Nekem még eléggé hatott az eda ahhoz, hogy csak nyomást/ráncigálást érezzek mindenből, ne fájdalmat. Így se a betapintás, se a varrás nem fájt (csak éreztem, hogy macerálnak).
no, voltam ma dokinál. Lili szépen fejvégű, tankönyvi méretekkel :) a betapintást mondta ő is, itt altatásban csinálják, és a gátvarrást is akkor ejtik meg.
(no, meg azt is mondta, ha a méhhel bármi gond lenne, akkor fel kell nyitni a sebet... no, ezt szeretném megúszni :) )
Szintúgy. Nekem kettő volt, de a varrás sokkal jobban fájt mindkettőnél. (A 3 gyereket három dokinál szültem.) Mondták ugyan a dokik, hogy ez fájHAT, de inkább csak pár pillanat kellemetlenség volt.
Szülés után kötelező a betapintás. Nekem nem altatásban csinálták, közvetlen a méhlepény megszületése után, de még varrás előtt (ha jól emlékszem). Én ettől f*stam a legjobban, de nem volt vészes. (Nem vmi magas a fájdalomküszöböm.) Pár másodperc volt az egész. Szóval, nyugi, ki lehet bírni : ) (Persze lehet, h dokifüggő is a dolog, nekem csak 1 ilyenem volt eddig, nincs összehasonlítási alapom.)
Biztosan volt már róla szó valamikor korábban, de ha nem haragszatok, nem olvasok annyira vissza.
Akik már szültetek császár után hüvelyi úton! Mindannyiótoknak volt szülés után méhűri betapintás? Az mikor van? Közvetlenül a méhlepény megszületése után, vagy valamikor később? Mindenképpen altatásban, vagy nem? Mennyi ideig tart? Nagyon fáj (persze ha volt vkinek hozzá szerencséje éber állapotban)? Szóval minden érdekelne, amit érdemes tudni róla.
Ez feldobott. Remélem tényleg beindul magától, inkább két nappal előbb, mint később.
Egyébként én három héttel később születtem a kiírtnál. Ezt is mondtam akkoriban a dokimnak, meg, mivel minden eredményem jó volt, hogy számolják újra, hátha csak korábbra tették a napot. De nem foglalkoztak vele.
A kiírt időpont után 3 nappal befektettek és már másnap indították a szülést, persze eredménytelenül. Csak nem értem miért, mert semmi sem indokolta (jó nst, tiszta magzatvíz). És a kórházban is csak állandóan vizsgálgattak.
Mivel december utolsó napjait töltöttük, úgy vélem, lehet, hogy az orvosom nem akart velem szilveszterezni.
Nálunk is a férjem annyira de annyira szeretett volna apás szülést, hogy már ezért is vágytam rá én is még jobban. Ja, és ő tutin megérezte, hogy a fiúnk simán fog születni, nem lesz semmi gikszer stb... És tényleg 100%-osan be is jött a megérzése.
Biztos olvastad, hogy nekem az első császár után (ahol egyetlen normális fájás sem volt) mindkettő további magától indult. És még csak programcsászár sem merült fel, pedig én mindegyik gyerekemet túlhordtam és hagyták. A közvetlen császár utánit is túlhordtam egy héttel. Másnapra tervezték a próbaindítást, aztán éjjel a leányzó beijedt és elindult magától. :)) Mire reggel ProcesszorÚr bejött, hogy engedélyezze az indítást, már kinn volt. A kisebbik fiam meg 3 nappal jött később, és nem is volt kis méretű, nem is akart befordulni, mégsem írtak ki programcsászárra.
(Ja és persze az én gyereim -mind a 3!!!!- rossz nst(ctg)-ket produkáltak, mert nappal mindig aludtak, este 11-kor meg senki nem jött nst-t mérni. :)) A másodikkal 1 hónapot feküdtem benn emiatt, szerencsére feleslegesen, a harmadikkal is be kellett volna, de mivel az előzőek is mind ilyenek voltak, napi bejárás mellett hazaengedtek... Na, ja... már két gyerek volt otthon. ;)
Azt hiszem, jó ez így, hogy így alakult, de persze előre ezt nem tudhatja senki és ha közben gixer lett volna, nem tiltakoztam volna a császár ellen. Szóval bármi lehet, nem lehet tudni, milyen lesz a következő terhesség... Simán beindulhat a gyerkőc magától. Kérdés, hogy a dokik várnak-e rá, de ez meg a körülményektől függ, amit mégiscsak az orvos mérlegel.
Drukkolok én is neked :D Az első nálam is fájásgyengeség miatt lett császár, mindenféle csalogatás ellenére nem akaródzott kijönnie. Azt mondták ez előfordul, passz, emiatt nyugodtan beindulhat a második. REmélem nálatok is így lesz!
Húúúúú, rég voltam itt, most elidőztem az olvasgatással.
Kórházunkat bezárták, elköszöntem doki bácsimtól. Tegnap voltunk az új dokinál. Nagyon szimpi. Júni 20-ra várom a 2. gyerkőcöt, az 1. ekkor 18 hónapos lesz. A doki nem zárkózott el a hüvelyi szüléstől, de azt mondta ahhoz mennie kell az eseményeknek.
Azt is mondta, ha már 3 ujjnyi vagyok és szépen megy a dolog, nem fog nekemesni a bicskával. Na, de egy lényegében első szülésnél, honnan tudom, hogy három ujjnyi? Merthogy ha tudnám, csak akkor mennék be. Már ha ez a gyerkőc lesz szíves egyedül elindulni.
Első lányom három indítás ellenére sem volt hajlandó egy fájást sem produkálni. Szerintetek elindulhat ez a második magától?
Mostanra sikerült végigolvasnom, pedig nyomom már egy ideje....ez az a topik, amit kb. a 35. héttől olvasgatnom kellett volna, csak nem volt netünk...pont akkor, eh :)
szóval nekem eddig egy db gyermekem van (bár asszem, vannak itt olyanok, akik tudják :)) ), farfekvés+öreg lepény+kevés magzatvíz+0 méhtevékenység+érintetlen méhnyak miatt lett programcsászár a 39. héten, illetve az UH még aránylag nagynak is mérte, de nem lett akkora (3650-re saccolták, 3260-nal született). A 30. héttől kezdve lebegett a csaszi a farfekvés miatt, mikor az (akkor még nem tudtam, hogy) utsó UH-n is a fenekén ült, már egész belenyugodtam, a programozottság okozott kisebb sokkot, de bíztam/bízok a dokimban, nem kekeckedtem (meg vizualizáltam a gyerek fejét, és bevallom, gyáva nyúl voltam azt mondani, hogy demárpedig én ezt megpróbálom hüvelyivel). Eredeti (már eleve ráhagyásos) kiírás február 12-re volt, én február 9-re éreztem, a 30. heti UH január 29-re tette, és a 35. héten már a doki is azt mondta, hogy nem kell meglepődni, ha január végén jön a gyermek, szóban módosítottunk is. A 38. heti viziten beszéltük meg, hogy nem feltétlenül éri meg várni a fentiek miatt, és január 29-ben egyeztünk meg. Tényleg sokk volt, tök gyanútlanul elmegyek vizitre, aztán kiderül, hogy nem két hetem van még, hanem 5 napom...de aztán amint elmondtam emberemnek, már rendben is voltam. Igazság szerint olyan érzésem volt már a 35. héttől, mint amikor baromira készülsz egy nagyon-nagyon fontos vizsgára, amiről tudod, hogy lehetetlenség 100%-ban felkészülni, de azért igyekszel. Aztán egyszer csak közlik, hogy ja, bocs, rossz olvasmánylistát adtunk, van egyezés, de 70%-ban nem is azok kellenek....aztán rá három napra meg közlik, hogy ja, és a vizsga holnapután lesz. Na ilyen volt :))) (és rohadt függőség, hülyét kaptam attól, hogy nincs net, és el vagyok vágva minden infotól, komolyan, ez volt a legrosszabb az egészben :)) ) Aztán ugye megbeszéltem emberemmel a dolgokat, és igen hamar felülkerekedett az optimista énem, hogy na akkor hozzuk ki ebből a legtöbbet. És már aznap este én olyan de olyan nagyon izgatott voltam, hogy húúúú, nem sokára találkozunk, meg ilyesmi, nagyon lassan telt az a pár nap. Úgy vártam, mint a karácsonyt :)
Maga a császár meg az egész cucc nekem nagyon jó élményként maradt meg, mindenki szuper volt, a dokim, az altatós, a nővérek, mindenki. Spinálissal ment, nagyon jól viseltem. Mikor kivették a lányt, el is bőgtem magam. Nem szédültem, nem volt hányingerem, vérnyomásom rendben volt. A legrosszabb az volt, hogy utána kaptam homokzsákot, és nem kelhettem fel 8-12 órát (8 óra után megemelték az ágyam fejrészét, mert már nagyon kértem :) ), meg az sem volt leányálom, mikor kiállt az érzéstelenítő, meg azt bánom, hogy nem voltam rutinos, és pl. emberem hiába tolta be a lányzót, az eszembe se jutott ott a nagy fájdalomban-örömben, hogy rakjuk mellre...eh. De leginkább azt bánom, hogy emberem úgy, de úgy készült az apás szülésre, és bár hozzá vitték ki, de azt hiszem, nem erre gondolt. Olyan csalódottan kérdezte, mikor mondtam, hogy mi van, hogy "és akkor most mi lesz az apás szüléssel?".
6 hetes kontroll szerint szépen gyógyult minden, doki 2-2,5 évet ajánl a két szülés között, ha hüvelyit akarunk, időnk van, kivárjuk, és meglóbáljuk úgy is, mert fenemód kíváncsi vagyok. De ha nem jön össze, nem jön össze :)
Há-há, gyerekruha: én is aszittem, h most nem is fogok venni, mivel a nagylányról van egy csomó. De tök más színek állnak jól a kicsinek, más a divat, meg más évszak is van (a Nagy tavaszi, a Kicsi novemberi) meg különben is, szeretek vásárolni : ) : p
ZSejkee, ezek szuper hírek! mindenki írhat ám ilyeneket garmadával, jó olvasni! :))
Mercedes, hűha, akkor genetikailag ekkora babákat növesztett barátnőd :) remélem nekem meg maradni fog a 3,5 kg alatti súly :)
a következő szülés anyagi csőd lesz, mert ugye marad a doki, akarok szülésznőt, sőt, a gyerekágyon 1ágyas szobába akarok menni, hogy Pindúrpandúrom és párom is velem lehessenek :) de legalább gyerekruha nem kell sok :)))
lányaim másfél, valamint három és fél évesek, ősszel jön a harmadik, szintén programcsászár lesz. szinte nulla az esélye, hogy lesz még több is, de az elköttetés fel sem merült bennünk. pontosabban mondtam a férjemnek, baj-e, ha nem szeretném, mondta, nem is gondolt rá, ne csináljuk. ki tudja, hátha egyszer megggondoljuk magunkat /bár 34 leszek a nyáron/, de ha nem, akkor is olyan végleges, visszafordíthatatlan, a nőiességemet érintő beavatkozásnak érezném. úgyhogy már gondolkodunk a hosszú távú védekezési megoldáson :)
Na ja, 4600 gr nem semmi : ) de náluk az első kislány is majdnem 4 kiló volt, a 2. kislány 4 kiló, v. kicsit több, ú.h. várható volt, h Andriska vizilóbébi lesz : ) A másik bnőmékkel pont ma futottam össze, ma volt majális itt a faluban, a legnagyobb lányuk a lányom bnője, csoporttársa az oviban, ú.h. amíg a csajok ugráltak az ugrálóvárban, tudtunk beszélni 3 mondatot. Szóval náluk az elsőnél az volt, h beindult a szülés, de egy idő után nem tágult tovább, csaszi. Másodszorra, 3 év múlva, a kiírás utáni 10. napon az addig fejvégű bébi befordult keresztbe, tovább nem vártak, csaszi. Most Nagypénteken meg a 3. bébi, Helga, 2 évvel a bátyja mögött, nem tudom, h feküdt, de szó se volt term. szülésről, csaszi. Áll. tök sokáig tartott, míg az első kettő 20 perc, félóra volt, most ha jól emlékszem 1 óra. Aszonta nem volt se jobb, se rosszabb, mint az előző kettő, ugyanolyan volt. (Azért még nem állt be ugrálóvárazni bnőm : o : ))
Én is bánom, h nem fogadtam szülésznőt, pedig még körbe is kérdeztem, de soknak tartottam még pluszba neki is fizetni. Úgy voltunk vele, h próba-cseresznye, nagyjából az összes szülésznő rendes itt... hát végülis rendes volt tul.képpen, csak gátvédelem nem volt... asszem odatette a kezét, amikor vágott a doki, de nem emlékszem pontosan... A 3.-nál meg fizetős dokim nem lesz (most végig maszekba jártam, nem kevés pénzért, de legközelebb nem tudjuk már finanszírozni) hanem sztem inkább szülésznőt választok...
gratula a barátnőidnek! :))) egyet írtál, hogy programcsaszi vár rá. 4600 g, jóég! a lányom 6 hetesen volt 4700 :)) jó lenne másodjára is átlagos, kisfejű babát gyártani ;-))
úgy tudom, elvileg akkor is van gátvédelem, ha vágnak, mert a gátmetszést is tartaniuk kellene a szülésznőknek... egyébként ugyanezen gondolkodtam, vagyis hogy választok szülésznőt másodjára. elsőre nem tettem, és végül is nem bántam meg, hiszen nem volt szerepük csak az előkészítésben- (borotválás, beöntés), de másodjára, ha minden ok, akkor inkább fizetek, mint a katonatiszt, de figyeljenek biztosan oda.
na igen, a dokiknak majdnem8, csak nekünk nem az :))
Nálam az volt, h gátvédelem nuku, én szülés előtt itthon nagy gimnasztikai labdán üldögéltem, h táguljak, 2 ujjnyival mentünk be szülni, 1 ujjnyi már hetek óta volt, aztán vajúdgattam, és amikor jött végre kifelé Mercike, vágott egyet a doki, 2 öltésnyit, de a másik oldalon viszont végigrepedtem így is : (((( esküszöm, a varrás rosszabb volt, mint a szülés : s én minden egyes öltést éreztem, tök sokáig varrt a doki, és aztán sokára is gyógyult meg. De százszor jobban voltam így is, mint csaszi után. Ú.h. legközelebb én olyan helyen/szülésznőnél szülök, ahol/akinél van gátvédelem, és én itthon is teszek majd az ügy érdekében jobban, mint most...
Melyik bnőm? Kettő van : ) csütörtökön megszült a másik bnőm is, akinél 3. gyerek, programcsaszi, 2 lány után egy "kis"fiú, 4600 gr : )) sokat nem beszéltem még vele, de majd kikérdezem, mi volt, nekik nincs netük. Az 1 hónapja szült szintén 3. gyerekes programcsaszis bnőméket a férjem tegnap már látta összes gyerekestől a boltban, ú.h. bizti jól vannak : ) nekik van netük, de ő nem szokott írogatni sehová, ú.h. majd én beszámolok róla is : )
Az bíztató, amit a dokid mondott : ))) Hajrá!!!! : ) Nekem anno azt mondta, h 50% a hüvelyi-csaszi arány, vagy sikerül, vagy nem : ) jó fejek tudnak azért lenni a dokik... : )
mondjuk ezt a gátmetszés-kötelezőt nem mondta a dokim, de mivel első nekifutásra azt mondta, hogy az esetek 99%-ában szükség van rá, szerintem tuti vágni fog. de nem bánom :) a nevét megírom priviben.
Futólag olvastam a másik topikban a gátmetszés kötelezőségéről írtakat, hát nem egészen értem, miért kellene császár után kötelező jelleggel gátat vágni. Nekem nem volt gátmetszésem. Nem tudom, milyen lett volna, ha lett volna, de így mindenesetre nagyon jó volt. Nem fájt semmi, már másnaptól igen jól voltam.
nekem nem tettek súlyt a hasamra. a barátnőd programcsaszis tapasztalatairól beszámolsz? vagy mesélhet ő is, már ha van ideje netezni... jó egészséget nekik!!
beszéltem a dokimmal: nagyon kis mértékben, de lehet oxytocint adni (ezzel indítani, ill. "végigvinni" a szülést nem), és edát is. yes!!!! most már tutira eldöntöttem, hogy Ketteskét is nála fogom szülni, aztán lesz ami lesz. szó szerint idézem: "A puding próbája a megevés." na, nekem ennyi elég is. :))) ha nem lenne ennyire kicsi a törpém, már annyira jó a kedvem, hogy akár belevágnék a következőbe :)) persze, a csaszi+ a szoptatás miatt is várni kell.
