Ahogyan a tengeralattjárókon is van menekülési útvonal, lehet itt is ez egy ilyen lehetőség. Persze a magyarázat erőltetett, azonban nem kell nagyobb fantázia ehhez, mint az, hogy repülnek az űrben és nem 10000000 év alatt jutnak el egy másik bolygó közelébe (ami nagy valószínűséggel egy Jupiter féle óriás, amin valószínűleg nincs élet) , hanem kb. kéthetente találkoznak idegen létformákkal.
Enyhítendő a fájdalmat: eredetileg volt egy jelenet, ahol az ablakok átszereléséről van szó, de a végső verzióból ez kimaradt. Nem maradt ki viszont az ablaklehúzós jelenet, így a néző nem tehet mást, csak kínosan vigyorog.
Az átszereléses verzió persze igen problematikussá vált volna az epizód befejezésénél, ahol hirtelen vész el az atmoszféra, így a visszaszerelés reménytelen. Talán ezért is hagyták ki.
Ja, a másik kérdésedre: ez egy pár perces darab, és gyakorlatilag csak Sandrát látjuk monologizálás közben. Tehát főleg érzelmi hatása miatt érdekes, különösebb látványra ne számíts.
Hát... ööö.... nos erre létezik egy hivatalos és egy nem hivatalos válasz.
Hivatalosan tudtommal kizárólag egy kiadványon jelent meg eddig: http://www.fanderson.org.uk/fansales/fansale.html#Videos Ez sajnálatosan csak Fanderson klubtagok részére rendelhető meg.
A nemhivatalos válasz az, hogy nekem megvan ez a DVD..... ;)
Amire gondolsz, az a "Message from Moonbase Alpha" c. rövidfilmecske. Ez nem része a sorozatnak, hanem az 1999-es conra készült a rajongók meglepetésszerű megörvendeztetése céljából. A filmben a húsz évvel idősebb Sandrát láthatjuk, aki elküldi az utolsó üzenetet a már némileg lerobbant Alfáról, annak végső kiürítése után. A szövegét yogibear bajtársunk még le is fordította a Filmmúzem fórumon, itt megtalálod:
10-20 ember biztos kinyírná egymást, de 300? Az már lehet, hogy elég nagy mennyiségű ember ahhoz, hogy a kapcsolatok szövevényei ne legyenek unalmasak. De biztos, hogy nem élnének el 10-20 évig. Ahhoz több ezer ember kellene szerintem.
Azt hiszem valami hasonlót olvastam (csak most nincs itt a könyv nálam) egy Philip K. Dick regényben, ahol az időcsapdába került asztronauták szép lassan kinyírják egymást. A regény végén a poén, hogy igazából egyfajta alvásszerű állapotban, egymás képzeteit aktívan összekötve tették, tehát a valóságban mindenki él és jól van - az egésznek a célja éppen az, hogy a felgyülemlett szorongásaikat, elfolytott agressziójukat kiéljék - a valóságnak tűnő képzelet hálójában. Persze nagyon leegyszerűsítettem.
Szóval ilyen kis közösségben (300 ember mínusz az epizódonként kinyírt tagok, igaz valahogy ők mindig újrapótlódnak :) óhatatlanul egymás torkának esnének, ráadásul a mesterséges környezet ki tudja milyen egyéb mentális problémákat okozna.
Egy ellenpéldát tudok: a tengeralattjárók személyzete, akiknek szerintem ép ésszel átgondolva teljesen őrülten kellene a többhónapos szolgálatot követően előkerülniük, mégis viszonylag normálisak maradnak. Ugyanis agyondolgoztatják őket és annyi a szabad idejük, amennyi az alváshoz éppenhogy elég.
Na ja, ha az ember kicsit jobban belegondol: Csak itt a naprendszeren belül is évekig kellene utazni, hogy egy-egy bolygó közelbe kerüljön. Ha meg bekerül a naprendszerbe, akkor az meg nem biztos, hogy ki is kerül onnan. Sokszor találnak bolygókat "csak úgy", de ehhez kellene egy nap is legalább....
Ohó, de hiszen ez maga az esszenciális Alfa holdbázis! Én is szeretnék ilyeneket álmodni. Ha lehet, akkor láz nélkül kérném.
A történetről gondolkodva mindig ott motoszkál a kisördög, hogy mi a fenét csinálnak ezek a két krízishelyzet közt eltelő hetekben-hónapokban? Egy kis közösség, amely érzékelhető cél nélkül, tehetetlenül sodródik az űrben, kizárt, hogy a valóságban ilyen összeszedett maradna. Az emberek heteken belül pszichotikus tüneteket mutatnának, aztán összeomlana a hierarchia, végül késsel esnének egymásnak.
Nade ha a nagy kríziseken kívül is folyamatosan ébrentartja valami őket, nem annyira súlyos dolgok, amitől összeroppanak, de amire mégis muszáj kell figyelniük - apró zavar az energiaellátásban, zűr van az étellel, ingadozik a mesterséges gravitáció - akkor ez lehet a hiányzó kohéziós erő a csapatban.
Mivel este (mivel nem volt jobb a TV-ben), alfa holdbázist néztem (azokat a részeket, amiket még nem láttam, vagy csak az elejét, vagy a végét), és épp betegeskedem egy picit, szóval éjjel lázasan alfa holdbázist álmodtam. Azt álmodtam, hogy az összes alfa holdbázisból összevágok egy részt, ami nem szól semmiről :-))) Csak úgy mindig majdnem történik valami, de soha semmi. Mindenki izgul, folyton több energia kell a gyengélkedőnek, de végül semmi sem történik. Ha egyszer lesz kedvem meg is csinálom :-))))
Engem is zavar sokáig, hogy mindig emberekkel találkoznak (a Star Trekben is), de mára megszoktam és elfogadható (megmagyarázható). Megmagyarázható, hogy miért értik minden idegen beszédét, van fordítógépük vagy a fülükben vagy a fejükben, csak fantázia kérdése. :))
Lehet, hogy ünneprontó vagyok, de engem a professzor nagyon idegesít. Szerintem botrányosan játsza a szerepét, az elején ahogy olyan gülü fejjel belenéz a gömbbe, az szerintem a negatív csúcs....
Az "efféle filmek" kifejezés nehezen értelmezhető az Alfa vonatkozásában, én magam nehezen tudnék vele egy
kategóriába sorolható sorozatot mondani. Itt most nem a minőségére gondolok, készültek más másképpen jó
sorozatok, hanem egyszerűen a jellege és a formátuma teljesen egyedülállónak tűnik a filmtörténetet
végigtekintve.
Igen, az idegenek sokszor emberformájúak. Ettől még lehet hátborzongatóan idegen a gondolkodásuk, és az
Alfában általában ez a helyzet. Ez vajon levon a film mondanivalójának értékéből? Aligha.
De felveszem a kesztyűt, íme a teljes statisztika:
Azok a részek, ahol jó közelítéssel emberek az idegenek: 5. Honvágy 12. A Voyager visszatér 16. Az öröklét vége 18. Ősellenségek 21. A küldetés 24. Árkádia hagyatéka 6 db
Emberek, de (szellemi) evolúciójukban igen messzire kerültek tőlünk: 10. A hiányzó láncszem 17. Harc-játék 2 db
A legkevésbé sem emberek, vagy nem is látjuk őket (persze azért mind helyből tudnak angolul! ;) ) 3. A Triton csapdája 4. Fekete nap 8. Idegen erő 11. Az utolsó alkonyat 20. Űr-agy 22. Pokoli gépezet 23. Sárkányok birodalma 7 db
Nem emberek, de emberi formát öltenek: 2. Élet vagy halál 7. A Piri bolygó őrizője 9. Az Alfa gyermek 3 db
Emberek, de épp spiritiuális formába készülnek átalakulni: 13. Ütközésre ítélve 1 db
Végül, ahol egyáltalán nem szerepelnek idegenek: 1. Elszakadás 6. Máskor, máshol 14. A halál hatalma 15. Barlang a ködben 19. Lélekzavar 5 db
Az összesen 24, azaz huszonnégy megfelelően változatos epizód. (A második 24-ről nem beszélek, mert arra tökéletesen illik a kritikád! :) )
Naúgyhogy tessék jobban odafigyelve mégegyszer végignézni!
Persze talán felesleges, hisz már nem a hetvenes években vagyunk...
Sziasztok, bujjék a poszt-Alfa-maraton-szindrómákkal küzdő elvtársaknak!
Hm, igazi öröm volt olvasni a cikket! Szerintem a magyar újságírás történetében először fordul elő, hogy valaki nemhogy tárgyi tévedésektől mentes, hanem tárgyi tudásban igen gazdagon bővelkedő cikket ír az Alfáról (és az ősi idők hazai sci-fi-kínálatáról), beleértve persze az Alfa első bemutatása környékén megjelent cikkeket is. Persze ez nem véletlen, hisz láthatólag ő maga sem kerülte el a dolog vonzáskörét kicsiny korában!
