A tavmerosoknel teljesen valtozo, hogy melyik objektivnek milyen tavol van a hatso tagja a zar sikjatol. Jellemzoen a nagylatok nagyon hatra lognak, mig a telek nem. Tukor ugye nincs ezert van hely boven es nem kell a retrofokusszal kinlodni igy sokkal jobb minosegu obik keszulhetnek, kompakt meretben (bar a nagyon hatralogok a fenymerest mar zavarhatjak).
Az eltolt mikrolencsek lehet hogy hasznosak lesznek nagylato tartomanyban de mar normal vagy tele obiknal pont ellenkezo hatast erik el, vignyettalni fognak.
135-os objektivnel azert nincs nagyobb mert a Leica nem is gyart. Azert nem mert a tavmerot nem tudjak megfelelo pontosan verezelni (egyetlen ceg volt a 60-as evekben aki csinalt egy 200mm-es valodi tavmeros obit, de azota senki mas).
Leteznek persze nagyobb telek, de azok nem mukodtetik a tavmerot igy egy tukorreflexes adaptert kell az obi es a gep koze tenni (visoflex). Ez a fabol vaskarika esete, mert igy gyakorlatilag egy slr-t varazsolnak a tavmerosbol.
De a nagyon nagylatok (21mm es alatta) sem mukodtetik a tavmerot, azoknal saccolos tavolsag allitas van. Raadasul a keresoben nem frame-zett obikhoz kulso keresot hasznalunk, ezt a tartoziksinbe tesszuk (amit tevesen vakupapucsnak neveznek de valojaban tartozeksin a hivatalos neve).
ez a poén a távmérősöknél: nagylátónál a hátsó lencsetagot hátratolják, gyakran mm -ekre áll meg a zártól, ezért van itt félelmetes rajzuk. az slr -ek objektívtervezői meg állandóan tépik a hajukat a tükör miatt. az első szupernagylátókat (nikkor 13, 15mm, a '60 -as évek első fele) csak MLUval és külső, vakupapucsba rakható keresővel lehetett használni, mert még nem tudták úgy számolni a tagokat, hogy normálisan lehessen őket kezelni. a tele meg úgy megy, mint az slr -eknél. egyszerűen jól van számolva, kurvanagy hátsó lencsetag, és betyárjó minőség. ha megnézed, slr gyártóknál a fix 50/75/85/100/105/135 -ösök mindig is az adott gyártó legélesebb üvegei között vannak (függetlenül attól, hogy markó -e, vagy nem) ez mindent megmagyaráz: http://cgi.ebay.com/MAMIYA-7-II-7II-43MM-F4-5-LENS-VIEWFINDER-MINT_W0QQitemZ140027169381QQihZ004QQcategoryZ3352QQrdZ1QQcmdZViewItem
Lehet, hgy hülyeséget beszélek, de az objektív és a CCD közötti távolság egyforma, függetlenül attól, hogy nagylátó, vagy tele. Vagyis a fény útja az objektív mögött ugyanazt az útvonalat követi minden objektívnél, ugyanolyan szögben érkezik a CCD-re, nem?
Ezek az adatok eléggé beszédesek. (KAF-10500) A pixel-raszter tökéletesen megegyezik az E-1 KAF-5101CE chip-jével. Viszont a CFA teljesen más, a piros színre való érzékenységet jelentősen csökkentették. A teljesen azonos pixelméret ellenére nött a dinamika, ami valószínűleg az azóta eltelt pár évnek köszönhető. A kiolvasás sebessége pedig a dupla felbontás ellenére lassult, szóval a teljes kép kiolvasás több mint 2x-es időt vesz igénybe. Ennél a kameránál nincs is szükség gyorsabbra. A blooming protection viszont csökkent, valószínűleg vékonyabbra vették a pixelek között az antiblooming csatornákat. Ezért is javulhatott a dinamika.
Nem tudom figyeltétek-e az ábrákat, a mikrolencse kialakítás nagyon ígéretes. Úgy kompenzálják a ferde fénysugarakat, hogy minnél inkább távolabb van a pixel a kép közepétől, annál inkább el van tolva a mikrolencse az érzékelőtől. Így nem lép fel sötétedés. Úgy sejtem, ezt azért lehetett megcsinálni, mert korlátozott a gyújtótávolság-tartomány, és az elsődleges felhasználási terület a nagylátószög és a normálobjektívek.
Jó kis szett azzal az obival. Kár, hogy a nekem egyébként kifejezetten tetsző távmérős gépek dizájnja egyszerűen nem esik kézre... így legalább nem kell a konyhapénzből elcsennem. :D
