyelvünk maradt továbbra is sziklaszilárdan anyanyelvűnk.
Más a helyzet önelnevezésünkkel, hiszen a feudalizálódó Hungária az elmúlt 30 évben két súlyos „pogánylázadáson” esett át.
A szintén büszke szabad hungár nehezen viselte el a nyugatról importált, az egyházzal megideologizált új rendet, amelyben már a szabadság szikrája is megszűnt. Új helyzetet teremtett a szabad magyarok érkezése, akik katonailag megmutatták, hogy mit tudnak, de volt bennük olyan diplomáciai érzék, hogy szövetségre léptek a dukátus hercegével Gézával, a szövetséget Sarolta házasságával pecsételték meg. A régi szabadságra vágyó hungárnak a minta a szabad magyar lett, katonáskodással ideig-óráig (vagy ötven év) el lehetett kerülni a jobbágysorba kerülést.
Tudományosan ezt úgy szokták mondani, hogy a „társadalmi mimikri” arra késztette a hungárokat, hogy hasonuljanak a győzőhöz, felvegyék a hódító nevét, és magukat hasonló néven magyarnak mondják. Természetesen nem azonnal. Bármennyire szeretnék elhitetni velünk, hogy a 11. században is a nyelv volt az etnikum meghatározója, én nem hiszem el.
Ezt a hirtelen keletkező óriási szabad katonai kapacitást azonban valahol le kellett vezetni, ez volt Hungária királyainak is az érdeke.
Ennek, az akkoriban magát Atilla népének tartó királyságnak voltak 70 évre visszamenő sérelmei, nemcsak Hungárián belül, hanem határain kívül is. Nagyon jól tudták, hogy a Lajtán túli részek egészen a Sur és Inn folyókig Nagy Károly előtt Birodalmukhoz tartozott.
A magyarok érkezésének pillanatában a Pozsonytól nyugatra a Duna völgy 50 kilométeres sávja Bajor fennhatóságnak számított, ahol a német nyelvű papság közreműködésével előrehaladott állapotban volt az avarok nyelvi asszimilálása, és rabigába hajtása.
„Nagymorávia” északi tartománya Marharii földje (A Morva folyó középső területe) óriási mennyiségű avar régészeti lelettel bizonyítja, hogy kik is éltek ott valamikor. (Avar régészeti leleteket csak ideig, óráig lehet szláv morvának minősíteni.)
„Nagymorávia” déli tartománya „Marahensium” a mai Stájer tartomány is korábban az Avar Birodalomhoz tartozott Karantániával egyetemben. Így egy cseppet sem kell csodálkoznunk azon, hogy a magyarok támadásainak célpontjává váltak ezek a területek.
Sötét kitalált flekk a 9. századi Európa testén, amely az egyik legfontosabb érv volt Trianonban; (Nagymorávia!)
Ez az "átfaragás" kifejezés nem semmi. Ha jól értem, volt egy akármilyen szarkofág készen, amit valaki valamiért átfaragott.
Lopták a szarkofágot, vagy mi lehet? Mert ugye ha van egy virágos szarkofágom, pár felbérelt köfaragóval lenyomatom a virágokat és valami mást faragtatok velük. Jól hangzik persze, csak nem életszerű. Az "átfaragott" cuccot ugyanis le kell takarítani (mínusz 5 centi befelé), majd annak kontúrjaira is kell még másik új 5 centi. Magyarul az "átfaragott" szarkofágon akkora lyukak lesznek, hogy átsétálhatsz rajtuk.
Nem hiába magyarázta öregapám, hogy a hülyeség ellen mindig a józan paraszti észre van szükség...
Vasvillával összehányt csonthalmaz volt, de máig nem hallottam, hogy bárkit is azonosítottak volna. Ahogy tudom, több nekirugaszkodás is volt a múlt században.
Alba Regalis szerintem Magyarország fővárosa is lehetett Ősbudán - Árpád nélkül ugyan, de hungár kivitelben - már csak a megyeri hídfő miatt is.
Alba Regalis - Székesfehérvár
A Buda Vetus romjainak vallatása már nem akadémikus kinyilatkoztatások mentén zajlik. Ők eddig mindenkit tudatlan képzelgőnek neveztek. Ha valaki kutatni akarja szóljon.
A különféle középkori és újkori metszetek háttereiről az a tudományos nézet, hogy a metszetek, rézkarcok stb hátteréül szolgáló hegyek, dombok stb csak a rajzoló képzeletének szüleményei. E nézet abban is testet öltött, hogy Székesfehérvár összes középkori és újkori harci eseményeiről készült metszet hátterében rendes hegyek állnak ugyan, de ezek nyilván nem "tudományosak". A kérdés csak amiatt érdekes, mert a mai, általunk "Székesfehérvárnak" tekintett Fejér megyei hely körül nincsenek hegyek. Buda Vetus - magyarul Ősbuda - körül meg annyi van, amennyit akarsz.
Szóval ha a mai Székesfehérvár városának összes korabeli metszetét áttanulmányozod, azt fogod látni, hogy az egy hegykoszorúban álló város. Miközben ki sem látszik a mocsárból.
Hihetetlen, hogy a magyar tudományos aljanép ezt a mesét be tudta adni a népnek, sőt még egyetemeken is oktatják...
A =/= jelet nem tudtam értelmezni a tekintetben, hogy ez mit is jelenthet olvasatodban.
Alba Ecclesia azonos Fejéregyházával. A templom része volt Alba Regalis városának, amely több részből állt. A város Budakalász és a Kevély közt látható ma is. Használd a google earth nézőkéjét. Ha esetleg nem látnád az utcasorokat, szólj nyugodtan.
Ahol a sok fehérséget látod, ott bontják ma is Fejérvár hófehér köveit.
A fjér, fehér név etimológiáját nem ismerem. Annyit viszont tudok, hogy a "sár" = fehér jelentésű volt régen. És ezen az alapon magyarázzák egyesek Sárkel nevét. Ez meg Kazáriában volt, a Don mentén. És Sarolt = fehérmanyét
Azért a romok még vastagon a felszín fölött lehettek. És gondolj az 1100 körül épűlt "várakra", amik gyakorlatilag egy 20 m2-es lakótornyok voltak. (Pl. Salamon tornya, Nagyvázsony, Kinizsi vár lakótornya, stb.).
Nos, ilyen körülmények között egy épebben maradt fürdőmaradvány is "vár"-nak minősülhet.
Nem tudom, miért is számít olyan eretnek gondolatnak Fehérvárt Óbudára helyezni, mikor források vannak rá (a középkorról), hogy ott volt tényleg egy Fejérvár nevű helyiség.
Attól tartok, némi időbeli elhatárolásra mindenképpen szükség lesz. Aquincumban valóban nem volt vár - ezt kár is volt bedobni, hacsak a rágódóknak akartál volna gumicsontot adni.... (Az ötlet nem rossz, mert ők mindig mindenen hajlandóak elrágódni...)
Én inkább a "Fehérvár", fejérvár és általában is a fehérségre mutató helynevek miatt ragadtam tollat. Amíg valaki nem képes a Fejér, fehér jelzős helynevek időbeli elhatárolására, szerintem kár lesz erőlködni.
Mi is a kérdés?
Nos csak annyi, hogy ha a "fejér" nevet nem sikerülne magyar eredetűnek feltüntetni, akkor nagy baj van. Ebben az esetben a nevet nem lehet a honfoglaláshoz kötni, hanem a korábbi avarokéhoz. Ebből meg ugye az következik, hogy, a korábbi avarok ismerték volna a "fejér" nevet, amiből meg az jön ki, hogy a "fejér" nevünk nem feltétlenül az árpádi turkmagyarok nyelvén ismert lehetett volna.
Huh
Aki erre válaszolni akar, szedje össze magát rendesen...
"Épp ez időben fogadta el Miesko, a lengyelek fejedelme övéivel a keresztény hitet, s a római szék elöljárójához követeket küldve kérte, hogy apostoli áldással támogassák, és királyi diadémával koszorúzzák. Kérésére a pápa rábólintott, s már egy jeles mívű koronát csináltatott, melyet néki áldásával s a királyi dicső ranggal elküldeni szándékozott. De mivel ismeri az Úr, kik az övéi – hiszen mikor az apostolok kettőt jelöltek ki az apostoli szolgálatra, Mátyást részesítette előnyben, s vele töltötte be az apostolok számát (vö. ApCsel 1,23-26) –, elhatározta, hogy sokkal inkább választottját, Istvánt ékesíti szerencsésen e világi koronával, majd azután ugyancsak őt díszíti fel még szerencsésebben az örökkévalóval. Tehát a kijelölt napon, melyen a már elkészített koronát a lengyelek fejedelmének kellett volna küldeni, illetve a megelőző éjszakán, a pápának látomásában megjelent Isten küldöttje, és ezt mondta: „Tudd meg, hogy a holnapi napon, a nap első órájában hozzád ismeretlen nemzet követei jönnek, akik tőled fejedelmüknek az apostoli áldás ajándékával egyetemben királyi koronát követelnek. A koronát hát, melyet csináltattál, fejedelmüknek, miként kérik, eljuttatni ne habozzál. Mert tudd meg, hogy ez néki a dicső királyi ranggal együtt élete érdemeiért jár.”
E látomás rendje szerint a következő nap megszabott órájában Asrik püspök a pápához ért, a rárótt feladatot bölcsen ellátva, a szent fejedelem viselt dolgait rendben előadva kérte az apostoli széktől az említett kitüntetéseket; kimutatta, hogy méltó ilyen tisztességre s méltóságra, mert Isten segítségével meghódított több nemzetet, s hatalma által sok hitetlent az Úrhoz térített. Ezek hallatára nagyon megörült a római főpap, mindent megadott jóságosan, ahogy kérték. Azonfelül keresztet küldetett a királynak, mintegy az apostolság jeleként, így szólván: „Én apostoli vagyok, ő viszont méltán Krisztus apostola, ha Krisztus annyi népet térített meg általa. Ezért rendelkezésére bízzuk, miként az isteni kegyelem őt oktatja, az egyházaknak s népeiknek mindkét törvény alapján történő igazgatását.” Elnyervén hát mindent, amit kért, Asrik püspök vígan tért vissza hazájába, magával vitt mindent, amiért a vállalt utat végigjárta.
10. Elhozták hát az apostoli áldás levelét a koronával és a kereszttel együtt, s miközben a püspökök és a papság, az ispánok és a nép egybehangzó magasztalásukat fennen kiáltozták, Isten kedveltjét, István királyt az olajkenettel felkenve a királyi méltóság diadémjával szerencsésen megkoronázták. Hogy a királyi rang jelének elnyerése után milyen életű s ítéletű férfi volt, megvilágítja a püspökökkel és Magyarország főembereivel együtt kibocsátott törvénykönyve, melyben tudniillik megszerkesztette minden egyes bűnnek ellenmérgét. És mert úgy tetszett néki, hogy a békének, mellyel Krisztus fűzte egybe a földkerekséget, legyen fia, el nem múló kötés aláírásával utódainak szigorúan meghagyta: senki köztük ellenségként más földjét ne támadja, törvényes vizsgálat nélkül szomszédját ne bántsa, az özvegyeket és árvákat senki se nyomorgassa."
Lehet, vak vagyok, de én nem találtam meg a műben a pápa nevét. Nem úgy Mieszkóét, akiröl tudjuk, hogy a X. század második felében volt uralkodó, és aki Hartvik szerint István koronázása előtt fogadtatta el országával a kereszténységet. Bár tény, hogy a műben említett események idején már fia, Boleszláv volt a lengyel fejedelem.