Az utóbbi években észrevettem, hogy a régebbi időkhöz képest milyen mértékben kezdenek a férfiak szandálban, papucsban járni. Vitára bocsátom a témát. Az én véleményem szrint a szandál semennyire nem férfiaknak való és abszolút nem kelti komoly ember benyomását viselőjéről.
Thornak még nincs is hivatalosan volt férje, mert csak nov közepén lesz az első válási tárgyalása, úhhogy férj van, igaz, hónapok óta külföldiában. De nem a Csokis.
Néhány bölcsesség a korra vonatkozóan, amit én kaptam ma:
Tegnap a bulin a meztelen táncosnő azt mondta, hogy menjünk fel a lépcsőn a szobájába és keféljünk egy óriásit. Erre én: Vagy-vagy, cica, a kettő nem megy. Lehet, hogy megöregedtem?
****
"Vasárnap átjött Géza egy sakkpartira, és amikor ajtót nyitottam gratulált az új krokodilbőr cipőmhöz. Basszus, pedig mezítláb voltam. Lehet, hogy megöregedtem?"
****
"Amikor Jolika hosszas rábeszélésre végre benyúlt a nadrágomba, a pacemakerem kinyitotta a garázskaput. Lehet, hogy megöregedtem?"
****
"Ha a feleségem nem vesz melltartót, az arca a kétszeresére nyúlik meg. Lehet, hogy megöregedtünk?"
****
"A múlt héten valami kalandot szerettem volna becsempészni az életembe, és ezért dupla adag hashajtót vettem be. Lehet, hogy megöregedtem?"
****
"A tarokkpartnereim mázlistának tartanak, mert már háromszor is megtaláltam minden segítség nélkül a kocsimat a bevásárlóközpont parkolójában. Lehet, hogy megöregedtünk?"
****
"Az éjszakai kaland már csak azt jelenti, hogy megint nem ébredtem fel időben ahhoz hogy még kiérjek a WC-re. Lehet, hogy megöregedtem?"
****
"Nem a rendőr utasított, hogy lassítsak, hanem az orvos. Lehet, hogy megöregedtem?"
****
"Nem érdekel, hogy hova megy az asszony, csak nekem ne kelljen vele mennem. Lehet, hogy megöregedtem?"
Most gyütt egy kupac bölcsesség egy másik topikban. Itt van egy pár:
Mottó: Kétféle vélemény van: az enyém és a helytelen!!!
- Tegnap este, amikor hazaértem, a feleségem arra kért, hogy vigyem el valami drága helyre. Kivittem a benzinkúthoz. - A szex kedvért megnősülni olyan, mint venni egy Boeing 747-est az ingyen mogyoró miatt. - Mindig így fogsz szeretni? - Mindig. Csak lehet, hogy nem mindig téged! - Amíg keresed az igazit, jól érezheted magad az esélyesekkel is. - Az Úr nekem feladatot adott, mikor erre a világra küldött. De olyan kurvára le vagyok maradva, hogy valószínűleg örökké fogok élni. - Eddig buta voltam, de vettem egy 360 fokos fordulatot. - Az alkohol nem válasz, de legalább elfelejted a kérdést. - Dédanyám olyan öreg volt, hogy mikor rászóltam, viselkedjen korához illően, meghalt. - Az idegbaj öröklődő betegség. Én is a gyerekektől kaptam.
Ps.: Nem az az élvezet, ha nincs semmi dolgunk. Az az igazi, ha sok van, és mégsem csinálunk semmit.
Már annál is, merthogy nem egészen egy hónap múlva egy éves a lányom. Mégis, mit gondoltál? (Azért kedves vagy, vehetem bóknak?) Mellesleg láttál te már értelmes pasit ennyi idős kor előtt fogyókúrázni?
Bár belátom, kell azért ahhoz egy idő, hogy valaki felmérje, nem neki való a hajnali flagellálás, el tudjon képzelni valami jobbat is hajnalonta, és kiszálljon :)
Hát ez bizony így van. Ennek elkerüléséért mindent meg is teszek. Most is például hevesen unatkozom, hogy ne hajtsam szét a szervezetemet a heves mukával.
Szerintem ebben nincs recept, hogy mikor érdemes, meg kell nősünlni, meg nemzeni, meg egyebek. Mert pl, ha valakinek 38 évesen születik gyereke, és 44 évesen elviszi az infarktus, az egy 6 évesnek hatalmas trauma. (nekünk most volt ilyen az ismeretségi körben, betegség más, életkor kevesebb, és az apa ottmaradt 3 gyerekkel...)
Az én nagymamáim pl. nagyon élvezik, hogy dédunokáik vannak, együtt passiánszoznak a lányommal, a másik meg hímezni tanítja, mert a nagymama se mér rá ilyenekre...
A nyugdíjas nagyszülő azért komoly áldás, és segítség, míg a még aktív, dolgozóval nem megy sokra az ember. Bár esti szittelést, meg hétvégét az is vállal, de azért csak egy bármikor bevethető, gyorsreagálású nagyi az igazi.
Ha a fiam követte volna a példámat, akkor épp most lennék nagypapa. De szerencsére ő még kivár, és nem tesz velem ilyen csúfságot, hogy nagypapa legyek 44 évesen. Nekem nem hiányzik egyáltalán, megmondom őszintén, de a nejem már nagyon unokázna. Rám ne is számítson, mondtam neki, fiatal vagyok én még ehhez. :-) Különben majd megváltozik a véleményem ha ott totyog a nyomomban az uncsi, és rángatja a nadrágomat.
Viszont fiatal nagypapa leszel, nekem meg már rezegni fog a fejem, és semmire nem leszek használható. Max az unokámnak lesz kin röhögnie. Na, tényleg alvás, mert holnap hattól munka hadának a lépte dobog.
Na, nekem a gardrób már megvan, de most tojok C5-re, vitorlásra, mindenre, kicsit élvezni szeretném inkább az életet. Jól érezni magam, és azzal foglalkozni szabadidőmben, amit szeretek.
Teljesen igazad van ezzel a 36 éves korban való nősüléssel. Annakidején én is úgy terveztem, hogy legkorábban majd csak valahogy 26 évesen házasodom, de hát mi a francot tehettem volna, ha egyszer 22 éves koromban belefutottam az aszonyba. Ráadásul ő majdnem 4 évvel idősebb nálam, ezért a gyerekekkel sem várhattunk túl sokáig. Mondjuk nem is akartam, mert tisztára gyerekmániás voltam akkoriban. :-) És azt hittem, milyen faszántos dolog, hogy "kicsi" lesz majd a korkülönbség a gyerekek és köztem, de nem vettem figyelembe, hogy így is, úgy is megvan a generációs különbség, ráadásul a szülői felelőség, meg aggódás, meg nyavajgás az ettől független. szóval nincs mit tenni, de ha újra kezdhetném, várnék harmincig legalább. Különben ez ma már tendencia úgy látom, az én időmben még a fiatalon nősülés volt a gyakori.
Mondjuk én millió dolgot tudok, amire még szükségünk lenne, de görcsölni nem fogok érte, az tuti. Ez mondjuk egy új gardróbnál kezdődik, egy megbízható, viszonylag új, dízel C5-össel folytatódik, és valahol a szép, nagy, budai lakásnál, a vitorlásnál, vagy a nyaralónál van a vége, de tojok rá. Ez egy program az elkövetkező 40 évre, aztán ami bejön belőle, az bejön, a többi meg kimarad.
Jóvanna, jóvanna, hasonló az életfelfogásunk.:-) Én sem értettem soha, hogy miért képzeli bárki, hogy minél többet tud felmutatni, annál boldogabb lesz. Pótléknak ugyan szoktam ilyesmit használni..:-).. de tudatosan, és az álmaimat attól még nem adtam fel. Nem is fogom soha. Amúgyis már rég megvan mindenem, amire igazán szükségem van. És karrierre sem vágytam egy percig sem, úgy gondolom, hogy azért dolgozom, hogy éljek, és nem fordítva. Görcsöljön aki akar - nem is irigylek tőlük semmit.
Mi a szent szart stresszeljek? Munkám van, lakásunk -még ha kicsi is- van, annyi pénzünk csak lesz, hogy a kocsiba benzint, a papába marosi kalbászt, meg fácánt tudjunk venni. Engem bazira nem izgatott volna, ha idén nem Ischián nyaralunk, hanem Binzunsteinné nagynénjénél a Balatonon, de volt ez a lehetőség occsójér', hát éltünk vele. Most mit görcsöljek? Legnagyobb bánatom jelenleg, hogy nincs fél millám a kisautót kilakatoltatni. Ettől még nem megyek Dunának!
De ugye tudjuk, hogy némelyek a gyerekkorból egyenesen a szenilitás korába lépnek...:-))) Ami Téged illet, megértelek, és teljesen igazad van. És tetszik is, hogy olyan láthatóan jól érzed magad családapaként és egy szálat nem stresszelsz.
Mi az, hogy intelligens réteg, meg kettős mérce? Amit beírtál az magának a szónak a definíciója, csak azért nem került be a szótárba/lexikonba, mert a női lektor kihúzta. :-) (Vö.: Lefekszik fűvel, fával, csak engem néz bokornak.) :-) Szóval szerintem egy pasinál az a felnőtt kor elérése, amikor ezen túl tudja magát tenni. Ahogy valaki pár napja fogalmazott, amikor az agya veszi át az irányítást. Nem véletlen, hogy régen a pasik sokkal később nősültek, mint ma, igaz, akkor fiatal nőket vettek el. Cserébe viszont könnyen tudtak példás családapák lenni. (Ja kérem, aki már nem a farka után megy, annak könnyű. :-) ) Viszont mára a nőknél is kitolódott a gyerekvállalás felső korhatára, az orvosoknak köszönhetően nem ketyeg annyira a biológiai óra. Én legalábbis nagy könnyebbségként(?) élem meg, hogy 36 évesen nősültem, és 38 évesen született meg a lányom, mert így nincs olyan érzésem, hogy bármiből kimaradtam volna. Kényelmesen, és örömmel babázom, nem frusztrál, hogy a gyerek miatt nem tudok már úgy pörögni, ahogy egyébként sem akarnék.
