Egy nívós folyóirat ínyenceknek, amely 2005-ben a IX-ik évfolyamát érte meg. Magyar és küldöldi verseken, novellákon kívül rendre filozófiai írások, esszék is napvilágot látnak a PAD-ban, de az olvasó találkozhatott olyan manapság unikálisnak ható írásokkal is, mint például Domán Csaba-Fenes Tibor (Nulladik Változat) páros által írt Joy Division-New Order /"A R&R "utolsó" nagy elbeszélései" alcímmel megjelent/ esszével is. 54 oldalnyi tömény szellemi élvezet. Nem sok, nem kevés: pont elég.
stormix, ... azt gondoltam, ez megint a "kicsiavilág- esete" (még a stílus is hasonló, bár ő kíméletlenebb) ...
"Persze lehet, hogy elfelejtek beszélni végülis nincs is mit mondanom külön tengeren utazol már és én is idegen habokon olykor előveszem kezemben forgatom ámulok szánalmas barlangrajzomon s szívemhez szorítom ha senkise lát
rúzsnyomodat a poharamon"
... itt is egy rúzsnyom... (... megelőzöm az efféle emlékezést és szívószállal iszom, azt meg jól elteszem;)...
"Szellemi javak csakis egyénekben teremtődnek és a magyarság kötelessége, hovatovább létérdeke felkutatni és támogatni az ilyen értékek megalkotására képes egyéneket"
...én ezt kiterjeszteném: az egész emberiség (erkölcsi) feladata (lenne) felkutatni és -halmozni az értékeket (amelyek hordozói kétségkívül az egyének), hogy aztán kollektíve az egész emberiség minden egyede részesülhessen - szülessen bármelyik szegletébe is a világnak az illető. Hogy mankót találhasson az, aki túlélni akar ilyen formán...
Emberi gondolataid vannak Imre. Ritka dolog manapság...
Van benne valami megfoghatatlan, a légneműnél is ritkább erotika."
...igen, és/de ezen kívül mélabús, őszies, halvány fuvallata is az elmúlásnak, a múlandónak. Mint egy október végi naplemente (nap-lament-e). Szép és szorongató. Minden édes idővel keserűvé válik...
Valódi értéket az anyagi értékekkel szemben, igazán a szellemi tulajdon képez, még akkor is ha ez többnyire tárgyiasult formában jelenik meg környezetünkben.
A mobiltelefon sem egyéb mint némi műanyag, kevéske fém. Ami hasznos tárggyá teszi az a benne megbúvó szellemi értékek komoly halmaza.
A fizikailag megfogható értékek korrodálnak, kopnak, pusztulnak. Újrateremtésük csak szellemi érték, szellemi értékek felhasználásával történhet.
Akinek ma van rádiója annak holnap lehet, hogy nem lesz. Aki viszont tudja, hogyan működik a rádió és hogyan kell azt létrehozni annak bármikor lehet.
A szellemi érték csak látszólag erodálódik. Valójában alapot biztosít egy magasabb színvonalú szellemi kincs kialakulásához.
Szellemi javak csakis egyénekben teremtődnek és a magyarság kötelessége, hovatovább létérdeke felkutatni és támogatni az ilyen értékek megalkotására képes egyéneket, ugyanis a szellemi értékek az azokat tulajdonló személy elhunytával menthetetlenül megsemmisülnek ha azok nem lettek kidolgozva, dokumentálva.
Ezen értékek pusztulásánál a látencia még csak meg sem becsülhető. Nem vagyunk gazdagok. Figyeljünk oda s ne hagyjuk veszni értékeinket.
Köszönöm, de nem gondolnám, hogy a szabadvers (már ha ez az, de inkább csak "pillanatlenyomat"nak mondanám) műfajából/szerkezetéből következne a "lazulás" is. Egyáltalán nem. Volt már "ilyenem" :-). Gyűlt-gyűlt bennem sok(k)minden, aztán tegnap este megnéztem egy filmet, és főleg annak hatására ez az izé jött ki... Most is a hatása alatt vagyok.
repedések az égbolton
vérfoltos felhőkből sűrű
alvadt kátrány ömlik alá
már se földön se Holdon
nem lelem a gyűrű
tisztaságát csak a halál
dermesztő gyékényét találom
és súgja egyre csak súgja
fülembe vészterhes titkait
lelkekbe léket fúrva
napestig amíg elnyom az álom
hogy ott folytassa szitkait
ahol már nyakig ér a sár
(úristen hát hol voltál)
annyi éven át amikor
senki se várt csak a lámpa
fénye lett lassacskán ritkább
vártam de miért nem szóltok
ti földi és égi bírái a létnek
hisz oly sokan nem bírták
amikor a tályogból zúdult
le rájuk is a kiégett fény
és aztán halk zongoraszóba fúlt
ezer rekedt sóhaj zsenge remény
nézzétek akkor hogy vonaglik
lázas görcsben templom
kolostor népe gyeplőtök alatt
bűnhődjetek ti is mert
megalvadt sűrű könnyeitekbe
fojtja bánatát víz levegő és föld
összes leigázott teremtménye
de ti csak kacagjatok gyilkosok odafenn
higgyétek hogy minden tiszta lehet idelenn
hogy maradt még tenyérnyi folt
ami fehéren viríthat és nem feketén holt
(kés a kézben vagy kéz a kézben
utána kérdőjel és még megannyi kérdő
jel kérdi lentről ugyanezt a térben
de cinkosul némán cseng az űr – kérdésük meddő…)
Karikagyűrűd kicsorbult, tompa fénye. Fényképeden az elévült mosoly. Már templomodban sem ereszkedsz térdre. Sörhab alatt a remény fuldokol..
Impresszió
Tányéron desszert, rég kihűlve. Rajta színes szalvéta, gyűrve. Törülköző a székre dobva. Az ébresztőóra lomha ketyegése s más semmi nesz..
Ez maradt meg nekem? Csak ez?
Rúzsfolt egy boros poháron és hűlt helyed a hideg ágyon..
Télelő
Sárga nyarunk csigaháza porlepte emlék maradt. Hajdan friss levelek váza roppan a léptek alatt.
Illatot álmod a széna, szürke ma minden egér. A telefon drót is néma, fázik az ördögszekér.
Árva leány haja bomlik, igazít rajta a szél. Zöldünk a semmibe foszlik, nyergeli lovát a tél..
Altató
Alszik már minden kisfiú, csak gyurika nem, a kis hiú. A távolságot a nagy kövér kapta. Nem maradt hús, se vér.. Enola Gay is szendereg. Fárad már minden hadsereg. Elpihent a tudós bagázs, szunnyad a maghasadás. Lassul a perpétum mobil, aludj el szépen csernobil..
P.s: Talán már csak az implicit Korea szundít túl picit.
Mozi
Mindig szerettél nézni rémeset, ez sem egy románcos, szép eset. Fülben dübög a vészterhes zene, rendeződ a szivedig jut vele! Vizsgálod a hajladó lugost. Ott jő elő Lugosi Béla, most! Rátévelyedik nőre s vámpirog! (Felmenője étke se volt pirog!) Csöpög a lé ahol Bélánk lecsap! Kecsapnak lehet ilyesmi íze csak! Tudod, de mégis támlának feszülsz, a vásznat nézed és tovább hevülsz! Öl-e vagy sem, ez itten egyre megy. Alélsz, mikor a vég-főcím lemegy. Alig bírsz állni tulajdon lábadon, a film-hatás parfüm gyanánt bevon. Becsaptad magad, mert nem hitted el, hogy Lugosi Béla csak pezsgőt vedel! :)
Papírdráma
Papírbölcsőben papírgyerek, kezében papírcsörgő csereg. Papírmamáján papírkötény, papírbátyja kis papírlegény. Papírpapája a papírszabó, Kinek ruhája, papírzakó. Papírasztalán papírköteg, ebből szab papíröltönyöket.
Papírpolgárnak papírruhát, papírpapoknak papírcsuhát. Január van, épp papírhava, Hűvös kis lakjuk papírfala. A papírcsaládfő begyújtana, fellobban hát egy papírgyufa. Papírgyufa, ám valódi láng! hamuvá vált egy papírcsalád. :(
Végjáték
A káosz készül, hogy elnyeljen,
Hogy felőrölje félve épült fényrendem.
Sötét alvilág mélyzónái,
Fölöttem ütköző hegyek;
Nem segíthetnek sárba
Ragadt kegyek.
Nap és Hold párban,
Üstökös zúg el,
Két bolygó metsz égi pályát:
Nem állhatsz meg,
Szembe nézel a halállal!
Addig vagy itt, míg állnak a fák
Elfogyó perspektívában,
Enyészpont köré nagy házak
Begyűlnek szép számmal.
Éjjel a klubban a lány kifordult az ajtón,
Magadra hagytak,
Hogy te vezesd most az autót!
Ide most kevés a sebesség,
Ide most fény kell és ész:
Feszesen vezessen,
Eszesen szeressen;
Édes a méz és a vér!
A hold elrejtette arcát. Fáklyáink fénye elhullt s lámpásainkat kifújta a szél. Megyünk gyalogosan, bús-kevesen, csatakosan, keservesen az erdő felé. Megyünk.
Lándzsáink hegye bosszankodik, hogy nem tud fényleni, mellvértezetünk alig-alig tűri szívünk egyre fulladtabb zuhanását. Aranysarkantyunk lovat keres a sárban, de nem talál.
Iszonyú az élet sötétsége hatszáz évből visszatért lovagoknak. Egy lépést se látunk előre s a jelent se látjuk, egymást se látjuk, csak sötét elektromos szikraként ugrál közöttünk fejből-fejbe a gondolat szakadatlan ismétlésben: Vajjon megöljük ma a sárkányt? Vajjon megöljük ma a sárkányt?
A hold elrejtette arcát, fáklyáink régen csonkig égtek, lámpásainkat kifújta a szél - - s a vezér, a bolond vezér, akit az éjben senki se sírat meg, összeesik.
...a 'szerencsés' szenvedőknek pedig minden szenvedésből művészet fakad :-) /...:-(
...a Technokrata különös hangulatú vers, az villant be róla, hogy épp inverze a hollywoodi klisének (piros ruha/zászló/stb. libben a fekete-fehér képben), ahogy a mozdulatlan, "szúró színek" között kering a fekete-fehér (szürke) főhős ("technokrata vagyok tudatos bajnokjelölt")...fogyó levegő, nyúló árnyak, hangok (szirének)...aztán (vér)áram alá kerül a(z ideg)rendszer, a körforgás miatt nem is létezik 'finis', "ez csak a kezdet, a kezdet, ami épp most véget ér"
...szerencsére ez csak árta(lma)tlan olvasói képzelgés :-)
