Mindenki 5 könyvet jelölhet a listába(a kedvenceidet), lehet közte hazai és külföldi is. Aztán időről időre összesítjük a szavazatokat. Egy könyv egy pont. Kéretik a szerző kereszt és vezetéknevét is feltüntetni, valamint a könyv pontos címét! Mindenki egyszer szavazhat és nem lehet az öt könyv között két vagy több azonos. Kevesebb, mint 5-öt lehet szavazni, de többet nem.
Ez már tisztán pedagógiai kérdés. Nehéz eldönteni kinek mi használ. Én például azt szeretem az élet minden területén, ha kerek perec megmondják, ha szar amit csináltam. Rosszul esik, sőt napokig gyötör. De aztán megpróbálok változni, fejlődni. Más az ilyet nem szereti, az ilyen embert inkább terelgetni kell, óvatosan, de határozottan.
Az olvasásról írott résszel maximálisan egyetértek. Csak azzal a már-már közhellyel egészíteném ki, hogy a "hivatalos" irodalom nem is tartja a sci-fi-t a kánon részének. Jó példa erre az ELTE magyar szakja, ahol szakdolgozatot nem lehet írni sci-fi témában, ha címben szerepel a sci-fi vagy tudományos fantasztikus szó. Egyszerűen nem fogadják el felsőbb szinteken. Persze erre is találtak megoldoldást, sci-fi témáknak ügyes címeket kell választani, lehetőleg olyat, amiből nem derül ki a valós témája.
Annyiban megvédeném őket, hogy ha jól értettem, ez ilyen összművészeti pályázat, tehát mindennel lehet nevezni (még tán kortárs balettal is). Szerintem az a logikus, hogy a zsűriből mindenki a saját szakterületén szakért, de a pontos szabályzatot nem ismerem...
Így van, ezért még csavarral sem utaltam semmi ellenkezőjére véleményeddel kapcsolatban. Kritizálni, méltatni, nagyon nehéz út, nekem túl jó szívem van hozzá, ami megint nem jó. Ott állsz valahol középen, amely az írópalánták gardírozásában az egyetlen üdvös po vagyis hely! Mosodás Elrom esetét pedig azért hoztam ide, hogy lassan befagyó tavunkból pisztrángos víz váljék, egészségünkre.
Szerintem az olvasás ma már szubkultúra, a sci-fi olvasás pedig még az Alapítvány pereménél is messzebb került. Ma már alig olvas valaki ilyesmit, a fiatalok pláne nem. Nézd meg a hozzászólók zömét, csupa évtizedes élményeiről áradozik. Mint magam is még az elején. Tehát, aki olvas sci-fit, és index fórumozik is, az már itthagyta a lábnyomát, elmondta mit szeret - szeretett, és továbblépett. Viszont a műfajt éltetni kell valahogyan.
Kevered a hangulat és a tematika definícióját. Szerintem.
Elolvastál pár száz sci-fit, meg még olvass el pár ezer más könyvet, és máris felvértezheted magad annyi önbizalommal hogy beállj a zsüri élére, és legyél irányadó. De persze gondolom már most is tárt karokkal várnak, menj zsürizni, emeld a színvonalat, sok sikert hozzá!
A poszt, az egy 'írói' fordulat akart lenni, egy szavacskába besűrítve sok gondolat, üzenet. Tehát, elsősorban jelent hozzászólást, bár ez így inkább blog körökben terjedő zsargon, jelenthet őrhelyet, mondjuk egy nappali őrét, vagy egy marcona lelkű, svejkeszű fogdmeget, avagy valami utólagosat is, mint amikor valaki végképp lemaradt már a hajóról.
Erős túlzásba estél. A posztod élesen elüt az itteni hangulattól, kvázi "ROMbol". Ráadásul fitymálni a legkönnyebb műfaj, szinte csak a betűket kell ismerni hozzá. Elképzelhető hogy a srác tizenéves, talán épp 14 amint azt Bill Kapu saccolta. Ha pedig így van (és miért ne?!), akkor örülök neki hogy a mai nagyrészt tengő-lengő-gépező-füvező-diszkóbanmeghaló suhancok közül van legalább egy aki tollat ragad, és ha bátortalanul is, de bemutatja írását. Biztosan lesz az még jobb is, ahogy talán a véleményed is, csak az esély más.
offolva jól szórakozunk, de legalább életet leheltünk a topikba.
Tizenévesen én is nekifogtam egy sf-novellának, féltávnál adtam magunknak két hét pihenőt, akkor átolvastam az addigiakat, és ment a szemétbe :)
De ha novellát nem is, egy esszészerűséget alkottam. Előzményként annyit, hogy smasszerlelkületű gimnáziumi magyartanárnőm utálta a scifit (számára egyébként Petőfit követően már minden dekadanciát árasztott...) Végre eljött az érettségi, és az írásbelin központilag megadott témák egyikébe belefért, hogy a Solarist elemezzem. Ó, micsoda bosszú volt - teltek szaporán az oldalak, azóta sem szaladt meg annyira a tollam... Elrom kapitánynak a darklaniak iránt érzett bosszúvágya eltörpült enyém mellett... "Irénkének" nemcsak az elemzésemet kellett elolvasnia, de egy sci-fit is!
"Laus tudta, hogy el kell jutniuk a központi vezérlőbe, mielőtt a darklaniak magukhoz térnek a támadás után, és csak reménykedni tudott benne, hogy valóban meglepetésként érte őket.
- Váljunk szét - mutatta felemelt jobb kezével, mire négy embere közül kettő jobbra, kettő pedig balra indult. Amit egyedül maradt, Laus meggyorsította lépteit. T-3000-es lézerfegyvere nehéz volt, nehezebb, mint a korábbi verziók, és már bánta, hogy ezt hozta magával. Hozzá kell még szoknia a súlyához, és ez szinte semlegesíti az új típus összes előnyét, legalábbis addig, amíg ugyanannyit nem gyakorlatozott vele, mint a régivel.
Hirtelen vörös fénybe borult a folyosó, és a riasztó vijjogása szinte megsüketítette. Nem hallotta a feléje közeledő darklani katonát sem, és csak a szerencsén múlt, hogy a szeme sarkából meglátta, mielőtt túl későn lett volna. Gyomra felkavarodott, és egy pillanatra megszédült. Kísértésbe esett, hogy eldobja a fegyvert és meneküljön, de nem volt már kisgyerek, hogy eltakart szemmel meneküljön a darklaniak elől. Meghúzta a ravaszt, és mintha megállt volna az idő, ahogy a lövedék hangtalanul a katona nyálkás, zöld testébe fúródott. A darklani szeme lidércfényként felvillant mielőtt lecsukódott volna, szája elnyílt, és előtűntek hegyes, késszerű fogai. Csápjai még azután is rángatóztak, hogy a padlóra zuhant. Laus még egyszer belelőtt, ezúttal a két szeme közé, de már nem volt képes odanézni. Öklendezve guggolt a fal mellett, kezét a szája elé szorítva. Értékes másodperceket veszített, amíg mélyeket lélegezve, a fegyverére támaszkodva próbálta összeszedni magát. Talán a bosszúvágy segített, talán a gyűlölet, hogy túltegye magát a látványon.
- Legalább nem vagy büdös - mondta a darklani holttestének, és anélkül, hogy visszanézett volna, továbbindult. Biztos volt benne, hogy még jópár katonát át kell küldenie a másvilágra, mielőtt a központi vezérlőbe ér."
Ez az én verzióm, nem akartam behasalni háttértörténetet is, úgyhogy kicsit szegényes. Pedig úgy szerettem volna kifejteni ezt a bosszúvágyat több sorban :)
"Gyors léptekkel indultak befelé, nagyerőkkel keresve a központi vezérlőtermet. Laus Raneol felemelte a szent jobbotkezét, majd jelzett a többieknek a szétválásra. Az öttagú csoportból rapid osztódás után kettenhárman jobbra, kettenhárman balra indultak, Laus pedig egyenesen. A folyosón haladt, kezében a kibiztosított újfajta T3000-9900-as lézerfegyverrel. Nem kellett sokáig várnia, míg megszólaltak a riasztók, felgyulladtak a piros, villogó lámpák, és megjelent előtte az első darklani katona. Zöld teste, az oldalából kitüremkedő csápjai, kékeszölden világító szem párja, és hegyes fogai mindig is visszataszítóak voltak a számára. Világéletében undorodott az epileptikus rohamaiban felbukkanó darklaniaktól. Néha nem bírt rájuk nézni. De muszáj volt. Már csak az orvosi előírás miattbosszú érdekében is."
Ígérem, nem viháncolok tovább éjszakaiangyal topiktársunk rovására...
"Gyors léptekkel indultak befelé, nagyerőkkel keresve a központi vezérlőtermet. Laus Raneol felemelte a jobb kezét, majd jelzett a többieknek a szétválásra. Az öttagú csoportból ketten jobbra, ketten balra indultak, Laus pedig egyenesen. A folyosón haladt, kezében a kibiztosított újfajta T3000-es lézerfegyverrel. Nem kellett sokáig várnia, míg megszólaltak a riasztók, felgyulladtak a piros, villogó lámpák, és megjelent előtte az első darklani katona. Zöld teste, az oldalából kitüremkedő csápjai, kékeszölden világító szem párja, és hegyes fogai mindig is visszataszítóak voltak a számára. Világéletében undorodott a darklaniaktól. Néha nem bírt rájuk nézni. De muszáj volt. Már csak a bosszú érdekében is."
- "Romos bejárata" a szigligeti várromnak van, amely egy korokon átívelő elromosodás eredménye, ellenben az idézett bejárat robbanásszerű változáson átesett; -rommá lőtt, -rommá vált, -rommá hullott, -rommá tört, -rommá robbantott bejáratával. -
Valóban, de mivel ahogy említetem én nem vagyok író, akinek nyomtatásban jelent meg a műve, velem szemben nem egészen ugyanazok az elvárások érvényesülnek. Egy hsz.-ben ilyen hiba - bár bosszantó - de még elmegy. Egy nyomtatott kiadványban már nem. Nézd csak meg éjszakaiangyal írását az általa megadott honlapon, szinte mindegyik mondata hibás. A történet talán ifjúsági írásnak még jó lenne, de szerintem egy írónál alapkövetelmény, hogy a nyelvi megformálássa érje el a minimális szintet. Nem kell szépirodalminak lennie, de ne legyen olyan mint egy 14 éves által írt fogalmazvány. Sőt ha fiataloknak ír az ember, akkor még fontosabb a nyelvezet, hisz sokkal erősebb lehet a hibák miatt bekövetkező ROMboló hatás.
"... - Állj! - kiáltott Elrom, a parancsnok (otthon a Terrán szép kis mosodája van) -, időcsapda, vissza!
A fegyverropogásban alig lehetett érteni a szavát. Végre két embere - Boa, és Anakonda - laposkúszásban indult visszafelé, miközben a parancsnok fedezte őket. Elkéstek... Az imént robbantott bejáratot már évszázados moha lepte..."
"Romos bejárata" a szigligeti várromnak van, amely egy korokon átívelő elromosodás eredménye...
"...
- Állj! - kiáltott a parancsnok -, időcsapda, vissza!
A fegyverropogásban alig lehetett érteni a szavát. Végre két embere - Boa, Anakonda - laposkúszásban indult visszafelé, miközben a parancsnok fedezte őket. Elkéstek... Az imént robbantott bejáratot már évszázados moha lepte..."
Írjunk mi is egy scifit... Sorban átfésüljük, és kész... :)
Ilja Varsavszkij - amikor még nem foglalkozott írással - egy alkalommal fejcsóválva olvasott végig egy sf novellát, és megjegyezte, ilyet bárki tud írni... A fia azonnal szaván fogta - varsavszkijból rövidesen jónevű sf-író lett.
Félreértés ne essék, éjszakai őrünk stílusán szerintem is kell még csiszolni, de az irodalmi, urambocsá' szépirodalmi nyelvezet nem elég az üdvösséghez. Ugyanis figyelni kell a célközönségre is, hogy milyen (kult sci-fi miliőben, vagy ponyvaként, esetleg már digitális) köntösben jelenik meg a 'kiadvány'. Szélesebb körökben terjesztve előfordulhat hogy a történetet inkább díjazzák mint a kifinomultan tárgyilagos (nem éppen emelkedett) stílust.
"Romos bejárata" a szigligeti várromnak van, amely egy korokon átívelő elromosodás eredménye, ellenben az idézett bejárat robbanásszerű változáson átesett; -rommá lőtt, -rommá vált, -rommá hullott, -rommá tört, -rommá robbantott bejáratával.
Tényleg nehéz lehet "osonni" egy feltűnő, füllel és gyomorral egyaránt hallható és érezhető robaj után. Bevallom nem ismerem a szövegkörnyezetet -bármit is sugalltam előtte-, de abból még adódhat hogy mégis osonniuk kell a hősöknek, mivel a robbanás csak a bejáratban tett kárt, a védelmi (élő, élőholt, vagy robot) erőkben viszont nem.
"Miközben a parancsnok bombát helyezett a bejáratra, a különleges osztag az épület oldalához lapult. Néhány másodperc múlva a robbanás kitépte az ajtót. A csapat benyomult a romos bejáraton."
„A parancsnok ráhelyezett egy bombát helyezett a bejáratra, majdközben a különleges osztag az épület oldalához lapult. Néhány másodpercen belül a szerkezet hatalmas robbanássalt hallatott maga után kitépve ezzelkitépte az ajtót. A csapat beosont a robbantott bejáraton keresztül. behatolt,de nyomban Bolsh kartács védelmi vonalába ütközött...”
Nem baj, ha nincs meg a sztori váza, vagy menetközben alakul, a lényeg, hogy az olvasó ezt ne vegye észre. És a klasszikusok pont azért klasszikusok, mert képesek elleplezni hibáikat. Rowling erre képtelen volt.
