Keresés

Részletes keresés

Lutra Creative Commons License 2018.10.11 0 0 94888

Sumonyi Zoltán

Két keserves apokrif

/részlet/


II. AZ ÉDENKERT ÉS A BŰNBEESÉS

Vevé az Úr Isten az embert s helyezé
Édennek kertébe: őrizné , mívelné;
S megtiltja az embert, két fát víve elé;
Halállal lakoznál, hát ebből ne egyél!

Az Úr Isten pedig ezt is mondta vala:
Nem jó az embernek egyedül lennie;
Egy segítőtársat szerzek tán nekie,
Az aki mindenkor előtte állana.

Annak okáért az Úr bocsát mély álmot,
Ádámból egy oldal tetemet kivágott,
Azután befedte hússal a bordákot;
Építteték ekként az asszonyi állot.

Vivé ezt Ádámhoz, Ádám pedig mondta:
Találtam már társot, hasonlót magamra,
Akinek csontomból való az ő csontja,
Akinek húsomból való az ő húsa.

Ahogy a Te csontod a csontomból való,
Ahogy a Te véred véremmel elfolyó,
Ahogy a Te fogad fogamhoz koccanó,
Ahogy a Te szemed szemgödrömbe való.-

A kígyó pediglen, ravaszb minden vadnál,
Szólítja az asszonyt a középső fánál:
Mondotta-é Isten, ha hogy meg ne haljál
Ezek gyümölcséből ingyen se szakasszál?
 
Felelt az asszonyi állat a kígyónak:
Minden fák gyümölcse teremtetett jónak,
Csak egy tilalma volt a Mindenhatónak:
Imezt ne illessük, e közbül valókat!

De mondta a kígyó: nem haltok halállal,
De tudja az Isten mit tesz parancsával;
Mert valamely napon éjendtek a fákkal,
Felnyílik szemetek, Isten látásával.

Mikor azért látná az asszonyi állat,
Hogy jó volna annak gyümölcse, a fának,
S jó volna bölcsessége a Menny Urának;
Szakasztott és evett, - és adott Ádámnak.

És megnyílt a szemük a rosszra, a jóra,­
De a Te szemed csak nyílt hamis valóra,
Mert az én szemem nyílt az igaz valóra
És az én fájdalmam nől nőttön azóta:

Nem tudtam, hogy Téged így kelljen szeretnem,
S most tudom mennyire szerettél Te engem
Midőn már átkozott lett a föld érettem,
Midőn porrá leszek, ha porból vétettem ...

Lutra Creative Commons License 2018.10.10 0 0 94887

Orbán János Dénes

Újévi vers a kedvesnek

Most, hogy Karácsony elmúlt,
és kopogtatja az ablakot
hópelenkájában az új év,
s a régi év már-már halott,

és poharunkból kiöntöttük
az elmúlt hónapok salakját,
és becsomagoltuk, ami szép volt,
és az angyalok polcra rakják,

mit is kívánjak, Kedvesem,
mit is magamnak és tenéked?

Örüljek vagy pedig szorongjak
miattuk, értem, értünk, érted?

Hisz szép év vár ránk, ha így, ha együtt,
de ismét egy évet öregedtünk,
újabb lépésünk a halálig

- a többit is tegyük meg együtt.

Minden mi új, az régi lesz,
és végül is a Nap alatt
nincs semmi új. Az életünk
a halálunk felé halad,

konokul. S csak a szeretet
s a szerelem, mi megmarad,
ha ápoljuk. Hát kedvesem,
én ezt kívánom neked, nekünk:

ragyogja be az új esztendőt
és nemkülönben életünk,
maradjon meg a szeretet
s a szerelem a Nap alatt,

ahogyan évünk, életünk
a nagy egek felé halad.

Lutra Creative Commons License 2018.10.10 0 0 94886

Balla Zsófia

Hiába esdesz: időm kitelik

Tudod, a fájó részletek, jegyek,
a foltok, fodrok, ráncikák, fogak,
a heg s mi baj az évszakkal fogad,
- már látom őket. Mégis, mit tegyek?

Hová legyek magam elől, a korral
megváltozom, leszek horgadt üvegcsőr,
karcolt tükör, hólé-szapulta s megtört.
Ezernyi arc van ott, pusztítva forral.

Minden sejtemben írva van, beírva,
a dallam nem változtat szövegén.
Az öregvés mélyén mustármag, írmag,

gránátalma-szilánk van: te meg én.
Sejt-üvegrepeszben vöröslesz. Virrad.
Ragyogva szétszállsz: írás a test egén.

Lutra Creative Commons License 2018.10.09 0 0 94885

Csoóri Sándor

Hátranézek és nem látom magam

Hátranézek és nem látom magam
fiatalon, sem az esőkben, sem a hóval
megtömött egek alatt. Ősz van, régi
háborús ősz és Fehérvár minden harangját
egyszerre hallom zúgni egy fenyegetett délelőttön.
De csak mellkasom visszhangzik most is tőlük.

A folyóból, melyen átgázoltam, vércsék ittak.
Zölden rohant a víz árnyékom fölött.
De hova tűnt az az igyekvő, nyurga árnyék?
S hová a túlsó part sásos széle?
A vércsék égre szögezve visongnak erőtlenül,
mint földrengéses lopásban lefülledt latrok.

Bátorka arcom sehol. Kezem melege sehol.
Zsoltárt éneklő szám is hamu alatt.
Mintha egy elfelejtett nyelv szótára volnék,
vagy időszerűtlen álom, melyben évszázadokat
ugrál az idő kőről kőre
és jegenyék csúcsáról át a Holdra.

Bevetett ágyakat döncölök szét, párnákat
lökök félre, mint házkutatásos mámorban
titkosrendőr, de a gyűrt lepedőkön is csak a
nők kitakart arca tüzel- sehol az enyém!
Hamis tanúja voltam tán magam is ifjúságomnak
s tüzes kutyákat láttam futni a mezőn

ott is, ahol rőt kórót hömbölygetett valami vihar?
Vagy rég ízleltem csobogó, üde vért, amelytől
utoljára még megújulnék s a szememben lerakódott
só is kimosódna és láthatnám magam újra minden ég

                                                                             alatt,
minden ház kapujában, határvidékek szélhordta
szemetében? Hátam mögött csapkodó fény-esőkkel?

halkabban Creative Commons License 2018.10.09 0 0 94884

Ladányi Mihály: Tizenegyedik parancsolat


Vegyél meg mindent, vásárolj nyakra-főre,
légy hitelképes, keress kezeseket,
ne maradj ki a piac örömeiből se,
szerezz, szerezz, szerezz!


Nélküled fizetésképtelenek a hivatalok,
hát jár neked ez, te állítod elő
a globális értéktöbbletet.
Vegyél meg minden ezt-azt, a polcok roskadoznak,
váltsd árúra magad, legyen meg mindened.


A dolgos testnek, ha este még maradék erejét összeszedi
(mert komolyzene megy s jobb egy kis etyepetye)
kell a tudat, hogy a gyereknek – ha úgy dönt
a főorvos úr is – meglesz majd mindene.


Hát vegyél meg mindent, vásárolj nyakra-főre,
légy hitelképes, keress kezeseket,
ne maradj ki a piac örömeiből se,
s szerezz, szerezz, szerezz!

halkabban Creative Commons License 2018.10.08 0 0 94883

Boda Magdolna
(az álmoknak...)


Az álmoknak
szükségük van ránk,
álmodókra
és a penge-valóság
ott a vakmerőknek.
De ki látná a virágok színét,
s fricskázná az elfek orrát,
ki hallaná
a zenében a szinkópát?
Csak repülők zúgnának
és autók tülkölnének,
villamosok vonítanának szüntelen.
Most villámok nélkül
dübörög az ég,
és az eső sem esik.
Megfulladunk a szárazfű
halálos illatában.
Napnak holdra,
télnek nyárra,
gyökérnek ágra,
esőnek hóra,
az álmoknak
ránk van szükségük:
álmodókra.

Lutra Creative Commons License 2018.10.08 0 0 94882

Baranyi Ferenc

A forradalomért

                        Balázs Árpádnak

Valami zene kellene,
kijózanító, nagy zene,
melytől a bódult hangulat
szétfoszlik, mert mindent tudat.

Tudassa azt, hogy összejátszhat
a vígság napjával a másnap,
tudassa azt, hogy réges-régen
már hét krajcárt sem ér a hét menny,
tudassa, hogy minden pokolnak
legalján szélmalom zokog csak,
tudassa, hogy a Golgotán fent
még Mária könnye is álszent,
tudassa, hogy minden szavunkban
lassan pusztító stroncium van,
tudassa, hogy a muzsikából
mind harsányabb halál rikácsol,
tudasson mindent, ami minket
meghazudtolására ihlet,
szóljon igazmondó zene!

S vitázzunk egyszer még vele.

Lutra Creative Commons License 2018.10.08 0 0 94881

Bella István

Székely Dózsa György imája

Íme, lángol a trón, láncon, láncon az ország,
láncot ellik a láng, hol a lélek kihal,
íme a koronám, magát a napot hozzák
világ elemésztő robbanásaival.

Mi volt az én vétkem? Új és ifjú ország!
Szabad pór és polgár szülte Holnap-Haza!
Ó, hajnalléptű lány! Jövő-fényű orcák!
Koronás homlokom a holnap iszonya.

Nem engem téptek szét, a Haza-Holnapot,
meggyötört testemet mikor fölnégyelik,
nem én, Magyarország lesz szétszaggatott,
múltját és jövőjét szanaszéjjel szedik.

Szögezzétek csak ki Budavár kapujára
és Pestre két karom, kard és kenyér az ott,
Gyulafehérvárra s Váradra két lábam,
Szegedre koponyám – a jövő én vagyok.

Írmagunk se marad, te vaksi toportyán,
ordas Werbőczy, te és te, gyihos gyaur,
Szapolyai János, ha ránk tör az oszmán,
s nem nől ki a karom a vér és mész alól.

Nem engem téptek szét, a Haza-Holnapot,
meggyötört testemet mikor fölnégyelik,
nem én, Magyarország lesz szétszaggatott,
múltját és jövőjét szanaszéjjel szedik.

De élek: beszélek, én, Székely Dózsa György,
magyar Krisztuskirály, jövő-fejedelem,
e forradalmakban megszentelt magyar föld
szabad jövendőjét újra elrendelem.

Ímé: nyerít a láng, trónom elragadják,
mint Illés szekerét a kozmosz csikai,
haza szállok, haza, lángom bebalzsamozzák
Erdély-szülőföldem izzó havasai.

Nem engem téptek szét, a Haza-Holnapot,
meggyötört testemet mikor fölnégyelik,
nem én, Magyarország lesz szétszaggatott,
múltját és jövőjét szanaszéjjel szedik.

Ó, uram, ki testünk föleteted földdel,
ordas kanok közé beesett csecsemőt,
ki most undorító bendőjükbe földelsz,
mért falatsz föl engem, ehetetlen jövőt?

Akadjon torkukon a tüdőm, a májam,
köpjék ki a szemem, hányják ki sok szavam,
s mert bűnösök vagyunk mi mind, mindahányan,
irgalmazz Nekik is, s végy magadhoz, Uram!

Nem engem téptek szét, a Haza-Holnapot,
meggyötört testemet mikor fölnégyelik,
nem én, Magyarország lesz szétszaggatott,
múltját és jövőjét szanaszéjjel szedik.

Lutra Creative Commons License 2018.10.08 0 0 94880

Baranyi Ferenc

Karácsonyi telekosár

A kommentátor mondja, mondja ­
s ő sem hiszi, amit papol.
(Akkor is nektárt szavatol, ha
megpimpósodott rég a bor.)
Alrebellis és főeretnek
mosolyog, mintha mosolya
mögött a kellő tiszteletnek
nem lenne látható nyoma.
Futásban jártas sportriporter
jég hátán is riszálni kész,
fejre is áll, akármikor kell,
de fel csak önmagára néz.
Megannyi fürge kecskebéka
úgy ugrabugrál, mintha csak
fűzfára mászni volna célja
vágyott uborkafák alatt.
Több rámenős play-boy agyában
csak műveltség nem kap helyet,
buta lúd, szédült tyúk, ahány van,
csakis előttük illeget.
Fontos fajankók ivadéka
zápolja únos-úntalan
azt a tojást is, melynek héja
a fenekén még rajta van.
Fusizó, félkontár középszer
babrálja a közvéleményt,
ágál, minősít, cáfol, érvel,
saját paródiájaként,
hol szentbeszéd zubog belőle,
hol meg Marx Károly tanai -
mindig tömött a képernyő, de
alig van rajta valaki ...
Azért akad nehány, ki vállal
tudatos telemissziót,
nekik hívők alázatával
rebegek mindig hálaszót,
ők tudják, hogy nem lehet játék
soha a közgondolkodás!

Velük erőd lehet talán még
a vén Szabadság-téri ház.

Lutra Creative Commons License 2018.10.08 0 0 94879

Nagy Gáspár

Hűvös megvetésed

Szembejön naponta az Árulás,
mosolyog és roppant figyelmes.
Rámutathatnál: Őkelme volt ott,
igen, a fényes, kölcsön-álruhás,
és kérlelve szólt: „ne légy rebellis!”,
mert „meglásd, fiam, nyakadat töröd”,
ha elmulasztod eszedbe venni:
egy vagy csupán a rabszolgák között,
szívedet is  próbáld  hát jegelni,
hűvös megvetésed így marad örök!

Pannika127 Creative Commons License 2018.10.08 0 0 94878

 

Jánosházy György

Őserdő

 

Őserdő ez, sárból, vasból, betonból,

mérges plasztikvirágokkal tele,
az élő zöldet fém s kő nőtte be,
mélyében a dzsungel törvénye tombol.

 

Vér szennyezi fekete lángu Napját,
forgószél tépte, komisz ég alatt
csupa kegyetlen, karmos árnyalak:
fenevadak egymást marják, harapják.

 

A boldog Isten művéből mi lett?
Ez nem az Éden: Hollywood szülötte,
agyát szesz és hasis borítja ködbe.

 

Uram, tekints teremtményedre: látod,
megrontaná egész roppant világod.
Felismered még benne képedet?

Lutra Creative Commons License 2018.10.07 0 0 94877

Tatár  Sándor

Tévút,  téveszköz,  tävkapcsoló

Ne indulj be. Ha nem ér úgyse semmit,
minek a vers?? legyen bár zengő, veretes.
E kurva szakadékba is bizonnyal ez vitt -
vers-hágcsón, vers-ballonon nem oldsz kereket.

Rejthet a bűvészkalap bármi' szép bokrétát,
nem üdülsz fel te annak szagától soha,
mert nincs neki. Ha hiszékeny és ostoba
vagy, csak a csalást élteted: élelmesebb kollégád.

Az értelem a lélek barlangjában
szánnivaló fény, lebbenő kudarc.
(Amíg itt árnyakról és fényekről szavalsz,
a barlangban tonnás sötét és fulladás van...)

A szavak rohadt okosak. Mindenre van szó.
A nyelvre, pajtás, büszkék lehetünk -
a nyelv a nem-megoldó, körmönfont halasztó;
mikor lesz belőle már egyként elegünk?!

Melyik szóból nem illant el az eleven hit?!
...Míg végül immár a belső hang is remeg.
Ne indulj be. Csak dögöljön a líra meg.

Lutra Creative Commons License 2018.10.07 0 0 94876

Vári Attila

  MIKES KELEMEN
MCMLXXXVIII LEVELE

Im, Édes Néném, e lepkelét kitelt.
Oly soká voltam báb, hogy szánalom ...
Reméltem, szállok álom-szárnyamon
a jövendőbe, mely itt' s most eljöve.

Hazám képe, már ábrává törött:
földabrosz-írók színes máza lett,
s rémhírét - költém egyten enmagam,
aggván, magányban ez volt mákonyom.

Folyók sodrában őrlődnek kövek,
a sziklasorsnak vége a homok,
majd eljövendők dallják: porlik, mint a szikla ...
Jövőtleneknek himnuszuk - romok.

itt, Rodostón, alítván magam,
hogy mártiromságom heával való,
megnyílok ím, mint sekrestyében persely,
e levél légyen testámentumom.

Hát Édes Néném, futván nagy futásom,
a 'honn maradtak sorsa tettre vett,
beglerbégeknek, s pasáknak magyaráztam;
"Jabana szülasz agszakál köpeg ... "

"Hiába szólasz aggszakáll Mikes,
szultán, s császártok dolga sorsotok,
vendég vagy itt és nem tanácsadó,
te írj deák, a dal a dolgotok."

Hát Édes Néném, reménylem elhiszi,
felesleges én-ittállapotom,
gubóban éltem, mint bábkorában pille,
s már nincs hitem, csak mély sajnálatom.

Hittem, hogy népem fiskusa leszek,
(de pörünk itt már régen elveszett)
csak érv! Csak az valánk, nem próbakő!
Festék valánk, mely kendőz tetteket.

Ínségidőkben külhonra tör a horda,
öreg szabály, talán már Róma óta,
más faj (vallás, bőrszín egyremegy)
kell, hogy bűnbakot áldozzon a csorda.

A Szent Igékből így lett indulat.
A templom: kocsma, s papja a csapos,
a hordó csapraverve, rajta szónokok,
a nép részeg, az Isten másnapos.

Futtam parazsat, bűnöm a tüze,
nem ezt akartam Néném, mert ugyanvalóst
mondottam én a sebbel kérkedőknek,
fájdalom másra át nem ruházható.

És félek Néném, mert szakad a gát,
s a víznek árja sosem válogat,
sodor, mit ér, s iszapja eltemet
lelkest, lelketlent, hantot, árkokat.

Emlékszik? Írtam, hogy rítt a részeg szolga,
mert szült asszonya, s az ember ordított. ..
Vajúdik bennem csendben a halálunk,
és más üvölt - itt minden fordított.
S ha hoznak perzsák ismét szőnyeget,
talján kalmárok, arabs lókupec,
hindu fakír és franka orvosok jönnek,
s ha újra áll a bál,
                            s lesz pénze itt
                                                    e népnek,

magunk leszünk,
                           a felhagyott sziget.


Lutra Creative Commons License 2018.10.07 0 0 94875

Tóth Erzsébet

Lakitelek

          Válasz Pintér Lajos kérdésére, hogyan látom most,
          tíz év elteltével a Fiatal Írók 79-es Lakitelki Tanácskozását,
          mit gondolok akkori hozzászólásomról, stb.

Kedves Lajos
úgy emlékszem akkoriban fiatalok voltunk
Lakitelek csak egy volt az ország ismeretlen települései közül
Lezsák is csak egy volt közöttünk
nem beszélt összevissza
ha megszólalt elhallgattunk
nem vágtunk a szavába
hallgattuk mint tisztelendőt a gyülekezet
tudott valamit amit mi is tudtunk csak rejtve volt bennünk
szanaszét röpködtünk játszottunk bohóckodtunk
mintha ebben az országban lehetne játszani röpködni bohóckodni
nem lehetett
és nagyon irtóztunk a tanácskozásoktól
de Lakitelken alma volt az asztalokon
alma volt a kosarakban
gondold el milyen életünk lehetett ha már ettől is meghatódtunk
és reggel Lezsák pálinkával kínált bennünket
akkor még nem kellett félni hogy berúgunk
Zalán mellett ültem
kölcsönadta a napszemüvegét
úgy emlékszem nyár volt vagy tavasz
mert egyszál tarka ruhában mentem
Kiss Irén azt mondta nagyon szép a hajam
festem-e
bevallottam hogy festem
nem baj nem látszik mondta Irén
hihetőnek tűnt
megjött Illyés is
beteg volt sokan kísérték mint a nagy öreget illik
Csoóri azt mondta hadd mutassak be egy tehetséges költőt
kezet fogtunk
majd küldjem el a könyvemet
Csordás egy Trabantban ült
mint később kiderült akkor már figyelt engem
de én akkor még másra figyeltem
megkérdeztem Szervátiusz Tibort elférek-e a kocsijában hazafelé
persze
csak Illyéséket és Csoórit kell hazavinnie
beültem mellé a Volgába
hátul az Illyés házaspár és Csoóri
Illyés próbált volna beszélgetni velem
de nem sikerült
Tibor meg csak vezetett
így a beszélgetés Csoórira maradt
Flóra néni közben elaludt
így mentünk Lakitelektől a Margit-híd pesti hídfőjéig
és választottam magamnak csillagot
és kiszálltam és elindultam hazafelé
arra gondoltam vagy költő leszek vagy semmi
és hogy nem szabad ennyire szerelmesnek lenni
hogy még szólni se tudjak
muszáj lenne társalogni az emberekkel
később Lezsák meghívott az iskolába
Utassyval verseket olvastunk a gyerekeknek
hatalmas virágcsokrokat kaptunk
el is hervadtak hazáig a buszon
mit gondolok akkori hozzászólásomról
akkoriban még hozzászóltam
egy év múlva jött egy levél Illyéstől
csak most tudtam elolvasni szép költeményeit
további jó munkát kívánok
kedves Lajos
elveszett akkori hozzászólásom
úgy emlékszem a televízi6ról és a történelemoktatásról írtam
közben meghalt Illyés
ott álltam szürke kosztümben a díszőrségben
arra gondoltam jól vagyok-e felöltözve
Esterházyra emlékszem a szemével köszönt
akkor az elég volt arra a napra
később észrevétlenül elterjedt Lakitelek
többnyire megrémültem a sok embertől
de mentem
busszal autóval autóstoppal később saját autóval
a legelső vidéki utam Lakitelekre vezetett
értelmet akartam adni az autónak
megnézni milyen az a ház az az udvar üresen
beszélgetni Lezsákkal csak úgy
nem lehetett
nagy munkában vagyunk mondta
igaz
közben tíz év telt el
már nem kell elmennem hogy ott legyek
mert amikor Csoórit hallom beszélni karácsony reggelén
                                                                       a rádióban
                                              
az is Lakitelek
az is ez a tízéves aprómunka
és Szentendre is Lakitelek volt
csak Szentendrén
és Szentendrén még nem volt divat "nagyimrézni"
csak egy pillanatra elakadtak a lélegzetek
később a Jurta színház is
csak Budapesten
a Hősök Tere is
a Parlament is
mi ugyanott vagyunk
csak a rendőröknek kell mindég költözködni.

Lutra Creative Commons License 2018.10.06 0 0 94874

Horváth Elemér

A menekülők

Ezek többé nem mennek vissza már
s hiúság se hűség se nosztalgia
nemcsak sorsuk lett hanem életük
egyedül ők rendelkeztek vele
(vége felé tudtak nevetni már)

Volt aki gyökerestül távozott
ennek hosszabb idejébe került
míg végül csak egy idegen nyelvet beszélt
az anyait (habár folyékonyan)

Többségük üres kézzel érkezett
ők vitték legtöbbre mivel
nem volt adósságuk a filantrópusok
valuta repülőjegy költemény

Ha akad ebből tanulnivaló
ennyi: légy kemény magadhoz
s ha sajnálkoznál rajtuk (magadon?!)
valld be inkább    szerencsés emberek

Lutra Creative Commons License 2018.10.05 0 0 94873

Csiki László

A jelenlét

Nézel csak, egy körtefából, egy injekciós tűből.
Csak nézel, s én téged rejtezni sem láttalak.
Ne hidd, hogy megzavarsz, szeretek én minden
természeti formát, elviselem az összes tárgyakat.

Ma délután elhallgatott a rádió egy percre,
ilyenkor nálunk forradalom készül, az emberek
mély lélegzetet vesznek, egyszerre mind.
Egyedül én tudtam, hogy te küldesz jeleket.

Hangtalan hang hangzott egy dobogón. A düh,
a remény ilyen néma és kitartó. Az ablak
felfénylett fehér árnyékodtól, és csak én beszéltem:
Kérlek, keress engem, de maradj magadnak.

Ott hevert, persze, minden körém gyűlt tárgy,
száz papírlap, család, váza, furcsa formák.
Nagyon messze állt a körtefám. Néztem a falon át,
meztelen ága a kertben hogyan hajol rád.

Télre fordult. Egy szúnyog mégis átszállt a szobámon.
Jól van, mondtam. Megvagyok. De megengedem: félhetsz.
Apám vagy fiam légy, mindegy. Sajog s jólesik.
Te sem menekülsz, mert már én is nézlek.

Lutra Creative Commons License 2018.10.05 0 0 94872

Mandics György

 

Hetedik látomás: Lyukas indigóval

Megindultak a tetőn csörögve
az ősz rozoga írógépei -
Az éjszakák lyukas indigóját
esők ólma csépeli -

Esők ékírásán váltanak
szót egymással álmaink,
míg a testünk menetrendek
szabta nyugalomba ring -

Mert együttlétünk megrabolják
vonatok és írógépek,
gondolatot csak az esők
telex-gépein cserélnek -

S míg a csörgőórák felé
csúszunk egyre hamarabb,
már úgy szorongatom kezed, mint
fehér botját a vak.

Lutra Creative Commons License 2018.10.05 0 0 94871

Mandics György

Hatodik Látomás: a csillagok

Tegnap nem világítottak a csillagok
Ma arcukon szelíd bűntudat.
A vég előtt oly gyermekes dühöd:
A mag fákat hajt az meg árnyékokat.

De ők tudják majdan-lombjaik helyét.
Én nem tudom a jövő még mit hozhat.
A fehér marad végül a sötét?
Maradok túsza gonosz csillagoknak?

Csak tudom: erőnkkel erős e világ.
Csak tudom: fáradságunkkal fáradt.
Csak tudom: lombot hajt minden érkezés.
És tudom: a búcsúzás csak árnyat.

halkabban Creative Commons License 2018.10.04 0 0 94870

Ladányi Mihály: Mit csinál most a Hős?


Mit csinál most a Hős, merre kószál?
Miket beszél, ha mondandója van?
Sziszeg a Hős, akár szélben a nádszál,
vagy ökle fölé töpped szótalan?


Hozzászoktam a Hőshöz s nem felejtem:
ha megszült, legyen fölnevelni kedve.
Hajoljon rám, szeme legyen fölöttem,
ne révedjen folyvást a végtelenbe.


Sebhely legyen a Hősömön, ne érem,
s ne hivatalban térdepeljen, ám
igyon velem, vagy ha nincs pénze éppen,
ücsörögjünk kedvetlenül a téren
s bámuljunk együtt a nők után.

halkabban Creative Commons License 2018.10.03 0 1 94869

Andrássy Réka: Lehetetlen bakancslista


Szeretnék indián lenni egy évre,
szeretnék házakat festeni kékre.
Szeretnék éjszaka úszni egy tóban,
szeretnék hinni az örökké szóban.
Virágos busszal világot járni.
sohasem fáradni, sohasem fájni.
Szeretném ha bokáig érne a hajam,
szeretném jobban szeretni magam.
Szeretnék egy évre szerzetesnek állni,
sötét kis szobában csendben meditálni
és amikor ültem kis szobámban eleget,
szeretnék nagyon, nagyon sok gyereket.
Szeretném újra anyámat ölelni,
szeretnék minden kérdésre felelni.
Szeretnék sírókat megnevettetni,
József Attilának barátja lenni.
Szeretnék ültetni cseresznyefákat,
cseresznyefa ágán lóbálni a lábam,
a cseresznye magokat messzire köpködni,
föld felett angyalként könnyedén röpködni.
Szeretnék jót látni az emberek szemében,
szeretnék ülni a Jóisten ölében.
Szeretném a Földet a Holdról látni,
szeretnék mindig türelemmel várni.
Szeretnék egyszer Van Gogh-gal festeni,
szeretnék mindenkit egyformán szeretni.
Szeretnék Gandhi-val egy asztalnál ülni,
halkan beszélgetni és teát szürcsölni,
miközben minden az, aminek látszik,
s a Nap éppen naplementét játszik.
Kint egy tehénke kérődzik csendesen,
nőnek a virágok erőszakmentesen.
Ülünk öreg házasok, kéz a kézbe '
az ajtónkon hirtelen Szent Ferenc néz be.
"Adj Isten!"- kacsint ránk s pödri a bajuszát,
s leoldja lassan porlepte saruját.
Leül az asztalhoz, tölt egy kis vizet,
vállán tarka madárka piheg.
Lábához hízelegve dorombol a cirmos,
mennyország illatát szaglássza biztos.
Szent Ferenc kedvesen végigsimogatja,
fénylő glóriáját megigazítgatja.
Glóriája körül repked egy kis lepke,
nincsen neki onnan elrepülni kedve.
De leszáll mégis, elfáradt a teste
s a szobába lassan bekúszik az este.
Álomból valóság, valóságból álom,
a fele sem igaz, mind csak kitalálom.
Szent Ferenc nélkül ülök a sötétben,
nem fogja senki kezemet kezében.
Csak játszom a képekkel, ringatom a lelkem,
szeretném ha valaki meglátna most engem.
Szeretnék az asztalra tiszta abroszt tenni,
szeretnék újra kisgyerek lenni.
Szeretném ha az út végén valaki várna,
szeretnék lenni valaki álma.

Pannika127 Creative Commons License 2018.10.03 0 0 94868

SZERGEJ JESZENYIN

FÖLDECSKÉM, TE, SZÜLŐFÖLDEM

 

Földecském, te, szülőföldem,

tengődő, bajos vidék!
Csak a szík, a fák a ködben,
meg a folyón túli rét...

 

Keresztjét felhőkbe vágva
Öreg templom bólogat.
Kakukk sírdogál az árva
tájon. Mégis ittmarad.

 

Szülőföld, érted fog, érted
batyut, botot a szegény,
ont zarándok-verítéket
tavaszi víz idején.

 

Poros, cserzett arcok, távol
utak szikkasztott szemek,
Krisztus szelíd bánatával
teli, szikár emberek.

 

RAB ZSUZSA

Lutra Creative Commons License 2018.10.03 0 0 94867

Csukás István

Jeltelen sírok a nyelvben

Eltűnődöm mostanában, talán a helyem keresve:
merre tűnt, hová lett az ősök elporladt teste?

Jelöletlen temetőkkel bár a földet beszórták,
elszántan vándoroltak ázsiai sztyeppéken a kromoszómák,

míg elért hozzánk a csak ránk jellemző fehérjelánc.
az üzenet, hogy milyen legyen szemünk állása, arcunkon
                                                                                   a ránc;

ezt értem, nagyjából, s el is tudom képzelni a holtak
földbe süppedő sorát. De a lelkük hol porlad?

A lélek, mely a kaszáló időben is összeránt,
s maroknyi csoportból futtában is teremt hazát,

lovon zötyögtetve, batyuba rejtve istent, sámánt, papot,
s nem hagy állatként pusztulni szíjra fűzött rabot;

mely elpusztíthatatlan, mert kard nem fogja s a kivégzőosztag
csak a levegőt lövi, ha őt lövi, a földre csak a test roskad;

mely fontosabb üzenet s erősebb, mint a halandó testé,
véres csataterekről száll tovább, rejtik virágok, madarak, esték;

az édes dallam, mely kihallatszik a világ iszonyú zsivajából,
hogy fölsír rá a kanadai erdő s a szibériai internálótábor;

mely embert csinál belőlünk, a többi emberhez méltót,
s nem a félelem, nem a bukás, nem a túlerő - ő mondja ki a
                                                                                   végszót;

mely megálljt kiált elaljasult eszmék, őrült vezérek, röhögő
                                                                                   janicsárok
hatalmának, hogy ne legyünk kijelölt temető, országnyi
                                                                                   lövészárok;

mely elveszejtő látomásomat csitítja, előre elsírt könnyeim letörli
s így biztat: légy bátor, ha el is hullsz, nem lehet mindenkit
                                                                                   megölni,

s ha lehet is, él még tovább, mint halottban a reflex,
az elnémult nyelvben, mely neked is jeltelen sírod lesz -

Felütöm fejem, agyam tisztul a vésztől, szemem messzebbre lát,
míg élek; sejtembe írt parancs legyőzni a halált,

s ha népem a test, vagyok a sejt, mely e parancsot kiáltja,
kicsinységem így kap értelmet, ezért jöttem a világra,

ezért ringatott anyám, ezért tanított apám, s a halottak
szétszórtan porladó csont-betűje némán is erre oktat,

költő így vagyok, ha bármiről írok, mindig csak róluk írok -
s szavam mögött fölrémlenek a jász, besenyő, kun tömegsírok.

Lutra Creative Commons License 2018.10.03 0 0 94866

Baranyi Ferenc

Uniformis

Az egyenruha kötelez -
de meddig és mire?

Álcázhatja-e
lomb és bokor klorofil-fényű békessége
vadászó macskák szemeinek zölden villanó háborúit?

Igazolhatja-e
a rohamosan ritkuló elefántok
lenyűgöző szürkesége
az általános egérszürkeséget?

Falazhat-e
az éjszakai sötétség alkalmi bársonya
a kámzsadaróc-lelkek eredendő feketeségének?

Magába moshatja-e a hajnalpír
a vesztőhelyeken virradatkor ömlő
ártatlan vér bíborát?

Az áldott nap ragyogása
s az átkozott arany csillogása
ugyanúgy vakíthat-e?

Az egyenruha kötelez -
de meddig és mire?

Csak addig, amíg a színnek és a szívnek
nincs egymással pöre.

S csak arra, amitől nem kell pirulnod
száz év múlva se.

Lutra Creative Commons License 2018.10.03 0 0 94865

Gál Sándor

suhogás

várhattál volna még
bizony várhattál volna
de beborult az ég
és a szél lobogva
vágott a lombok közé
csúfolván daccal a teret
mi az enyém s mi az övé
hallgatok és nem kérdezek
a suhogás igen a látható
ahogy önmagát meg- s megéli
valótlansággal mért való
mit jelent az hogy remélni
annyi életből mi számít
s mit őriz majd a maradék
örökül itt hagyhatsz bármit
lehetsz a kezdet s lehetsz a vég
az örökkévaló pillanat
így is úgy is beteljesül
szél jár a mindenség alatt
némaságunkra csend feszül

Pannika127 Creative Commons License 2018.10.02 0 0 94864

Lesznai Anna

 

Őszi szavak

 

Mert nem vagy nálam: ajkamon
Súlyosan érnek csókjaim,
Sok ágon feledett gyümölcs
Magánossá piroslott kertben.

 

Mert nem ölelsz meg: két karom
Belefojtom száz semmiségbe
Mint télen fázó rózsatőt
Fáradt lombok mélyébe rejtnek.

 

Mert elhagytál: a perceket
Álmatagon ejteni a földre...
Sárgult tenyérnyi levelét
Juharfánk így hullajtja halkan.

Lutra Creative Commons License 2018.10.02 0 0 94863

Reményik Sándor

Ne szóljatok
              

Ne szóljatok, és ne mozduljatok,
Fojtsátok vissza lélekzetetek...
Nézzétek: fa vagyok,
Reszketnek rajtam a színes levelek.
Egy vékony, vékony tündér-cérnaszálon,
Életen túl, innen a halálon
Még tartja őket valami csoda...
Pedig elmúlt Halottak napja is,
Mi most nem hull le, nem hull le soha,

Ne szóljatok, és ne mozduljatok, -
Egy pillantás, egy sóhajtás elég:
És lehullnak a legutolsó álmok,
És meghalnak az utolsó mesék.
Ne szóljatok és ne mozduljatok,
Egy nesztelen lépést se tegyetek, -
Mi most nem hull le, nem hull le soha,
Hátha örökké tart ez a csoda,
Hátha nem hullnak le a levelek...

Lutra Creative Commons License 2018.10.02 0 0 94862

Lászlóffy Aladár

Oda-vissza

                                  Réz Pálnak

Feltámadás után egy boldog pánik!
Vagy boldogtalan. Minden visszaválik
és folytatni lehetne: nemcsak emlék,
de újra létté lehet minden nemlét.
Oly sűrűség lesz majd, mint soha akkor,
amikor nagyon untatott egy vak kor,
és mégis kivártam fegyelmezetten,
míg feltámadás-jogosulttá lettem.
Ha kiürült a másvilág egészen,
s egy boldog pánik tör ki eme részen,
ki egyszer már síri magányt szerettem,
nem szorongok egy újabb rengetegben
(éppannyi jót jelent, amennyi rosszat?),
nem vállalok itt még egy élethosszat.
Elhúzódom majd valahova félre,
nem újabb ismeretlenektől félve,
de morcosan, nem is tekintek hátra,
és visszaölöm magam a halálba.

Lutra Creative Commons License 2018.10.02 0 0 94861

Fehér Renáto

Garázsmenet

Az útvonalat naponta rutinból lejárom
(hívhatom akárhogy: át-, kör-, garázsmenet),
de szemmel kell tartani a régi helyeket,
ahol - úgy mondják - elhasználódtam.
Mert amit szeretni kellett, holnap ide fog érni,
mára hívom mindig, csupa tegnapról-maradt.
Addig nincs is miért a friss menüt megfőzni.
visszamelegítek és újratálalok.
Éjszaka nehezebb a készenlét.
Úgy magyarázták: ilyenkor álmodni kell.
De most hagyom a villanyt, a tévét, hogy
a nevelés ellenére megszokjam, hova tartozom.
Mégis, néha kiderül, hogy üres járat
az elszántság meg a feszült figyelem.
Helyettük, néha, mégis álmodom:
hogy nem ruhában alszom el,
nem ácsorgok órákig a peronon szilveszterkor,
nem fordítok hátat egy eltékozolt apának,
aki épp azt mormolja: nem kell annyira akarni,
és nem öregszem meg kiköltözött ablakok alatt.

halkabban Creative Commons License 2018.10.02 0 0 94860

Károlyi Amy: Hattyú


Aranyzsinórra fűzve fel
a szerelem nem múlik el.
Aszú-szőlőnek édesét
esztendőkig nem veszti el.
Aranyzsinórra fűzve fel,
ingben, ing nélkül
át-telel.

halkabban Creative Commons License 2018.10.02 0 0 94859

Boda Magdolna

(ősz)

 

Megint úgy jött el
az ősz, hogy egyetlen
reményem se
teljesült.
Csak jött és körberajzolta
barna ujjával
a gesztenye leveleit.
Megint.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!