ebben maradéktalanul egyetértünk. ugyanazt az irodalmat (feltehetőleg) magyar fordításban javarészt én is olvastam.(régebben. ma már nincs szükségem fordításra)
"kénytelen leszel elhinni nekem becsszóra, hogy még sosem láttam kárát annak, hogy nincs felsőfokú képzésem angolból"
Ezt már csak azért is elhiszem, mert nekem meg van. Angol szakon nem a nyelvet tanultuk (na jó, minimális mértékben nyelvórák is voltak), hanem angolul irodalmat, nyelvészetet, történelmet stb. Persze - főleg passzív szinten - hatalmas szókincset felszed vele az ember, de közel sem annyit, mintha ugyanezt az időt kimondottan a nyelvtanulásnak szenteli.
Nem tudom elképzelni, hogy műfordításhoz elég legyen, ha valaki lelkes szótározgatással le tud fordítani egy szöveget, hiszen a hű interpretáláshoz érezni kell a szavak, kifejezések, mondatok stílusát is." így van. de hiába érti valaki anyanyelvi szinten a forrásnyelvet, ha nincs a kisujjában a célnyelv minden finomsága, árnyalata. ezt értsd meg. ehhez képest elég a forrásnyelv közepes ismerete, a többit a szótárak, az olvasottság, és egy idő után a rutin tökéletesen pótolja. egyébként minél többet fordítasz, annál nagyobb lesz a passzív szókincsed a forrásnyelvben. Itt azokra a finomságokra, apró eltérésekre gondolok, amiket a kétnyelvű szótárak már nem vesznek figyelembe, hanem simán szinonímaként hozzák a valójában teljesen más értékű szavakat" ezen segít a rutin és a szövegösszefüggések ismerete. időráfordítás/anyagi megtérülés viszonylatban is iszonyat kulimunka lehet a fordítás, ha folyamatosan szótárt kell használni." eleinte. néhány év után ennek már nincs jelentősége. Bár műfordítást még nem próbáltam, mert semmi tehetségem hozzá, de sima fordítást rendszeresen vállalok. Akkor éri meg igazán, ha az idegennyelvű szöveg olvasásának tempójában egyidejűleg tudom begépelni a magyar szöveget. És azért egy ütősebb irodalmi művet általában nem néhányezres szókinccsel írnak meg. " igaz. viszont a fordítás és a műfordítás két különböző műfaj. a fogorvos sem szokott szüléseket levezetni, holott mindkettő orvos. kénytelen lesze elhinni nekem becsszóra, hogy még sosem láttam kárát annak, hogy nincs felsőfokú képzésem angolból, vagy olaszból. Viszont csak angol szótárból tízfélét tartok idehaza, + van néhány szótárlinkem is. ezen felül már csak néhány szinonima és etimológiai szótárra van szükség.:))
Én sem úgy értettem, hogy egyáltalán nem érti valaki a nyelvet, hanem hogy nem ismeri közel anyanyelvi szinten. Nem tudom elképzelni, hogy műfordításhoz elég legyen, ha valaki lelkes szótározgatással le tud fordítani egy szöveget, hiszen a hű interpretáláshoz érezni kell a szavak, kifejezések, mondatok stílusát is. Itt azokra a finomságokra, apró eltérésekre gondolok, amiket a kétnyelvű szótárak már nem vesznek figyelembe, hanem simán szinonímaként hozzák a valójában teljesen más értékű szavakat. Azonkívül időráfordítás/anyagi megtérülés viszonylatban is iszonyat kulimunka lehet a fordítás, ha folyamatosan szótárt kell használni. Bár műfordítást még nem próbáltam, mert semmi tehetségem hozzá, de sima fordítást rendszeresen vállalok. Akkor éri meg igazán, ha az idegennyelvű szöveg olvasásának tempójában egyidejűleg tudom begépelni a magyar szöveget. És azért egy ütősebb irodalmi művet általában nem néhányezres szókinccsel írnak meg.
mint rendesen, most is egyetértek veled.:) De. az írás és a fordítás között azért jelentős különbség van. természetesen mindkettő alkotó tevékenység, de valahogy úgy viszonyulnak egymáshoz, mint egy szobrász és egy intarziakészítő. az egyik önálló művet hoz létre, a másik egy kész tárgyat díszít föl, növeli az értékét. persze minden hasonlat sántít, a fordító egy önálló műalkotást tesz élvezhetővé egy másik nyelvi közegben. és itt aztán be is jön a fordítás alapproblémája. egy fordítás vagy hű, vagy szép. mindkettő nem megy. én úgy tapasztalom, hogy a legjobb fordítások úgy készülnek, ha ezt a két követelményt valamilyen kompromisszummal a lehető legközelebb hozza egymáshoz az ember.
Tolkien bácsit nem a stílusáért szeretjük" természetesen nem tudhatom, hogy te miért szereted. nekem bejön a stílusa is.
Ne mondd nekem, hogy ízlelgetni szoktad a mondatait, újra és újra eszedbe jutnak, hogy "ennél szebben/frappánsabban nem is lehetne ezt megfogalmazni"! " ez egyetlen más szerzőnél sem jut az eszembe. viszont fordító lévén ha egy érdekes nyelvi formával találkozom, vagy előkerül egy középkori angol szó egy skót, ír kifejezés, akkor elismerően csettintek. ha már ez annyira fontos neked.:))))
Költőnek meg nem nevezném, legfeljebb versfaragónak." erre természetesen jogod van.
De ha neked Tandori fordítói életműve csak a Tolkien-verskölteményekből áll, akkor nem szóltam semmit. " hogy Tandori fordítói képességeit hol mérem föl, az én dolgom.
Arról sem, hogy mikor kezdett fordítani" valóban. ez ugyanis teljesen érdektelen.
Rátapintottál a lényegre. A műfordítás és az írás nem szakma. Bár a szakmákhoz is kell nyilván egyfajta rátermettség, de a legtöbb szakma elsajátítható tanulás útján, és messzebb el lehet jutni bennük kevesebb tehetséggel is.
De az írás, műfordítás nem tanulható. Vegyünk két asztalost. Az egyik zseni, a másik nem igazán erre született, de van annyi kézügyessége, hogy azért össze tud eszkábálni egy használható széket, csak nem olyan míves, kidolgozott, stb... mint a zsenié. Mind a kettő el tud helyezkedni asztalosként. A zseninek lehet, nagyobb és gazdagabb megrendelő köre lesz, a másikhoz inkább a kispénzűek mennek, akiknek lényeg, ohgy ülni tudjanak, és olcsó legyen.
De hiába van bizonyos szintű íráskészsége, vagy fogalmazás készsége valakinek, ha nincs tehetsége az íráshoz, akkor tanulással sose juthat el az ügyetlenebb asztalos szintjére sem.
Nem tudom, ha valaki arra kérne, tanítsam meg, hogy kell kabarét írni, vagy egyáltalán, humort írni, egy sörözés alatt elmondhatnék mindent, amit el lehet mondani. Persze ha általában vesszük az írást, mint egy nagy kalap, nyilván több sörözésbe is beleférhet, de összességében még mindig úgy vélem, ezen nincs mit tanulnu, amit sima tanulmányaid közben ne tanulhatnál meg. Gimnáziumban ugyanúgy meg kell tanulni a műfajokat, a verstant, az irodalomtörténetet, stb. Írást tanítani nekem kicsit olyan, mint a Holt költők társaságából a grafikonos műértékelés.
Szerintem egy írójelöltnek elsősorban borzasztó sokat kell olvasnia.
Szóval birtokában van a magyar nyelv minden árnyalatának szerinted is. Tolkien bácsit nem a stílusáért szeretjük. Ne mondd nekem, hogy ízlelgetni szoktad a mondatait, újra és újra eszedbe jutnak, hogy "ennél szebben/frappánsabban nem is lehetne ezt megfogalmazni"! Költőnek meg nem nevezném, legfeljebb versfaragónak. De ha neked Tandori fordítói életműve csak a Tolkien-verskölteményekből áll, akkor nem szóltam semmit. Arról sem, hogy mikor kezdett fordítani.
a saját versei és regényei mián. ennek a fordításhoz édeskevés köze van. már híres emberként kezdett fordítani. olvastam számos versfordítását a Gyűrűk Urában, és összevethettem az eredetivel. nekem elég silánynak tűntek, de ha ez neked sértő, ne vedd figyelembe a véleményem.
Biztos így van. Igazából a vita abból indult, hogy felvetődött, van műfordító szak, ami szerintem túlzás. Egy szemináriumot valóban megérhet a dolog. De változatlanul nem hiszem, hogy egy ilyen program elvégzése feltétele lenne annak, hogy valaki műfordító legyen. (Az biztos, hogy én most sem anyagilag, sem időben nem engedhetném meg magamnak az ilyesmit, de szerencsére a kiadók szeretik a munkámat, így egyleőre nemlétszükséglet.)
Ja, és még mindig ott a kérdés, hogy mi értelme írói szemináriumot, vagy tanfolyamot, vagy bármit idnítani.
Valamilyen szinten kell ismerni az eredeti nyelvet is (ajánlatos minél magasabb szinten, persze). De egy félrefordított mondatot könnyebb kiigazítani a szerkesztőnek, mint egy félrefordított stílust, félreértett szituációt. Az első fordító kevésbé tud az eredeti nyelven, mint magyarul, a másik kettő valszeg jobban tud a célnyelven, mint magyarul... Sok fordítóval van/volt dolgom, és az általános azért az egyetemi végzettség. Noha van olyan fordítóm, akinek éppen abból a nyelvből nincs diplomája, amiből nekem dolgozott. Ugyanis 2 másik nyelvi szakra járt.
Mert miért is lett híres? Csak nem a magyar nyelv fölényes ismerete (és gyakorlása) mián? Mellesleg talán még te is büszke lennél A tulajdonságok nélküli ember és a szinte teljes Woolf életmű fordítására, hm?
De hát hogy tud valaki fordítani, ha nem érti az eredetit? Ezt sosem értettem. Most például a Forsyte Saga-t olvasom Szabó Magda fordításában, mestermű, de elképzelésem sincs, hogyan csinálta, mert tudomásom szerint több nyelven is beszélt, de angolul pont nem.
úgy tűnik két iskola van. aki nem végzett semmiféle külön fordítói tanfolyamot, és aki igen. sztem a tehetség, stílus-, ütemérzék, a magyar nyelv fölényes ismerete alapkövetelmény. a többit hozzá lehet tanulni, ha van ideje és energiája valakinek. aki viszont családot tart el ebből, annak ez aligha megy.
De nem tudom elképzelni, hogyan lehet műfordítást tanulni.
Ha tanultál volna, akkor el tudnád képzelni. És akkor azt is tudnád, hogy mire jó.
(Én tanultam, tehát tudom, mire jó. De ettől függetlenül sem jutna eszembe bármilyen szakmáról azt mondani, hogy el nem tudom képzelni, mit lehet azon tanulni.)
Nem is alapítanak iskolát rá. Viszont te mintha azt mondanád, hogy mindent a maga bőrén tanuljon meg a kezdő."és? én például így lettem fordító. a fordításhoz tényleg elég magyarul tudni, legföljebb még az átlagon felüli olvasottság, és stílusérzék a követelmény. ehhez viszont nem kell főiskola, elég az olvasni tudás, és elegendő idő. z, hogy valaki elvégez egy ilyen programot, természetesen nem jelent semmit. De ettől még maga a program nem lesz haszontalan" ebben egyetértünk. csak abszolutizálni nem érdemes.
Azt nem mondtam, hogy rosszabb lesz. Lehet, az a baj, hogy én is a saját példámból indulok ki. Minden esetre én nem végeztem semmilyen szakot hozzá. Nem mondom, hogy nem követtem el hibákat, de szóltak, javítottam. De nem tudom elképzelni, hogyan lehet műfordítást tanulni. A szerkesztéshez sokkal több mindent kell tudni, nem is mennék szerkesztőnek.
És az aprómunka eredményét kin fogják kipróbálni?" a kérdésnek nincs értelme. itt csak két eset lehetséges. megfelelt a forditás, kifizetik(vagy nem), megjelenik, vagy nem felelt meg, és eltanácsolják a fordítót. ha megfelel, akkor följebb léphet. Ezt az inasidőt rövidíti le és teszi eredményessé egy jó műfordító program. Ezzel mindenki jól jár. " meglehet. én csak az egyetem föltétlen szükségességét vitatom. Ha jól tudom, sehol sem főszak, csak program, és ez igaz az írásra is, kivéve a forgatókönyv-írást (azt miért lehet tanulni?" erre egyszerű a válasz. fordítást és írást lehet tanulni, csak megtanulni ne.
Akkor én most nagyon szégyellem magam... Képes voltam angol szakosként négy évig járni Geher István műfordítói szemináriumára, hogy jobban tudjak fordítani. Elég szerencsétlen, mondhatni szörnyű szövegekkel kezdtem, lehet érdeklődni attól a szerkesztőtől, aki először foglalkozott a próbafordításaimmal. De a 4 év alatt igen sokat tanultam stílusról, műfajokról, módszerekről (és rengeteget fordítottunk, mert persze ez is olyasmi, amit gyakorolni kell, ahhoz, hogy fejlődjünk). Most itt állok, rengeteget szerkesztek, van képem a mai műfordítókról és néha fordítok is. És nem hiszem, hogy rosszabb fordító vagyok, mert tanultam is, nemcsak csinálom. Néhány mai fordítónak melegen tudnám javasolni, hogy tanuljon egy kicsit a pocsék rutin mellé :( Véres aprófát kell pisilni szerkesztés közben...
Jó, nem iskolát alapítnaka rá, de szakot (vagy programot, úgy tesznek, mintha tanítható lenne az, amire születni kell).
"Viszont te mintha azt mondanád, hogy mindent a maga bőrén tanuljon meg a kezdő."
Én azt mondom, hogy valaki vagy tehetséges fordító, és akkor rögtön olyan szintű munkát ad ki, amivel érdemes foglalkozni, vagy soha nem lesz az. (Itt most kimondottan műfordításról, és irodalmi szintű írásról beszélünk). Ami megtanulható, olyan minimális, hogy fölöslgese egyetemre menni emiatt.
"Vagyis egy lelkes kezdő maga alatt vágja a fát a próbafordításával."
Mi az, hogy lelkes kezdő? Valaki vagy tud fordítani, vagy nem. Műfordításban nincs olyan, hogy most még rossz vagyok, de szorgalmas tanulással én leszek Révbíró Tamás. Ha a lelkes kezdő magától, tehetségből nem ér el egy szintet, akkor kár is strapálnia magát. Olyan, mint az éneklés: van olyan hang, ami zseniális, van, ami klassz, és hallani rajta, hogy gyakorlással tökéletesíthető, és van, akin a legjobb énektanár se segíthet. Csak hogy műfordításban ezt legjobban úgy sajátíthatja el, ha dolgozik. Nem kell mindjárt Joyce-ot fordítania. Én például ifjúsági könyvekkel kezdtem.
Az egyetlen, ami sántít a képletemben, hogy nem elég jónak lenni ahhoz, hogy bekerülj a szakmában. És ez az egyetlen, amiben ahsznos lehet egy műfordító, vagy akár egy író szak: ha sikerül a tanárok kegyébe férkőzni, segíthetnek elhelyezkedni.
"Megint csak: erről pl. egy lelkes kezdő honnan fogja kitalálni, hogy sok vagy kevés (ok, pont erről ránézésre is látszik)."
Egy lelkes kezdőnek nem sok választása van. Nincs alku pozícióban. Én pl. ezelőtt 5-6 évvel, mikor kezdtem 18000 ft-ot kaptam ívenként, és baromira örültem.
Mint program, lehet, hogy nem haszontalan, az más, mintha teljes szakok lennéek (bár én azt hallottam, műfordításból tényleg van ilyen szak. Majd utána nézek.)
Én csak azt mondom, ezért külön nem érdemes egyetemre menni.
Eddig csak olvastalak Benneteket, most érett meg bennem az elhatározás, hogy bele is szóljak. Hogy először is pozicionáljam magam: lelkes kezdő vagyok, abból a bizonyos fajtából, amelyikről említést tettetek mostanában. Hátam mögött van jelenleg két és fél ifjúsági regény (a fél annak köszönhető, hogy egyen felváltva dolgoztunk) és egy ígéret, hogy szerződünk egy következőre is.
Emellett irogatok is, de szándékosan nem mondom, hogy írok - asztalfióknak és barátoknak tartogatom, legalábbis egyelőre.
És én a magam részéről nagyon szívesen végeznék akár tanfolyamot, akár bármi hasonlót, akár csak elhallgatnék tapasztalt vén rókákat arról, amit el tudnak nekem mondani. (Más kérdés, hogy ezt főállás mellett nem nagyon tudom megtenni, legalábbis ami a tanfolyamot illeti.)
Mint kezdő, elég kevés rutinnal, nem merném azt állítani, hogy a technika amolyan "csak" volna, amit nem érdemes tanítani, tanulni, írásba fektetni, és a kezdők és hobbiamatőrök rendelkezésére bocsátani.
Én sem azt mondom, hogy nem kell a zenei képzettség hozzá, nyilván ismerni kell a zeneelméletet, hangszereket stb., hogy valaki zenét tudjon írni rá. Nem is arról van szó, hogy valaki író lesz, ha elvégez egy író szakot, hanem arról, hogy sajnos tényleg vannak, akik elhiszik, hogy ők írók, csak mert megtanulták, hogyan kell egy művet összeeszkábálni. Épp csak a valódi, teremtő ihlet hiányzik hozzá, ami az igazi irodalom alapja. Nekem ez hiányzik a mostani műfordítókból is (tisztelet a néhány kivételnek). Elolvasok egy könyvet, és mintha egy nyelvvizsgai fordítást olvasnék. Na jó, simán lehetne felsőfokú is. De akkor sincs benne az a géniusz, ami a régi nagyokban megvolt.
