Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra. Egy kisvárosban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy idős nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle: - Takács néni, ismer engem? Mire a hölgy: - Persze, hogy ismerlek. Gyerekkorod óta ismerlek, és mondhatom, kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött. Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze, hogy ismerlek. Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen. Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte: - Takács néni, ismeri a védőügyvédet? - Hát persze. A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem. Gyenge jellem, italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni, és mint ügyvéd, egyike a legrosszabbaknak az országban. Hogy el ne felejtsem, ő is csalja a feleségét, méghozzá három nővel, az egyik a maga felesége, ügyész úr… Igen, ismerem. A védőügyvéd sokkot kapott. Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, és nagyon halkan így szólt hozzájuk: - Ha bármelyikük megkérdezi a hölgytől, hogy ismer-e engem, esküszöm, hogy börtönben fog megrohadni.
Kérdés: Doktor úr, mielőtt elkezdte a boncolást, ellenőrizte az egyén pulzusát? Válasz: Nem. Kérdés: Ellenőrizte a vérnyomását? Válasz: Nem. Kérdés: Ellenőrizte a légzését? Válasz: Nem. Kérdés: Tehát lehetséges, hogy az egyén életben volt, amikor elkezdte a boncolást? Válasz: Nem. Kérdés: Miért nem? Válasz: Mert AZ egyén agya az asztalomon volt egy üvegtartályban. Kérdés: Mindennek ellenére, mégis lehetséges az, hogy az egyén életben volt? Válasz: Igen, lehetséges hogy az egyén életben volt és ügyvédként praktizált valahol.
