mélyen érdekes ? ők szülték az őrült kefebajúszút, mégis csak 1955-ig voltak náluk. ennyi erővel mi is megtakaríthattuk volna 1956-ot és most nem lenne a szofikáknak mivel foglalkozni.
Csodálkozni nem csodálkozok semmin. Ha már nem értékelte a hálátlan orosz nép, hogy hősies önfeláldozással próbáltuk felszabadítani őket a kommunista diktatúra alól, hát ehhez joguk van. Ha visszaütöttek, ehhez is joguk van. De ők nem csak visszaütöttek, hanem közel ötven éven át tartottak megszállva. Ezen mondjuk inkább azok csodálkozhatnának, akiket ugyanúgy megszálltak mint minket, pedig ők senkit nem támadtak meg, hanem őket támadták.
De ha már mindenképpen csodálkozni kell valamin, hát akkor azon, hogy a megszállt ország polgárai közt akad, aki harcol a megszállás emlékművéért. Egy radikálisabb rendszer ezeket hazaárulónak minősítené... És ugye minden liberális rendszer után egy radikálisabb következik..
Nem bánom, 500 év múlva lehet a ruszkiknak is. Persze csak akkor, ha valami nagy uralkodójuk (lehet pártfőtitkár is), itt hal meg, a 6 karórás Szergej XIII-nak - aki annak idején levetkőztette apámat, mert mindenáron b...ni akart és nem hitte el, hogy fiú - nem jár.
Nekem a szovjet hősi emlékművel nincsen bajom. Sztálint nem mertétek visszaállítani, a Leninjeitek el lettek takarítva, az agyvérzést pedig Kádár apád kapta.
persze, hogy marad. ami mindig is volt, a magyar emberek számára. a megszállás és leigázás jelképe. valószínűleg jól fest majd a szoborparkban a többi "alkotás" társaságában.
Ha a budapesti szovjet megszállás emlékművét áthelyeznénk egy katonai temetőbe, akkor legfeljebb annyi történne, hogy a magyar katonák emlékművét is áthelyeznék Moszkva belvárosából egy katonai temetőbe.
Azt is 1000x elmonduk már, hogy ha nálunk nem lett volna 50 éves megszállás mint a nyugati országokban, akkor itthon sem követelnék a lebontását, mert akkor nem a megszállás emlékműve lenne mint most.
Nyilván emlékművet emelnek mindenhol, az országot végigzabráló, erőszakoló, gyilkoló megszállóknak. Nem is értem miért nincs még emlékműve nálunk, Batu kánnak, Szolimánnak, Haynaunak.
Az emlékműveket azért emelik, emelték, hogy valamire emlékezzünk.
Akár jóra is, akár "rosszra" is.
Neked, úgytűnik, a "rossz" a meghatározó.
Ez nem rendkivüli dolog, hiszen a háború önmagában borzalom volt az akkori generációnak.
Nyilván, Te fiatalabb vagy, és ezért helyesebb lenne, ha vennéd a fáradságot, és esetleg a XX. század magyar történelmét csak úgy átolvasnád, és ellenállnáll az agymosásnak, akkor valszeg megértenéd, miért is van az az emlékmű.
Aztán azon is el lehetne gondolkodni, hogy ilyen emlékművek vannak tőlünk nyugatabbra is, és senki nem követeli a lebontásukat....
Aztán azon is el lehetne gondolkodni, hogy egy esetleges elbontás következtében az odakinn ápolt és rendezett magyar honvédsíroknak milyen sorsa lenne...
Aztán Halottak Napján menj ki a temetőbe, nézzed meg, hányan gyújtanak gyertyát a szovjet katona sírjánál. Miért gondolod úgy, hogy kihalt az a generáció, amely az 1945-ös háborút nem megszállásként ( katonai értelemben nyilván az volt !), hanem az egyéni, és/vagy családi életük alakulása miatt felszabadulásnak tudta be....
Kár, hogy az oroszok által megerőszakolt nők, vagy a meggyilkoltak hozzátartozói, szép csendesen kihalnak, különben ők is naponta elzarándokolhatnának ezekhez az emlékművekhez. Leróni a kegyeletüket....
Hja, kérem, - nem kellett volna megtámadnunk őket, akkor búsmagyar szívvel és savanyú képpel még ma is az irredenta emlékműveket nézegethetnéd.
Ami azt illeti, amikor a szovjet csapatok Magyarországra érkeztek, akkor ez egy megszállt ország volt, csakhát ugye úgy tűnik, sokan szeretnek csemegézni a megszállók közül , - náci mexálló jó, orosz mexálló rossz, - pedighát ugye...
Emígyen én azt mondom, hogy - eltekintve a békeszerződésben vállalt kötelezettségeinktől is - a nálunk elesett orosz, ukrán stb. katona bőven megérdemli, hogy emlékművet állítsunk neki, - nem árt nekünk sem, ha nap-nap után az emlékezetünkbe idézzük azt az eszement kort, amikor egyszerre üzentünk hadat az oroszoknak és az amerikaiaknak, - talán ha sokáig nézegetjük, nem követjük el mégegyszer ezt a történelmi hibát.
Úgy kell ez az emlékmű a nemzeti önértékelésünkhöz, mint egy falat kenyér, - korunk hőbörgői elgondolkodhatnak a történetén talán, - habár....
Ez persze olyan mno-s fasság, - egyxébként meg igaza van.
Nem tagadva, hogy ami Katynban történt az borzasztó, de ez a tizenötezer ember lengyel barátaink vesztesége, nekik kell méltó emlékművet állítani nekik.
Nálunk meg majd akkor lesz ez aktuális, ha a nácik által meggyilkolt párszázezer zsidónak lesz végre méltó emlékműve.
De talán még az általunk elkövetett újvidéki vérengzés áldozatainak is előbb kellene emlékművet állítanunk, - ezt lehetne akár az ezt megtorló szerb vérengzés áldozatainak emlékművével együtt is felállítani.
Szóval először a saját portánkon, aztán majd ha már nincs adósságunk, akkor lehet más népek áldozatainak is emlékművet állítani, - addig meg a barátságunk kifejezésre juttatására legyen doszt elég Bem apó szobra...
Ez a havas egy budapesti regős. Igazából a Magyarok Nyilait sem értem...
Havas Szófia a Fővárosi Közgyűlés ülésén tüntetőleg ismét nem támogatta a katyini mártírok emlékművéhez a pénzügyi forrás biztosítását.
A Fővárosi Közgyűlés csütörtöki ülésén Havas Szófia fővárosi és parlamenti képviselő asszony „tovább folytatta vállalhatatlan, a demokratikus Magyarország értékeivel össze nem egyeztethető lépéssorozatát.” – áll az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség közleményében.
A Közgyűlés összes jelenlévő képviselője támogatta a katyini mártírok emlékművéhez a pénzügyi forrás biztosítását, egyedül ő nem szavazott a kérdésről, bár a helyén tartózkodott az ülésteremben. Nem ez az első eset, hogy Havas Szófia szemben áll a demokratikus pártok véleményével, értékeivel. A katyini mészárlás emlékművének felállításáról szóló közgyűlési határozat elfogadásakor tüntetőleg kivonult az ülésről. „Az sem zavarta, hogy képviselőtársai felállva tapsolták meg az ünnepélyes hangulatban elfogadott határozatot, amelyen a lengyel nagykövet asszony is jelen volt.” – írták.
Mint ismert, korábban egyedül Havas Szófia szavazott nemmel a Fővárosi Közgyűlésben arra a kezdeményezésre, hogy a II. kerületi Világifjúsági parkot Mansfeld Péter parknak nevezzék át. Azelőtt pedig az 1956-os forradalmat antiszemita, nyilas zavargásoknak minősítette, amiért később sem kért bocsánatot. Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség úgy fogalmazott: Havas Szófia megnyilvánulásaival folyamatosan tagadja a kommunizmus rémtetteit, azonban sem pártja, az MSZP, sem a fővárosi koalíciós partnere, az SZDSZ nem szól ez ellen. „Ahelyett, hogy jobb belátásra bírnák Havas Szófiát, cinkos hallgatásukkal újabb sértő megnyilvánulásokra bátorítják a képviselő asszonyt.” – írta a szövetség közleményében.
Az osztrákokat sem zavarja Bécsben...
