http://wikimapia.org/16499901/hu/Oncsatelep
Ezt a telepet az ONCSA építette.
Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA) , amelyet a Belügyminisztérium az 1940. XXIII. törvénnyel hozott létre.
Az ONCSA célja a törvény szerint “a leginkább támogatásra szoruló néprétegek erkölcsi és szellemi felemelése útján az életviszonyok javítása és a társadalmi kiegyenlítődés elősegítése; továbbá a népesség szaporodásának előmozdítása”.
A közjóléti szövetkezetek vezetői a helyi közigazgatás irányítói voltak, valamint a Szociális Felügyelőség kirendelt embere. A közjóléti szövetkezeteken keresztül nagyobb összegű kölcsönhöz lehetett jutni telek- és földterület-vásárlás, házépítés, haszonállatok vagy éppen vetőmag vásárlása céljából.
Az ONCSA a támogatást a legalább négy gyermekkel rendelkező, nyomorgó vagy nagyon szegény családoknak szánta, abból a célból, hogy nehéz helyzetükből egyszer s mindenkorra kikerülhessenek.
Az ONCSA viszonylag rövid ideig működött: 1941-től nagyjából 1944 nyaráig, de 1946-ig megváltozott funkcióval még működtek egyes közjóléti szövetkezetek. Mivel a német megszállás idején az Országos Szociális Felügyelőség iratanyaga jórészt megsemmisült, valamint a háború alatt nem készültek átfogó statisztikákat a működésről, az ONCSA eredményeit csupán megbecsülni tudjuk.
Ami bizonyos, hogy 1941-re 78, 1942-re pedig már 92 közjóléti szövetkezet létesült, és összességében 84 000 család részesült valamiféle juttatásban 1943 végéig.
Mindezt a törvény által előírt költségvetési forrásokból fedezték, amely a tervek szerint nem lehetett kevesebb 1940-ben 28 millió, 1941-ben 41 millió, 1942-től pedig 46 millió pengőnél. Ebből 31 000 család jutott nagyobb összegű kölcsönhöz, és nagyjából ugyanennyi család tudott háziállatot beszerezni.
Becslések alapján összesen nagyjából 12 000 “ONCSA-ház” épült a II. világháború végéig. Ezek a házak – amelyek központi tervek alapján egy- és kétszobás kivitelben készültek – néhol még ma is megvannak, és tipikusan a kisvárosok szélén, telepekben találhatóak meg. Az ONCSA háztelket és földterületet 1943-ban kezdett kölcsön fejében juttatni, ebben az évben összesen 25 000 katasztrális holdat.
SZIKRA DOROTTYA:
A szociálpolitika másik arca
"... az 1948-ban hatalomra jutott politikai erők hallani sem akartak a falusi építészet„népi megújításáról”.
Ettől kezdve jó ideig az ONCSÁ-ról beszélni sem lehetett: a „múltat végképp eltörölni” gondolat jegyében iratanyagának nagy részét is kiselejtezték a megyei levéltárak anyagából. (Érdekes kérdés, hogy a 90-es évek beregi árvizi újjáépítésének tervezői mennyit tudtak elődeikről, akik az ötven évvel korábbi problémák kapcsán az övékéhez igen közeli megoldásokat választottak.)
Milyen eredménnyel járt az ONCSA működése? Magyarország szociális arcképét megváltoztatni természetesen nem tudta, ehhez az idő túl rövid volt, s talán az eszközei sem voltak elegendők. Ugyanakkor a juttatottak számára a legtöbb esetben kitörési lehetőséget jelentett.
Annak ellenére, hogy a környezetük szinte soha nem nézte jó szemmel az ONCSA-építkezéseket, gyakorta emlegették „szegénytelepként”, az ott lakókat lenézték, a „telepiekről” elmondható, hogy szocializációjuk csaknem mindig tökéletes volt.
Ha megvizsgáljuk az ONCSA-telepek mobilitását, azt tapasztaljuk, hogy iskolázási szintjük nemcsak annál a környezeténél magasabb (méghozzá jóval), ahonnan a családot kiemelték, de meghaladta a falu vagy város átlagos szintjét is. Körükben a csecsemőhalandóság alacsony maradt,és gyakori volt további gyermekek vállalása is, amiben szerepet játszott, hogy a kölcsön meghatározott részét (10, illetve 15 %-ot) a gyermekek után elengedték."
Hámori Péter: Kísérlet a magyar falu lakásügyének rendezésére a kétvilágháború közötti Magyarországon. Aetas, 2004. nyár, 47-71.
