Természetesen az usa nem holnap fog összeomlani.Az amerikai kormány mellett működik egy római birodalom párhuzamintézet,valszeg ez az.Ezek mind megfontolandó állitások és nyilván nem teljes a lista.Én eggyel kiegésziteném;Caracalla annak a törvényével,amely mindenkinek római polgárjogot ad.Ez egy hatalmas szeg a birodalom koporsójába.Kb. 10 millió illegális bevándorló él az USA-ban,akinek Obama most akarja megadni az állampolgárságot.Tehát(talán)222-ben vagyunk.A fehér faj-a római nép-már kezd kisebbségbe kerülni.Nemcsak a latinok,afroamerikaiak,de tele az ország egyéb nem angolszász eredetűvel.De úgy látom,nem értik.Az usa fennállása meg se fogja közeliteni a római birodalom élettartamát.De van más is,ami most nem aktuális.
Azt hiszem, hogy az ilyen jellemek, csak így írom őket, igazi elvhű emberek voltak, akik valamely elveiknek rendelték alá a működésüket. A létező elvtelen világban ezért olyan kevés hasonló példát lehet felhozni, legalábbis uralkodói szinten. Általában jellemző, hogy egy uralkodó, saját "törtetése" által kerül oda ahová kerül, és ebből nem szívesen engednek. Ennek mozgatórugója alapvetően, maga a hatalom gyakorlása! Rosszmájúan, hatalommánia ( persze ez így túl egyszerű )...
A 1964-ben pont erről irtam.Szerintem nagy jellem volt,amiket pedig elkövetett,hasonlókat mások is,csak ők nem közelitették meg Sulla nagyságát.Tudtommal az ifjú Cato is járt a házában,a kertben oszlopokra rakott emberfejek diszelegtek.
A köztársaság már menthetetlen volt. Amikor Marius idején felváltotta a sorozott hadsereget a zsoldoshadsereg, elindult a lejtőn. Annyi kellett hogy legyenek a katonák közt népszerű katonai parancsnokok, akik sikeresek volt sok zsákmányt szereztek és leszerelés után földet adtak a katonákaiknak. Ez esetben, ha nem volt éppen egy az államhoz lojális katonai vezető, senki nem volt aki megvédje az államot, mert a katonák nem az állam, hanem a parancsnok iránt voltak lojálisak.
Én csak egyet jegyeznék meg a jellemekről. Mondjatok valakit, aki önként, lényegében hatalma teljében lemondott volna és visszavonu ( legalábbis ebben a korszakban, mert a királyság idején akadt ilyen )l!:)
Sullát nem maga a hatalom,hanem az odavezető út érdekelte. Ővolt az,aki olyan betegségben halt meg,amely máig sem tudom ,mi az.Pedig le van irva,hogy mi volt látható.Egyébként szenzációs az a levél,amelyet a senatusnak irt,mielőtt bevonult Rómába-felsorolta a sérelmeit.Egyébként szerintem a res publicat mentette meg,még ha dictator is volt
Kétségtelen érdekes személyiség volt, amikor fiatalkorában a szórakozásnak élő hedonista arisztokraták életét élte, szerintem senki nem gondolta, hogy ő lesz egyszer Róma diktátora. Az is különleges volt benne, hogy a sorsban hit, ez neki kétségtelenül bejött.
Sulla a kedvencem,ö a világtörténelem egyetlen egyeduralkodója,aki egyik napról a másikra lemondott dictatorságáról.Megmondta kerek-perec,ha felelősségre akarják vonni,tegyék azt!Amikor pedig egy egyszerű római felelősségre vonta a tetteiért,nyugodtan azt mondta,hogy te leszel az oka,hogy utánam soha többé senki nem fog önként lemondani.Neki volt igaza.:)
Kétségtelen a személyes ellentét nagyon fontos volt az eseményekben. Azért szerintem mindketten komolyan gondolták politikai álláspontjukat is. Sulla vissza akarta állítani a szenátus vezető szerepét, a szegény néprétegeket nem tartotta alkalmasnak hogy részt vegyenek az állam irányításában. Marius pedig őszintén javítani akart a városi szegények életén. Az más kérdés hogy a néppárti koncepció a földosztás, tulajdonképpen nem tudott volna segíteni a generációk óta városokban élő, földműveléshez nem értő lakosságon. Rajtuk a Caesar idején bevezetett ingyenes gabonaosztás segített igazából. Különben Marius akármilyen bunkó volt, azért megvédte Rómát a germán inváziótól. Jugurtha és Mithridátész rendkivül tehetséges hadvezérek és államvezetők voltak, Hannibál óta először ők voltak komoly ellenfelei Rómának, főleg Mithridátész.
Sulla és Marius között kibékithetetlen ellentét voltValszeg az lehetett az ok-Sulla Marius alvezére volt-ennek,mert Jugurtha nem Mariusnak adta meg magát,ezt soha nem felejtette el.Egyébként Marius egy bunkó volt,Sulla meg úriember,művelt,annak ellenére,hogy Praenestrénél egymással etették meg a volt a gáz,hogy Sulla elhoppolta Marius elől a Mithridatész elleni háborút.Bevonult Rómába és a Sullához közeli embereket vagy kiirtotta,vagy proskribálta.Érthető volt a bosszú!
Nem mondott szó szerint ilyet, de mindenki tudta hogy ezt gondolja. A hatalomra kerülése után mindent megtett a szenátus hatalmának erősítésére és a néptömegek visszaszorítására. Ami az általa rendezett vérfürdő és a proskripció intézményét illeti, ez tényleg válaszreakció volt Marius és a néppárt korábbi vérengzéseire. Különben én objektív vagyok, számomra sem a gazdagokat képviselő optimaták, sem a néppárt nem szimpatikus. Az utobbi amely provinciák kizsigereléséből élő lovagok és élősködésre berendezkedett római proletárok szövetsége volt, sem volt számomra túl szimpatikus. Ettől függetlenül Marius, Sulla, Caesar, Pompeius is tehetséges hadvezérek és államférfiak voltak.
Sulla-summázatodnak mik a forrásai?Mert ha valakit megaláztak,az ő volt.Szintén kiváló hadvezér,akit a katonái imádtak.Teljesen érthető,hogy megbosszulta Marius rémtetteit,amit a szemére hánynak.Egyébként,amikor rendet rakott Rómában,óriási támogatottsága volt,ráadásul jósnak sem bizonyult .Et cetera...
Nem gondolnám,hogy ezek a jelzők helyesek Caesarra.A világtörténelem egyik legnagyobb hatású személyisége volt,kiváló hadvezér,akinek nagyon sokan,nagyon sokat köszönhettek.Szerintem semmivel sem volt alantasabb bárki másnál.De akkor mi volt Verres,vagy a jóval nagyobb formátumú Marius?
Legérdekesebb eset Clodius és Milo története volt. A két néptribunus felbérelt gladiátorok segítégével tartotta rettegésben Rómát. Clodius még Ceasar és Pompeius házát is megtámadta. Mivel halálos ellenségek voltak, Kr.e 52-ben a Rómából kivezető út menti harc döntötte el a kérdést ki az erősebb. Clodius húzta a rövidebbet és elhalálozott az utcai harcban.
Félreérthetően fogalmaztam. Természetesen ma sem az erkölcs a politikusokra jellemző tulajdonság. Viszont a rendszer hivatalosan ezt hirdeti és más hasonló dolgokat. Az ókorban azért általában tudni lehetett a valóságban melyik politikus kiket képvisel. Rómában nyiltan megmondták, mondjuk én Sulla a szenátus és a gazdagok érdekében dolgozom, a söpredék ne szóljon bele az államügyekbe.
Értem, hogy mire gondolsz, de valami akkor sem stimmelt Caesarral. Az ártatlanok akkor is ártatlanok voltak, a lelketlenek pedig lelketlenek. A morálnélküli karrieristák akkor is morálnélküli karrieristák voltak, csak akkoriban még jó esélyük volt arra, hogy egy ponton túl miszlikbe aprítsák őket a strandon. Persze, nem az ártatlan áldozataik, hanem a deprimált üzletfeleik. Őszintébb világ volt, ez igaz.
Szerintem nincs értelme erkölcsi alapon megítélni ókori embereket. Akkoriban az erősebb nép elintézi a gyengét elv volt az uralkodó. A kelták korábban Brennus vezetésével Kr.e 386-ban minden gond nélkül kirabolták Rómát. Mai szemmel persze elfogadhatatlan a kelták tömeges legyilkolása és rabszolgának elhurcolása. A politikusok közti hatalmi harcban pedig az győzött aki ravaszabb volt a többinél és nem aki erkölcsösebb, a politika akkoriban így üzemelt.
A mai napon a 1848-as forradalom évfordulóján kivül esik egy másik fontos történelmi évforduló. Kr.e.44-ben a mai napon gyilkolták meg politikai ellenfelei a római szenátusban az egyik legnagyobb római államférfit Julius Caesart.
Evvel nem vagy egyedül, mármint a források elégséges elérhetőségével kapcsolatban. Sokszor csak átiratokat, fordításokat ismerünk, vagy az angolszász szerzők verzióit...
Okay,köszi,ezeket a forrásokat kedvelem,köszönet érte.Sajnos a szerzők között kevesen elérhetők,Cassius Dio-t tudtommal ki sem adták,úgyszint Aurelius Victortól is csak töredékek vannak,Ammianus Marcellinus 1993-ban megjelent magyarul,de képtelen vagyok megszerezni.Még egyszer,köszi a link.
