Az nem csak ezért nincs ott, mert vesztes, hanem ahogy. Ez ezerszeresen megnyert meccsbe engedte vissza Del Potrot, aztán az ötödikben már a pályán sem volt. Ideges volt az egész döntő alatt, semmilyen szempontból nem egy jó emlék. Ezzel szemben például a 2014-es wimbledoni döntőt is elvesztette, de ott Djokovicnak simábban kellett volna nyerni, csak nagyot küzdött.
Ez a lényeg, hogy az egyiknél többet hozott ki a meccsből, mint ami benne volt, a másiknál meg egy megnyert meccset adott ajándékba.
Köszi. Igen, azon a 2010-es mérkőzésen is sokat gondolkodtam, hogy benne legyen-e, de vannak még. Valójában az írás legnehezebb része az volt, hogy kb. 60-70 meccsből csak 40-et válasszak ki.
Ha érdekel, akkor itt egy lista azokról, amik majdnem kerültek fel, amiket nem is említettem:
Hewitt-Federer, Tennis Masters Cup 2002, előd. (7-5, 5-7, 7-5)
Federer-Haas, Australian Open 2006, negyedik kör (5 szettes csata)
Federer-Davydenko, Australian Open 2006, negyeddöntő (a 2010-es mérkőzésnél is jobb meccs köztük)
Federer-Rochus, Halle 2006, negyeddöntő (Federer 65 mérkőzéses győzelmi sorozata kb. a felénél szakadt volna meg, ha kikap, 4 meccslabdát kellett hárítania, fantasztikus mérkőzés volt)
Federer-Lopez, US Open 2007, negyedik kör
Federer-Roddick, US Open 2007, negyeddöntő
Federer-Haas, Roland Garros 2009, negyedik kör
Federer-Davydenko, Australian Open 2010, negyeddöntő
Federer-Murray, Australian Open 2010, döntő
Federer-Monaco, US Open 2011, negyedik kör
Federer-Nadal, World Tour Finals 2011, csoportmeccs
Nagyon tetszett ez az összeállításod Rogerről. Meglepetés volt számomra, hogy a korai (2008 előtti) években is voltak drámai, nem könnyű mérkőzései. Ezeket nem igazán ismertem, mivel élőben először a 2007-es wimbledoni döntőt láttam vele kapcsolatban, annak is az utolsó két szettjét. A Sampras elleni mérkőzését és a Szafin ellen elvesztett Aus Open elődöntőt is csak később néztem meg youtube-on. Nem gondoltam volna, hogy Agassi, Nalbaldian, Roddick, Szafin is kemény küzdelmekre kényszerítették. A Federer gyűlölők előszeretettel hivatkoznak arra, hogy Djokovicnak mennyivel nehezebb volt Grand Slamet nyerni, mert Neki Federert, Nadalt, Murray-t kellett legyőznie, ezzel szemben Federer-nek légüres tér jutott, mivel a fentebbi teniszezők kutyaütő játékosok voltak. Leírásodból látszik, hogy ez egyáltalán nem igaz. Nem volt egyszerű közölük kiemelkedni. Egyébként azért nem követtem Federer csúcsidőszakát, mert Nekem Sampras volt a nagy kedvenc. Érdekes, hogy pont a vízválasztónak tartott elvesztett wimledoni döntő után vált Federer nagy kedvencemmé. Ebben nagy szerepe van Taróczy Balázsnak, aki úgy nyilatkozott a díjátadón (akkoriban még a Sport TV közvetített Wimbledont és Taróczy, Kaplár F. volt a kommentátor), hogy nemsokára Nadal letaszítja Federert a trónról és valószínűleg Roger év végén visszavonul, hiszen egy ekkora bajnok nem fog megelégedni szerényebb eredményekkel. Valószínűleg úgy gondolta, hogy Federer ugyanúgy tesz majd, mint Borg, aki a hatodik wimbledoni döntőjét elveszítve hamarosan tényleg visszavonult. Milyen jól tette, hogy maradt a tour-on: hiszen rengeteg varázslatot vitt végbe azóta a pályán. Egyébként a sok nagy meccs közül a Federer-Davidenko 2010-es AUS Open negyeddöntőt hiányoltam. Azon a tornán az orosz volt a legnehezebb ellenfele: ha azt a meccset bukja akkor nagyon valószínű, hogy Davidenko a frissen szerzett világbajnoki cím után megszerzi élete első Grand Slam címét. A meccset pocsékul kezdte. Az első szettet elvesztette, a másodikban brékhátrányba került, onnan fordította meg a meccset, de a negyedik szettet csak nagy nehezen tudta lezárni. Emlékszem Mirka is nagyon szorított, vérnyomása valószínűleg az egekben lehetett.
Csuda klassz összeállítás Roger emlékezetes meccseiből, köszönet érte! Legalább 10-t újra megnéznék, melyek valamiért nálam kimaradtak, vagy csak nem emlékszem rájuk! Viszont olyan is van, amit itt nem találtam, pl. egy Ivasisevic elleni mérkőzés, ami nem csak Roger fantasztikus játéka, hanem Goran hisztije maradt meg számomra maradandónak :)) Még a feltörekvő időszakából, bár nem tudom melyik torna volt, még hosszú hajjal, de nem volt összefogva lófarokba :)
Ez a hír abban erősít meg, hogy jobban lássam, még inkább átérezzem mennyire is borzasztóan nehéz egy ilyen szintű profi sportólónak befejezni azt, amit a világon legjobban szeret, lezárni egy huszonéve tartó sikeres pályafutást! Előbb-utóbb vége lesz, mindannyian tudjuk..., de azt hiszem, ez az út még rögösebb lesz, mint a csúcsra menetelés!
Bocs, kicsit elsiettem a dolgot, 1998. májusa óta vagyok teniszfan, napi szinten . Azóta tudtam a streamek segítségével nézni a mérkőzéseket, meg időm is volt rá, vártam a gyermekem megérkezését . Nagy öröm volt a tenisz is , meg a babavárás is . :)
Az én maximalista szurkolói , önző elvárásaim alapján , miszerint nem szeretem látni, ha a kedvencem visszavonulása előtt egyre többször kerül olyan helyzetbe, hogy kikap a nála gyengébb teniszezőktől , valójában nem bánom azt, ha sérülések miatt kerül pont a karrier egyébként már várható végére.
1988. májusa óta követem a teniszt , benne Roger karrierjét . Nagyon csodálatos 21 év volt, köszönhetően sok-sok teniszezőnek és persze a nagy kedvencnek. :)
Nem értem, hogy ez megint mi akar lenni... miért lép vissza csak így külön a két ezrestől, ha US Opentől nem? Neki fog futni a US Opennek felvezető nélkül? Annak mi értelme, hogy odamenjen 2 kört játszani 3 nyertre? Ez nem túl logikus.
Megint megy ez a huza-vona, hogy kicsit halaszt, megint halaszt, még egy picit várjatok. Ez megy tavaly december óta. Az Aus. Open-re nem megy, oké, majd Doha, majd tavasz, aztán bukta, megint halasztás, majd salakon, de ott is csak az utolsó pillanatban, aztán majd csak a RG, de az is felvezetés, majd füvön, ott is vereség Halléban, na de majd Wimbledonban megmutatja, 6-0, de még mindig nem ért vissza, majd olimpia, azt is visszamondja, majd keménypályás szezon, most már ez sem. Idegőrlő, mint amikor húzzák a kutya előtt a játékot, de sosem éri el.
Két éve folyamatosan fáj a térde, profi sportra alkalmatlanok a lábai. Mintha a rettentő hosszú karrier teljesen elvette volna a a realitásérzékét, mintha ő tényleg azt hinné, hogy ő örökké teniszezni fog, 50 évesen is. Elhiteti mindenkivel, hogy még visszatér, annak ellenére, hogy ennek milyen kevés a realitása. Össze-vissza kapkod, nyilatkozik mindent, Halléban is az a műsor a sajtótájékoztatóval...
Többször nyilatkozta, hogy nagyon világos, 4 feltételnek kell teljesülnie, hogy még folytassa a teniszt:
Még van esélye nagy tornákat nyerni
Egészséges
Amíg élvezi az utazást
Amíg a családjának rendben
Nos, azt mondta, hogy ha bármelyik nem áll fenn, visszavonul. Ehhez képest most: állandó jelleggel nem egészséges, esélye sincs nagy tornára, kemény karanténszabályozásokkal utazik amit bevallottan utál és nem mehet vele a családja. Tehát egy sem áll fenn a négyből. Vagyis nem tartotta be a szavát. Na, de semmi baj, majd úgyis visszatér és mindenkit megver 41 évesen, hitesse még el a rajongókkal, hogy majd jövőre sokkal jobb lesz a helyzet, ha 2 évig nem jött helyre a térd...
Az az igazság, hogy 16 éve szurkolok Federernek, ahogy itt sokan mások is, nem véletlen, hogy a topik nagy része már "VETERÁN" besorolású nicknéven van itt. 2014-15-16 nagyon bosszantó volt, a kihagyott lehetőségek nagy tornára, de aztán 2017-18 és a 20-as szám elérés után úgy éreztem, hogy teljes a karrier és nem zavarna, ha ott befejezi. És aztán...
2019 július 13-án volt utoljára igazán jó dolog Federer-szurkolónak lenni. Azóta egy olyan vergődést látok, amiben több a szenvedés, mint az öröm. Ezt én így nem bírom, ezt a rengeteg negatív hírt és csalódást, hogy 2 éve csak negatív hírek és csalódások, meg várakozás a nagy semmire. Hogy eljövök ide a topikba csak a negatív hírekért Rogerről.
(nálunk a fiúk hatalmas Barca fanok a családban, egy órája jött kb a hír, hogy Messi elmegy a klubtól...a legkisebb gyerkőcöm, aki amúgy már annyira nem is kicsi, zokogott a nyakamba borulva...mondtam pont neki, hogy szerintem hamarosan a Roger fanok szemében is könny lesz)
