Mai napsag minden valtozik, minden alakul. Kitarul a vilag, es a boseg zavaraban nehez okosan valasztani.
Ami allando az a csalad. Papa mama, gyerekek, nagyszulok - hogyan valtunk a gyermekkorban tanult peldabol a sajatunkra? Mi az amit azert teszuk mert otthon ezt lattuk - es mi az amit azert teszunk, mert otthon nem ezt lattuk (emlekeztek egy regi-regi OTP reklamra???)
Karacsony, Uj Ev, Husvet, szulinapok, evfordulok - vagy amit unnepeltek. . .
Kivel, miert, hogyan. . .
Nem is tudom, mikor ereztem magam ilyenjol veluk! Szegeny gyerekem ma hajnali negykor kelt - es ejfelkor mentek el! Szegenykem. . .
Az eloetel amit most csinaltam eloszor, valami csodalatos volt, lehetett latni, erezni, eszik mintha nem ettek volna hetekig. . .:)) A hus - mint mindig - alap, nagyon husevok a gyerekek. Az edesseg - szinten uj recept - egy eleg "tomor" csokolades gesztenye tejszinhabbal, nagyon jol sikerult :))
Az érzéseink nagyon fontosak. azáltal bennünk él akit, amit akarunk.
Anyósomnál voltunk a szóróparcellában. Sokan álltak körülöttünk. Amióta van ott egy harang, mindenki azzal "játszik". Állítom, sokan nem is tudják miért, de megkondítják, ha kell, ha nem. Itthon jobban előttem van az arca. Pláne, ha egy fehér pillangó repül a kertben.
Soha nem járok gyertyákat gyújtani a rokonaim sírjaihoz, hisz több megyét, több országot, rengeteg települést kellene be járnom e- miatt.
Gyerekeim gyártják a gyertyát, vagy veszünk néhány nagyon szépet.
Ha otthon vagyunk:
együtt, otthon gyújtjuk meg, de volt már olyan is amikor nem voltunk otthon,
egy-egy túrát vezettünk, de meg akartunk állni egy időre és szokásunkat meg akartuk tartani. Így túra közben egy gyönyörű temetőben, vagy tisztáson esetleg egy szép kápolnánál, közösen gyújtottunk gyertyát úgy 40-50 en és együtt tisztelegtünk halottaink előtt.
De évek óta járunk Somogyba egy gyönyörű helyre, ahol kedves fiatal barátunk vesztette életét egy versenyen, ott emléktáblát állítottunk neki, ha a környéken járok, muszáj el mennem erre a hejre és gyertyát gyújtanom.
Na ezen a helyen, rendszeresen találkozom a szeretteimmel.
Senki ne gondolja hogy őrűlt vagyok, de úgy érzem ott vannak.
Tudom, hogy nehéz lehet, hogy eladták apukád sírját. De az csak egy földkupac, és semmi más. Nem ott van édesapád, hanem benned.
Nekünk a hálószobánkban (ami tabu terület. csak a miénk, sem a gyerekek, sem a cicák nem jönnek be. nem tiltottuk meg, de ezt ők is érzik).
Ott a polcainkon ott van mindenki, akit szerettünk és elvesztettünk, vagy akit szeretünk és messze van. Ott vannak velünk állandóan. Még a soha nem ismert dédnagymamám is öleli a 17 éves koromban elvesztett nagyikámat - pedig a dédnagymamám 1918-ban halt meg! Mégis itt van. Úgyhogy nem számít - gyújtsd meg a gyertyát, emlékezz rá, tedd ki a képét egy szál virággal - hidd el, többet ér minden "kötelezőenmegyünkatemetőbe" dolognál.
Különben az zavar a legjobban, hogy az emberek ott vihorásznak, beszélgetnek (DE ELMENTEK A SÍROKHOZ), miközben te befelé fordulva-figyelve baktatsz a családoddal, és úgy érzed, megszakad a szíved.
Tudod, ez a "megvarta" nagyon erdekes jelenseg. . .
Ferjem edesanyja iden nyaron halt meg hosszu betegeskedes utan. Innen nem konnyu menni - es erdekes modon, megvarta a fiat. . .a ferjem este 8 korul ert a korhazba - masnap egesz delelott vele volt, es del korul halt meg a fia kezet fogva. . .
En is gyujtok gyertyat itthon, ha nem is tudok temetobe menni. . .Apu sirjat ujra eladtak - azt hittem megbolondulok, mikor otthon voltam es kerestem a sirjat. . . Anyu hamvait magunkkal hoztuk, o velunk van.
Nagyon szépen írtatok, igen. Nincs is mit hozzátenni.
Édesapám 10 éve ment el. Megvárta, amíg hazaérek a munkahelyemről...
.... és én tudtam, hogy haza kell jönnöm .... délelőtt 11 óra volt.
Nagyon szép a sír a fehér krizantémokkal és mécsesekkel. Vidéken, gyerekkoromban este mentünk vissza gyertyát gyújtani. Gyönyörű volt a temető, igen, gyönyörű a száz- és száz égő gyertyával.
Igen - gyarapodnak a tapasztalatok, sokszor korabban mint kellene. Ami biztos, ezek a gyerekek gazdagabbak erzelmileg.
Valamit nemreg tanultam, igaz mar regen lattam, de nem ertettem, nem tudtam kovetni: amikor valaki elmegy, ne vesztesegnek eljuk meg, hanem az eltelt eletet fogadjuk ajandekkent es legyunk halasak erte. Nem konnyu. Nem is jon azonnal, de ha van mar akkor sokat segit. Nincsenek tabuk, lehet beszelni az elhunytakrol, es amig beszelsz roluk, addig elnek benned.
Látom a hozzászólásokból, hogy hasonlóan vannak ezzel mások is.
Igen, szerintem is így van - nálunk a hakottak napja egészen más: befelé forduló, csöndes, emlékező nap.
Sajnos sok halottunk van, s egy részük elvesztését a gyerekeink is megélték. Nagyon hamar szembesültek azzal, hogy mit jelent súlyos beteget ápolni, róla gondoskodni, majd az utolsó pillanatig a kezét fogni, aztán végleg elengedni.
Nagyon nehéz ez, de meg kell tanulni ezt is: az öreget, beteget, elesettet elkísérni mindvégig. Hülyén hangzik, de örülök neki, hogy ebben is részük volt, mármint abban a tapasztalatban, hogy mit kell ilyenkor tennii.
Meg annak, hogy megtanulták: az életnek a halál is a része, és hogy annál többet senkiért sem tehetsz, mint hogy elkíséred addig,. ameddig teheted.
S ezek miatt a halottak napja mindig is marad az, ami volt: együtt megyünk a temetőbe, gyertyát gyújtunk ott is és itthon is, s akkor megint itt van velünk mindenki, akiket elvesztettünk.
Hasonloan erzek, de ha van ertelme atvenni valamilyen unnepet, azt elfogadom. Bar ez nem egy egesz orszagra vonatkozik legtobbszor, inkabb egy-egy csaladra, kisebb kozossegre, a beleolvadas reszekent. Nekem inkabb az faj, ha vannak esemenyek, amiket elfelejtenek. . .
Most azt meg nem tudom, hogy a mi kis csaladunk beleolvadt-e az itteni unneplesbe, vagy csak reszt veszunk benne - mert nem mindegy. Lenyeg, ha beleolvadunk is, a magunk modjan tesszuk.
Szoval penteken vendegeink voltak, koztuk muzumlanok is. Mikor ideertek, meg nem ehettek, igy mi is vartunk. Meghato volt latni, ahogy a feleseg toltott ket pohar vizet, es vitte a ferjenek - masikat maganak - amikor mar lehetett. . .valami nagyon szivet melengeto erzes volt latni a gondoskodast, ha jelkepes is volt. Valami hihetetlen gesztus volt, nem tudom, mikor lattam ilyent - talan istentiszteleten lattam igy kezelni innivalot utoljara.
Többen már tudják rólam én az ünnepeket másképp élem meg, mint minden normális család.
Vannak saját ünnepeink, de azok nem a kalsszkus politikai, és egyházi ünnepek.
Bár nállunk a politilai ünnep alapból nincsenek, nem engedtem meg a gyerkőcök tanárainak, és a rendszernek meg a gyerkekkkel szembeni dolognak tartottam. Majd ha +érnek és átlátják a helyzetet akkor, ők döntenek arról mit ünnepelnek.
Ez így van rendjén. Nem értek egyet idegen szokások átvételével. Nyilván nálunk is egy-egy népcsoport (nemzetiségek) megtartják maguk között a saját ünnepeiket, egynémely - lásd busójárás - átterjedt.
Viszont a majmolás, az más.
Mi csendesen emlékezünk meg halottainkról, és karácsonykor sem szaloncukros minifenyőt viszek apám sírjára.
Hát nincs rálátásom erre az ünnepre, nállunk egész mást és másként, ünneplünk ilyenkor, (bár talán ez nem is ünnep) csendesen gyertát égetve emlékezünk. Nem sírunk és nem vagyunk szomorúak.
Talán a halottaink mindíg is itt maradnak közöttünk, egy-egy mondás, fotó, kedves beszólás és cselekedett formájában itt vannak velünk a minden napjainkban.
Apukám már 15 éve halott, és még mindíg nap mint nap emlegetjük, hisz egy érdekes aranyos ember volt, fantasztikus mondásokkal, annekdótákkal.
Nekem valami busojaras+husveti locsolas kevereke az egesz. Itt nincs halottak napja.
Persze, hogy minden uzlet! Itt ugyan amikor a szezonja van valaminek inkabb leviszik az arakat, hogy minel tobbet adjanak el belole.
Szep diszitesek is vannak: tele vannak az udvarok krizantennal, kukorica szar csomokkal, tokkel - az osz vegi gazdagsagot mutatja. A szinek - fakon, diszitesben - mind meleg, kellemes oszi szinek. Gyertyak minden mennyisegben - sokszor tulillatositattak. Szeretem az illatositast a lakasban, de nagyon modjaval. Szotam kis parologtatoba vizet, fahejat tenni, az kellemes "suti" illatot ad. Szeretek almat is sutni, van egy kis alma sutom, ami egy kia tea gyeryaval "mukodik - az almat teleszurkalom fahejjal, szekfuszeggel, es az illata. . .hm. . .nagyon jo. Ezeket szeretem, ezeket csinalom.
A Halloween az mas. . .lehet abbol is izlesesen kihozni valamit, de hat itt is tulzasba viszik - es nem csak magyar sajatossag. Ami erdekes nekem, amig nem volt otthon szokas, addig hallottam velemenyeket rola - milyen giccses, milyen ronda, milyen. . .amerikai. . .most meg csinaljak :)) Minden ami meg nem terjedt el otthon az negativ - es ahogy "begyuruzik" meno. . .
Nos, látod, ezért is vetettem fel. Kíváncsi vagyok, majd a fiam mit mesél. Neki ez lesz az első ilyen élménye. Nem tudom, Te mióta élsz kint, de az itthoni majmolás nagyon furcsa számomra. Most mindjárt drágább lett a tök, itt mindenből pénzt csinálnak.
Ugyanis - nem tudom mennyire emlékszel - de itt csendesen, a halottakra emlékezve, a temetőt körbejárva emlékeztünk. Otthon mécsest gyújtottunk. Most a temetők is kezdenek "csicsásak" sőt gusztustalanok lenni, a házak - ahogyan Te is mondod - agyondíszítettek. A magyar, ha valamit majmol, mindjárt túlzásba viszi. Itt régebben nem volt "szelleműzés".
Sokan tulzasba viszik - marmint az en izlesem szerint - a dekoralast, es bekes - vagy nem bekes - temetoknek alcazzak a kertjuket. . .nekem ez nem mulatsagos.
A gyerekek majd jonnek ijesztgetni "trick-or-treat", es en rendesen meg fogok ijedni mikor ajtot nyitok - es most megyek bevasarolni egy nagy zsak csokoladet nekik. . . Az oromot az arcukon azert jo latni, amikor eloveszem a nagy talat, tele csokival es belemarkolhatnak :))!
A kertemben a diszites ketto terracotta tok, kifaragva, abba szoktam meggyujtani a gyertyakat estenkent. . .a baratsagos lepedos szellemeket es a kevesbe baratsagos fejetlen szornyeket meg a vertol csopogo testetlen fejeket masoknak hagyom :))
ZsuR! Remélem majd jönnek tonnaszámra (mármint az unokák!!!!), és akkor majd megint lehet babázni - de akkor az éjszakákat már átpasszolom az édesszüléknek:-))))))
Igen, ellentmondasosnak tunik - de ha adsz eleg idot, es onnan nezed meg, a vegeredmeny harmonia. . .
Tudod, hogy a gyerekek mit szeretnenek? Mert ok is szeretnek befolyasolni a mi eletunket - mikor mar kicsit beno a fejuk lagya. Azt, hogy a szulok is megtalaljak a sajat eletuket azok utan az evek utan, hogy felneveltek oket. . . Most kezdik modogatni a gyerekeim: ti meg nem is . . .laktatok csak ketten. . .ti meg nem is . . .gondoskodtatok csak magatokrol. . .ti meg nem is . . .voltatok onzok: eloszor magunk, aztan a gyerekek (na ezt nem is tudom elkepzelni). . . Szeretnek, ha a szulok ujra csak kettojuk eletet elnek - boldogan.
(amig az unokak nem jonnek, mert akkor megint minden valtozik)
Nem kell sírdogálni, ráérsz majd AKKOR, s különben is, nem a gyerkek által és helyett kell élni az életet, hanem velük.
És hadd kövessék el hibáikat, tévedéseiket - az a lényeg, hogy te mindig ott légy, ha kell.
Én még emlékszem arra, milyen öröm volt önállósulni, felnőttnek lenni - de milyen jó volt, hogy van valaki, akihez mindig mehetek, mindig szeret, és mindig meg hallgat, viszont saját életet él!!!! Nem az enyémet akarja kisajátítani és irányítani. Erre gondolj!
