A minap megismerkedtem egy kedves teremtéssel, aki mint megtudtam, karizmatikus katolikus. És megtért. Ez utóbbi állítása egy kicsit furcsának tűnt nekem. Ugyanis tudomásom szerint a katolikában sok olyasmi van, amiből meg kéne térni. És akkor már, nem katolikus. Szóval bonyolult, nem tudom hová tenni.
Most akkor katolikus, vagy kerestrény? Vagy lehet a kettő egyszerre?
Én több helyen is azt olvastam, hogy Ralph Woodrow már nem vállalja a Babilon misztériumvallása c. könyvében kimondott következtetéseinek mindegyikét. Utánaolvasott ugyanis fő forrásának, Hislopnak, és belátta, hogy annak könyve egy tendenciózus pártirat. De aki elolvasta a babilonos könyvet magyarul, annak is valami efféle benyomása támadhatott.
Ödönke! Visszakérdeznék. Aki általában egy keresztény embercsoportról, és tagjairól őszintén, vagy alattomban kérdezi, hogy lehet-e krisztusi, az lehet-e krisztusi?
Te lenni nő? Eddig eszembe nem jutott a beírások alapján (abban a pár vallás/filosz topicban ahol előfordultam), hogy valaki nőnemű, kivéve talán egy-két nagyon nőies nick alapján
Pontosítok: nagy részben a katolikus anyaszentegyház dolgain akadtam fel. (Ez az egyházmegnevezés is olyan emberi, felfuvalkodott, nem szeretem) Később volt olyan érzésem, hogy talán kicsit egyoldalú volt az író. Amiket felhozott nem nagyon lehet tagadni. Nem az a fő probléma, hogy ezeket a hibákat, bűnöket elkövették, hanem hogy még ma is kiállnak és nem határolódnak el tőlük. Ez is lejáratja a kereszténységet a világ előtt.
Szerintem még mindig félreértesz. Nem akarok én egyedüli üdvözülő lenni, és röhögni a katolikusokon. Hála Istennek én még nem éltem meg ilyen szakadást (manapság is előfordul, akár gyülekezeti szinten is), de azt tudom, hogy sok esetben ez az egyetlen megoldás. Minden közösségben vannak hibák, bűnök, ha ezt Isten megmutatja nekünk, és igei módon kezelve (tanítás, intés, közbenjárás) nem akar megoldódni, akkor marad ez a lehetőség. Persze sok esetben ilyenkor már nem kell a távozászt fontolgatni, mert gyakran a másik oldal rekeszti ki azt aki kényelmetlen dolgokat hoz fel és nem akar leállni, megelégedni. Inkább legyünk Istenhez hűek, mint emberekhez, vagy intézményekhez!
A tanácsaidat továbbra is szívesen fogadom, legyél áldott!
Ha katolikus lennék, akkor se örülnék a beírásodnak. Mintha személyesen éreznéd magad sértve a katolikus egyházat ért kritikák miatt. Jézust nem kell félteni, védeni. Az emberi intézmények meg olyanok, amilyenek mi emberek, tartozzunk akármelyik felekezethez. Te sem fogsz üdvözülni mert kat. vagy, de én sem csak azért , mert karizmatikus-protestáns gyülihez tartozok. Isten a szíveket vizsgálja. Nem jó nekünk előre itélgetni, ki fog üdvözülni.
Nem tudom, mennyire merültél bele pl az idézett könyvbe, vagy akár ebbe a topicba. Nekem volt szerencsém. Friss megtérőként meg is botránkoztam a sok pogányságon, de utána lenyugodtam kicsit főleg a motívációt illetően. Ha nincs szeretet a kritikában, abban kevés köszönet van, (habár a tények kimondása is maga a szeretet). A mi oldalunkon bűn az, ha magunk felmagasztalására használjuk Isten kegyelmét ami egy parasztjaszállal több világosságot adott nekünk egy bizonyos területen.
Az itéleteidet a protestánsokról kissé elhamarkodottak. Vizsgálj tovább! Van ami vonatkozik sokakra, de én is ismerek olyan arcokat akiknek nem erről szól az életük. Régen rossz lenne, ha csak lázadásról, antikatolikus divatról szólna az egész. Ezzel nem lehetne bepalizni embereket. Pedig mégiscsak "beapizódnak" akár utcai evangélizáción is. Egy ilyen izmus nem szabadítja meg az embereket, Jézus viszont igen.
Sajnos a Biblia ismeretét és olvasását illetően nagy előnye van az átlag protestánsoknak az átlag katolikussal szemben.
Az ökumenizmus meg nem olyan egyértelműen jó ám! Annk én is örülök, hogy Krisztus teste egy lesz, főleg az üldüzések miatt.
A hivatalos ökumené, ami a politikának, a modern társadalomnak is tetszik, az viszont már inkább emberi/ördögi. Ott a látszat, csak ki van herélve. Főleg amikor annyira liberálissá kezd válni, hogy a szeretetparancsot félerértelmezve bármlyen vallással elkezdenek közösködni.
Az antikrisztusnak ahhoz, hogy kiteljesítse teljes befolyását a világra, szüksége lesz egy világot egyesítő hivatalos egyházra is.
Jelenések 13,4
Az egész föld csodálta a fenevadat:imádták a sárkányt, hogy átadta a hatalmat a fenevadnak, imádták a fenevadat is, és így szóltak: "Ki hasonló a fenevadhoz, és ki tudna vele harcra kelni?"
Jel 13,5
És adatott neki nagyokat mondó és istenkáromló száj, adatott neki hatalom a cselekvésre negyvenkét hónapon át;
Jel 13,6
és megnyitotta száját káromlásra Isten ellen, hogy káromolja az ő nevét és sátorát, azokat, akik a mennyben laknak.
Jel 13,7
Megadatott neki, hogy hadat indítson a szentek ellen, és legyőzze őket, megadatott neki a hatalom minden törzs és nép, minden nyelv és nemzet felett:
Jel 13,8
hogy imádja őt mindenki, aki a földön lakik, akinek neve nincs beírva a megöletett Bárány életkönyvébe a világ kezdete óta.
Jel 13,13
Nagy jeleket tesz, még tüzet is parancsol le az égből a földre, az emberek szeme láttára
És az egészet támogatni fogják az emberek tömegei, mert látszólag jó dolgok történnek velük. Résen kell lenni és mindent megvizsgálni.
Legyél áldott! És adjál belőle másoknak is! (amiből te kaptál többet)
Ödönke! A választ te is tudod, ott van leírva abban a kis fekete porosban a polcon.:-)
Aki saját hitből felnőtten megtért és alámerítkezett vízben, azok között lehet keresgélni keresztényeket.
Mert aki valóban keresztény, az megtette ezeket a belépő dolgokat, de megtették olyanok is akiknek csak tetszett a dolog. De aki ezeket sem tette meg, annak a Biblia szerint nincs sok köze Istenhez.
Hát nem tudom. Az utóbbi időben arra kellett rájönnöm, hogy az X-gyülekezetbe (vagy Y felekezethez) tartozás csak egy dolog. Az igazi az, ami belül van. Márpedig a legderekabb helyen is lehetnek címeres gazemberek, úgy egy vallásos helyen lévőt sem mernék (mostmár) vallásosnak nevezni.
A kérdésem alapjául szolgáló hölgyet sem ismerem. Sem az életét, sem a hitgyakorlatát, sem a szívét. Összesen kétszer találkotam vele, ennyi idő alatt még nem akartam magamra haragítani a kérdéseimmel.
De amit láttam belőle, az valami kedves volt. Azért kérdeztem, hogy lehet, hogy krisztusi?
Mit nem értesz? A topicnyitóban világosan leírtam. Nem az érdekel, hogy melyik egyház az eretnek, sem az, hogy melyik a szektás, sem az, hogy melyik a mittudomén. Az érdekel, hogy az eddigi ismereteimmel össze nem hangolható jelenséget feloldjam.
Köszönöm a választ. Mostan a test megfeszítésének vagy a tanúja, hogy ne álljak le hitvitatkozni az ilyen-olyan imádási dolgokról. Némely felekezetek elképzelése valóban furcsa a gazdagságot illetően. Mintha Isten jóságát csak Ft-ban lehetne mérni. Mindegy. Szívesen társalgok veled erről egy alkalmasabb topicban (vagy a bálványimádásról), ha nyitsz ilyen topicot. Engem annyira nem foglalkoztat a dolog, hogy elkezdjem.
Azt pedig, hogy valaki az ostyában a Messiást tudja látni, munkahipotézisként elfogadom. (bár sok kérdést vet fel a dolog, de ez itt most hasonlóképpen nem téma). Viszont a többi kérdésemre tudsz választ? Aki (mint írtad) találkozott Jézussal, az imádkozik-e az anyjához utána? Magáévá teszi-e az eretnek dogmákat? (istenanya, kegyelemközvetítő, társmegváltó, etc) Mert, ha igen, akkor miképpen tért meg? Ha nem, akkor miképpen katolikus? Vagy: Szentségtörésnek tartja-e, ha összetörök egy feszületet? Vagy akármilyen szobrot, képet, ami az imádottat (Jézust, Máriát, Pétert, mittudomén) próbálja ábrázolni? Nem tervezek ilyesmit, csak a hozzáállást próbálom tisztázni.
A megteres azt jelenti, hogy az ember szemelyesen talalkozik Jezus Krisztussal, es elhatarozza, hogy ezutan Ot koveti. Es nem szamit, hogy az ember katolikus, reformatus, stb. Es termeszetesen, egy megtert kereszteny gondolhatja ugy, hogy a katolikus egyhaz az az egyhaz, amit Krisztus alapitott, es ebben az egyhazban akar hivo lenni.
A balvanyimadas pedig nezopont kerdese. Termeszetesen a katolikusok nem gondoljak magukrol, hogy balvanyimadok, mivel pl. az Oltariszentsegben Krisztust imdadjak (gondolja arra, amit Jezus mondott: "Ez az en testem"). Az hogy ez a Te velemenyed, hogy a katolikusok balvanyimadok, az egy dolog. Es en nem is fogok errol vitatkozni. Te azt gondolod, hogy ez es az a dolog balvanyimadas, en pedig azt gondolom, hogy nem.
Vannak olyan emberek, akik minden keresztenyrol azt gondoljak, hogy balvanyimadok, mivel egy embert, Jezus Krisztust imadnak.
Mostanaban nagyon sokat gondolkozok arrol, hogy egy keresztenynek milyen eletet kell elnie. Es ugy gondolom, hogy pont az ellenkezojet, mint amilyent sok protestans egyhaz hirdet a sikeres eletrol es gazdagsagrol.
gondotam idejírok mán egy kicsit, hogy ne vesszen el ez a tópic.
Cserfa!
Jó, hogy a másik oldal is szóhoz jut, és nem hiszzük azt, hogy a protestáns az Isten.
De:
(Azokat akarom védeni, akik habár protestánsok is, mégsem vonatkozik rájuk a leírásod)
Én inkább vagyok protestáns, mint római kat. (az voltam)
Az amit leírtál ön és a világ imádataként, az tényleg valós veszély. A kegyelem, a szabadság, Isten áldásának egyoldalú hangsúlyozása megtérés és hitből eredő cselekedetek nélkül tényleg rosszabb a Máriázásnál, mert itt még azt se lehet mondani, hogy a vezetők tartják tudatlanságban a nyájat. Nálunk protestánsoknál nagyobb a veszély a vallásos egó kaialakulására is. Ugyanúgy megvannak a próbák, a kisértések minden hívő életében. A Sátán nagyon szereti a vallásosságot.
Jó a kérdésed, hogy hogy lehet valaki katolikus Máriázás, meg oltáriszentség imádása nélkül.
De szerintem legalább ennyire meg lehet kérdezni a legtöbb protestánst, hogy lehet krisztusi valaki a világ és saját maga imádata nélkül. Mert én bizony azt találtam, a protestánsok letöbbje imádja a világot, saját magát (érdekeit, sikerét, stb.) legalább annyira, mint a római felekezet tagjai az oltáriszentséget. Sőt, meggyőződésem, messze jobban imádják, mint a rómaiak az oltáriszentséget, vagy akrá Máriát is. Azaz bizonyos szempontból a rómaiak becsületesebbek (hitre nézve) mert legalább nyíltan teszik, és megtévesztve, azaz azt, amire vezetőik vezetik őket. Akiknek meg istenük saját maguk, meg a világ istene, és közben mondogatják, Uram, Uram, semmivel nincs több közük Krisztushoz, mint a Máriázó, meg oltáriszentségbecsülő (imádó) akármilyen embernek. De abban biztos vagyok, egy rossz ismerettel bíró, megvezetett, de lelkiismeretes, becsületes római felekezetű inkább lesz a Királyság tagja, mint a protestánsok általában. Mert én bizony azt találtam, általában a rómaiak csendesebbje (aki nem kérkedik vallásával, felekezetével, nem lép fel így politizálva) rendesebbek a protestánsoknál. Egy ideje gondolkodom ezen, és megerősödtem ebben a véleményemben, ahogy elnézem a protestáns fiatalokat, céljaikat, stb., ugyanezt találom. Hogy a protestánsok megvallásai mikor azt mondogatják, Uram, Uram tisztábbak, ha a Bibliát igaznak tekintjük, ez igaz. De céljaik (szívük), életük szerintem istentelenebb általában, mint a római felekezet közönséges tagjaié. Én legalábbis így látom.
Enmnyire mélyen nem ismerem a katolicizmust, és egyéb keresztény irányzatokat, de véleményem szerint nem lehet. A katolikus karizmatikus megújhodási mozgalom igazából azt célozza, hogy még szigorúbban betartsa valaki a katolikus tanításokat. Kvázi a "liberalizálódó" egyház ellen jött létre. Jó, nem? (Merthogy vannak, akik szerint a jelenlegi egyház már túl liberális. :)
Pledául az érdekelne, hogy valaki lehet-e katolikus máriázás nélkül? Meg oltáriszentség imádása nélkül? Meg ilyesmi. Tehát hogy lehet-e valaki egyszerre katolikus és krisztusi?
Amióta kivülről nézem ezt a témát, azóta ezt látom: a KKM-ban is több irányzat jött létre. Most kettőt említek csak: Egyesek a protestáns, pünkösdi mozgalmak felé fordultak, míg azok akik 'autentikus katolikus karizmatikusnak' tartják ma magukat, azok teljesen visszakanyarodtak a katolikus gyökerekhez, beleértve ebbe a Mária-kultuszt is, nem is akármilyen szinten!
Ez most nekem válasz? A tényekről pedig nem fölösleges vitatkozni, mert különben nem kéne bíróság, meg ügyvéd, meg ügyész, meg választási kampány, meg mittudomén. Persze igazad van, a hitek nagyrésze szubjektivizmus. De engem érdekelhet a mások hite nemdebár? A matematikai példádra is tudnék egy csomó cáfolatot. Csak az a kérdés, hogy milyen rendszerben értelmezzük a kérdést és felfordul az egész. Erre jött rá egyszer régen Bolyai és Lobacsevszkij is. Ha már matematika.
Pont ez a dolog foglalkoztat. És igazán nem is a negatív példák érdekelnek, mert olyant én is tudok sokat. Az érdekelne, hogy létezik-e pozitív példa. Mert én nem tudom elképzeni. Nekem ez egymást kizáró dolognak tűnik.
