Sziasztok!
Tegnap érkeztünk haza egy 2 hetes bulgáriai körútról, melynek az állomásai a következők voltak:
Szófia - Veliko Tarnovo (+Arbanasi) - Várna - Szófia - Borovets (Muszala) - Szófia
Tömegközlekedéssel utaztunk. (5 évvel korábban már jártunk Bulgáriában egy másik körúton.)
Szófiába Ryanairrel repültünk, szerencsére nem késett sokat a gép (kb. +3/4-1 órát). Szófiában nagyon szuper, hogy a metró kimegy a reptérre, egyszerű a bejutás a belvárosba (1 metrójegy 1,6 leva - ugyanannyi mint 5 éve volt, csak a forint romlott rohadt sokat azóta, így a leva euróhoz rögzített árfolyama miatt minden jóval többe kerül nekünk, magyaroknak).
A Lavov Mostnál foglaltam szállást (Lion Hotel). Nem lett volna rossz, de a személyzet egyáltalán nem volt kedves és segítőkész. Másnap reggel kijelentkezéskor nem fogadták el az eurót, levánk meg még nem volt. Vasárnap lévén semmi nem volt nyitva a környéken, a szállodás az Operával szemközti váltóhoz küldött el minket. Sajnos ez totál borította a napunkat, és a későbbi terveinket is. Nagy nehezen megtaláltuk a nonstop váltót, és levával felfegyverkezve visszarobogtunk a hotelbe, majd a központi buszpályaudvarra.
Ott kiderült, hogy aznapra már a Biomet busztársaságnál minden jegyet eladtak Veliko Tarnovóba, így átmentünk a vasútra.
Vasárnap csak 2 pénztár volt nyitva, jókora sorokkal. Fél óra sorban állás után végre mi következtünk, de kiderült, hogy rossz helyen álltunk sorba, mert ott ki tudja milyen szuper jegyeket adtak el, de a sima belföldi jegyért le kellett menni az alagsorba egy másik pénztárhoz. A következő vonatra is már csak másodosztályon volt hely, kényszerűen megvettük ezt, pedig tudtam, hogy az necces lesz (a VT-i apartmanunk tulaja írta, hogy csak azt ne).
Visszamentünk a fenti kasszához, hogy akkor vonatindulásig megvesszük a Várna-Szófia viszonylatra tervezett éjszakai vonatra a hálókocsijegyet. Ekkor már csak 1 kassza működött. 3/4-óra sorban állás után végre mi jöttünk volna, és talán még jegy is lett volna, mert a hölgy már a neveket írta volna be a rendszerbe, de mivel indult a vonatunk VT-ba, így nem tudtuk befejezni a tranzakciót, hoppon maradtunk.
A vonat másodosztálya eszméletlen lepukkant, zsúfolt és retkes volt, légkondi nuku, de legalább az ablakot le bírtuk tépni. 4,5 órás szenvedés után érkeztünk meg VT-be (VT előtt 1 átszállás volt).
VT-ban is megpróbálkoztunk azzal, hogy megvesszük a hálókocsira a jegyeket, de elhajtottak minket azzal, hogy vasárnap nem lehet, majd csak másnap. Mialatt ezt ügyeztük, az utolsó taxit is elvitték a VT-i állomás elől, és ott álltunk a semmi közepén jármű nélkül. A vasutas is csak a vállát vonogatta, amikor próbáltunk segítséget kérni. Nem messze volt egy buszmegálló, egy pasi ácsorgott ott, aki bizonygatta, hogy bármikor jöhet busz, de miután itt is elment 3/4 óra busz nélkül, és végre felbukkant egy taxi, leintettük, és 7 leváért bevitettük magunkat az óvárosba, ahol a foglalt apartmanunk volt.
Eszméletlen szívás nap volt, hulla fáradtak és éhesek voltunk. Egyetlen éttermet találtunk a közelben (Summer Garden), más lehetőség híján beültünk oda, és 70 leváért megvacsoráztunk. Jó volt, de kerekedett a szemünk az árakon.
A másnap délelőtt a kajabeszerzéssel ment el. Az óvárosban még kisboltot is alig-alig találtunk, ki kellett menni busszal egy külvárosi bevásárlóközpontba. Délután a Tsarevetsben bóklásztunk, este pedig az óváros utcáit róttuk.
Harmadnap délelőtt megvettük a buszjegyeket Várnába a buszpályaudvaron, majd harmadjára is megpróbálkoztunk a hálókocsi vonatjegy megvásárlásával. Kiderült, hogy az óvárosban van egy kis jegyiroda, legalább nem kellett kitaxizni a pályaudvarra. Itt természetesen nem beszélnek angolul, telefonon kellett valakinek elmondanom, hogy mit szeretnék, és az illető fordította a jegypénztárosnak. A rendszer nem online, bár azt gondolnánk, hogy ez már viszonylag alap a 21.században. A jegypénztáros úgy telefonált Várnába, hogy van-e még szabad jegy a hálókocsira. Sokadik próbálkozásra vették fel. Az elsőre kinézett vonatra nem volt, az pénztáros le is rakta a telefont. Volt viszont egy másik, kicsit későbbi vonat is, kértük, hogy kérdezze meg azt is. Újabb telefon Várnába. Már elkezdte a nevünket, születési dátumokat felírni, felcsillanó reménysugár....aztán közölte, hogy bocs, erre sincs hely hálókocsin. Talán ülőhely van - de ez se derült ki pontosan, mert igazából nem kérdezte meg.
Itt is feleslegesen csesztünk el 1-1,5 órát.
Ekkor végleg feladtuk a hálókocsis vonat tervet.
Maradt a busz, de ebből mindenképpen nappalit szerettünk volna, ami plusz egy, nettó utazással töltött napot és +1 éjszaka szállást jelentett.
Aznap délután kisbusszal egy közeli falucskába, Arbanasziba utaztunk, mely híres a számos régi templomáról, gyönyörű falfestményeiről. Kellemes hely volt, nagyon tetszett, és még megnéztem volna pár templomot, de a gyerek már a második után unta, és a busz is elég ritkán járt, így a délutánival visszamentünk VT-ba, ahol egy, a Művészeti Galériánál levő szuper kis bárban zártuk az estét, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt az óvárosra.
Következő nap Biomettel Várnába utaztunk (3 óra utazási idő). A taxisok meglepően normálisak voltak 5 éve is, de itt sikerült kifogni egy faszit, aki pont dupla áron vitt minket az apartmanunkhoz. Eleve dupla tarifáról indult az órája, és dupla tarifával is pörgött. Bosszantó, hogy tudod, hogy éppen most vernek át, de nem tudsz vele vitatkozni, mert nem beszéled a nyelvet.
Várna hatalmas pozitív csalódás volt. Én egy ronda nagyvárosra számítottam, ehhez képest a belváros is szép és kellemes volt, és a tengerpart is viszonylag tiszta, a tenger pedig valóban meleg és tiszta.
A strand és a pihenés annyira beszippantott minket, hogy nem is volt kedvünk vergődni a további felfedezésekkel, pedig terveztük a kőerdőt, az Aladzha kolostort, esetleg más közeli tengerpartokat (Albena) megnézni. Na majd legközelebb.
Várnából szintén a Biomet társasággal utaztunk Szófiába. A buszok mindig pontosak és tiszták voltak, de érdemes előre megvenni náluk a jegyet, mert mindig azt láttuk, hogy ők tele vannak.
Várnában a tulaj ajánlott egy appot, amin taxit tudtunk rendelni (ebből derült ki, hogy korábban pont dupla áron hozott el a hiéna a pályaudvarról a belvárosba, a normál ár 6 leva volt).
Szófiában a Visito Apartmentsben szálltunk meg. Az apartman 10-15 per sétára van a Lavov Mosttól. Maga az apartman jó, csak az elhelyezkedése előnytelen: a környék elég lepukkantnak tűnt, és a metrómegálló 10-15 perc séta.
Másnap a Déli buszpályaudvarról indultunk Borovetsbe (Szamokovban átszállással). Szófiában a szamokovi busz hamar megtelt, volt aki le is maradt róla, és a pályaudvaron hagytuk. A pályaudvar után megálltunk még egy helyen: itt még 2 ember akart felszállni a teli buszba. Egy aggastyán és egy középkorú nő. Az aggastyán a sofőr spanja lehetett, őt felengedte, pedig normális ülőhely se volt már. A nő kiakadt, elkezdtek egymással ordibálni, és a busz ajtaját csapkodni. Az öreg reszketett mint a nyárfalevél, de úgy b...szkodta be a kocsiajtót mint a szél. Mindenki csak nézett. A nő végül lemaradt. Én is ideges lettem volna a helyében...
Szamokovban van egy jó kis piac a buszpályaudvar mellett és az állomástól nem messze egy-egy Billa, Lidl. Itt bevásároltunk, amit tudtunk, és milyen jól tettünk, mert Borovetsben ugyan nagyon sok kisbolt van, de mindegyik csak csoki-cukor-pia szentháromsággal tele, normális kaját sehol se lehet venni - legalábbis így nyári időszakban.
Borovetsben első nap laza kis bevezető túraként a Fekete sziklákig túráztunk. Másnapra még éppen jó időt jeleztek, így célba vettük a Muszalát. A Yastrebec gondolalifttel felmentünk (felnőtt 25, gyerek 10 leva oda-vissza). A felső állomástól könnyű séta a Muszala menedékház és tó, majd innen erős, sziklás kaptató a Jeges-tó és az Everest-menedékház. Innen már csak egy "ugrás" lett volna a csúcs, de mi a gyerekkel csak az Everestig másztunk, a párom feljutott a Muszala-csúcsra (2925 m). Szuper szép volt, megérte szenvedni.
Visszafelé úton délutánra már összeálltak a felhők, pötyögött az eső. Szerencsére pont időben értünk vissza a Muszala menedékházhoz, mert akkor már erősebben esett, rossz lett volna a csúszós köveken caplatni lefelé. A menedékháznál ettünk egy meleg levest, és igénybe vettük a WC-t. Romantikus lehet egy ilyen hutban aludni, de amilyen állapotban a WC volt, én még a saját hálózsákot is kimosnám 3x utána, és talán még egy bilit is vinnék inkább magammal.
Az erőnk végén jártunk, mire végre visszaértünk a gondolalifthez.
Másnap sajnos a Sitnyakovo lift pont szünnapos volt, így gyalog túráztunk fel a lift felső állomásáig, majd a közelben levő sziklás kilátópontokig. A Chakar Voivoda menedékház sem lett volna már messze, de nem volt kajánk (és a Sitnyakovo felső állomásánál minden be volt zárva, így venni sem tudtunk) + az esőfelhők is gyülekeztek, így erről a túráról lemondtunk, visszasétáltunk Borovetsbe. A 15-16 km azért aznap is meglett.
Borovetsben egyébként pont egy nemzetközi jazzfesztivál volt, így 2 este is ingyenes koncerteket hallgathattunk. Utolsó este egy koreai zenekar zárta a sort, amit a koreai nagykövet és a felesége is meghallgatott. Mivel este későn a VIP szektor szinte teljesen üres volt, lazán beültünk a nagyköveték mögé, senki nem foglalkozott vele, szerintem örültek, hogy vki egyáltalán feltöltött pár üres helyet.
Utolsó előtti nap visszautaztunk Szófiába, ahol délután még a Régészeti Múzeumra jutott idő, majd este a Paradise Centerben a Burrata Italia nevű étteremben ettünk egy finom búcsúvacsorát.
A hazafelé járat időben indult, nem lehet panaszunk a Ryanairre: a gép se késett, a fel- és leszállás is okés volt, a csomagunk se veszett el.
Ár - érték arányban ismét jó volt az út, bár a forintgyengülésnek köszönhetően jóval drágább lett, mint 5 éve volt.
Most valahogy több nehézségünk támadt a szükséges procedúrákban (busz/vonatjegy vásárlás, pénzváltás, boltkeresés - bevásárlás), mint korábban, de ennek nagy része az első napi megcsúszásból fakadt.
