Segítsünk embertársainkon ezen (vér)zivataros időszakban, különben kihal nemzetünk! De miért külföldi itallal, mikor van nékünk igaz magyar szesz(tartalmú)árúnk, ha kannás is!?
Bár azon nevetek itt magamban, hogy épp tegnap voltam Balatonszepezden.
A kocsmában -ahová csak helyiek járnak, amúgy ez az egy van ott összesen- végignéztem az italkínálatot, a csapolt ászoktól, az üveges-dobozos szir-szar sörökig. Aztán a rövideket, na ott meg volt sárga, piros, fehér, szintelen, de mind ún. "szeszes ital". Ezek a krumpliszesz + aroma + szinezék kategória.
Egy pia volt, ami -gondoltam- még iható, de már vagy 2 éve ott volt a frigóban vagy 2 deci, és az metaxa volt:) Hát segítettem a komán, ne kelljen már tovább tárolnia...:)
Alitalia nem mehet csődbe,mert ott melózik a NŐ :)))
Aki itthhon van az menjen el az Olasz Kultúrintézetbe :
Róma az 1870-es Olasz Királysághoz történő csatolásától egészen az 1911-es nagyszabású Világkiállításig látványos átalakuláson ment keresztül, mely érintette a városszerkezetet, a szokásokat és a társadalmi viselkedési formákat. Ezt is nyomon követhetjük a város fotóemlékeiből nyílt kiállításon, az Olasz Kultúrintézetben.
A XIX. és a XX. századi Rómát láthatjuk régi fényképeken március végéig a budapesti Olasz Kultúrintézetben. Az anyag a római Kulturális Javak Főfelügyelőségének gazdag fényképgyűjteményéből való - amelyet a Római Múzeum Fényképtárában őriznek.
A kiállítás a fényképezés kezdeteitől a napjainkig tartó időszakot öleli fel: a fényképészet érvényesülését dokumentálja egy olyan városban, amely már hozzászokott a képek, metszetek és rajzok jelenlétéhez, főleg az odalátogató turisták és zarándokok igényeihez igazodva.
Róma az 1870-es Olasz Királysághoz történő csatolásától egészen az 1911-es nagyszabású Világkiállításig látványos átalakuláson ment keresztül, mely érintette magát a városrendezést, a szokásokat és a társadalmi viselkedési formákat. A fotózás abban az időben érte el a hatásos kifejezőképesség és a technikai megoldások egymást támogató teljességét, ezért a város metamorfózisát kiválóan tudta dokumentálni.
A fotók a kor leghíresebb olasz fényképészei, mint Gioacchino Altobelli, Pompeo Molins, Ludovico Tuminello, Giacomo Caneva vagy Tommaso Cuccioni, ill. Rómában dolgozó külföldi mesterek, mint Robert MacPherson vagy James Anderson műhelyeiből kerültek ki. Ők mind Róma akkori jellegzetességeit, leghíresebb régi és modern műemlékeit fotózták.
Olyan fotóművészek, mint Gustavo Eugenio Chauffourier vagy Giacomo Brogi - akik rögtön Itália egyesítése után érkeztek a városba -, fényképezték az új lakónegyedeket, az akkoriban beindult közmunkákat; többek között a Tiberis folyót kísérő falazatok építését. Az újdonsült főváros figyelemmel kísérhette a királyi család folyamatos közszerepléseit, amelyek valódi fotó-kampányok témáit szolgáltatták.
A két világháború évei alatt újabb urbanisztikai változások történtek a városban. Ezek elsősorban a forgalom növekedése miatt váltak szükségessé, ugyanakkor hangsúlyozni kívánták a grandiózus múltbéli örökséget is. Az 1950-60-as években az autók és a modern lakóparkok megjelenésével ismét módosult a városkép.
A fénykép, mint a múlt század utolsó harminc évének nagy és vitathatatlan főszereplője új nyelvezet születését is magával hozta. A kiállítás mindezt egy kis válogatás keretében kívánja bemutatni, a világban elismertségnek örvendő olasz fotóművészek művein keresztül."
Először nekem se engedte megnyitni, de körbejártam a dolgot. Ha már kirgizke a világvégi Szentendrére felutazik egy kiállítás miatt, azt érdemes megnézni...:)