Az indulatok bizony élnek. Erre Te magad vagy az egyik példa.
Nem akarnék nemzetgazdasági vitákba bonyolódni - mondtam, ugye, hogy a napi politikánál találjuk magunkat - , de ma nagyobb az államadósság, mint 89-ben. Mindez azonban a nyomorgókat mélyen nem érdekli; ők csak azt tudják, hogy akkor jobban éltek.
És hidd el, nagyon sokan vannak.
Ezektől a családoktól nem igen vettek el semmit Kádár alatt. Legfőképpen azért, mert nem volt mit. A gyerekeiket viszont felvették az egyetemekre, ösztöndíjjal és kollégiumi elhelyezéssel. Ma nem is álmodhatnak ilyesmiről. Aminthogy a Balatonról sem. A bányamunka pedig hagyományos családi foglalkozás volt, némelyeknek évszázadok óta.
Csak azt tudnám tanácsolni a magyar értelmiségnek, hogy fel kellene hagyni a sérelmi szemlélettel.
Ne hülyéskedj.. Kádár 15 éve halott. Indulatok nincsenek már régen, viszont ideje lenne helyéretenni a dolgokat és belátni, hogy nagyon-nagyon sokba került nekünk az a gulyáskommunizmusi látszat-jólét, meg a kettőhatvanas tej és 20 filléres fagyi.
Munkanélküliség Kádár alatt is volt, állása volt mindenkinek, dolgozni kevesen dolgoztal. A közbiztonság is egy rakat szar volt, csak nem írtak (írhattak) róla az újságok. A mellbevágó társadalmi különbségekek érezhetők voltak, hogy a pártelit Szocsiba ment nyaralni a rózsadombi palotából a melós meg esetleg eljutott a balcsira a Bosnyák téri wécémentes kényszerlakásából (laktam ilyenben).
Akkoriban a pártelit lekezelő, önhitt atitüdje volt az idegesítő.
Szóval kedves Holabög Rém, hagyjuk ezt a posztromantikus pátoszt... nekem börtönben szenvedtek rokonaim, ismerőseim Kádár alatt és el volt tiltva a fél családom az egyetemektől mint osztályidegen és a bányában dolgozott közgazdász rokonom, mert "hazaáruló" volt.
Hogy Kádár "sub specie aeternitatis" milyen ember és milyen politikus volt, a történészek számára fontos kérdés (lesz, ha majd elcsitultak az indulatok). A közvélemény azonban nyilvánvalóan nem ítéli el Kádárt; lásd az "évezred magyarja" szavazás eredményét. A magyarázat kézenfekvő: a nép nagy többsége Kádár alatt nem ismerte a munkanélküliséget, a lét- és a közbiztonság hiányát, a mellbevágó társadalmi különbségeket, az újgazdagok lekezelő, önhitt attitűdjét, azt, hogy aki kétkezi munkás, nem számít embernek.
Ma pedig keservesen tapasztalja, hogy mindez mennyire befolyásolja az élet minőségét. Kétségbeesetten próbálja elhitetni önmagával, hogy ezek a jelenségek a rossz kormányzat következményei, ezért nem képes egyetlen koalíció sem két ciklust abszolválni.
Isten óvjon attól, hogy az én életemben a modern rabszolgák ráébredjenek arra, hogy a közép-kelet-európai kapitalizmusnak ez az adekvát formája.
Szerintem amellett, hogy Kádár egy baloldali, humánus, szociális jóravaló államférfi lett volna akinek gondolatától a meghatottség könnyei kellenének, hogy a szemönkbe szökjenek.. Nos emellett egy deka érv nem sok, de annyit sem lehet felsorakoztatni.
Amúgy ha már a forradalmakról és a baloldaliságról van szó -hiszen Leninnel kapcslolatban ezeket érdemes először tisztázni- akkor Kádár és a 88-90 es puha forradalom, az 56-os forradalom és az őszirózsás forradalom kihagyhatatlanok.
Attól meg ne félj, hogy a napi magyar belpolitikát elővenném :) arra még IRL sem vagyon hajlandó nagyon nagyon régen :)
A kádárizmus ambivalenciájáról hosszan és sokat lehetne vitatkozni, és mindkét oldalról helytálló érvek sorolhatók fel. Úgy gondolom azonban, hogy ezt nem itt kellene megtennünk, mert előbb-utóbb a napi politikában találjuk magunkat.
Kádár habitusára én nem vesztegetnék sok szót, gátlástalan gyilkos és mérhetetlenül ostoba ember jó stratégia érzékkel hogy hatalomhozz jusson és ott is maradjon.
A későkommunista pátosz és a gulyáskommunizmus, meg a "legvidámabb barakk" idolja elhomályosítja, hogy Kádár keményen az elnyomás és az 56 utáni véres bosszú héve volt. A lazításra az olajválság és a rohamosan hanyatló (csak a nagy állami kölcsönökkel életben tartott) államszocializmus volt. Ne feledjük el, hogy a nagy jólétet nem a reálgazdaság potenciálja tette lehetővé, hanem egyrészta belső piaci igénytelenség (ma már röhögnénk azokon az árukon amikért akkoribanrajongtuk és nema divat meg a kor miatt, hanem mert tényleg csapnivalóak voltak) és a brutális méretú állami dotáció. Hogyan is..hát úgy, hogy Magyarország bruttó külföldi adóssága az 1989as év végére eléri a 20 milliárd. émeth Miklós is elismerte, hogy a vezetés még a 80-as évek közepén hamis adatokat közölt az adósságállományról, attól tartva, hogy elriasztja a külföldi hitelezôket. SZóval ez volt a későkádárizmus népszerúségének az alapja.
Belegondolni is rossz, hogy ez elftársak ezt pontosan tudták -és csak ők- és ezért kezdték átadni a hatalmat, pontosan tudván, hogy a szociális feszültségekből fakadó balhét már az utódaiknak kell elvinni... ők meg mehetnak parkolópályára.
"A földosztás érdekes gondolat. Ha megvalósul..."
ez a fránya "Ha" :) Nem tudjuk mi lett volna és nem biztos, hogy úgy kellet volna földet osztani ahogy alengyelek...de az erőszakos téeszesítés az az akármilyen földosztással messze ellentétes irányban van...én csak erre mondtam, hogy ez minden volt csak baloldaliság nem.
"Az író attól író, hogy ír."
Au írónak is kell enni, sőt a családjának is.. az irő az nem egy önmagában piacképes szakma. Ha nincs nyomdája, kiadója az embernek akkor nem tud írni. A rendszernek nem gazsuláló írók pedig sehol nem kaptak értelmes munkát. Szerintem felejtsd elezt az értelmiségi képet. Az összes koszorús írónknak volt tisztes polgári állása.. kivéve a proletárdiktatúra alatt amikor lehetetlenné volt téve az értelmiség élete.
Az iró akkor író ha egy folyóiratnál dolgozhat mint újságíró, ha egy iskolában taníthat mint tanár vagy hasonló.. de íróink vagy emigrációba kényszerültek, vagy megtörte őket Recsk és a bosszú évei vagy egy gyárban melóztak és titkolták, hogy írók lennének... Nos nem ezek a múzsa ideáljai.
Jómagam nem gondolom, hogy a kádárizmus törvényszerűen következett be, mint a bolsevizmus valamely "fejlettségi foka". Nem. Sokkal inkább volt kivétel, amely - megkockáztatom - Kádár habitusából következett.
A nyugati munkás ma is összehasonlíthatatlanul jobban él, mint a közép-kelet-európai. Az okok elemzése most talán nem esik egybe tárgyunkkal.
A földosztás érdekes gondolat. Ha megvalósul, elérhettük volna a lengyel mezőgazdaság színvonalát, a "három hold, egy sovány tehénnel" nívót. Legfeljebb nekünk sem lett volna mit ennünk, mint lengyel barátainknak. Az sem kizárt, hogy előbb-utóbb megtapasztaljuk ezt is, ha így züllik tovább az agrárium.
Bocsásd meg nekem, ha valahogy nem tudom átérezni az íróink gyötrelmeit a elnyomatás évei alatt. Az író attól író, hogy ír. "Ha későn, ha csonkán, ha senkinek, írjad!"
90-ben izgatottan vártam, micsoda kiadatlan művek kerülnek most elő nagyjaink íróasztalfiókjaiból.
Az eredmény az volt, mint XVI. Lajos naplóbejegyzése 1789. július 14-én.
Egész jó fejek voltak a proletárdiktátorok, hogy a diktatúra cirka 80 événbek utolsó 10%-ban engedélyezték azt amiért éppenséggel az egész balhé kirobbant... kissé ellentmondásos a dolog.
Szóval, igen, tudok a gmk-zásról és a háztájizásról, de ezek nem igazán voltak szignifikánsak, amikor már gyengült kádárék demagógiája, az egyre jobban látszódó gazdasági problémák miatt és köztudomásúvá lett, hogy a gaz imperialistáknál a melós mercivel jár és ezerrel jobban él mint a szocialista polgár.. akkor engedni kellett a szelepen...de a lazítás idegen volt a rendszertől, kényszer volt inkább. Ha a kádárizmusnak ez lett volna az eszenciája akkor földet osztanak és nem államosítanak.
A szólásszabadság az értelmiséget valóban jobban érdekelte, minden rétegnek megvolt a maga keresztje, nem kisebb egyik a másiknál. Egy írónak, hogy nem írhat majdnem annyira fájt mint egy parasztnak, hogy rabszolgamunkát kell csinálnia a TSZ birtokáéban levő egykoron saját földjén.
Amit a kádárizmusnak felrósz, az mind igaz. Csak nem a teljes igazság.
A munkásság 82-től rendelkezhetett termelőeszközzel, mi több, az állami vállalat eszközeit használhatta "profittermelésre". (Lásd VGMK.) Persze, mint tudjuk, addig is csak a "szégyenérzete" szabott határt a fusizás mértékének.
A paraszt a hatvanas évek elejétől gazdálkodhatott a háztájiban. Hirtelenjében nehezen tudnám megmondani, hogy a történelem során mikor élt jobban a magyar paraszt, mint a 70-es, 80-as években.
És hidd el nekem, hogy a - jó értelemben vett - "plebset" ez érdekli igazán, nem a szólásszabadság.
Ez mindig hangulati kérdés is. Az orosz forradalom - mármint ha a februárira gondolsz - három évi háborús kivéreztetés után tört ki. (Ha jól emlékszem a számadatokra, az oroszok hárommillió halottat, és majdnem másfélmillió hadifoglyot könyvelhettek el a veszteséglistáikon.) Októberben pedig - mint már szó esett róla többször is - puccsot hajtottak végre a bolsevikok.
Nálunk valóban sajátságosan alakultak az események. Károlyi önként adta át a hatalmat Garbaiéknak. Ezt csak Károlyi elképesztő naivitása, és a politikai érzék teljes hiánya magyarázhatja.
Károlyi talán úriemberhez méltő viselkedésnek nevezné, nyugodjék békében.
Dehát Kádár egyértelműen leninista volt, mind módszereiben, mind stílusában. Aktívan támogatta az ellenzék _likvidálását_ elitista és centralista volt. Egyértelműen a leninizmus örökösének vallotta magát... Azért mert Hruscsov elismerte Sztálin bűneit attól még Lenin bűnei megmaradtak.
Szóval engedelmeddel nem tudom elfogadni, hogy a kádárizmus baloldali lett volna. Nem volt termelő magántulajdona a munkásságnak és a parasztségnak, nem volt demokratikus népképviselet, nem volt szólás és gyülekezési szabadság, sem gondolati és vallásszabadság sem. Intoleráns volt mindenfajta mássággal kapcsoltban és a fél világtól elzárkózva internacionalistának sem volt mondható... ezek pedig köztudomásulag a baloldal alapvető értékei kellenének hogy legyenek.
Feltehetően "bús indulatokat" vonván fejemre, megkockáztatom, hogy a kádárizmus a 60-as évek második felétől a bukásáig - legalább is népjóléti hozadékait tekintve - baloldali volt
"nevezzük baloldalinak azt, ami annak nevezte magát."
akkor viszont a Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei is baloldali... viszont ennek a mozgalma a klasszikus radikális jobboldal mintaképe...baj van uraim... Lenin nem baloldali, Hitler meg az???
Ez nem igaz. Az összes konzervatív jól ismerte a Robespierri jakobinus terrort. És épp eleget tudott/tanult róla saját körén belül, hogy ne álljon tapasztalatlanul az adott pillanatban.
Ráadásul nem a kisemberekrôl van szó, hanem a forradalmak elôtti elitrôl és a forradalom új embereirôl, akik szintén nem tudatlan ostobák voltak. Vagy legalábbis nem tűntek annak. Az orosz forradalomról és az ôszirózsásról beszélek.
Ráadásul a magyar esetben már jól ismerhették az orosz forgatókönyvet.
Wow :) ezért a gondolatért szálltam síkra...Nagyszerú, hogy ebben megegyezünk.
Tehát Lenin és az 1917-es október forradalom és a leninizmus _nem_ volt baloldali.
Innentől már érdemes elgondolkodni, hogy a Lenin nevét zászlajára tűző proletár diktatúra, majdan kommunizmus és végső soron a szocializmos mennyire volt baloldali? Ha az volt akkor hol volt és milyen nyomokban a változás.. ha nem.. akkor nagy szarban van jópár ember.
Inkább nevezzük baloldalinak azt, ami annak nevezte magát. Leginkább azért, mert a következetesség arra kell, hogy sarkalljon, hogy más esetben a maoizmus, liberalizmus, vagy nemzetiszocializmus esetén is utólag fosszam meg ôket az "igaz ~" jelzôtôl.
Elvileg egyik eszmerendszer se írja le nyíltan, hogy rosszra tör, sôt! Mindegyik a megváltást kínálja.
Ezért is érdekel, hogy miképpen lehet kijátszani az "igazhívôt". Mi az oka annak, hogy csak az utolsó pillanatban (ez általában a proskibrálás) ismeri fel, rossz embereket szolgált.
Próbáljunk meg eloszlatni egy közkeletű félreértést: a bolsevizmus (hívjuk bár leninizmusnak, sztálinizmusnak vagy bárhogy) nem baloldali sem eszméiben sem gyakorlatában.
Tapasztalatlanság... a XX század elején nem tudták, hogy milyenek is azok akik a baloldal köpenyébe öltözve a hatalomra törnek a század végén meg azt hitték, hogy akit elzavarnak az el is megy. Mindkét esetben tévedtek. A rojalista nacionalizmus meg bejáratott ellenségkép volt a centralista-elitista proletárdiktatúráról nem tudott senki semmit.
Magyarországon a háború után sokan nem gondolták volna, hogy a kommunisták addig merészkedtek ameddig... Ki tudja miért, talán nem voltak tájékoztatva Sztálin és Lenin gaztetteiről. Vagy nem hitték el... a náci haláltáborok mellet lakó civilek sem mind hitte el, hogy azokban a táborokban árttatlan emberek szenvednek. A Recskiek sem hitték el, hogy nem bűnözőket kínoznak halálra a táborban.
Ám ennél sokkal érdekesebb az, hogy miért asszisztálnak ehhez azok a baloldaliak (lásd: oroszország, vagy az ôszirózsász), akik elvileg komolyan gondolják?
És miért látják ôk is az aktuális jobboldalban (a cár, az úri világ, stb...) az igazi ellenséget? Pedig nem ott van.
Na ja... az amúgy esélytelen jobboldaltól tartva a magát baloldalinak tartó, amúgy csak a hatalomra törekvő személyes motivációjú erő megszerzi a hatalmat, mert senki nem veszi igazán komolyan és mert egy korábbi alkalommal nem számoltak le velük azok akikkel ők majd leszámolnak. Csak nekem van deja vu érzésem?
egyrészt ugye 1917 márciusában megszüntették a halálbüntetést.. talán ezért nem végezték ki Lenint és Trockijt.
Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy az októberi forradalomat megelőzően az orosz népnek tényleg nagyon-nagyon tele volt a hócipője sokmindennel. A háborúból, a gazdasági problémák miatti éhezésből és a zsarnokságból... Ott aztán tényleg nagyon dühös volt a nép és azt is tudjuk, hogy a felkelők ellen végülis ki volt adva a túzparancs... ilyen radikális környezet az maga volt a menyország Leninnek.. ez volt az ő igazi terepe... egyszerüen kivállóan meglovagolta a tömegek elkeseredettségét.
Ez a legérdekesebb esemény az egész folyamatban. A bolsevik puccs. Miért nézte végsô soron tétlenül a polgári és nemesi rend (az elit) a bolsevikokat. Miért nem állították idôben falhoz az egész bandát?
A saját történelmünknek is egy sarkalatos pontja ez. A Magyar Királyság bukása. Miért tudta Kun Béla a rövid köztársasági kisérlet után olyan könnyen átvenni a hatalmat. Egy puskalövés nélkül...
hát igen... egy alkotmányos monarchia egy 20-30 éven belüli trónfosztással és köztársasággal lett volna az ideális megoldás. Szerintem erre bazírozott az egész civilizált világ, akkor most lenne egy Svéd-Britt kaliberú Oroszország. Hát ebbe kevert be Lenin apénk nem is kicsit.
A polgári kormány azért vesztette el a hatalmát mert lenin puccsot csinált... a 9 grammos érvnek nincs ellenfele.
Na kb ennek fényében érdemes gondolkozni, hogy mennyire volt baloldali és mennyire volt marxista Lenin.. szerintem semennyire, egy ahogy azt te is megfogalmaztad szükségszerően diktatúrába torkolló radikális centralista elitista puccsot csinált a srác. A polgári kormánynak akkor lett volna esélye ha az első gyanus megmozdulás után Lenint és a hozzá közel állókat falhoz állítja. Ezt nem tették, hiba volt.
Akkor a fô kérdés, miért vesztette el a hatalmát a polgári kormány? Az a polgári kormány, amely végsô soron kiegyezett volna az udvarral egy parlamentáris monarchiában (a kormány szándéka), vagy egy alkotmányos monarchiában (az udvar szándéka). Tehát minden esélye megvolt rá, hogy biztos alapokat teremtsen a hatalmának.
A másik ügy, viszont az, hogy a radikalizmus tehát akármilyen jószándékú is, mindenképpen zsarnokságba torkollik, mivel a múltból kölcsönzött szilárd alapok hijján a jövôbeni elképzeléseit kell megvalósítania a természetes ellenállással szemben.
A képlet a kezdeti (talán naiv) elképzelés esetén:
Cél - Erô - Szabadság
A megvalósulás radikalizmus esetén:
Cél - Erô - Zsarnokság
