Ha valakinek nincs 4 unokája, akkor csak töredéknyugdíjat kaphasson. 2 unoka esetén csak a nyugdíj fele járjon. Egy unoka esetén a negyede. Akinek nincs unokája az pedig egyáltalán ne legyen nyugdíjjogosult.
Akinek nem lehet gyereke és nyugdíjat akar az fogadjon örökbe gyermekeket.
az undorító, feneketlen önzésetek miatt mondom azt: mindenki hülye, aki gyereket szül, azért, hogy az egyszer esetleg a korszellemnek megfelelően ilyenné váljon.
Persze, hogy jobban bejön neki. Meg nekem is. De módosítanám egy kicsit. Mi az államot fejjük, mondtam már párszor. Nem a máskölkinek fizettük a járulékot, hanem állam bácsinak.
Az pedíg hogy veri ki a máskölkiből, az az ő dolga.
Nincs szerencséd. Én éppen repedt lószerszámot keresek megvételre. Ha te takarékosabb lettél volna és megtakarítottál volna pár repedt lószerszámot, akkor most eladhatnád a gyűjteményembe a repedt lószerszámot.
A nyugdijas feléli a megtakarításait a cikk szerint.
Gondolom nő neki még 10 lába, amire mind cipő kell, meg öt szája, amivel zabál.
Baromira nem tudom elképzelni, hogy most, amikor sokkal tovább hordok egy rongyot, mint fiatal koromban, mert marhára nem érdekel a divat, pont a negyedét eszem mint 20 éves koromban, hogy a túróba tudnám felélni a megtakarításaim, ha lennének ?
nonamet nem vagy te még nagypapa ha akkora lenne a fiad, és várnád akkor is nehezen lenne nekem is sokkat kellet rá várnom az elsöre de utána, aztán megindultak a hugaim már rég nagyszülök voltak igaz nekikk lányaik is vannak a fiuk meggondoltabbak a lányok szeretnének férjhez menni, ezért korán felcsináltatják magukat igy aztán muszály elvenni öket a fiaim okossak voltak, és nem olyan csajnak udvaroltak
amikor a legidősebb lányom volt a második életévében, iszonyúan kinyúvadt voltam.
valami irgalmatlan energia volt benn, másfélévesen kimászott az ablakon - a szobaajtó kilincsét még nem érte fel - és elment a szemközt lakó kisgyerekhez játszani. abban az évben májustól októberig a palatinus strandon töltöttük az időt, a szobakonyhás lakás és a szomszédban lakó részeges barnabőrű kisebbségi miatt otthon lenni elég kellemetlen dolog volt, na ott a lányom kiélte magát: felmászott a 4 m magas mászókára, berohant a mélyvízbe, lesüllyedt, majd felevickélt, de ha kihúzták, mérgesen ordított - a nyár végére csodájára jártak az úszómesterek, úgy létezett a vízben, végigrohant az egész strandon, át mások gyékényein, de istenien nézett ki: hófehér volt a haja, világított a kék szeme, és teljesen barna volt.
csak a délutáni alvásra mentünk haza, én olyankor végeztem el a házimunkákat, aztán vacsoráig játszótéren voltunk.
pontosan azt írom, hogy mindenkinek megvan a maga története, ami nincs ráírva, és rendszerint csak akkor meséli el, ha ügyesen hallgatja valaki. mert az emberek rendszerint nem kötik mások orrára életük tragédiáit, és nagy megtiszteltetésnek számít, ha valakinek elmesélik. én szeretem ezeket az életmeséket, és nem nagyon szeretek látszat alapján beskatulyázni valakit.
ezért szeretem Fejes Endrétől A hazudóst (történetek az ezerszer áldott nyolcadik kerületből) és Moldova korai két-három novelláskötetét: Gázlámpák alatt, Rongy és arany, na meg a Tetovált keresztet.
Csak a listás tolvajokat kellene jó messzire zavarni, akik mentelmi jogukra hivatkozva 19 éve rabolják le az országot, és akiket egy közvetlen választáson élő ember meg nem szavazna!
Olvastad ugye, hogy hogy nem sikerült a 85 évre titkosított olajnaffia anyag nagyrészét is bezuzni! Úgy láétszik ott már a mentelmi jogban sem biztak igazán!
Közvetlen egyéni és kizárolag egyéni körzetes vállasztás kell (mint Angliában vagy Franciaországba) ez az egyetlen esélye az országnak hogy megszabaduljon a listás tolvajainktól és csökkenjen a korupció! Csak ne legyen nagyon késő!
vizinik ha ezzel rám célzol, akkor tévedsz a sztorikkal kapcsolatban én nem sztorikat irok, és mesélek, hanem ami megtörtént velem, és történik mindenki azt hissz amit akar belöle nem szokásom sztorikat gyártani, mivel ahoz aztán végkép nem értek tök hülye vagyok ahozz nem élek álom világban sem kinöttem a mesékböl, mikkor férjhezmentem mert a valo élet következett
és ha mindenki jönne a maga történetével, az körülbelül olyan hatást keltene, mint az ötvenes években az önéletrajzok. egy idő után senki sem hinné el még az igaz sztorikat sem.
olyan könnyű ítélkezni felszínes ismeretek alapján, és soxor olyan véres igazságtalanságok következnek ebből.
az elutasítottságból ered a legtöbb tragédia, ami aztán továbbadódik.
volt egy kolléganőm, talán a kilencedik terhességét tudta kihordani, mindig elvetélt, és volt olyan sikertelen terhessége is, amelyikben nem sokkal a szülés várható időpontja előtt halt el a bébi.
aztán nagy nehezen született egy kisfia. és alighogy iskoláskorú lett, a férje egy frontális ütközésben meghalt.
az ilyen tragédiákról nem szívesen beszél az ember, mert évtizedek után is fájó sebeket tép fel még az emlékezés is.
kifejezetten igazságos lenne az, hogy, mondjuk, az ilyen önzőnek legyen kikiáltva, és még öreg korában is szankciók sújtsák.
