Jahno pajtás, te kifejezetten kötözködni akarsz. nehogy egy "megmondóember" megmondja már a tutit, mi? Vagy csak beszélgetni szeretnél? :D
(Mellesleg: őrület, de mérnökként dolgoztam az iparágban, amíg a MEV is le nem égett. A kapcsolataim egy része is aktív még - tudom, miről és mit beszélek. Ennyit arról, hogy honnan merítek. Elhinni nem kötelező, végső soron meggyőzni sem akarlak:D)
Látod, hivatkozol a Nikon vázakra azzal, hogy értelmes a hűtésük, és különben sem melegszenek annyira, de nem is igen van ilyen panasz rájuk... Mit jeleztem? Hogy ha keményen meleg a cucc, nő az esélye annak, hogy ilyen hiba felléphet. Ha nem melegszik, kicsi az esély. Aztán nézz meg egy NIkon kompaktot, hogy az mit csinál, amikor ég a napmelegtől a kopár sík sz@rja, persze ha az automatikus zajszűrés algoritmusába eleve bele nem írják a hotpixel-irtást, és/vagy eleve ki nem égett a kép fele..
Hogy mi a keményen meleg? Hát, hatvan-hetven foktól exponenciálisan nő a veszély, igazából akár a 150 fok felett is lehetne üzemi hőmérséklet - de akkor meg leesik a tok a helyéről:D. Ugyanakkor a csip hőmérséklete mindig jelentősen magasabb, mint a környezetéé, ráadásul nem is egyenletesen oszlik el a felületén. Eközben a tokozásuk többnyire olyan, ami nem kifejezetten előnyös az elvezetés szempontjából (ránézel egy processzorra, aminél kifejezetten rákészülnek a melegedésre, s máris érted, miről beszélek).
Maga a lefolyás is szívás: az alig-hiba az idővel nem hogy nem múlik, inkább egyre gyorsulva fokozódik, s ha elér egy bizonyos szintet, lavinaszerűen okoz kárt. Ez jellegzetes félvezető-halál.
Átlagos fotózásnál nagyjából semmelyik gép szenzora nem melegedhet, de ha egy harmincfokos nyári napon a fekete vázzal szabad ég alatt vagy, az könnyen felmegy negyven-ötven fokra - kívülről, bentebb pedig biztos nem hűvösebb. Tolj vele ilyenkor egy snittet, majd utána nézd meg, mit csináltál. Ha nincs baj, akkor valóban OK a szenzor. Vagy csinálj egy röpke perces RAW-videót akár télen, és utána figyeld ki a kis mocskokat, már viszonylag nem túl hosszú, másodperces expó után is ott kukkolnak... A hosszú expo nem játszik a melegedésben - az olvasási/törlési ciklus az energiaigényes. Talán annyiban mégis lehet szerepe, hogy a gyengébb izolációjú pixeleknek olyankor jóval több idejük van magukat felszívni (ők az űber-zajosak:D) - de ez a jellegzetességük szintén a lokális gyártási hibákból ered, amelyeknek nagy többségét szintén a gyártás valamely fázisában odakerült valamilyen szennyeződés okozza.
Viccet félretéve: ha melegszik a csip (vagy épp a szenzor), az forszírozott üzemmód, és ha ez a felhasználás üzemszerű, már a konstrukcióval is eleve igyekeznek elejét venni. Mert baj lehet belőle.
...és én egy szóval sem azt mondtam, hogy íme! a világ a vesztébe rohan, és már taligával kell kitolni az öngyilkosságra egyre hajlamosabb cuccainkat, hanem csak annyit, hogy igenis nagyobb és reális az esélye a nagybonyolultságú, nagy integráltsági fokú áramkörök ilyen jellegű meghibásodásának az előbbiekben ábrázolt okokból - ha ezt nem foggadod el fizikai ténynek (pedig az), statisztikaiként talán bejön neked is:D. Hogy egy adott cucc milyen valószínűséggel rohan(hat) be ebbe az utcába, magad is megválaszoltad: nem kell kínai hamisat venni (de jó lenne, ha csak ennyi lenne, de most fogajuk el alkalmas approximációnak, ámbár már az a gyanús, ha valamit nem ők gyártanak:D). Az áramkörnek ugyan mindegy, hogy kínai csinálta-e, meg nagyjából az is, hogy hamis, ha az, amibe beleteszik, ezt a működése alapján fel nem fedheti róla, mivel azt csinálja, amit várnak tőle. Amíg működik... Mi nem mindegy akkor? Az, amit az előző tirádámban hangsúlyoztam: a gyártás technológiai körülményei, ahol belekerülhetnek az "aknák".
ON - és ezzel vége. Ez az egész már nagyon-nagyon messze esik a vakuktól (ha nem kinai hamisítványok:D), pedig ez itt nekik szánt terep. Még jó, hogy időben rájöttem:D.
" ez érthetően a gyártók mélyen elhallgatott belső titka"
Ja, de Te tudsz róla, okés. Annak ellenére, hogy bizonyos környezetekben még garantálni is kell mindefélét és egyre jobban a gyártói specifikácók is. Egyre olcsóbban.
"önmagában nem győz meg a nikonosoktól is hallható, hasonló hotpixeles tapasztalatok miatt -"
Egyszer gyere el, nézd meg ahogy melegben napi 14 órákat mennek a vázak folyamatosan és nem lesz hotpixel. Mert nem melegszik annyira és értelmes a hűtése.
Bár átlagos egész napos fotózáskor másnál sem hallottam melgedést, inkább 1-2 hossabb záras, ami megsínyli rövid időre.
És egyelőre a nagy memóriakártyák sem ezt az arányt hozzák, amit emlegetsz, inkább strpabíróbbak, mint régen, csak nem kínai hamisát kell venni.
Ne keress a neten kihozatali adatokat - ez érthetően a gyártók mélyen elhallgatott belső titka, de a nehézségeik azért tükröződni szoktak az áraikban is... A "fele" ezzel együtt egy jó becslés, a szimpla diszkrét félvezető eszközök 70-90 százalékára alapozva, ami viszont ha nem is a közgondolkodásban, de szakmai körökben általánosnak tekintett adat (gazdaságilag ennyivel számolnak). Teljesítmény-félvezetőknél máris le lehet vonni 10%-ot...
Amúgy sohasem azzal van a baj, ami a polcon van:D, hanem amelyik betojik használat közben, és olyanok igenis akadnak, szerencsére valóban nem sűrűn (amikor mégis, ott a legtöbbször konstrukciós hiba van a háttérben). Én ennek a "nem sűrűnek" az egyik legfőbb okaként hoztam fel a koszt, mint beépített hibát a félvezetők esetében. A másik fő okcsoport már júzerközeli, sztatikus töltéstől a méltatlan bánásmódig terjedően. A harmadik, még mindig ugyanezen a szinten lévő forrása a hibáknak a gyártó, mint elsődleges felhazsnálónak a disznóságaiból ered. No most az, hogy ezeknől nincs tömeges panasz, a XXI. század elején azért elvárható minőségi követelmény, nem? Erre találták ki a folyamatos minőségellenőrzést vagy kétszázötven éve, azóta csak haladtunk egy picit... Kár ezen vitatkozni.
A szenzorokról meg annyit: valóban meleg nyári nap után takaríthatom a hotpixeleket tucatszám, pedig csak kattintgatok. Más kérdés, hogy hidegben elbújnak... Ám ha még fel is forralnám a szenzort, a legtöbbjük ottragadna (volt ilyen, a Canon-szervizzel:D kellett kimaszkoltatnom).
Nem volt sem Sonym, sem Panám (ők nem is csinálnak "rám szabott" vázat), és az, hogy jókat hallani-tudni róla, önmagában nem győz meg a nikonosoktól is hallható, hasonló hotpixeles tapasztalatok miatt - de ez mindegy, mert a különbségek önmagukban bizonyíték arra, hogy nem egyformán mívelik a kertecskéiket... Hidd el, a Sonynak szvsz ugyanonnan van a csipgyártó sora, ahonnan a Canonnak, és ha mégsem ők csinálnák, hát azoknak, akik bedolgoznak nekik:D. Ez egy nagyon belterjes iparág, mert csipet csinálni (nem tervezni!) a Mari néni is tud, de a hozzávaló eszközöket és alapanyagokat csak nagyon-nagyon kevesen képesek előállítani.
"Mai példával élve: egy 128G-ás memóriából jó, ha minden második legyártott csip fog majd polcra kerülni, és ahogy nő a kapacitás, úgy romlik ez az arány. "
Ezt is jó lenne tudni merről az infó, bár én sosem kerestem. Ellenben ha a polcon van, akkor már nem mindegy? Az jó és műxik, ameddig kell.
"A szenzorok egyes pixeljei sem véletlenül hajlamosak elszállni a videóra sokat használt gépekben, míg a kifejezetten videokamerák -akár a 4K-sak is- erre nem annyira hajlamosak."
Ez sem jellemző, Panák már hosszabb távon is bizonyítottak, de a Sony is teljesen jól aprítja a piacot. Persze a melegedős Canikon már kicsit más. Technikai csoportokat nézve ilyen hiba nem is nagyon van.
Pontosan azt írod le, amiről beszélek, de a háttere némileg, ámde sajnálatosan más.
Minden terméknek van egy sajátos röppályája minőségileg, de ennek csak bizonyos része látszódik a fogyasztói oldalon.
A bevezetéskor bizony a legyártott késztermékek jelentős része a "gyermekbetegségek" miatt a QP címke helyett "kuka" címet kap. Az ezt megúszó hányad sem bizonyosan mentes a hibáktól, de az csak később, használat közben -vagyis az eladás után-derül ki. Az idők során persze ez a hányad növexik, együtt a megbízhatósággal, a technológia is előbbre lép, de magát a ciklust semmi és senki el nem kerülheti.
A félvezetőgyártás sajátossága, hogy a kihozatal roppant érzékeny a gyártási körülményekre. Nem köztudott, de a lapkák meglepően nagy része már a szeletgyártás során -vagyis a folyamatnak meglehetősen az elején- a kukában landol; a tokozással, majd szereléssel újabb hibák jöhetnek létre, derülhetnek ki és/vagy épülhetnek be - és még hol vagyunk a készterméktől... A feltételes mód fontos, mert mindebben éppen a bizonytalanság a legbosszantóbb. A beépülő hibák egy része tehát rejtve marad a gyártósoron túl is, időzített aknaként lapul - a kosznak, mint a félvezetők legnagyobb ellenségének pont ebben rejlik a kártétele, mert megjósolhatatlan, mikor és hogyan okozhat kárt.
Miért nem OFF ez itt?
Gondoljatok csak a sok elhalt kínai vakura, ahol a vezérlő FET-ek tönkremenetele úgyszólván "típushiba". Badarság lenne azt feltételezni, hogy a kis kínai direkt alulméretezte őket, vagy konstrukciós hiba miatt kerülhetnek őket agyonvágó helyzetbe (bár ez utóbbi néha nem kizárt...). Egyszerűen gagyik, és cseréjük egy másik félvezetőgyártó hasonló típusával vsz végleg megoldja a problémát.
Hogy mitől gagyik? Attól, hogy a bemérésig jók csak, de üzem közben előbukkannak a gyártási folyamat gyengeségei. Utóbbiak azonban sztenderdizáltak (a hasonló paraméterek hasonló belső struktúrát követelnek meg, annak megvalósítása pedig egy jól kitaposott út), így elsősorban a folyamat körülményeiben keresendő a bibi. A koszolódás tipikusan egy ilyen, nehezen és nagyon drágán kézben tartható körülmény (környezet, alapanyagok, munkaeszközök stb.).
Mai példával élve: egy 128G-ás memóriából jó, ha minden második legyártott csip fog majd polcra kerülni, és ahogy nő a kapacitás, úgy romlik ez az arány. Ha egy "fegyelmezetlen" gyártó csinálja, akkor a gyártáskor még átengedettek között is több lesz, ami később bizonyosan tönkre fog menni. Nem véletlenül megy a kérdezősködés itt sem, hogy Sandisk vagy Kingston stb. megbízhatósága a jobb (most nem a sebbességre és a gyártó állításaira gondolok:D)... Sztem nagyjából egyformák, de az teljesen biztos, hogy újabb típust bármelyik esetén csak nagy forgalmú helyről szabad vásárolni, ahol az első szériák már régen elfogytak.
A kosz tehát alapvetően két alkalommal tudja erősen befolyásolni a dolgok működését: ha nagyon sűrű és ha nagy felületű a struktúra. Utóbbi az előfordulás lehetőségét növeli, az előbbi pedig azt, hogy érzékeny pontra kerül. A hiba bekövetkeztének valószínűsége pedig a működési hőmérsékletttel hatványozottan nő. A szenzorok egyes pixeljei sem véletlenül hajlamosak elszállni a videóra sokat használt gépekben, míg a kifejezetten videokamerák -akár a 4K-sak is- erre nem annyira hajlamosak. Persze hogy nem - az előbbiekhez képest soxoros pixelmérettel:D és jobb hűtéssel...
És bocs azoktól, akik mégis OFF-nak vették, lehet kérni a modit törlésre.
Érdekes, mert a kezdeti pendriveok és SSD-k nem voltak olyan tartósak, mint az új társaik és a klasszikus 40 gigás Maxtor vagy hasonló is nagyobb arányban hullott, mint a mostani bazi nagy merevlemezek.
Szenzor az persze, megint más, mert maga a gyártástechnológia olyan, kérdés mihez képest drága, mert arányaiban, mint minden elektronikai cikk ott is a méret/forint egyre olcsóbb. Ahogy adattárolónál is a gigabyte/forint. Itt meg a gyors elszállás az olcsó, tudom, tudom, termeljük a szemetet ésatöbbi, de így is ezer évig használunk mindent, 10 éves fényképezőm már haver 4 éves gyereke használja, aztán visszavásárlom, hogy ne vesszen kárba, kap egy új akkut "valamire" jó lesz. Nagy ritkán, mert sokkal újabb testvérei vannak nálam, még 4 év garanciával. Valahogy sosem ezen aggódom, hogy elromlik, meg izé. Legalább morgolódok és muszájból cserélem jobbra :-D
A félvezetőgyártás átkának visszhangja a forrás, de amúgy ez nem egy nagy újság:(.
Minden méretcsökkenés rombolja a kihozatali mutatókat. Még az ionimplantációs technológiáknál is akár gáz eredetű, akár szilárd mikroszutyok kerülhet az aktív felületekre, amelyek aztán -attól függően, mennyire agresszívek- a melegedés rásegítésével megrághatják a környezetüket. Minél kisebbet kell rágni, annál gyorsabban szálhatnak el a holmik. A technológiák költségének elsöprő része a tisztántartásra megy. Nem véletlenül drágulnak látszólag aránytalanul az egyre nagyobb méretű szenzorok, ott már az alapanyaggal kezdődik a probléma...
Szvsz semmi baja a kártyának, a slot mechanika halt meg. A kártya kilökődik, és hiába csukja rá a fedelet- nincs érintkezés. Ez csere. Vagy ideiglenesen a kártya betesz, a kártya és a becsukódó ajtó távolságát meg kell nézni és simán akár papírzsepiből egy pár mm vastag részt kell összehajtani, az az ajtó becsukása után bent fogja tartani a kártyát és lehet vele fotózni. Parasztmegoldás- de működik, más váznál már próbáltuk, és mivel az egy olcsó váz és drágább lenne a javítás mint a gép értéke, így 3 éve hibátlan a papírzsepis kivitelezés :)
(Az SD-k a kívülről is érinthető kivezetések miatt érzékenyebbek a sztatikus töltésre, valamint a gyártás során bekerülő szennyeződésekre. Nagyobb kapacitásnál minden kisebb bennük, a helyzet ettől fokozódik:( Annak ellenére, hogy a CF a felépítése miatt sérülékenyebb, nagyjából ugyanannyi SD-t láttam kifeküdni. Váz porthibát én még nem láttam, csak kontakthiba alakjában, - ilyesmi sem zárható ki, csak nagyon nem szeretne vele számolni az ember...)
A Canon 6D egyszer csak gondolt egyet és nem ette meg az SD kártyám. Kiköpi. Ugyan rácsukom a tetejét, de nem érzékel magában kártyát. Van erre valami tipp/trükk, vagy maradjak a szervíz vonalon?
Valóban javítás után tapasztalt dolgokat taglaltam; a beavatkozás azonban nem volt több, mint a gyárinál jobb állapotra hozás:), ui. egy hidegforrasztást kellett kiigazítani.
Javítás közben és kipróbáláskor a vaku természetesen nem kerülhetett még csak közelébe sem váznak – az okokat alighanem felesleges részletezzem. A szinkronbemeneten is csak azért volt benne a vezetéke, hogy hátha csak az vacakol…
A CT-1 nem egy túllihegett, viszont tisztességesen megtervezett és korrekt, nem kétséges minőségű, inkább túlméretezett alkatrészekből összerakott áramkör, manapság a felét pénzkidobásnak ítélnék a gyártók (=nehogy ne menjen már valami tönkre egy-két éven belül!). Az indítása is hótt mezei, már ami a teszgombot illeti: az bizony fémesen párhuzamos a szinkronbemenettel (a rajzot felleled a neten).
Nem emléxem pontosan, hogy a szkóp mérővezetéke az indítóbemeneten lévő dióda anódján vagy katódján volt (ez még a nyélben van, ahonnan a fejig tíz centis drótok mennek még, innen az átindukálás+prell ideája!), de arra igen, hogy az impulzus pozitív volt, ami elvileg mindeggyé teszi az előbbi kérdésre adható választ (mert nyitó irányban van a dióda, azon keresztül húz földre az indítójel).
Mivel a csodák mindig máskor, másfelé és mással esnek meg, talán érthető, hogy innentől kezdve ideges lettem. Mondjuk az sem túl biztató, hogy akármi adat a feszültségtűrésről a vakupapucs középső érintkezőjére vonatkozóan talán ha a vázak szervizkönyvében lehet specifikálva, tehát nem egy túlpublikált paraméter (a PC-kimenetre azért meg szokták adni), de az hiába lenne akár 20V, ha egy hasonló konstrukció ennek többszörösét sózza a nyakába a tesztgombbal való indításkor. Ami azért –lássuk be- nem életszerűtlen helyzet. Én nem nagyon bíznék a túlfesz védelmekben meg a söntkapacitásokban, mert nagyjából fogalmam sincs, mekkora energiája lehet a tüskének. A lavinajelenségek jellemzője, hogy megindításukhoz alig kell valami:(, bár a villanócsőnél pont ennek örülünk:)..
A megoldás sztem: kétséges esetben messzire kerülni kell a vakupapucsot (ha van rá mód), vagy csinálni kell egy pl. optocsatolós illesztést (az ilyen korú vakukba bátrabban bele lehet bütykölni), szvsz ez utóbbi a teljesen korrekt eljárás... Más kérdés, kinek mennyit ér az egész.
Ugyanakkor kétségtelenül igazat kell adjak abban, hogy ez így elég speciális helyzetnek tűnhet. Mivel azonban maga a talpfesz-kérdés is csak a már mohos típusok esetén merülhet fel, nem tartom elhallgathatónak, hogy bizony nem feltétlenül a kérdésünkre kapunk választ egy sima DC-méréssel – mármint hogy túléli-e majd a váz a kísérletező hajlamainkat.
Ugye ott volt, hogy elsütéskor, és az is hogy tesztgomb.
Hát, igazából az volt ott, hogy "nem lehetett elsütni sem szinkronbemenetről, sem tesztgombbal."
Gondolom a tüskét azután mérted, hogy megjavítottad... :) És gondolom a tesztgombbal, anélkül, hogy a vázon lett volna.
Na, nem akarom a szót csépelni, de hát mi itt most végül is a 'talpfeszültség' definícióját feszegetjük. :)
A söntölésnek a tesztgomb valóban bekavar :), de szakmailag annyit hozzá lehet még tenni a dologhoz, hogy ha csatolással át is megy valami a szinkronkörre, az gyakorlatilag egy nagyimpedanciás forrásnak/meghajtásnak tekinthető, ami már kicsi terhelésre is a barátságos, vagy legalább is az elviselhető szintre enyészik. A váz elsütőkörének nem ismerem a pontos kapcsolását, de kis túlzással az ottani szórt kapac is kellő mértékben söntölheti az ilyen rövid (=nagyfrekis) tüskét.
Na mindegy, tervben van pár vakumérés úgyis, esetleg megnézem majd azt is, hogy vázon és nem vázon, mit mutat a szinkroncsati, ha tesztgombozok.... :)
Kérdeztem, hogy merre lehetne venni kicsit olcsóbban, mint 30ezer pénz a gyártótól (innen meg innen, link), valami okos Ebayes megoldás, másolat, csiribiri. Fele meg akart győzni, hogy ez szar és nem jó semmire, ne izguljak rá feleslegesen. Amúgy jó eséllyel vakut sem láttak soha... Másik fele belinkelte azt a Google első találatai közül, amire mondtam, hogy ennyiért tudom, csak nem szívesen venném meg. És ezt a témát rágtuk 2 napig körbekarikába. Aztán osztrák aprónetről egész jó áron érkezett.
Igen, ezt mondtad, bár Ebayen nem találtam. Végre sikerült egy eredetit szereznem, de láttad mekkora vita volt belőle a technikai csoportban, mert igazából nekem nem is kell ilyen, mert szar :-D
Már csak egy Aurora Firefly klónt kellene újra megtalálnom, de lehet esernyős/szoftboxos megoldással teszek a vakura még valamit, de inkább nem is tudom :-/
Jó az, amit írtál, csak ahhoz nincs köze, amit én írtam...
Ugye ott volt, hogy elsütéskor, és az is hogy tesztgomb. Enélkül neki sem kezdetem volna az irgalmatlan litániának, hogy miért, profin leírtad helyettem. Ám ha az a söntölés annyira rendben lett volna, nem lett volna szabad látnom semmit. Prell? Belassult az alagúteffektus? :). Érdektelen; a lényeg az, hogy felléphetett. Mivel a többséget itt egyáltalán nem érdekli, hogy mi van a vakun belül, csak az, ami kijön belőle és hogy azt hogyan fordíthatná saját javára, nem szállnék bele egy hosszas folyamatelemzésbe vagy kisérletezésbe (mert van még ugye az ismét komoly áramlökéssel járó kikapcsolás is, ami a vázról jövő vezérléshez -ami azért szintén nem egy egységugrás- képest ekkor-akkor történhet stb. - szóval nem egy ideális világban élünk).
Ennél sokkal gyakorlatiasabbnak tűnik a kérdés: mi gátol bennünket, hogy a teszgombot egy már csatlakoztatott vakun megnyomjuk? Nem életszerűtlen a dolog, emlékezz pl. a nemrégiben zajló, fénnyel indított vaku-polémiára. Mivel akármilyen vakuról volt szó, és ha egy még látszólag "belefér" kategóriásnál is előfordul(hat) egy ilyen -valóban nem várt- dolog, nyugodjak bele, hogy pechem volt?
Kupo C-Stand Hollywood-i filmes/fotós lámpa, vagy vaku állvány
Fantasztikus, rendkívül masszív, professzionális vaku állvány. Minimum magassága: 132,5 cm Maximum magassága: 302 cm Névleges oszlop terhelhetőség: 20 kg A lábak terhelhetősége együttesen: 150kg Az oszlop rudak átmérőjei: 35mm, 30mm, 25mm A legnagyobb láb magassága szabadon állítható, hogy a legextrémebb helyzetben is a segítségedre legyen. Teljesen fém! Csatoltam egy képet, hogy milyen terhelést bír 1,8m kihuzatnál, 17kg súllyal. Én a teljes állvány készletemet lecseréltem erre a típusra. Ha a rögzítő csavart meghúzod, nem kérdés, hogy biztonságban van a felszerelésed. Érdeklődni itt, vagy a 06harminc2509458-as telefonszámon lehet.
Nem is tudom mit írjak, értelmetlen vitáknak ugye nincs értelme... :)
Nem kétlem, hogy az említett Metz produkálta a tüskét, de gondolj arra, hogy elsütéskor a váz rövidzárat ad a vakunak, és így nagyon egyszerűen védi magát, lesöntöli a visszarúgásokat.
A tönkremenetel alapvetően nem az expó alatt történik, hanem az első felrakáskor, vagy felrakott állapotban az első bekapcsoláskor/feltötődéskor, amikor először megjelenik a magas talpfesz (DC), és a váz találkozik vele...
