Keresés

Azon hogy a testek súlyos és tehetetlen tömege egyenlö, csak nevetni lehet!

A részecskefizikusok nem is foglalkozak a részecskék súlyos tömegével, meg a gravitációval a részecskefizikában. Ez viszont nagy kár volt!

Ez az óriási különbség a kétféle erö között oda vezet, hogy két hidrogénatomot majdnem Föld-Hold távolságra el kell vinni, hogy a gravitációs erö domináljon közöttük. A mozgó elektron az atomban egy mágneses momentumot okoz.

Két hidrogénnal nem is lehet a gravitációs eröböl kimérni az atom súlyos tömegét

m(H-atom;g) = m(P) - m(e)

(nem is tudják mérések alapján a fizikusok mekkora a H-atom súlyos tömege).

A tehetetlen tömege meg az E(kötés) = 13.6 eV kiszámításából jön

m(H-atom;i) = m(P) + m(e) - 13.6 eV/c^2.

Ma már tudjuk, miért olyan nehéz kísérletekben az g-töltések kimutatása: Mert az e-töltésekböl és a g-töltésekböl számazó erök között elképzelhetetlen nagy (~ 10^42) a különbség. A kémiai elemek eltérö szabadesése még is ki tudta mutatni.

Galilei, és Newton sem, gondolhatott arra, hogy a gravitációt is invariáns elemi g-töltések g(k) = {- vagy +} g m(k), k=e,p,P,E okozzák, hogy az egyetemes gravitációs állandó G(grav.) = g^2/4pi, és hogy a mindig megmaradó elemi g-töltésekböl a c-vel terjedö nem-konzervatív gravitációs mezö A(grav.) kiindul a Minkowski-térbe.

A 2004-es ejtökísérlet 10^-5-ös mérési pontossággal meg ki is mutatta a kémiai elemek eltérö szabadesését

http://www.youtube.com/watch?v=jkNjvCmsWOU

http://nol.hu/archivum/archiv-421628

És ugybár a fizika nem ellenörizte a kémiai elemek eltérö szabadesését, csak 400 évig hitt Galilei UFF-feltevésében!

Az eddig felsorakoztattot mérések (Eövös, Dicke, Adelberger stb.), az F(e.m.) zavaró hatása miatt, mind nem is tudtak semmit sem kimondani a kétfajta tömeg arányáról.

A testek kétfajta tömege különbsége azt mutatja ki, hogy a proton (P) és az elektron (e) között TASZÍTÓ a gravitáció, hogy egy test súlyos tömege

m(test;g) = N(P) (m(P) - m(e)),

és ez különbözik a test tehetetlen tömegétöl

m(test;i) = N(P) (m(P) - m(e)) (1 - delta(test)).

A test tehetetlen tömegét fel lehet írni a testet alkotó protonok és a pozitronok (p) számával is

m(test;i) = N(P) (m(P) + m(e)) + 2 N(p) m(e) - E(kötés)/c^2,

meg a testet alkotó elemirészecskék kötési energiájával. Mivel az E(kötés) az izotópoknál különbözik, a delta(elem) is különbözik.

Minden test mozgó elektromos töltésekböl áll, tehát minden test körül elektromágneses hatás F(e.m.) jelen van. Ezért nem jók az Eötvös-féle kísérletek a kétfajta tömeg különbsége kimutatására. Nem szabad a torziós inga kisérleteknél az F(e.m.)-et kinullázni, ezt Eötvös megtette. Az inga kísérletek laborban nem alkalmasak a súlyos és a tehetetlen tömeg aránya kimutatására.

De az experimentum crusis alkalmas, pl. a brémai ejtötoronyban. Mivel a környezet F(e.m.) zavarását nem tudjuk kiszámítani, arra kell törekedni, hogy az esö próbatestek közvetlen közelében, lehetöleg ne legyen anyag. Mondtam már sokszor, hogy legjobb lenne a brémai ejtötorony nagyvonaló vákuumcsövében a kémiai elemek relatívgyorsulását szabadeséssel ellenörizni, tehát ejtökapszula nélkül. És elég már a 10^-5-ös mérési pontosság a különbözö gyorsulások kimutatására.

A kimért gyorsulásokból és az elméleti nehézségi gyorsulásokból

a(elem) = - G(grav.) m(Föld;g)/r^2 x (1 + delta(elem)) = - a0 (1+ delta(elem))

következtetni lehet az F(e.m.)/m(elem;i) nagyságára, az ejtés alatt.

Az elemirészecskék kétféle kvantált töltéséböl q(k), g(k) ez a mozgásegyenlet jön ki a szabadesésnél

m(test;i) a(test) = F(e.m.) + F(grav.) = F(e.m.) - G(grav.) m(Föld;g) m(test;g)/r^2.

Ha a gravitáció elhanyagolható az F(e.m.)-mel szemben (mint a tömegspektruméterekben)

m(test;i) a(test) = F(e.m.)

akkor ez jött ki a testek tehetetlen tömegére

m(test;i) = N(P) (m(P) - m(e)) (1 - delta(test)),

mégpedig minden izotópra.

A szabadesésnél, ha F(e.m.) jóval kisebb a gravitációs erö egy ezrelékénél, ez jön ki a gyorsulásra

a(test) = - G(grav.) m(Föld;g) /r^2 x N(P) (m(P) - m(e))/m(test;i) = - a0 (1 + delta(test)).

Kapító!

Nem tudom, mit értetlenkedtek. Már meg lett magyarázva: Mindaz, ami a kísérletben nem a Szász effektust támasztja alá, a különféle ismeretlen mértékű elektromágneses kölcsönhatásoknak, kóboráramoknak és kóbortöltéseknek tudható be.

Ahol meg a Szász effektus kimutatható, ott nincsenek ilyen kóboráramok. Na!

Oké, akkor hogy csináltad, hogy a 118 képkockából minden 25. kockán egyenletes sebesség mérhető? Ott a bizonyíték a 13915. hozzászólásban. Az nem a Te mérésedből való?

Apropó, készen van a E.C. mérésem, írom a jegyzőkönyvet, ha nem leszek elhavazva nagyon a munkámmal, akkor 2 hét múlva felteszem.
Megjegyzés ehhez: a Szász effektust nem sikerült kimutatni, viszont a rendszer pontosságát nagyon jól be lehetett határolni, és nagyon szépen ki lehetett mutatni a nap/hold hatását is.
Most az ingás kísérleten töröm a fejem, arra vagyok kíváncsi, hogy hány tizedesre pontosan lehet házi körülmények között igazolni az UFF-ot.

Az a baj, hogy a többi 113 képkocka sem tartalmaz a litiumra és az ólomra nézve semmilyen kimutatható gyorsulást. Ha igen, akkor várjuk szeretettel az eredményeidet. Akár mind a 118 képkockán mért pozícióidat is beteheted ide, igazán elbírja a topik, hiszen már egy bibliánál is többet összehordtál ide.

A két próbatest kezdeti lökése a v0(eleme)-ben nyilkvánult meg, a relatív gyorsulás erre ült rá

x(elem;t) = v0(elem) t + a(elem)/2 t^2.

De már megint az elhallgatni nem tudó, tanulatlan tudományos bunkók jelennek itt meg.

Menj vissza az általános iskolába megtanulni a fizika alapjait.

A szén sebessége nulláról 0.33 cm/s-re emelkedett. Elírás volt a cm/s^2, ezt meg még egy iskolás is érszre vehette volna.

118 képkocka áll a rendelkezésre és nem 5 ! Az "egyenletes mozgás" egyenletes gyorsulásnak fele meg, te hamukázó!

"a Li sebessége a 1.67 m/s kezdösebességéröl..."
"a Pb sebessége meg v0 = 1.82 m/s-ról..."

Ez a te saccolásod, de a tényleges értékétől függetlenül látszik, hogy a kapszulla kapott egy ütést. Az impulzus az ütés távolsága és a minta tömege arányában felgyorsította a mintákat.
Ez tönkre tette a kísérletet, amit nekik ingyen meg kellett volna ismételni, de
minek tették volna ha szerinted ez a kísérlet 400 év tudományos kísérleteit cáfolja.

Hülyék lettek volna nem rád hagyni. Így nem kellett megismételni és nem derült ki, hogy esetleg nem is tudnak simán ejteni.
Neked csak annyit kellett volna nyilatkozni, hogy hibás indítás, ismétlést!

"A szén sebessége nulláról 0.33 cm/s^2-ra emelkedett"

Feltételezem gyorsulást akartál írni, nem sebességet. Ezt még egy bunkó is észreveszi.

Most már tényleg érdekel, hogy az általad készített videóból kivett 5 képkockán (13915 h.szólás) látható tökéletesen egyenletes mozgásból hogyan számolsz bármi gyorsulást is a lítiumra és ólomra? Talán az 5 képkocka nem a videódból való?

Elírtam magamat, a sebessége egysége természetesen cm/s, és nem m/s!

A szén sebessége nulláról 0.33 cm/s^2-ra emelkedett egyenletesen 4.23 s idö alatt.

2.43 s idö alatt a Li sebessége a 1.67 m/s kezdösebességéröl 2.14 m/s-re gyarapodott,
3,63 s alatt a Pb sebessége meg v0 = 1.82 m/s-ról 2.00 m/s-ra nöt meg, nyilván valóan a különbözö gyorsulások következtében.

Mindahárom elem relatív mozgása

x(elem) = v0(elem) t + a(elem)/^2 t^2

különbözö gyorsulásokhoz a(elem) vezetett az ejtés kezdeti idöszakaszában.

A Li és Pb eltérö gyorsulása az Al-hoz képest is kimérhetö volt, nem csak a széné!

Nagy kár, hogy együgyü nagy bunkó maradtál.

A Li-nek 2.43 s-ig, a Pb-nek meg 3.63-ig nöt a sebessége, tehát ez idöszakasz alatt gyorsulva távolodtak el ezek az alaptól.

A videó 118 képkockát tartalmaz a lebegö testekkel! Mindegyikröl 1 mm-es pontossággal le lehet olvasni a próbatestek mozgását!

Nagy kár, hogy ez csak a szénnél mérhető.
Mondjuk, az is valami.

Ezt számtalanszor megindokoltam!

Ha az anyagi környezet elektromágneses zavaró hatása, az F(e.m.), még kisebb, mint a lefelé zuhanó ejtökapszulában, az elemek eltérö nehézségi gyorsulás

a(elem) = - G(grav.) m(Föld;g)/r^2 x (1 + delta(elem))

pontosabban is kimutatható a 10^-5-ös pontosságú ejtökísérletekkel.

a(elem) = F(e.m.)/m(elem;i) - G(grav.) m(Föld:g)/r^2 x (1 + delta(elem))

Mindahárom lebegö próbatest az elméletemnek megfelelöen

a(elem) = F(e.m.)/m(elem;i) - G(grav.) m(Föld:g)/r^2 x (1 + deltaTelem))

mozog!