Egy lutheránus magyar diák írta az emlékirataiban, aki személyesen ismerte Luther háznépét, többször is megfordult a Luther-házban.
A problema ezzel az, hogy sem az értelmiség, sem a közvélemény nem azt várja egy teológustól, egy egyházi embertől, hogy húsfeldolgozó műhelyet tartson a hátsó udvarában.
Egyébként semmi bajom sincs sem a hentesekkel, sem a mészárosokkal, lehetnek köztük nagyon jó keresztyének:-)
Hisz tudod, én is szoktam disznót vágni a szüleim házánál:-)
"Sokan azért is támadták, hogy házának melléképületében egy kolbász- és hurkagyártó műhelyt üzemeltetett, amely termékeknek maga is buzgó fogyasztója volt"
Má bocs, de azt a marhaságot honnan veszed? Én erről még soha nem hallottam, nem is olvastam.
Éd ha igaz is lenne, akkor mi van?
aki pl. hentes vagy mészáros, vagy a húsiparban dolgozik, az már ezek szertint nem is lehet jó keresztyén?
Luther nyers, faragatlan stílusa és bizonyos erkölcsileg vitatható kijelentései miatt már életében is támadások kereszttüzébe került, nemcsak a katolikus teológusok, de bizonyos világi humanista értelmiségiek részéről is.
Sokan azért is támadták, hogy házának melléképületében egy kolbász- és hurkagyártó műhelyt üzemeltetett, amely termékeknek maga is buzgó fogyasztója volt.
Én egyébként kellő távolságtartással kezelem azt a fajta személyi kultuszt, ami egyes evangélikus gyülekezetekben Luther személye körül kialakult.
Luther fontos történelmi személyiség volt a reformáció történetében, de finoman szólva sem volt egy makulátlan életű szent...
A "Frau, willst du...?" még a viszonylag simábbak közé tartozik.
De gondolj csak bele a tejesrocska és az ördög esetébe:-)
"Különben meg tudod nagyon jól, hogy nem nagyon járok már kocsmába."
Tudom. Mostanság már nem.
Viszont azt is tudom, hogy kacérkodsz bizonyos, az ókelta és ógermán pogányságban gyökerező nézetekkel, pl. az állítólagos szent Grállól szőtt misztikus-ezoterikus eszmékkel.
Ezek pedig elég távol állnak Krisztus és a Szentírás tanításaitól.
Már többször is figyelmeztettelek, de mindhiába:-((
A "mi derék Márton doktorunk" helyenként meglehetősen obszcén megnyilvánulásokat engedett meg magának az ún. asztali beszégetéek során, amiért nekünk mai evangélikusoknak magyarázkodnunk kell a katolikusok előtt...
No persze ez olyan dolog, hogy pl. a kocsmában a haverokkal te is más stílusban beszélsz, mint mondjuk a presbitergyűlésen, és nem biztos, hogy nagyon örülnél, ha valaki könyv formátumban kiadná a kocsmában elhangzott kijelentéseidet:-)
Most látom, hogy kicsit megsértődtél, pedig hidd el, nincs okod rá.
Én a Krisztusban testvérként szeretem a katolikus testvéreket.
Pedig nem mindig volt ez így, de a mostani tisztelendő úr a faluba kioktatott rá, hogy nekünk keresztényeknek nem szabad gyűlölködnünk.
Meg azt is mondta, hogy a mi vallásunk a szeretet vallása és nem a gyűlölködésé.
Sőt méág azt is mondta, hogy még a muszlimokat, buddhistákat meg az ateistákat is szeretnünk kell, merthogy ők is az Úr emberi formájú teremtményei, isteni eredetű lélekkel és szabad akarattal fölruházva.
Mi a véleményed?
PS:
a szent keresztsélgben egyébként én is a József, azaz Yeho Séf (Yahwe gyarapít) nevet kaptam, de teknikai okok miatt ide a topikba a régi, pogány ógermán nevemen írogatok.
Miért, nem emlékszel rá, amikor a parókia melléképületét tataroztuk, akkor a tisztelendő úr egyszer azt mondta, hogy a mi derék Márton doktorunk sem tett szalvettát a szája elé a híres asztali beszélgetések során.
Ha visszaemlékszel egy kicsit, a mi gyülekezetünkben is volt olyan, hogy valaki éjszaka lefeküdt aludni teljesen egészségesen és másnap reggel már nem kelt föl.
Az arminiánusokról már hallottam a holland kálvinisták kapcsán, de mi az, hogy hitmozgalmi?
Nálunk a faluba a kiemelkedő egyházi ünnepek általában az ÚrJézus életének főbb eseményeihez kapcsolódnak:
- karácsony
- vízkereszt
- virágvasárnap
- húsvét
- mennybemenetel (nálunk áldozócsütörtöknek is mondják)
- pünkösd
Ezen felül a polgári év néhány jeles fordulójához is kapcsolódik ünnepi istentisztelet, pl. a szilveszteri Óév búcsúztató istentisztelet vagy az Újévi istentisztelet, amin úrvacsoraosztás is van.
Namost ezen felül nem kifejezetten az Úr Jézus életútjához kötődik, inkább a korabeli egyházi hagyományban gyökeredzik a Halottak Napja (nálunk ez november 1-én van, amikor a pápistákná a Mindenszentek) vagy az Ádvent első vasárnapja előtti vasárnap az ún. Örökélet Vasárnap, ami az egyházi esztendő végét is jelzi.
Egyháztörténeti jellegű a Reformáció emlékünnepe, amelyre október 31-én kerítünk sort, amikor a derék Márton doktor kiszögezte a wittenpergai vártemplomra forradalmi 95 tételét.
Ezen kívül van még nálunk olyan is, hogy Hálaadó istentisztelet, ez általában október közepin van, amikor befejeződött a szüret és a betakarítás.
Ilyenkor hálát adunk az ÚRnak az azévi termésért, Úrvacsorával egybekötött alkalom ez is.
Új kenyér ünnepe viszont külön nincs, hallom, hogy a reformátusoknál általában van, van ahol augusztus 20-a környékén.
Mi az új kenyérért is a Hálaadó istentiszteleten mondunk köszönetet.
Ezen kívül még a konfirmáció van, amit ünnepi alkalomként ki lehet emelnünk.
Nem tudom, mert kb. öt éve nem voltam saját felekezetem istentiszteletén. (Erre egyetlen tanbeli okom van: nemigen értek egyet a BAGY teológiájával néhány kérdésben, konkrétan arminiánusnak és hitmozgalommal szennyezettnek tartom.) De a HGY-ben sem mentem soha gyülekezeti karácsonyra (nem is tudom, milyen volt, vagy volt-e egyáltalán). Szilveszterkor rendszeresen volt istentisztelet, de azt sem látogattam. Ezeket a napokat rendre a családommal töltöttem - hozzáteszem, hogy a családban én voltam az egyetlen HGY-s. Meg kell mondanom: azok alapján, amiket ezekről az istentiszteletekről olvastam vagy hallottam, nemigen vesztettem sokat. A HGY nemigen képes valódi, bensőséges és egyben csöndes kegyességre: az emberek általában a jó hangulat miatt szerettek oda járni. No ez volt a másik ok, amiért elvadultam onnan már egy évvel azelőtt, hogy hivatalosan kiléptem volna. A HGY érzelemkereszténységet gyakorol, nagyban szemben áll a történelmi felekezetekkel, így vajmi vékony a tagok érdeklődése a hagyományos, akár Jézus életéhez kapcsolódó ünnepek iránt.
VI. Borgia Sándorról eddig is tudtuk, hogy lényegénben csak a dugás, a pénz meg a hatalom érdekelte, nem nagyon kell még reklámozni is.
Gyanítom, hogy a tag még egy alapfokú teológiai vizsgán sem ment volna át, még a korabeli pápista papság igen alacsony teológiai színvonalát sem érhette el.
Ami ebben az egészben k..va érdekes nekem, egy protestáns fickónak, hogy a katolikus egyházban azt hirdetik a mai napig is, hogy az egykori pápák döntéseit nem lehet kétségbe vonni, mert hogy azok a Szentlélek hatása alatt keletlkeztek.
Pedig a tények ismeretében elég nehéz elhinni némely pápáról, hogy a Szentlélek hatása alatt állt volna....
Pezenhoffer már akkor is kíméletlen kötekedő volt, amikor ezt a Lutherről szóló könyvét kiadta, és ez csak erősödött benne az idő folyamán. Lényegében kénytelen volt Luther ellen azt felhozni fő szemrehányásként, ami az ő legnagyobb személyes életbeli erénye: hogy sutba dobta a régi valláshoz tartozó szerzetesi fogadalmát, és meg mert nősülni, holott tudta, hogy ezért az ördög sokat fogja csúfolni. Lám, egy inasa által még a XX. század közepén is ezt tette.
Pezenhoffer fércműve amiatt omlik össze, hogy Luther esetében paráznaságnak nevezi a házasságot, és nála erősebbnek a r.k. felekezet hierarchiája által kierőszakolt papi nőtlenséget. Innen volt képes levezetni, hogy Borgia Sándor a maga élethosszig tartó paráznaságával együtt is erényesebb volt őnála, mert legalább szégyellte nemi szabadosságát, míg Luther nem.
A Hesseni-ügyet jól ismerjük mindannyian: az tényleg Luther szégyene volt, szégyellte is eléggé. Egyetlen mentsége volt: hogy az Újszövetség tényleg nem tiltja a többnejűséget, az Ószövetség meg egyenesen felhatalmaz rá. Viszont Luther korában a világi törvény súlyosan büntette, noha fejedelmek esetén kétségkívül nem halállal.
Pezenhoffer többi szemrehányása szinte súlytalan: Truchsess Rozina vádját, miszerint gyerekének Luther az apja, már a korban sem vették komolyan, Luther vérbajossága meg (ha tény volt) bízvást eredhetett ártatlan fertőzésből, ahogy pl. Semmelweis esetén is valószínűleg abból eredt.
Ami azt illeti, borzasztó gyöngén, lagymatagon énekelte a gyülekezet a kimenő éneket...
Tudod, ahogy ott imbolyogott a gyertyák fénye az oltár fölött, minden elhunytért egy-egy szál gyertya, és ahogy minden évben egyre idősebb vagyok, egyre közelebb kerülök az Úr ítélőszékéhez, úgy egyre többet gondolok rá, hogy egyszer majd az egyik évben az egyik gyertya én értem fog égni.
1. Hány hívő érte el az égi célt, Hű volt, kitartott, harca véget ért: Ó, Jézus, áldva légy e szentekért! Halleluja! Halleluja! Halleluja!
2. Kőszáluk, váruk voltál szüntelen, Míg tartott itt lenn a nagy küzdelem. Fény voltál, csillag a vak éjjelen. Halleluja! Halleluja! Halleluja!
3. Bár vívná harcát minden gyermeked Oly híven, bátran, mint e győztesek, És velük zengné majd az éneket: Halleluja! Halleluja! Halleluja!
4. Mert már itt halljuk harcon, éjen át Győzelmi ének távol dallamát. Új erőt hányszor ez az ének ád! Halleluja! Halleluja! Halleluja!
5. Ó, áldott egység! Boldog szent sereg! Még mi itt küzdünk, ők ott fénylenek. Mind egyek mégis benned és veled, Halleluja! Halleluja! Halleluja!
6. Ott zeng az ének, itt még könny pereg, Míg Krisztus napja győz az éj felett, És akkor eggyé lesz a két sereg. Halleluja! Halleluja! Halleluja!
7. Jő minden tájról, együtt énekel És együtt ujjong, együtt ünnepel, Ó, hálaének, szállj az égbe fel! Halleluja! Halleluja! Halleluja!
William W. How 1823-1897 (angol).
Én sem azt mondtam, hogy kézzel-lábbal tiltakozok a képzés ellen, talán még haznos is lenne bizonyos szempontból, de nem kellene minden esetben erőltetni.
Tehát mit tudom én, mondjuk a presbitériumból a rátermettebbeket elküldeni ilyen képzésre, de nem mindenkit és nem kötelező jelleggel.
Kell a képzett hitoktató, diakónus és gyülekezeti munkás, de jó azért ha van a presbitériumban egy-két kétkezi munkás is, akik adott esetben mondjuk társadalmi munkában meg tud javítani egy gáztűzhelyet vagy elromlott zárat..
A liturgiára vonatkozó résszel egyetértek: nálunk sajnos még a régi liturgia megy és eléggé ragaszkodik is hozzá a nép, szerintem nem nagyon lesz ebben előrelépés az elkövetkező pár évben.
Személy szerint viszont nekem is jobban tetszik az általad "régi-újnak" nevezett liturgia.
Nálunk egyébként minden hónap első vasárnapján + nagyobb ünnepeken van Úrvacsora.
A véleményem személyesen, hogy szánalmas iskolai végzettséghez kötni a presbiterséget, egyrészt mert ez igencsak felveti az emberi irányítást, Istent kihagyva, másrészt se az érettségi, se a diploma nem bizonyította még senkinek se a rátermettségét....
Én inkább egy alternatív megoldással élnék, bevezetném a kereszténységbe az általános ökumenikus, tehát egyházközi presbiter akadémiát, semmiféle iskolai végzettséghez nem köthetőt! Mint ahogyan sok helyen már teológiai képzést is tartanak érettségit még meg nem szerzetteknek...., bár ott csak akkor vizsgázhatnak belőle, ha leérettségiznek... és akkor megkapják a bizonyítványukat, így kapnak egy elismerő oklevelet, hogy elvégezték!
Persze ehhez ki kellene dolgozni az iskola rendszerű tantervet, tematikát...., ha már létrehozzák, akkor komoly tananyaggal és ne holmi felületes inert tudást tömködve a delikvensekbe.....
Az akadémia egy diplomát adjon ki...., hisz felelősséggel tartoznak a gyülekezetük felé és a lelkészek felé is, így legyen ugye hatalmuk leváltaniuk a lelkészeket is, ha kell!
