Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Neked van igazad, én tévedtem! Bizony 9 hengeresek voltak a motorok, most direkt utána olvastam :) és egyenként 325 lóerősek voltak.
Az átrforgatáshoz betettünk középre egy racsnis kurblit, a karját feltoltuk jó magasra, aztán rácsimpaszkodtunk. Hideg téli éjszakák után úgy be volt dermedve az olaj, hogy a cingárabb SHM szerelők súlya kevés volt, egyszerűen lógva maradtak a karon :)
Az is rémlik, hogy valaki elmondta, hogy a ruszki elvtársak eredetileg hadihajók közti átlibbenésekhez használták a Kamovokat. Csodás fordulékonyságukat az augusztus 20-i légiparádékon vagy akár Bujtor "Ötvös Csöpi" István filmjeiben is meg lehetett csodálni, csak épp normál repüléskor is majdnem maximális teljesítménnyel dolgoztak, vészhelyzetben manőverezésre már nemigen maradt tartalék kraft a hajtóműben.
Felidézem még a betonnal kiöntött, keresztvassal merevített autógumikat, amik nehezékként, utashelyettesítőként szolgáltak, ha a rep. feladat úgy kívánta, meg hogy minket zöldfülű kopárokat ti öregek intettetek óva attól, hogy repüléshez nehezéknek, műutasnak önként jelentkezzünk, mert a telehányt utaskabint ronda munka leszállás után, kóvályogva kitakarítani :)
10 napos szakállal mászkáltál a laktanyában? :)) Ez hatalmas lehetett :) Neked mint villanyszerelőnek ezek szerint jól ment a sorod :)
Persze, nyilván senki nem rajongott, hogy Börgönd Cityben állomásozhat, de hát minden viszonylagos. A bevonulás előtt én is rengeteg történetet hallhattam a hírhedt helyekről, kezdve a joggal rettegett Lentivel, ami a pokoli alakulatok afféle etalonjának számított, de Rétság, Kalocsa, Nagyatád is ijesztően hangzott. Börgöndről azt se tudtuk, hogy létezik :)
Engem például eredetileg Keszthelyre vittek volna (kiderítettük a behívó kódszámából), két ugyanoda behívott haveromat mellőlem szólították a keszthelyi transzportba a művházban, néztek is hülyén, hogy mi van, én nem megyek? nem értettem én se, közben hallottam a nevemet, megyek oda, buszra szállás, vadidegen alakok :) kérdezem, hogy hova megyünk, mondják Börgönd. Jézus, az hol a fenében lehet, mi van ott, és akkor a kísérők gallérján észrevettem a szárnyas légcsavart :) aztán később rádöbbentem :) Biztos valami keszthelyi csókos miatt kicseréltek, de asszem jobb, hogy nem Keszthelyen kötöttem ki, rakétásként.
De a legkellemesebb élmény mégis az volt, amikor szabadságom ideje alatt otthon táviratot hozott a posta, és csak ennyi állt benne:
"Azonnal vonuljon be alakulatához. Polgári ruhát hozzon magával. Parancsnok." :)
Jól összeszedted! Előttem már sok minden homályos. Gyűlöltem ott lenni - talán azért felejtettem sokat.
Most hogy így leírtad magad, azt hiszem meg vagy.
Az ágyam helyére is jól emlékszel...
A csillagmotor - én úgy emlékszem 9 hengeres volt, de lehet hogy neked van igazad!
A két lepottyant gép közül az egyiket láttam mikor behozták: úgy nézett ki mint egy nagy összetört zöld tojás. Még most sem tudom elképzelni hogy az a gép ezek után még repült.
A benzintan hivatalosan talán 580 literes volt. Egy-egy alkalommal 300-450 liternit tankoltunk. Olajból egy repülés alatt némelyik képes volt megzabálni 7-8 litert.
A másfél év alatt pont 20-szor helyettesítettem őrt, hogy hányszor voltam nyűgöző a fene tudja már.
Kb az utolsó 10 napban nem borotválkoztam, ugyanis volt egy előfelvételis EÜ katona, akinek mint villanyszerelő, elvégeztem egy kis munkát a gyenguszon és ezért cserébe írt nekem felmentést :) Vele egyébként mai napig megmaradt az ismeretség. Nem messze lakik tőlünk és itt a kerületben háziorvos. Persze azért közvetlenül leszerelés előtt lekapartam a több napos szőrt, mert magam sem tartottam illendőnek a fizimiskámat ehhez az alkalomhoz...
Szemüveges, bajusz nélküli, barna hajú és akkoriban karcsú :) SHM szerelő. Önként adtam konyhaszolgálatokat és hétvégén szívesen adtam tantermi ügyeletet, pff, hogyan azonosíthanám még magamat? A piroson Lajtai tőrm. mechanikus tiszthelyettes alatt dolgoztam. Aztán 85 végén pár hónapra eltűntem az alakulattól, mert különféle kalandos utakon az MNKKK-ba vezényeltek :)
Sajnos, a te képed se ködlik fel ennyi idő után, bár a neved alapján az dereng, hogy mintha a körletbe belépve, a jobb oldali ablaktól jobbra lent lett volna az ágyad. Ha jól emlékszem, 2 ablak volt a szobában. Az én ágyam a 2 ablak között levő 2 ágy közül a jobb oldali ablakhoz közelebbi volt (kopárnak felső, persze :) ).
A lent leírt eseményre én is így emlékszem, furcsálltam is a hivatalos leírást, hogy azok a gépek ezek után ismét repülhettek. Hiába, a szvjet technikának nincs párja :) de akkor a hangárosok elég sokat szophattak, míg ismét összetákolták őket. A leszakadt forgószárny esete, ami a garázsajtót átszakítva felnyársalta bent a Ladát, nekem is megvan, ezek szerint nem álmodtam :) sőt azt is mesélték, hogy az egyik gépből az egész agytorony, a forgószárnyak tengelye kiszakadt és elásta magát a kukoricásban. Az őrzésre kirendelt srácokat egy Mi-2-es csirkecomb vitte ki (szégyenszemre :) ) előttem van, ahogy felszállnak, fegyverrel, mindennel, és utána jöttek a beszámolók a demizsonban kiszállított pálinkáról meg az érdeklődő agrárszemélyről, aki szekér bakjára vitte volna a pilótaülést. Martinecz apánk meg asszem lement a pirosra dühöngve és azonnal kért egy másik gépet, hogy mielőbb felszálljon, ne maradjon benne a baleset emléke.
A Kamovjaink azért elég ősi technikát képviseltek. Kotorjuk csak elő az emlékeket: 2x12 hengeres benzines-dugattyús csillagmotor, ez gyakorlatilag 2. világháborús szint. És azok a hűvös reggeli előkészítések... Kitakarás, (télen motormelegítés ?drabekolás kerozinos hordozható kályhával), kilemezelés OLP-vel (a kanál jól nyitotta a gyorszárakat), átforgatás, kicsepegő fáradtolaj felfogása bádogteknőbe (közben a szél a pofádba fújja), leeresztő csavarok visszazárása és ólomzárazása, benzinminta nagy vastag üvegbe, visszalemezelés, sűrített levegő csatlakoztatás, aztán bemotorozás a mech.th. irányításával, és már jöhetett is a hajózó. Ha jött. Röpke 40 perc alatt menetkész volt a Kamov :) leszállás és repülési nap végén vissza mindent, betakarás (télen a forgószárnyakat is), lenyűgözés, üzások kijöttek és feltankolták, kijött pár eje és kicserélték az ülésekben az ejtőernyőket, ólomzár a kabinajtókra, kész. Asszem 400 vagy 600 liter benzin és 25 liter olaj volt a rendes adag. Hogy az utóbbi milyen sok, arról meggyőződhettem, amikor a gépem egyszer a kelleténél hamarabb és nagyon sántítva jött le, eldurrant egy cső, és az egyik oldalon az összes olajat kinyomta az egyik hátsó vezérsíkra, zöld helyett egyenletesen fekete volt a sárkány azon a részen, mehettem lepucolni.
És vigyázni kellett a vegyes reptechnikákkal. A Kamovokhoz csak hátulról, a Mi-2-esekhez csak elölről volt szabad menni, ha forogtak a forgószárnyak, aki eltévesztette, azt felaprították. Meséltek is nekünk legendákat valami hivatásosról, akit egy Mi-2-es faroklégcsavarja fejtől derékig szétszabdalt.
Mik vannak meg még? sebtiben: Nyűgöző(őr)ként kolbászolás a gépek között 1 tárral és csúzlival, műmenyét szolgálat a torony mellett álló teherautón (közben imádkozás, hogy Uram, add, hogy a gépeink ne az én szolgálati időm alatt essenek le, ámen). A műszaki pk. a piroson a "Papa" becenevű őrgy. ősz tüskehajjal, akiről sokáig nem értettem, hogy hogy lehet őrnagyként a századpk "Matyi" szds. alatt. Repszerelő ruházat, nadrág, sisakszerű repszerelő sapka, és dzseki, ami sokkal kényelmesebb és modernebb volt, mint a többi fegyvernem mikádója, cipzáras volt például :) és az alját oldalt 2 fémkarika és egy szalag segítségével szorosra lehetett húzni (a harckocsizóknak volt hasonló dzsekije, csak náluk alul gumírozás volt, nem karika).
Erről eszembe jut M honvéd, aki szintén velem vonult be, egyszer összedzsuvázta a dzsekijét olajjal, és valaki azt tanácsolta, szedje ki benzinnel. Erre felvitt a rendes körletünkbe egy bádogtepsit, beletöltött több liter benzint és abban mosta, öblítette a dzsekit, iszonyú benzinszag közepette, és senki nem mert rágyújtani, mert féltünk, hogy felrobban az emelet. A dzsekiből az olajjal együtt sajnos a zöld színe is kijött, így szép citromsárga lett, ami aztán elég nagy feltűnést keltett :)
A piroson is zajlott az élet: egyik nap megyek ott a dolgom után, és szembejön két rendőr, mintha a városban az utcán lennénk. Elég abszurd jelenet volt. Később mondta meg valaki okosabb, hogy a helikopteres rendőrök időnként leszálltak Börgöndön kávézni. Vagy határőr-BM-MN kooperáció lehetett, a határőr oszlopra a toronynál határozottan emlkszem, meg olyan Mi-2-esekre, amelyekre HÖR embléma volt fújva.
És az is megvan, hogy békés kis hely volt Börgönd, legalább is a Technika zlj-nál, ment a tegeződés a tiszthelyettesekkkel, a tisztek is relatíve lazábbak voltak, a személyesen túlmenően nem volt fegyverzet, így (nekünk) harcászkodás sem. Rémlik, hogy volt valami akadálypálya, amire még a kiképzés alatt se mentünk ki. Pákozdon ellőttünk 9 skulót, eldobtunk 1 db gránátot, ennyi. Nagy szopatások, beultrázások se nagyon voltak nálunk. Sőt, étkezéskor a fémtálcához sárga műanyag tányérokba kaptuk a kaját :) azt hittem, ez a természetes, később más alakulatnál senyvedő tápos ismerőseim mesélték, hogy náluk ilyen luxus, hogy tányér, nem volt, közvetlenül a tálca mélyedéseibe merték bele nekik a levest, főzeléket. (a végén még kiderül, hogy mi szanatóriumban szolgáltunk :) ) Ja és kaptunk kajapótlékot, kakaót, rúd párizsikat meg valami felirat nélküli alufóliába csomagolt, nagyon sűrű, energiadús nápolyit. A piroson volt egy mokány kis traktor, amivel a gépeket lehetett vontatni, ahhoz volt egy utánfutó, azzal hordtuk ki ezeket a kajaadagokat a konyháról a reptérre, pláne ha esti-éjszakai repülés is volt.
Ja és őrségbe, toronyba se kellett nagyon járnunk, az őr század megoldotta, de időnként mentünk hozzájuk "vendégségbe" 1-1 napra őrnek. 150 db lőszer, tárdomb, ne játssz a fegyverrel unalmadban, nehogy hangos tárazás legyen a vége, felvezető, járőr, ellenőrző elöljáró stb. Én egyszer húztam le egy ilyen napot, a lőszerraktárnál levő tornyot kaptam. Őrbunda a széken, hősugárzó (az ajtót ki kellett nyitni néha, olyan meleg volt), olvasnivaló a padlóra tett linó alatt. Amikor ezt elmondtam egy Lentibe elhurcolt tápos haveromnak, majdnem elsírta magát, mert ott üvegezés, szék és fűtés nélküli toronyban álltak az őrség ideje alatt :)
A "Gróf" becenév rémlik, de nincs előttem a képed.
Én EMO sorszerelő voltam. Az utolsó néhány hétre meg áttettek az ÉPK-hoz villanyszerelőnek. Mivel a "civil" főnökömnek régóta nem volt sorállományú samesza, kaptam egy lehetőséget a laktanya szinte összes villanyboylerének vízkőtelenítésére :)
A leírt esetre emlékszem: jó nagy volt a rohangálás. Persze nekünk nem mondták el azonnal hogy mi történt, de tudtuk hogy ezzel a két géppel valami nagy baj történhetett, mert azonnal az üzemanyag mintákat kezdték kozmetikázni...
Valóban tőlünk voltak kint őrizni és valóban volt valami házi pálesz. :)
Azért ha igaz amit a srácok elmondtak, nagy szerencse hogy a földön sem sérült meg senki. Az egyik gép mezőgazdasági területen ért földet, a másik viszont a falu szélén. Állítólag a fotgószárny egyik elrepülő darabja áttört egy hulámlemez garázsajtót és a benn lévő autót is lerendezte...
Én a 85 augusztusi eresztéssel érkeztem, Dzsekszonnal egy időben (azért a kiképzés szürkeségébe Dzsekszon megoldásai loptak némi színt, azt meg kell hagyni).
Te akkor már öreg voltál :) A becenevem "Gróf" volt, ha ez mond bármit. Beosztás SHM.
Találtam a nete régebben egy ilyen dokumentumot:
"[1985.] október 19-én az alakulat összevont kiképzési repülést hajtott végre emelt idõjárási viszonyok mellett, 8 és 13 óra között, 3 db Kamovval, 3 hajózóval az EPK parancsára. Az útvonalrepülést gyakorolták géppárban, majd hármas kötelékben. Martinecz szds volt a vezérgépen, a bal kísérõ Gász fõhadnagy, a jobb kísérõ pedig Balázs Péter fõhadnagy volt. Az 503-as oldalszámú géppel Martinecz, a 408-as számúval Gász repült a kijelölt légtérben. Sárbogárd fölött Gász fõhadnagy helikoptere a feladat végrehajtása közben a vezérgép fölé került, s jobb fordulóban összeütköztek a helikopterek forgószárnylapátjai. Mindkét gép lapátrendszere megsérült, ezért nehezen kormányozhatóvá, így repülésre alkalmatlanná váltak. Kényszerleszállást végeztek, s a földet érés után mindkét helikopter felborult. Súlyosan megrongálódtak, de személyi sérülés nem történt. Javítás után a gépek ismét repülhettek."
Emlékszel még erre az esetre? Néhány öreg v gumi ment is ki tőlünk őrködni a helyszínre, nehogy a környékbeli népek szétkapják a technikát, állítólag egész idő alatt kint itták a környékbeli házipáleszt.
Az most is előttem van, ahogy a roncsokat behozták, és a hangárosok a törmelékekből válogattak emléktárgyat maguknak. Nekünk alig maradt valami :) de az egyik gép deszantajtajának letört műanyag tábláját, ami az ajtó kinyitásának lépéseit sorolja fel, megmentettem.
Nem kell minden volt katonai repülőtérből polgári repteret alakítani. Nézzétek végig, hogy Mo.-on hány helyen van használaton kívüli betonos reptér. Még azok is hasznosíthatatlanok, nemhogy ez a füves. Nem emlékszem, hogy valami értékes épület, vagy műtárgy lenne ott, amit bármire is hasznosítani lehetne.
Pl. Szentkirályszabadja. Létesítene ott ma valaki ép ésszel betont olyan iránnyal, hogy pont Almádi felett kellene leszállni? És akkor az egy 2000x60 m-es beton. Sorolhatnám a jobbnál jobb betonokat, amik parlagon hevernek, de nem lehet velük mit csinálni, mert amúgy eszünkbe nem jutna oda repteret építeni.
Repkedjenek csak a kisgépek, meg a sportolók, arra jó a hely. A romhalmazokat meg elbontanám.
A Kamov század volt az alakulat krémje, ez kétségtelen :)
Híres volt pl. a "Kamov-alakzat", azaz olyan gyalogos haladás, amikor a csoport az alakiság teljes mellőzésével, az út teljes szélességében lődörgött.
Szegény Dzsekszon. Öklömnyi fejére asszem még kiképzés alatt tettek egyszer egy rohambilit, és körbeforgott rajta. A bocskai sapkáját tényleg össze kellett varrni hátul. Rémlik az is, hogy később a Kamov bemotorozásához használt sűrített levegős palack nyomását egyszer majdnem úgy ellenőrizte, hogy bele akart hallgatni a rászerelt tömlőbe, de szerencsére surcitársak idejében ráförmedtek, mielőtt a 80 atmoszféra keresztülfújt volna a fején.
Az olajkályha tetején nagyon jól lehetett kaját csinálni. A piroson levő Kamovos körletben is így készült 85 őszének legbrutálisabb lecsója, az ebédnél minden alegység által meghagyott és a leleményes kamovosok által összekoldult csípős paprikából és a piros szélén levő rejtélyes ültetvény kerozin- és benzingőzben érlelt, mutáns paradicsomaiból, 100%-os anyaghasznosítás mellett (értsd: nem volt hulladék, minden bele lett aprítva a lecsóba, a csutkával együtt). Az illata fenséges volt, az ereje letaglózó.
Szevasztok börgöndi harcos társak!Nemrég fedeztem fel ezt az oldalt.1981 februártól 1982 augusztusig voltam katona Börgöndön az őr században.Rengeteg őrparancsnoki és kapuügyeleti szolgálatot adtam.Akkor nagyon szar volt,de visszaemlékezve már más a véleményem,minden fiatalnak kellene egy kis katonaélet!Sajnálom,hogy a laktanya és a lakótelep így néz ki,kár érte!Mindenkinek szép napot!
Örömmel olvasom ezt a site-ot, valamikor 1964-66 között magam is börgöndi katona voltam (2900/K század Ivanics szds) 745 nap hosszan, ennek nagy részét a telefonközpontosként töltöttem, jó idők voltak azok.
Tudnék sokat emlékezni, álljon itt egy történet:
Hiohetetlen gyenge fegyveres kiképzésünk volt, nem tudom mi történt volna, ha fegyveres összetűzésre kerül egyszer a sor. AK-t nem is láttunk, PPS-sel volt dolgunk a 2 év alatt összesen két alkalommal. Először, amikor a fegyveres kiképzés folyt, és egy alkalommal a lővizsgakor. Kb. kétszer 5 lövés volt minden. (ez az eskű feltétele volt)
Kézigránátot se láttunk, a kiképzés un. puffanccsal folyt, ez egy foszfor-puskaporral töltött akármicsoda, az egyik oldalát végig kellett húzni a gyufásdobozon, begyulladt a foszfor, le kellett rakni magunk elé, gyufát a zsebbe, mi magunk a földre, aztán 5 másodperc mulva puff.
Áll a szakasz a hóban, teljes felszerelésben, téli posztókabát, meg minden, puffancsos kiképzés.... Egymás után kerülünk sorra, puffancs, végighúzod, gyufa zsebbe, puffancs le a hóba, lefekvés, és durr.
Első ember, puffancs kézbe, gyújtás, puffancs le, ő le a hóba és durr. Megy egyik a másik után. A sor legvégén egy izzadós, ideges, nyurga srác, a nevére már nem emlékszem: puffancs kézbe, begyújt, puffancs zsebre, gyufa a hóba, ő maga is le a hóba, és durr.
Elég nagy durr volt, illetve inkább füst, ahogy a posztó kabát lángra lobbant, a srác zsebtájékon elég jól összeégett, és sirt... senki nem röhögött!
De voltak röhögtető történetek is, ime egy:
Fehérvár hírhedt volt a VÁP szolgálatról, aki adta (felváltva különböző alakulatok a városból és környékéről) az igyekezett összeszedni az egyéb alakulatok "vitéz urait"
Egy alkalommal, amikor Börgönd adta a szolgálatot, Nyúlgerinc örmesterrel (a valódi nevére már nem emlékszem) áldott meg a sors; én vezettem a Csepelt, ő volt a parancsnok. Gyűjtötte az embereket szép sorjában, összejött vagy 18 szerencsétlen. Beérünk Börgöndre, ÜT megállít a kapunál, Nyúlgerinc jelent, jelentem örnagy elvtárs, 18 csellenő személyt hoztam. Az örnagy felhajtja a ponyvát, a plató üres... Ez a hülye nem szedte össze a katonakönyveket, a fiúk meg szép egyenként leléptek...
Még egy történet a végére: ez a kiképzés derekán történt, amikor már sokmindent ismertünk, de nem mindent. VV kiképzés, köpeny, gázmaszk, futás. Ez egy rettenet! Az izzadság szép lassan összegyűlik a maszkban, marja a bőrödet, nehézzé tesz mindent, amikor úgyis hiány van levegőből. Csak egy kis balos mozdulat a patron meglazítása, és máris ömlik a friss levegő. Az újoncok mind ezt tették (az öregek meg röhögtek magukban) Elfutunk egy ártalmatlan épület mellett, jobbra át, kezeket fel! Bemasírozunk egy szobába, tele lesz a szakasszal, moccanni nem lehet, a kiképző főtörzs pedig közli, aki leengedi a kezét, annak 1 hét helyben. (ez fogdát jelent), majd sátáni mosollyal elővesz egy könnygázgránátot, komótosan felhelyezi a maszkját, jól ráhúzza a betétet, majd pukk. Aki csak egyszer érezte a hatását, az nem fogja elfelejteni; 5 másodpercen belül mindenki, mint az őrűlt csavargatja vissza a betétet, miközben nem csak a szeméből és szájából, de még az alsó feleiből is patakzik a folyadék.
Magam, bár ht. voltam, nem szolgáltam Bördöndön, pár éve már civilként elvetődtem a laktanyába. Aktív koromban előbb Lentiben majd Szolnokon voltam immár ejtőernyős beosztásban és néhány éve úgy gondoltam immáron civilben ugrok párat (ez alapvetően pénzkérdés volt). A civil klubbal jutottam el a börgöndi repülőtérre. Hatalmas élmény volt újra repülni meg ugrani és ha már ott voltam körülnéztem. Korábban annyit tudtam az alakulatról, hogy helikopteresek voltak ott, majd a hadsereg feladta a laktanyát. Végtelenül szomorú állapotokat tapasztaltam amikor láttam hogyan vált az enyészetté a bázis. Kifosztott romok, pusztulás mindenütt. Nyilván meg lehet magyarázni a miértet - jól fésült magyarázat mindig van, de nekem a korábban aktív katonának talán az érzelmi alap miatt mindezmégis felfoghatatlan. Talán azért mert ha jól láttom korábbi szolgálati helyeim mind romokban hevernek.
Tökéletessen emlékszel a történetre, annyit korrigálnék, a barátnőjénél bujkált, és amikor ada is kimentek, akkor a szekrénybe bujt el, (sajnos, mert ha megtalálják, ma is élne) egyébként mikor megtalálták, 12 napja volt hátra.igen a 2-es torony a sárbogárdi hadi út
A segítségüket kérném, szeretnék egy kis cikket írni a retptérről mely az www.lhsn.hu oldalon jelenne meg a reptér történetéről, az ott lévő egységekről, a használt helikopter típusokróll, és esetleg ha Önök engedik egy-két rövid történetek is megjelennének.
Természetesen ha Önöknek van régi fénykép a tulajdonukban, amit úgy éreznek, hogy felhasználható, természetesen forrásmegjelöléssel, azt is szívesen fogadom, ugyanis a reptér jelenlegi állapotát tükröző képeket nem szívesen használnék a cikkhez.
Kérem, ha segíteni szeretnének az alábbi email címre írjanak:
Én része voltam annak a "csapatnak" akik megtalálták. Csórinak pár hete volt a leszerelésig. Egy vasárnap néhányukat kiengedték a HMO-ba, ő meg nem jött vissza. Érdekes módon mintha a vezetőség meg lett volna győződve róla hogy valahol a közelben lehet. A repülések is nagyrészt a kereséséről szóltak. Pénteken csatárláncba állítottak minket a szántófőld szélén és a sorban egy tőlem 5. v. 6. srác talált rá. Persze akkor mind odamentünk. A "hadiút" mellett (ami ha jól emlékszem a 2-es őrtorony mellett indult) volt egy bála-rakás, annak a tövében feküdt. Látszott hogy próbált tüzet gyújtani: volt mellette némi égett szalma, meg a kimenő kabátja is meg volt pörkölődve. A reptér kerítésétől pár száz méterre volt...
De jó hogy benéztem ide! (ritkán teszem) Bár még nem tudom ki vagy :) Mindjárt végigolvasom amit kihagytam.
Igen - együtt voltam Dzsexonnal - én sajnáltam a szerencsétlent! A testi hibáin kívül volt szegénynek szellemi fogyatékossága is - sok barom meg ezt szórakozási lehetőségnek tekintette!
Üdvözlet! Szintén 85-86-ban voltam Börgöndön. Azért a Dzsekszonon kívül is volt ott még 1-2 fura figura. (Főleg a Kamovosoknál.)
A kerozinos sztori tényleg úgy volt, nálunk legkisebb fokozatra állítva az olajkályhát is dög meleg volt a legnagyobb hidegben is. (MI-2es pihenőben a piroson túl.) Még úgy is, hogy az egyik aklaküveg helyett papundekli volt... Most csak azon gondolkoztam, mi a fenének voltunk lenn a reptéren, ha akkor nem is volt repülés? Lehet, hogy havat lapátolni... :)
