Keresés

Részletes keresés

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.09.28 0 0 18419

Videcz Ferenc:

Ősz

Öreg tölgy küld lehulló levelében
A lankadt földnek halk üzenetet.
Zsémbes október hűvös ecsetjével
Tarkára fest dombokat, kerteket.

Egy csipkebokor pirosan dalol.
Nemrég itt még a szarvasok zenéltek.
Hangjuk a márvány égen valahol
Madár-rajokkal szállt északnak, délnek.

Sok kék szemével kökény gallya bámul;
Lombja lassacskán feledésbe sárgul.
Rőt avarban fáradt bogár zizeg.

S a föld méhében, még burokba zárva
Várnak az újjászülető csodára
A tavaszról álmodó íriszek.

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.09.28 0 0 18418

Szép napot mindenkinek!:)

 

* * *

 

Csabai Lajos:
LILLAFÜREDI ŐSZ

(József Attila emlékének)

Metsző
őszi szél csapkodja a fákat.
A szürke ólmos égből hűs
eső szitál. Tegnap még
mosolygós nyár lengte e
tájat, Ma már a sétányon
ember alig jár. Ki jár is,
gallérját fázósan feltűri.
Emléket gyűjt, míg fedél
alá ér A sziklák vájatában a
Szinva muzsikál. Rá kecses
táncot lejt a hulló falevél.
Egy sudár férfi áll csak, a
palánknak dőlve. Könnyű
ruhájában fittyet hány a
szélnek. Nem mozdul, bár
az eső egyre jobban hull rá,
Különös varázsa babonáz
szemének. Attila áll ott, ki
tűrni régen megtanult Már
gyermeki lelkét égette a
tűz Ki korán árva lett,
ritkán melegszik fel Mégis
az fáj nagyon, kit hazája is
űz. Szava volt vádirat,
fejsze, kalapács.
Hivatkoztak rá, idézték
félbe sorait, Éltében a
hazának bús árvája volt,
Míg gyötört lelkéből
elfogyott a hit. Régen volt!
Sorsával perelni nem tud
már. Bronzruhájáról az eső,
mint sós könnye pereg.
Szomorú szemét, gyötört
arcát kérdem: Ha ma élnél,
mire tanítanád meg
népedet?

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.09.28 0 0 18417

Osztivics Richárd

 

Csodálat

 

Félő sorok, szavak szimfóniája,
Szóban rejlő erő bizonyossága,
S a képzelőerő megvalósulása.

Gyengéd, mint zongora harsány hangja,
De vadabb, mint a dobok ricsaja.
Elmém s testem csak őt hallgatja.

Harisnyán felfutó, nemes cérnaszál,
Selymek kiválóságából látok csodát.
Szív megáll, s tovább dobog, ha meglát.

 

Előzmény: Pannika127 (18416)
Pannika127 Creative Commons License 2013.09.26 0 0 18416

Szép estét, Bűvöskék!

 

Takács Zsuzsa

A nevemet mondta, azt mondta: szeret

 

S akihez beszélnek, az van,

akinek kezére nyirkos férfitenyér tapad,

akiért elmélyül a hang,

akinek végigfut lábán a fátyolos szempár,

beszélnek hozzám, hallom, mondja magában az,

s látszom, hiszen néznek.

 

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.09.26 0 0 18415

Szép estét!

Varsás Mihály

 

Üldöz a sors

 

Üldöz a sors szeszélyes kedvében
Végigsuhint rajtam kemény ostorával
Le-lecsap rám néha nagy kevélyen
S jókat kacag hetykén hangzó hahotával

Üldözzél sors. Töltsd a kedved rajtam
Megszoktam már tőled sanyarú sorsomat
Tőled eddig oly kevés jót kaptam
Ezután is kibírom, nem hallod jajszavam

Nem bánom, sors, bárhogy is ver kezed
Azt sem bánom, hogyha bele kell pusztulnom
De a győztes akkor is én leszek
Túlél engem büszkén domborodó sírom

 

 

Előzmény: Bűvössárkány (18414)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.09.25 0 0 18414

Komáromi János:

Feledés

hány szerelmes szó
hervadt hazug feledésbe
hány édes pillantás
csorgott végig
bánatos arcokon
és hányszor érezted
mindennek vége
lelked vére szivárog
bánatos alkonyon

hány hang tapadt meg
forrón izzó torkodon
hány keserű dal
halt el némán
halványkék ajkakon
és hányszor indultál
ismeretlen utakon előre
lábad lendült, de csak
körbe jártál elhagyott nyomokon

hány árva pillanatot
hittél öröknek
hány magányos órát
éreztél sivár
nyirkos börtönnek
és hányszor rajzoltál fájó jelenedbe
égő kérdő jeleket
miközben félelmeidtől nem láttad
mennyire szeretnek

hány álom veszett el
a lemondás szigetén
hány kikötő maradt üresen
míg vakon hánykolódtál
a boldogság tengerén
és hányszor hitted
itt van már a part
pedig az a vágy, az a sóhaj
nem is Téged akart

hány dal van még
mit játszhatok Neked
hány táncot járhatok
önfeledt-boldogan,
lebegve a föld felett, Veled
és hányszor szoríthatlak magamhoz
amikor vége,
megint kacaghatunk boldogan
egymás szemébe nézve

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.09.25 0 0 18413

Pilinszky János:
Mi és a virágok

Mert hűségesek mindhalálig,
isteniek egyedül a virágok,
egyszóval a növényi lét,
velünk szemben, kik jövünk és megyünk.

Világunk száraz keresztjére
gyönyörű dísznek elhelyezve,
tépett füzérként fölszegezve,
mi elkallódunk, ők hazatalálnak.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.09.25 0 0 18412

Szép napot mindenkinek!

 

* * *

 

Baranyi Ferenc:
DAL

Haragszik a
kedves, itthagy engem,
állj elébe
vers, hogy el ne menjen.

Szerelme ág,
nem moccan a lombja,
légy te szellő:
hajlítsd a karomba.
Szerelme rét,
aszály-ölte pázsit,
légy te zápor
s újra kivirágzik.
Szerelme jég
holt színén vizeknek,
légy te napfény
amitől fölenged.

Haragszik a
kedves, itthagy engem,
állj elébe
vers, hogy el ne menjen.

 

dobrij Creative Commons License 2013.09.23 0 0 18411

Szép estét!

 

Radnóti Miklós

 Naptár


Szeptember



Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!


a fák alatt sok csilla, barna ékszer:


vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,


a perzselőt! a hűs esők előtt.


Felhőn vet ágyat már az alkonyat


s a fáradt fákra fátylas fény esőz.


Kibomló konttyal jő az édes ősz.



 

Előzmény: Bűvössárkány (18410)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.09.23 0 0 18410

Reichard Piroska :
Őszi üdvözlet

Borulj rá, szelíd, őszi napsugár,
ragyogd körül szomorú homlokát,
ha elmélyedve egymagába jár.

Hulljatok elé, aranylevelek,
őszi virágok, nyíljatok neki,
tudom, hogy titeket ő is szeret.

Lágyan simogasd, zúgó, őszi szél,
szívében úgyis az örök vihar
reménytelen enyészetről beszél.

Ti mélyülő őszi alkonyatok,
magános lelkek gyilkos rémei,
legyetek hozzája irgalmasok.

És ti végtelen őszi éjjelek,
ha nagyon fájna néki a magány:
álmába szőjetek be engemet...

 

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.09.23 0 0 18409

Szép napot mindenkinek!

 

* * *

 

Komáromi János:
Hétköznapok...

felszívnak Téged is
a hétköznapok
s mint Te, én is
ponttá válok egy
zsugorodó tengeren
hab leszünk zsebóceánok
partjainál, vagy valami
tébolyodott szellő
kis örvénye,
eszét vesztett tekervénye
a kígyózó dallamnak
vagy sápadt sugara
a haldokló hajnalnak
egy kis sötétség cafat
a szétmarcangolt éjszaka
eldobott sóhaja
egyetlen részecske
a fekete lyuk
fantáziátlan anyagtömegében
vagy lehullott morzsa
a konyha kövén
esetleg szőrszál
egy kövér macska fején
mindegy, hisz
semmi nincs a helyén
a világ tetején nyílnak
a poklok kapui
és mennyekbe szállnak alá
a fanfárok hangjai
ezer ordítást hallani és
már nincs idő elromlani,
mert már rég
elromlott valami
hiányzik egy elem és
lám, máris
semmi sincs jelen
az egész mintha
nem részekből állna,
hanem rész lenne
maga is
minden pillanat
elveszít valamit
fogy a világ
fagy a világ
sír aki lát,
már nincs ünnep,
csak sápadt napok
már igazi csókot sem kapok
mert felszívnak
Téged is
...a hétköznapok

 

Patreides Creative Commons License 2013.09.22 0 0 18408

Nerina Pallot:

Buckminster Fuller

Múlt éjjel róla láttam álmot:
Buckminster Fuller.
Erő, amely hajtja a virágot,
S felékesíti a hernyót,
A lassan kúszót,
Céljától részeget.
A nem látható még
nem válik semmivé.


És én, csak egy kis teremtés,
Létrehozott, mint bármi más,
Szerény, mint a serény poszméh,
Vágyakozom a Hold után.
Teljes erőmmel érzem,
Itt van az értelem:
A nem látható még
nem válik semmivé.


Hogyan történt, hogy van ez,
Hogy nőtt ki ez a nagy világ?
A láthatatlan dolgok immár
Itt vannak,
Lassan kúszva,
Céljuktól részegen.
S a nem látható még
nem válik semmivé.

 

Pannika127 Creative Commons License 2013.09.22 0 0 18407

Kellemes estét, Bűvöskék!

 

Radnóti Miklós

A MÉCSVIRÁG KINYÍLIK

A mécsvirág kinyílik
s a húnyó láthatárnak
könyörg a napraforgó;
a tücskök már riszálnak,
odvában dong a dongó
s álmos kedvét a bársony
estében égre írta
egy röppenő pacsirta;
s ott messzebb, kint a réten,
a permeteg sötétben
borzong a félreugró
nyulak nyomán a fűszál,
a nyír ezüstös ingben
immár avarban kószál,
s holnap vidékeinken
újból a sárga ősz jár.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.09.22 0 0 18406

Parti Nagy Lajos:
Egy hosszú kávé

Ma ősz van és vasárnap,
avarszag és dohányzom,
az asztalkán fajanszban
még gőzölög az égbolt,
egy öntöttvas fotelben
ülök a cifra balkonon,
kavarva hosszú kávét,
míg végre lusta tükrén
eloszlik és bedrappul
mint kondenzált ökörnyál
a kedvem égi mása.
Pedig szép itt a Herbsttag,
ahogy körülkeríti,
mint birtokát a gazda
a parkot és a kertet,
hogy majd planíroz, ásat,
és télre házat épít
e zöldből és vörösből,
ahonnan úgy hiányzol,
hisz csak neked, ha egyszer,
ha egyszer még, neked csak,
valami házat, allét,
napórát lusta tűvel,
hová a hosszú árnyék
magát befűzni boldog,
s szakadt zakóm zsebébe
a forró őszi holdat
bevarrja éjszakára.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.09.22 0 0 18405

Pásztor Piroska:
Sors

Távol a várostól elhagyott tanya áll,
ember nem jár erre, ide a madár száll,
dudvás, sűrűn benőtt a régi gyalogút,
pajkos szél ringatja a rozoga kaput.
Itt roskadt magába a nádfedeles ház,
őrködik felette egy hűséges akác.
Roggyant, görbe falak, esőtől lemállva,
ablakai vakon pislognak a tájra.
Gémeskút karjával az égre integet,
rég nem húzott ő fel friss, hűsítő vizet.
A szétrepedt vályú szomjazva kiszáradt,
repedéseiben zöld fű vetett ágyat.
Foghíjas kerítés nem védi a házat,
az enyészet, a csend uralja a tájat.
Nem volt mindig ilyen, lélegzett, virágzott,
ablakai előtt muskátli pompázott.
Gondosan nyírt füvén apró, boldog gyermek
csilingelő hangja verte fel a csendet.
A nagyszülők egy nap végleg elköszöntek,
égi ablakukba muskátlit ültettek.
A gyermek is felnőtt, messze vitte vágya,
s könnyes szemmel gondol a kicsiny tanyára.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.09.22 0 0 18404

Anna Ahmatova:
Ez a páratlan ősz...

Ez a páratlan ősz hozta el magas, kék kupoláját,
És a felhőknek tiltva lett árnyékot vetni reá.
Már a szeptember vége felé járt, a népek csodálták:
Hova tűntek a hűvös, a nyirkos napok, vajh, hová?
Smaragdzöldesre váltották színüket mind a csatornák,
Még a rózsáknál jobban is illatozott a csalán,
Olyan fullasztó, vérpiros, ördögi alkonyok járták,
Hogy mi életünk végéig emlékszünk erre talán.
Mint egy városba érkezett ifjú rebellis, a nap maga hős lett,
És az őszi tavasz odabújt az ölébe mohón,
Nekem úgy tűnt, a hóvirág most kivirul hihetőleg...
Ekkor értél a házamba hozzám, és lett nyugalom.

(Szöllősi Dávid fordítása)

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.09.20 0 0 18403

Szép napot mindenkinek!

 

* * *

 

Komáromi János:

Haza vezet

minden érzés
minden lépés
haza vezet

minden békés
minden szép és
haza vezet

merre kéne indulnom
hogy gyorsabb legyek
merre kéne indulnom
hogy veled legyek

merre kéne indulnom
hogy mielőbb lássalak
merre kéne szaladnom
hogy karomba zárjalak

minden kérés
velem lép és
haza vezet

minden kérdés
választ kap és
haza vezet

merre kéne indulnom
hogy gyorsabb legyek
merre kéne indulnom
hogy veled legyek

merre kéne indulnom
hogy mielőbb lássalak
merre kéne szaladnom
hogy karomba zárjalak

minden nézés
tűzben égés
haza vezet

minden késés
fájdalmas és
haza vezet

merre kéne indulnom
hogy gyorsabb legyek
merre kéne indulnom
hogy veled legyek

merre kéne indulnom
hogy mielőbb lássalak
merre kéne szaladnom
hogy karomba zárjalak

csak egy lépés
csak egy érzés
mégis haza vezet

csak egy szív és
csak egy lélek
mindig haza vezet

 

hablány Creative Commons License 2013.09.20 0 0 18402

Csak akiben megvan az alázat, hogy elfogadjon, az képes tiszta

szívből adni.

Indián mondás

 

 

jahorka Creative Commons License 2013.09.18 0 0 18401

"Csak az az ember, aki tudja, hogyan kell egyedül és örömmel létezni, telik meg olyannyira szeretettel, hogy képes legyen megosztani. Akár idegenekkel is."

Osho

jahorka Creative Commons License 2013.09.18 0 0 18400

"Amilyen önmagadhoz vagy, olyan leszel másokhoz is. Ha szereted önmagad, másokat is szeretni fogsz. Ha képes vagy áradni a saját lényeddel, a kapcsolataidban is képes leszel áradni. Ha belül megfagytál, kívül is fagyott leszel."

Osho

jahorka Creative Commons License 2013.09.18 0 0 18399

Kellemes estét kívánok, Kedves Sárkányka, Kedves Gyöngykeresők!

 

"A belső külsővé válik; a belső folyamatosan megteremti önmagát a külsőben."

Osho

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.09.17 0 0 18398

Komáromi János:

Nekem a tél

nekem a tél nem ismerősöm
de a nyár sem haver nagyon
tavasszal a szívem rezzenetlen
és ősszel sincsen semmi bajom

ha fagyos szél zúg nem vacogok
nem éget rák-vörösre a Nap
andalogva nem sétálok
az őszi-téli fák alatt

egykutya ha esik ha fúj
vagy ha ragyog a napsugár
nekem mindegy
augusztus vagy január

nincs virágos jókedvem
az illatos tavaszi kikelettől
nem futok rémülten
a viharos förgetegtől

mindegy nyárban
vagy télben járok éppen
csak szerelmed
kísérje a léptem

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.09.17 0 0 18397

Szép jó estét mindenkinek!

 

* * *

 

Somlyó Zoltán:

Mivé lett a nyár…

Ó, boldog, békés, édes pipaszó,
s te esti csend, te végtelen, te nagy,
mondd, merre vagy?

Ti játszadozó bárányfellegek,
s te nyári hold, te békén ragyogó,
hol vagytok, ó?…

S te játszi kedv a pesti flaszteren,
mely lángoltál kis lábak ütemén:
hol vagy, szegény?

S te: holnapunk, te örök-újdió,
hát elgurultál a föld hajlatán
örökre tán?

Se ma, se holnap… Soha, sohasem…
A tegnap: hát csupán ennyi maradt
a nyári ég alatt?

De még ez is, ó, milyen idegen!
Egy csontos kéz, mit belepett a sár –
mivé lett a nyár?…

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.09.16 0 0 18396

 

 

Johann Wolfgang Goethe  

 

 

Életszabály 

Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
a múlttal nem szabad törődnöd.
S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
mint hogyha újjászületetten élnél.
Mit akar? - kérd meg minden naptól,
és minden nap felel majd akkor.
Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tud megbecsülni!
Főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre! 
 

 

 

Előzmény: Nantosvelta (18395)
Sallai Gabri Creative Commons License 2013.09.15 0 0 18394

Nagy Zsuzsanna

 

A fénylő dombokon

 

 

Konokul konganak az esőcseppek,
zuhognak néma könnyekkel a földre,
visszapillantva a tavaszi zöldbe -
szívemre csendhangok telepednek.

Magam lengek - valótlan ág a szélben,
álmaim tétován hullnak a porba,
de felsóhajtok megálljt parancsolva,
s leporolom megsárgult reményem.

Nézem a bukott élet áradását,
ahogy felöltözi végső formáját:
fáradság rajzolódik az arcokon.

De Ki megteremtette képe mását,
s anyánk méhéből élet partjára vont, -
Ő vár ránk a fény-áztatta dombokon.

 

 

 

Előzmény: jahorka (18393)
jahorka Creative Commons License 2013.09.15 0 0 18393

Jocc36:

Álmok...

 

Sóhajok csendességében megjelenő álom vagy,
emlékképek csodája, nyugtató árny e világban,
Te nyúlsz felém kezeddel.

Szellemednek igazsága szabadító esti csók,
mely békésen körbefon, s újjáéled, mint az alkony,
szerelmes érintéssel.

Vadvizeknek evezőse, oktalan látomása
vezeti napjaimat, de az est várja csókodat,
s megbékél a hontalan.

És bármerre is vinne el megzavarodott elmém,
hűen követne múltad, bennem ez mutat már utat,
mert reményt talált a vad.

Oh, ha adhatnék cserébe vajmi keveset, többet,
olyan ajándékot, mit más nem, csak egyet, valamit,
táncoló boldogságot.

De nekem nincs gazdagságom, természetes szépségem,
csak a szavak jutottak, s nem támasztok fel holtakat,
beszélnek a sóhajok.

Ám nézz mélyen a szívembe, egy virág nyílik benne,
érezd színes tavaszom, ennyim van, de neked adom,
mert én fentről látok rád.

És az a fény, mely rám ragyog, éltet ad, sok-sok napot,
az is a Tied lehet, szívesen adnám át neked,
s értelem, értelmetlen.

Kell nekem a szív szépsége, kivel megosszam létem,
életem egész legyen. Isten! Kérlek, add meg nekem,
álmok, amit a reggel oszlat szét, de a nappal tovább álmodja...

jahorka Creative Commons License 2013.09.15 0 0 18392

Jocc36:

Ha tehetném

 

Ha tehetném, megfognám az időt
magamnak tartanám, sátrat vernék
a szabadság friss forrását innám
s erdők szélén, az ég alatt élnék

Terelném a napot, alkonyatot
szivárványok csodáját festeném
nézhetném a csillagokat, holdat
hálával, hogy mindez csak az enyém

A szelet befognám, szállnék vele
mint madár a madaraknak nyomán
és lennék az apró bogaraknak
vagy nyíló virágok felett a gyám

De tudom, elhalkulna ez idő
hangját zaj, robaj, ricsaj váltaná
és mindaz, ami szép a világban
szétfoszlana, és lenne magánnyá

Mert értéktelen a fény, s az élet
ha a lélek csak van és egyedül
ha nem tudod megosztani lényed
boldogtalan leszel ott legbelül

jahorka Creative Commons License 2013.09.15 0 0 18391

Szép napot kívánok, Kedves Sárkányka, Kedves Gyöngykeresők!

 

Jocc36

Üres kottalap

 

Lenyugszik már a nap, színes az alkonyat, a bogarak táncolnak.
Nyíló esti virág ontja az illatát, felsóhajt a gondolat: 
Ha itt lennél velem, ha fognád a kezem, érezném illatodat.

A hangod a csenddel, beszélő szemeddel szívembe súgnák a szót: 
Szeretlek, szeretlek, hűséggel kedvesem, örökre Tied vagyok.
Kezed a kezemben, szavad a szívemben, mily boldog pillanatok.

Az idő elillant, helyében csend maradt, a hiányod átkarol.
Reggel ébreszt a fény, szívemben a remény bánatosan zakatol.
Üres lett minden nap, üres a kottalap, Te távol vagy valahol.

Így éneklem a dalt, azt mit lényed sugallt, bennem zeng, hisz rám talált.
Erdők s mezők nyílnak, csak rólunk dalolnak a madarak és a fák.
A csillagok éjjel, a mosolygós éggel, sírják az álmom dalát.

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.09.15 0 0 18390

Komáromi János:

Nyárvég

száraz levelet lök odébb néha az őszi szél
fordul egyet-kettőt, majd billenve megáll a kis levél
nyárutó-fénye pihen meg bágyadtan rajta
tudja, hogy vége már mindennek, de elfogadni nem akarja

még zöld-mosolyú tavaszra emlékezik
még ereiben áramlani érzi az erőt
még tagadni próbálja a hideg szeleket
de már magába szívja a nyirkos levegőt

nedves lesz és szinte elfolyik az esőben
nem tehet már semmit, a Tél van születőben
igyekszik a földre simulni és feloldódni benne
úgy érzi, mintha az új tavasz az Ő újjászületése is lenne

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.09.15 0 0 18389

Illyés Gyula:
A tihanyi Templom-hegyen

Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton, tavasz, hegyorom!
Alig tudom magamba szedni.
S egyszerre - sok nagyon!

Szeretném - azért, hogy te is nézd -
szemembe tenni szemedet.
Magányba zár, fojt, fáj a szépség,
ha nem együtt látom veled.

Nem érzed, amit én - ez is fáj;
semmi se jó már nélküled.
Szeretném a szivembe tenni
lüktető, élő szivedet.

Mennyi szín! Nem tudok betelni.
Mekkora távlat! Mennyi fény!
Szeretném, szeretném, ha lennél
tetőtől talpig én!

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!