Ne zavarodj aranyoskám! Én csak tavasztól őszig vagyok Dömsödön és néha azért télen is. Ott van a kastélyunk és a kertünk. És ellenállhatatlan vágyam immár több évtizede, hogy termelgessem a zöldeket és a gyümiket,valamint tartósitsam is őket . Szivesen ide is költöznék, de sajnos az orvosaim elég sürün akarnak látni és igy muszály hazamenni néha.
A Győri lányokkal pár éve váltottunk néhány levelet, említették Lillát is. Bár mi csak simán Lilinek hívtuk. Hajnit most Hajnalnak kell szólítani, így kéri. Amikor tegnap hatvan éve leHajnaloztam, akkor kikérte magának és orrba akart nyomni egy homokozólapáttal, amit akkor még fémből készítettek. De úgy tűnik jó irányba nézelődtél, mert valamennyien még annak a háznak lakói.
Lányom néhány évig (amíg bírta ideggel és gyomorral) tanított.
Egyik kolléganője mesélte: képzeld az egyik gyerek azt mondta;- Kapd be a f@....-mat!
- És mit csináltál? - kérdezte lányom.
- Beírtam az ellenőrzőjébe: A gyermek, nemi szervét étkezésre ajánlotta.
*
Az öreg Székellyel meglehetősen gonoszok voltunk. Emlékszem: a röppentyűk csak úgy suhantak el szerencsétlen füle mellett és álltak bele a térképbe. Ilyen a gyerek.
A Nóbel Iván (Szegény meghalt) tanította Köbölön és a Jóskában is. A Nyitrai a Jóskában volta kémia tanár. Egyszer miközben székeket cipeltem a díszterembe, véletlenül hátba vertem a lépcsőfordulóban. A következőket írta az ellenőrzőmbe: "Tanárját székkel hátba verte. Nyitray) El lehet képzelni Anyám csodálkozását. Öreg Székely pedig egy kicsit süket volt. Óra vége előtt 4-5 perccel valaki mindig elkiáltotta magát, hogy "CSENGETTEK". Rögtön modta, hogy "hallom" és befejezte az órát.
Hát persze, hogy akkor! Primitív volt ez a sakkfigura, silány - hiszen papír - az anyaga, de a miénk!... Mégis bizonyította, hogy a "jég hátán is megél a magyar", ha éppen sakkozni akar. Szegény ember vízzel főzött akkortájt. Erről eszembe jut egy akkori(nál kicsit későbbi, habár tulajdonképpen már a Köböl-ös időnkben is létezett ez az intézmény, vagy nem?) másik kedvenc játékunk, a Teenager Party, ahol ez volt az egyik kedvenc jelige első fele. A folytatás akkori kedvenc (már akinek...) DJ-nk - nem akarok reklámot neki, ezért nem nevezem a nevén, úgysem volt igazán az övé - olvasatában a feleségre vonatkozott, biztos emlékszel. Jó sokszor hangzott el, amikor bekonferálta a Trashmen-től a "Hullámokon lovagoló madar"-at! Persze a Luxi jobb volt, az nyilvánvaló, csak gyengébb volt a vétel.
Hurrá! 3-ból 2 talált. Eszerint bár öregszünk, sötétedünk, még akadnak világos pillanataink. Egyébiránt az öreg Székely - úgy él az emlékezetemben, hogy nála sikerélmény volt felelni. Nem tudom, hogy máshol is szokás volt-e, de egyszer behozott és szétosztott egy játszva tanulást segítő táblás kvíz-társasjátékot, amiben párosítani lehetett a kérdéseket és a feleleteket különböző tárgyakban, és ez - mai szóval - olyan innovatív volt. Csak a játék címére nem emlékszem, pedig kedveltem. Lehet, hogy valaki még őrzi az ereklyéi közt?
A belinkelt videófelvételből megragadott a "varázstábla" kifejezés. Nosztalgia ide, az idő mindent megszépítő hatása oda, nem emlékszem erre a feelingre. Inkább ilyen nevek jutnak az eszembe, mint Székely Sándor tanár úr, vagy Nobel Iván, vagy Nyitrai Róbert, de már keverednek a nevek és az intézmény összekapcsolódások, lehet, hogy valamelyikük inkább a József Attilában volt. Vagy ott is volt. Azért bár fél lábbal még a felszínen vagyunk, már romlik a memória, de hát ez a "Route 66" - félen már elnézhető. (de már csak ilyen sötétebb betűkkel olvasható, legalább is nekem így szemüveg nélkül)
