sajnos sokszor csak addig jutok el, hogy a végére érek a napi termésnek, de azért igyekszem írni is.
Vidramam-családnak drukkolok, remélem kordában tudják tartani a fertőzést+megelőzni a túl korai születést. +++++++++
időközben világrajött babákat isten hozta és a mamáknak is gratulálok!
stunc:
ígykép alapján nemigen látszik, hogy hol rakódott rád sok...lehet,h irtó vékony voltál terhesség előtt? ;)
azért vigyázz...ne próbálj azonnal régi alakodra hasonlítani...jól jön egy ideig az a tartalék.
nem tudom milyen lehet tudatosan császárra készülni...de én is úgy gondolom, hogy megvan annak az oka, hogy egy baba miért nem fordul fejvégűbe.
kismica:
neked is jóóó hatalmas a pocakod, bár 2lakóval nem is csoda.
ezen a dolgon,h kórházba bejöjjön-e tesó,v ne...hát nem is tudom, nálunk is el kell gondolkozni. Főleg amiatt, mert Janka nagyon anyás...kicsit tartok tőle,hogyha meglát nagyon nehéz lesz hazacibálni, de aztán tud ilyen szempontból meglepiket okozni amikor szó nélkül integet ha én megyek vhová, vagy a nagyszülőkkel megy el.
Gyerekőrzés kérdése sztem nálunk adja magát...éppen aki ráér...apa,nagyszülők...reményeim szerint azt a 3napot vhogy majd áthidalják- valahogy :D
Mivel én március 18-ra vagyok kiírva...közel esik 15-e is, meg utána lévő hvégén a húsvét...tehát igen sanszos vm ünnep közeli időpont a szülésre.
Bár tegnap és tegnapelőtt azért kicsit bennem volt a félsz. Egész nap görcsölt a hasam- amint felálltam beton lett...szóval rengeteget feküdtem ahhoz képest amit szoktam.
Vsz összejött már itt idővel a nem rendesen alvás (ez általában Jankának köszönhető aki hajnaltól vergődik köztünk-szó szerint....rugdal, dobálja magát mászik rám...) emellé 3-4napja keményen be van gyulladva a torkom, Tantum verde sem használ...kb semmi sem...elkezdtem már köhögni is, az is ráz rendesen, amitől fáj a fejem...és ugye mindemellett kismamaként ne vegyek be semmilyen gyógyszert.
Nem is tudom hogy fogjuk megoldani ezt a költözés témát...egyre kétségbeesettebb vagyok azzal kapcsolatban, félek, hogy nem fogom igazából bírni...és 4hét múlva esedékes.
Stunc, na vegre egy friss kep! A hatad hogy birja a strapat?
Enahma, gratula a babahoz!
Milna, na ez gyors szules volt. Nalunk is nehezen megy a szoptatas, a baba hozzaszokott a bimbovedohoz, anelkul meg egyebkent is kesz pokol. Csutortokon mérjuk meg a babat. Nagyon ovakodok a fogatlan prokatoroktol mert ilyenkor telleg mindenki nagyon okos tud lenni.
Stunc, szules utan egy-ket hettel mar latvanyosan vekonyabb a combom, ugyhogy lehet remenykedni :)
Milna: sajnos, a régi nadrágok azonnali feljövetelében nem reménykedem, mert a nagyon sok + kilóból a combomra és a fenekemre is rakódott bőven... Bár, ki tudja, mennyi víz van bennem. És te sokkal vékonyabb voltál még a végén is a pocak alatt. Vagy mindenki magát látja nagynak? Hmmm, nemsokára megmondom:)
Enahma: hatalmas fiad van, gratulálok, és ha tudsz ülni:) gyere, és mesélj!
Milna: ilyen gyors, egyszerű szülésről álmodozoik a többség:) Az okos rokonság veszélye nálunk is fennáll, anyós, aki tündér, és jószándékú, meg minden, már nagyon készül, ajaj...:(
Mintha magamat látnám pár héttel ezelőtt :) nekem is ilyen szép nagy pocim volt. Most olyan hihetetlen, hogy ez a nagy Duckó-Juckó bennem volt. (Egyébként rajtam 2,5 kg maradt minden csípő gatyám feljön rám, de a hasam most sem kicsi...) Hihetetlen, hogy így a végén fordult be a baba.
Csak annyi hadd írjak most: tegnapelőtt megjöttünk a kórházból a fiammal: Ármin 58 cm-rel és 4310 g-mal született, 4100 g-mal jöttünk haza. :-) Kissé le vagyok pukkanva, ha majd jobban tudok ülni ;-) meg ilyesmi, majd írok bővebben is.
Gondoltam leírom a szülésemet, de szerintem csak tomondatokban tudom:
Jan. 2. este 10.30 Kis pukkanás fent a hasamon, 2 vizes folt a bugyin. A jó vegyész pH papírt kap elo mert a magzatvíz elvileg 8-as. Nem egyértelmu a dolog ezért egy törölközovel a fenekem alatt várok. Apa totál beteg.Jan. 2. este 11.15 alul óriási pukk, dol a víz, nyugodtan fekszem 15 percet. Elindulunk a kórházba. Autóban 2 db fájás. 20 perc alatt a klinikán vagyunk. Szülésznot a szülõszoba riasztja.Férj nem jöhet be. Üres a szülõszoba én vagyok egyedül aznap. Szuleszno megerkezik. Csendben vajúdgatok 3.30-ig. Orvos érkezik. Férj nagyon beöltözve sok maszkkal bejöhetett. Nem kaptam sem EDA-t sem fájdalomcsillapítót. Kb.4 körül mondták hogy jön a kitolás, mindenki elkezdett pörögni. Itt nagyon megkönnyebbültem mert tudtam hogy már nincs sok hátra. Én nem tudom hány tolófájásra bújt ki a babóca, de nem volt annyira vészes mint amire készültem. Közben volt gátmetszés, ami szintén nem tudott meghatni. Aztán szépen a hasamra ültették a kis tojásfejût akinek a fülei teljesen le voltak lapulva. Nagyon kis dagi volt, elõször ordított majd nyitogatta a gyönyörû sötét szemeit. Tudtam, hogy nagy lesz a haja, de hogy a háta is szõrös...Elvitték, majd visszahozták. Olyan erõvel kapta be a cicim azt hittem megõrülök.
Azt hittük sírni fogunk a meghatottságtól, de annyira felfokozott lelkiállapotba kerültünk,hogy ez csak napok múlva jött ki. Egyszerûen nem is fogtuk fel az elején, hogy ez tényleg megtörtént velünk...
Sajnos a férjem látogatni sem tudott nagyon bejönni amíg beteg volt, és 1 méterrõl közelebb nem látta a lányát az elsõ napokban. A nõvérkék nagyon aranyosak voltak, bár brutál kicsi helyen kell dolgozniuk. Csoda, hogy nem kapnak frászt. A mellretevés a vérhólyagok miatt elég döcögõsen ment, de küzdöttünk.
Aztán itthon jöttek a problémák. Mivel aznap ónos eső esett, néhány rokon nálunk ragadt. Hirtelen túl sokan voltunk és persze mindenki baromi okos... A védőnő minden nap felhívott, hogy hány g-ot eszik a gyerek, majd mondta, hogy ez kevés. Én hívogattam az LLL-t, szoptatási tanácsadót stb. és elkezdtük a különböző módszereket. Aztán jöttek az elméletek: fejjek, ne fejjek, használjak bimbóvédőt ne használjak stb. Maga volt a pokol. Most kezd helyreállni minden, mert a gyerek súlya nő, teljesen kiegyensúlyozott bár papíron még mindig keveset eszik. Amilyen sima ügy volt a szülés olyan döcögős lett az első 2 hét...Holnaptól végre egyedül leszünk.
Mondjuk az elejen nem volt ennyire durva, viszont az volt a hihetetlen hogy tudtommal egyperces fajasokkal mar gyakorlatilag tolni kell, mi meg csak negy ujjnal tartottunk.
Persze kertem epiduralt.
Na mindegy, megvolt, majd legkozelebb remelem mashogy lesz. Ha lesz legkozelebb :) Roland az ejjel 7 oran at duhongott, mi meg ketsegbe voltunk esve. Utana hat orat aludt.
Sajnos nálunk a szülés napján apa még beteg (nem tudjuk influenza volt-e) volt de nem lázas. Emiatt beláttuk, hogy jobb ha nem jön be. Végül mivel egyedül voltam az egész szülőszobán, az orvosom adott rá csomó maszkot, jól beöltöztette és a vajúdás végére bejöhetett. A kitolásnál megint kiment, de mikor a hasamra tették a picúrt (a kis 4 kilóst) megint bejött és nézegette. Nem jött közel. Láto Hagatni is csak percekre jött be. Hát nem volt jó de ez van...
Tudom :), csak mint általános tévhitet próbáltam eloszlatni... nem vagyok látnok, hiába ismerem a "titkosírás megfejtését", ahhoz rengeteg idő kell, meg tapintatlanság is belemászni másba úgy, hogy nem kértem/kaptam felhatalmazást erre. Tehát, ha ránézek egy írásra, természetesen lesz egy elsődleges véleményem, de ha ránézek vkinek a cipőjére, attól is :) (és én nagyon szeretem a kesze-kusza, zaklatott írásokat, meg a használójukat is, akik azzal találkoznak, hogy "de ronda")
A mi választottunkban nincs lehetőség, hogy a szobába bejöjjön látogató. Apa is csak a műtét utáni pár órában lehetett, és mikor hozták Regőt, akkor őt kiküldték. (most azért ezt másképp szeretnénk, de most más a doki, szerintem tudunk egyezkedni) Tehát ki kell menni a folyósóra, ahová bejöhetett Zsolti, és biztos, hogy Regő is. Kizárt, hogy kibírnék nélküle ennyi időt, nem váltunk még le egymásról. A kistesót üvegablakon mutatják meg, és nővérke kezében lesz. Lehet, hogy lesz sírás, meg gyere már, esetleg itt akarok maradni, ezt majd apjának kell orvosolni, de én hiszek abban, hogy inkább legyen nehéz az elválás, mint, hogy kirekesztve érezze magát. Mellé még emlékszem, Zsolti is az ölembe akart mászni, és azt friss heggel nem lehet, majd megoldjuk. Ő az UH óta érzi másképp, hogy tesó lesz, kicsit nehezebb, de nem bánom, hogy elvittük, most még könnyebb orvosolni a féltékenységét.
Zsoltival tegnap ügyeleten voltunk. Fogta magát és elvágódott. Csak sima vérnyomásos ájulás, de iszonyatosan megijedtem, ilyen esetben az eü-s végzettség pont arra elég, hogy a legrosszabb is eszembe jusson, és ne tudjak mást csinálni, mint hogy szorongatom, mint bármely laikus:( Éjszaka belázasodott, valószínű vmi nagy devla előszele. Most drukkolhatok, hogy Regő és mi ne szedjük össze.
Persze, hogy nem érti teljesen, néha nekünk is nehéz felfogni nem?:-))
Amikor a terhespatológián feküdtem egy hetet, akkor nem volt semmi gond, mindig hozta az aktuáls kedvenc könyvét és olvasgattunk, meg evett velem. Amikor már Áron megszületett, akkor volt egy nagyon nehéz nap, amikor ordított, toporzpékolt, hogy én is menjek haza, de utólag rájöttünk, hogy miért. Túl keveset lehetett velem. Mert délután csak 3 és 5 között van látogatás, és ő elég sokáig aludt délután, utána még uzsizott, és mire beértek már majdnem 5 volt. És elég szigorúan vették, tehát elküldték, aki tovább maradt. Utána mondtam a férjemnek, hogy inkább keltse korábban, és egyen nálam. Nem is volt utána gond, bár az ominózus nap után én is gondoltam rá, hogy inább ne jöjjön, de azátn mégis úgy döntöttünk jöjjön, és szerintem jól döntöttünk.
Bár az eltűnésem mindenképpen megviselte (a patológiás 1 hét), akkor kezdődtek a kakilási gondok, amik azóta sem szűntek meg, éppen kértünk pszichológushoz időpontot, de ez teljesen független attól, hoyg látogatott, az inkább jó volt. MIndenképpen a látogatás mellett tenném le a voksomat.
