"Kr.u. 954. év elején hatalmas magyar sereg nyomult a szövetséges Bajorország, és Svábföld érintésével a Frank hercegségbe.
A keresztény, bizánci patríciussá vált, már fiatalnak nem mondható Bulcsú vezetésével érkező hadsereg nagyságáról csak becslések maradtak fenn.
A hadjárattal kapcsolatban, amely egyszerre rémülettel és kétségbeeséssel töltötte el az egész akkori Európát, a kortárs feljegyzések 100 000 emberről beszélnek. A történettudomány ma ezt a számot inkább 30000 főre becsüli, de egy ekkora haderő is elrettentő erejűnek minősült.
Valószínűsíthetően ettől szeppentek meg a lázadó hercegek, és már nem kívánták apjuk, apósuk, Szászország királyának és országának teljes megsemmisítését. Bulcsúnak és Lélnek találkoznia kellett a behívó Arnulffal és Liudolf herceggel, akik a frank hercegség ellen irányították őket kalauzokkal.
Mi magyarok, akik Európa országútján élünk, tudjuk, hogy egy hadsereg békés átvonulása is mennyi megrázkódtatással tud járni, el tudjuk képzelni, milyen hatást váltott ki Bulcsú, Atilla hadjárataira emlékeztető felvonulása. A frankok nagyobb része akkor Ottó fennhatósága alá tartozott, így a szabad rablás engedélyezése elkerülhetetlen volt. A kalauzok igyekeztek mindent megtenni, a lázadók által előidézett helyzet kezelésére, ezért a sereget Vörös Konrád herceghez Wormsba irányították.
Kr.u. 954. március 19-én Konrád vendégül látta, gazdagon megajándékozta, majd ráeresztette őket ellenségei, elsősorban Brúnó kölni érsek, Ottó öccse birtokaira, és a Maasnál továbbküldte a sereget nyugatra. A magyarok ellenállás nélkül zsákmányoltak a francia lakosságú Felső-Lotaringiában. A városok és kolostorok ostromáról sok egykorú feljegyzés, csodás történet maradt fenn. Ezek egyike arról számol be, hogy Namur mellett Wikbert gembloux-i szerzetes a magyarok közé vegyülve többeket megtérített.
Egy másik történet szerint a lobbesi apát 200 pénzen váltotta meg a magyarok elvonulását, és túszokat vett tőlük.
Kicsit jobb a helyzet, mint a korabeli Magdeburgban Ottó kedvenc városában, az ottani rabszolgapiacon
Fischer-Fabian; A NÉMET CÉZÁROK című könyvéből tudhatjuk, hogy az Ottó korabeli szászok nem ismertek gátlásokat. Aki igazságát kereste, önmaga vívta ki. Aki olyasmire áhítozott, ami nem illette meg, erőszakkal próbálta megszerezni. A vér olcsó volt. Az emberölés egyáltalán nem számított szörnyűségnek. Nem ismerték a méltányosságot. A rabszolgatartás a X. század Európájában általánosan elterjedt szokás volt. A szászok ez irányú igényeiket a távoli, szlávok lakta kelet-európai vidékről elégítették ki, és nem véletlen, hogy a rabszolgát jelentő német Sklave szó annyira hasonlít a szláv szóhoz, mert a sklave nem más mint a szlávok korabeli neve.[1]
A magyarok kegyetlenségére adalék, hogy az elhurcolt foglyok utóbb hazatértek, nyilván másutt kiváltották őket.
Bulcsú hadserege, kímélve szövetségeseit Burgundián és Észak-Itálián keresztül száguldva tértek haza. Bulcsú hadjáratának hatása egyszerűen megrendítő volt. Az európai közvélemény kétségbe volt esve, a templomokban könyörögtek; A magyarok nyilaitól ments meg, Uram minket.
Sokszor, sokan feltettek azt a kérdést, hogy miért nem Ottóra támadtak a magyarok, hiszen a lázadás kifejezetten róla szólt.
Szerintem az ok egyszerű; a lázadó hercegek Bulcsú hadseregét meglátva megrémültek saját tettüktől, és a várható következményeitől, ezért adtak nyugati irányba vezető kalauzokat. Ez egyben egy tökéletes bizonyíték arra is, hogy a magyarok csak úgy saját szakállukra nem indultak el idegen, ismeretlen területek ellen a vakvilágba. Mindig volt, kellett lennie tippadónak.
De maradjunk a lázadó hercegeknél. A magyarokkal való cimborálás, annak ellenére, hogy kalauzaik utolsó pillanatban Franciaországba irányították őket, ellenük hangolta a népet.
A lázadok bizonytalankodását Ottó saját uralmának megerősítésére használta fel."
[1] S. Fischer-Fabian; A német cézárok, Európa könyvkiadó Bp. 1985. 20. old.
Lehetett sok kisbíró a Nyék törzsben, középbíró ügyben nem tudok nyilatkozni. Főbíró valószínű egy volt, csak azt honnan tudod, hogy Bulcsu a Nyék törzs tagja volt-e egyáltalán...
Szerinted a kalandozások annyiból áltak, hogy gondolt egyet a magyar lovas összekurjantotta a haverjait onnan kezdve ő a vezér, int a szógájának hozd a kocsit koma amire förakjuk a mutyit oszt neki a nyüves nyugatnak, az sem számit ha az első kocsmában pofán vágnak, hogy haza szédülünk. Nem számít semmi.
A Nyék törzs legnagyobb horkája, Bulcsu volt.... Bizánc patriciusi címet adományoz neki... sőt keleti rítus szerint megkeresztelkedik, őt követi az erdélyi gyula...
a kalandozások egyszerű rablóhadjáratok voltak. ennyi erővel az összes besenyő, kun, kazár, avar, bolgár, meg tökömtudja milyen barbár népcsoport összes hadvezérét fel lehetne sorolni. katonailag azonban semmi rendkívülit nem tettek.
"a kalandozó magyarok vezérei sztem nem egy kategória a többivel."
Ezt kifejtenéd? Mert ha arra gondolsz hogy a kalandozó magyarokat ahányszor betették a lábukat nyugatra kiporolták onnan kezdve nem értem az "imát". Hogy a végén szarrá verték Bulcsut az egy dolog, bár azt hiszem a vereségre inkább Bulcsu kapzsisága ( vagy mentalitása )adott okot. A honfoglaló vezérek pedig, maga a honfoglalás alatt végbevitt tetteik bizonyítják és mi magunk is birzonyítjuk hogy azért valamit jól is csináltak. Gondolok itt vonulási irány, ellátás menetek védelme, előzetes felderítés stb..
ha már a német II. világháborús tábornokokat említed, akkor valszeg nem rommelt kellene, hanem Von Mannsteint. Rommelt elég sokan túlértékeltnek tartják, ennek meg is van az oka. bár nem volt rossz tábornok, az is igaz.
a kalandozó magyarok vezérei sztem nem egy kategória a többivel.
Jan Zizka (1370--1424.okt.11.) ....... a huszita harcok kiemelkedő és ugy tudom bár tévedhetek veretlen hadvezére....
Belizár bizánci hadvezér ( kb. 500-- 565.03.13) ............ a vandáloktól királyságtól a perzsákig a gótoktól Máltáig harcolt mindenkivel s győzött... visszacsatolta Itáliát Afrika északi részét a birodalomhoz s megreformálta a sereg lovasságát....
Bulcsu, nyéki horka........ bár az utolsó hadmenete kudarc,(addig jár a korsó a kútra...) el kell ismerni előző "munkássága" figyelemre méltó
Szubudaj Bagaturt és Dzsebe nojont egy sorban említeném mégpedig a Dzsingisz kán életében végrehajtott hadmenetük miatt, bár Szubudaj Bagaturnak lehet köszönni Mohi pusztát si...
II. Nagy Küros a perzsa birodalom megteremtője is a leírások szerint győztes harcokat vivott, és méltán sorolandó a top10.be...
Gaius Marius ...... a maga hadsereg reformjaival és győzelmeivel ( Jugurta numid király,kimberek,teutonok stb.. ) is bizton belefér a top10-be...
II. Nagy Frigyes (1712.01.24---1786.08.17) ......... bár hadseregét apjától örökölte emez hadsereg előnyeit ( fegyelmezettség, kiképzés "porosz kiképzés") ütőképességét figyelemre méltó hadmenetekben aknázta ki..... Frigyesnél említeném meg egyik hadvezérét Hans Joachim von Ziethent(1699-1786) a porosz huszárság megteremtőjét a hétéves háboru kiemelkedő lovashadvezérét....
Oda Nobunaga és Tokugava Iejaszu nevét egymás melett emliteném, mert Oda Nobunaga öngyilkossága nem kisebbiti hadvezéri talentumát, hisz ő kezdte el az egyesítési harcokat társaival ( Tojotomi Hidejosival, de őt a két korea elleni vesztes hadjárata kissé lehuzza) amit Tokugava Iejaszu végzett be katonai és politikai bravurokkal és alapozta meg családja 250 éves uralmát....
Hannibál "munkásságáról" azt hiszem nem kell bővebben írni, ( Cannae, átkelés az Alpokon, Hannibal ante portas versike... )
Gaius Julius Caesar ....... történetét és hadjáratait nagyon sokan feldolgozták, véleményem szerint ( nem méltatlanul ugyan ) a római kor legismertebb alakja, mindenkinek a római korról Caesar ugrik be...
végül a maguk területén ( nem európai és világviszonylat) de ugy gondolom megemlíthető .... Chaka a zulu király .... Mzilikazi a matabele király is... a zuluk királya seregével, (serege harci szellemét taktikáját katonái bátorságát a maga stratégiai taktikai zsenijével összegyurva) sorra hóditotta igázta le a környező törzseket... Mzilikazi matabele (hosszupajzsu) király tulajdonképp lázadó zulu seregével északra vonulva a zulu fennhatóság alól sorra igázta le az utjába kerülő törzseket (pl.sonák)
Megemlíteném Gusztáv Adolf, Bottyán János,Erwin Rommel Guderian nevét is, sánta Timur, Babur vgy mások közt...
Akkor már Timur Tamerlán ,,Lenk" (a ,,lenk" ,,sántát" jelent; valamikor nagyon-nagyon régen feltárták a sírját - egyik lába rövidebb volt néhány centivel.)
Lehet, de én dög voltam két posztnál tovább visszaolvasni..:)
"Szóval NEM a CSATÁBAN, hanem a csata UTÁN, a fogságba esése után - mert felakasztották."
Arról nincs adat, hogy Bulcsú hol és mikor esett fogságba, az alvezéréről, Lélről valaki feljegyezte, hogy a "csehek elleni háborúban" esett fogságba, kb. akkor, amikor az egyik magyar hadoszlop hátba támadta a cseh hátvédet. Mondjuk, hogy ő már lejjebb volt a ranglétrán Bulcsúnál - egy nomád hadvezér mégse kockáztatott sokat, ha gyors lovaival még idejekorán levezényelte a színlelt visszavonulást a sereg élén.
"Mennyiben is módosította volna a seregvezér Bulcsu szerepe, halála stb. az otthon ülő "szakrális" uralkodó helyzetét - már amennyiben volt egyáltalán ilyen a magyaroknál?"
Szakrális uralkodó nemigen volt a magyaroknál, de még a kazároknál sem - már, ha nem értelmezik túl félre a szerepét. Inkább arról volt szó, hogy a gyakorlati ügyek intézése meg a hadvezetés nagyobb hatalmat biztosított a horkának (meg a gyulának, lsd. Dzsajháni), mint a fejedelemnek. Neki megmaradt az egész törzsszövetségben elismert tekintélye meg a saját törzsének ereje - Bulcsúék kiesése után támaszkodhatott erre Taksony, aki a fejedelemmé választása előtt már jónéhány akcióban szerzett némi katonai resputát.
"1. A steppei népek vezérei igen ritkán szoktak személyesen beavatkozni a harcokba - és általában nem csata közben halnak meg."
Dehogynem, a 'nomádállamok' kialakulásakor épp az volt az egyik fő változás, hogy a gerontokráciát-vérségi elvet-szakrális tiszteletet felváltotta a harcmezőn szerzett tekintély. Emiatt veszhetett oda harmadmagával Bulcsú is az augsburgi csata után. Árpád viszont künde volt, akinek a személye összefogta a törzsszövetséget - így aztán igyekeztek őt óvni minden veszélytől.
"2. Semmi nyoma annak, hogy a fiai harcoltak volna a csatában, vagy hogy ott emghaltak volna."
Alighanem ez arra megy vissza, hogy Anonymus Árpád legkisebb fiát, Zoltát nevezi meg annak utódaként. Ezzel viszont (tudatosan vagy akaratlanul) a Zolta-Taksony-Géza-István vonal uralmát igyekezett legitimálni, a valóságban nem így mehettek a dolgok. Ha a három fiú tényleg meghalt volna 907-ben, valahogyan még éppen volt idejük utódokat nemzeni..
