Én úgy tudom, van egy stift a vázon, amit az adapter peremének be kell nyomnia ahhoz, hogy érzékelje a gép hogy van rajt valami. Samsung NX-hez voltak adaptereim, amiken vékony volt a perem és nem nyomta le a stiftet.
Olympus is szokta ezt a jelenséget produkálni manuál adapterrel, hogy néha elsötétül, mert ezek a kínai adapterek lötyögnek.
"mi is lehet a gond az MD, OM és M42 adapter nem rögzül a foglalatban".
Én is jártam már pont így. Az egyikkel működött, a másikkal nem. Rá is írtam az adapterre, hogy ez nem OK. Eladni így nem akartam, kidobni sajnáltam. Azután később újra elővettem, és mit ad Isten, akkor már rendesen csatlakozott a foglalathoz, és végezte a dolgát. Lehet persze, hogy a korábbi rögzítésnél én voltam a béna, nem tudom.
Ja, úgy érthető: köztes helyzetben lévő objektívrögzítéssel persze valóban nem exponál.
Menüben ugyan létezik kioldógomb-prioritás (alapban tiltva) amivel kierőszakolható, h akkor is exponáljon ha még nincsen készen az AF - de manuális obival ennek nincs hatása.
Na szóval hogy teljesen érthető legyen ( tudom nyakatekerten fogalmazok bocsánat)
Onnan indul a dolog hogy egy Minolta tükör obit akartam rátenni egy E-M10II-re. Rátettem se kép se hang....Elő egy M42 objektívet rátettem szintén zenész .. Na akkor bogarásszunk a menüben hisz Panasonicom van abban szerepel egy olyan menüpont "zárkioldás objektív nélkül". Az Oly menüjében nem találok, biztos én vagyok a süket és teszem fel a kérdést itt.
Du-n nézem mi is lehet a gond az MD, OM és M42 adapter nem rögzül a foglalatban. Elő túrok egy másik M42, OM , Leica R adaptert és mükszik mindegyikkel.
Azért nem érthető, mert ezek az adapterek egyszerű mechanikus távtartók, a váz felé semmit nem közölnek, azaz a váznak fogalma sincs róla, van-e egyáltalán rajta objektív - de ettől még lehet exponálni vele (sőt, akár objektív nélkül is... természetesen úgy nincs értelme, csak azt mondom, h nem az adapteren múlik: exponál az EM10 bármivel)
Olympus E-1-en nem megy az információs kijelző. Nem tudom az alsó INFO gombal bekapcsolni. A menüt és a képeket megjeleníti. A felső, kicsi kijelző működik.
Csak hogy a lentebb feltett kérdésre válaszoljak, mint egykori 4/3 és m4/3 felhasználó. Szűk másfél évvel ezelőtt azon gondolkoztam, hogy valami szaftos akcióban veszek egy G9-est, mire egyik nap bejelentették az L mount szövetséget (vagy mit). Pár hét tépelődés után arra jutottam, hogy a Panasonic ki fog szállni a m4/3-ból. Ha bejön az L mount azért, ha nem, akkor meg azért. /Ehhez képest az Olympus dobta be előbb a törölközőt, de ez most mindegy./
Akkor körülnéztem, hogy mi van még a piacon. Vadonat új volt a Nikon Z és a Canon R. Ami miatt mégis a Sony mellett döntöttem, az a használható konverterek, és a méret. Az A7 RII nem jelentősen nagyobb az E-M1-nél (igaz érzésre kétszer olyan nehéz), és elérhetőek rá kisebb, könnyeb objektívek mind natív, mind konverteres megoldással. Jelenleg egy natív 16-35mm f4, és egy Contax G 90mm f2.8 (autofókuszos konverterrel) a két fő objektív, amit használok, most tervezem még egy Contax 45mm f2 beszerzését. Ez a szett nem sokkal nehezebb egy hasonló m4/3 verziónál, nagy telét meg nemigen használtam soha. /Azért van egy APS-C 55-210mm, ha nagyon kéne./
ON
Viszont a mai napig erős nosztalgiával gondolok vissza az E-M1-re, illetve még régebbről az E-1-re. Utóbbi ergonómiája volt a legjobb, amihez fényképezőgépben szerencsém volt...
Igen, azzal a különbséggel, hogy a 60-as 70-es években még rengeteg alapvető innováció előtt állt a fotográfiával foglalkozó iparág, többet költöttek fejlesztésre és kevésbé voltak profitérzékenyek, tudtak hosszabb távra gondolkodni.
A mai környezet rövid távon akarja kivenni a max. profitot, ami valakinek megy, valakinek nem megy...
Egy vállalat igazgatótanácsa és részvényesi köre előtt a művészeti szempontok nem nagyon játszanak... ott kemény számokról kell beszámolni.
Korábban láttam egy statisztikát, hogy a 60-as évek végén az évente eladott összes kisfilmes váz 250 000 db volt a világon. A milliós tételben történő forgalmazás csak a hetvenes évek második felében és a 80-as években kezdődött. De a nagy gyártók már a 60-as években is talpon voltak és fejlesztettek ezerrel. És volt mellettük számos kisebb üzem, akik szinte néhány ezer vagy pár száz darabos példányszámmal dolgoztak (nagy formátum vagy közép formátum), megéltek. A kémiai fotográfia persze korlátozta a fényképezés terjedését, és nem lett mindenki azonnal fotográfus, csak mert a kezébe került egy gép. A digitális technológia elhozta a felszabadulást, főként a nagyobb profit irányába. Az emberek felületes kép és mozgókép alkotókká és fogyasztókká váltak (tisztelet a kivételnek).
Most böjt jön a gyártók részéről, de nem a fotográfia részéről. A fényképezőgép uszkve 200 év alatt már kivívta magának a méltó helyet a kifejezőeszközök palettáján. Ezért részben felesleges az aggodalom a különféle rendszerek feléledése vagy hanyatlása miatt. Kicsit olyan, mintha festőművészek azon rugóznának, ki milyen szőrből készült ecsettel csinálja...
(Az alkalmazott fotográfia persze igényli a csúcstechnikát, de az a csúcstechnika már évtized óta rendelkezésre áll, és nem szükségszerűen nagy példányszámban.)
az MFT (meg a többi) azért fog szerintem kikopni, mert az átlagember nem fényképezőgépet fog venni, hanem telefont, átlag fotókra, átlagfelhasználásra (a képeket feljavítva, aztán egy katt és mehet a fészbukra...)
Amire tényleg fényképezőgép kéne, az meg kevesek kiváltsága lesz és drága lesz (legalábbis szerintem) Kiváncsi vagyok melyik gyártó milyen stratégiával éli túl...
A telefon az általad írt (szenzor, optika) fizikai jellemzők miatt soha nem lesz olyan jó, mint a "rendes" fényképezők. De sajnos, vagy szerencsére, (megfelelő aláhuzandó) az embereknek valójában nem a tökéleteshez közelítő minőségre van szüksége, hanem a kényelmes, elérhető árú, és "elég jó" minőségre.
A RAW helyett a JPG terjedt el, a WAV helyett az MP3, a fullframe helyett a kiskompakt, és az MFT.
A fényképezés örömét a telefon sosem fogja tudni visszaadni, legalábbis, én jobban élvezem a manuális Mitakont tekergetni, vagyis CSINÁLNI IS VALAMIT, mint automata fókusszal, megérinteni a képernyőt, hogy ott legyen éles. De mégis sokszor automatán használom, mert így egyszerűbb. Mármint nem full auto módban, odáig nem süllyedek, csupán auto fókuszról beszélek. :-)
De az igények változnak (csökkennek?) és az eszközök egyre jobbak, például ez engem meglepett:
Igen, nem az a végeredmény amit a szenzorra rajzolt a fény, de valahol nem is ez az elvárás. Természetesen van különbség a javítás (vörös szem effektus) és a hamisítás (bácsi fiatalítása) között, de van szürke zóna, egy pattanás retusálása még szabad? Nos, ha olyan helyre megy a fotó, akkor szabad, egyébként meg az dönti el, akiről a fotó készült. De ez még egy egyszerű eset, mert mi van a tájképpel? Ott példa, amikor egy "zavaró" műtárgyat kiszednek belőle. Ha ezután ez a fotó valahol megjelenik, akkor megtévesztő hatású lesz, hiszen konkrétan hamis.
Áhh, ez messzire vezet. De e gyerekeim egy ilyen világban fognak élni, ahol a fake news és a deep fake tartalmak fogják őket körülvenni, és nem mind azért, mert a gyíkemberes háttérhatalom az ő vérükből akarja kivonni az örök élet szérumát, vagy mi az isten az éppen aktuális konteo, hanem szimplán emberi önzésből, és hülyeségből.
És ebben az AI -nak szerepe lesz, ide a rozsdás bökőt, ha nem lesznek erősen manipulálva az átlagember képei 20 év múlva. Attól félek, hogy fordítva ülünk a lovon. Simán lehet, hogy az MFT és a FF gépek azért fognak kikopni, mert nem lesznek képesek elég jó képet készíteni. Csakhogy az elég jó itt már mást jelent: Csak az elég jó, amit a készülék on-the-fly manipulál, és mondjuk a fotózásra berángatott síró gyerekről is olyan JPG képet tölt fel egy másodperccel az exponálás után az instára, amin a gyerek már tejbetökként vigyorog. Mert a valóság uncsi és kellemetlen, ergo csak az lesz elég jó, amit előtte már széppé tett az AI.
Hülye egy világban élünk, de ami még rosszabb, hogy lesz ez még így se!
Én azért még bízom benne, hogy az MFT koncepció még velünk lesz 10-15-20 évig, mert megszerettem azt a játékot amit nyújtani tud.
A full plate az 8½×6½ inch. Az 18x24-es papírra kontaktolható :) Egyébként az E-1 nem egészen 5 megapixele is jó ekkora papírméretre, van pár ekkora képem azzal a masinával.
A teleobjektíves része komoly alternatívája a többi nagy gyártónak... erről sok összehasonlító cikk született már. Érdemes elolvasni őket. Vagy a szenzor-shiftes képeket is oda lehet lehet rakni a natívan nagy szenzorok mellé bizonyos körülmények között.
Addig csodák nem fognak történni a telefonos fronton, amíg nem találnak ki valami kisméretű csodaszenzort és hozzá tartozó kisméretű csodaoptikát (megjegyzem a ragadozó madarak szeme ilyen...). Ha csinálok egy (nem telefotó tartományú) képet és megnézem a Windows/iMac egyik ablakában (nem belenagyítva), akkor szép lesz minden kép (megjegyzem 10 éve is így volt az akkori technika mellett), oda tényleg nem kell fényképezőgép.
Én azért határozottan érzem a különbséget, főleg hogy Leica méret fölött is szoktam elkövetni fényképeket, egészen 6x9 centiméteres negatívig. A 24x36 de facto szabvány, amiből a digitális masinák kisiklatták egy kicsit a felhasználókat az elmúlt 15 évben, de kezd visszaállni a világrend. :)
A teleobjektíves válasz ravasz, pont az egyik erősségével vágsz vissza a rendszerenek. ;-) Amúgy meg nem azt mondtam hogy vacak az egész (nekem is van 4/3), csak arra céloztam, hogy a szenzor mérete egy csomó mindent meghatároz.
Persze...én sem vagyok telefonfotózás párti, de ahogy fejlődik ezirányban a technika, hamarosan tényleg csak a nagyon profi fotózáshoz kell majd a fényképezőgép.
Már megjelent a Samsung Note20 ultráról pár adat, és lesz benne egy olyan lencse ami megfelel egy fix 80mm-es objektívnek. Azt írják, hogy szinte minőségromlás nélküll lehet vele majd fotózni.
Mindenesetre érdekes lesz az biztos.
Én is vaciláltam, hogy váltsak-e full frame-re, de mikor kipróbáltam elbizonytalanodtam. Inkább veszek egy erős pro makrót.
A 30 mm-es Panasonic sem rossz de elég közel kell menni és nem mindegyik téma szereti ezt. :-)
