Másfél nap alatt6 olvastam ki a Második magyar köztársaságot, úgyhogy kiderülhetett, nem is rossz! Az ötlet változatlanul jó, elsősorban az apró hivatkozások tetszenek benne. Például az Ötödik pecsét Oscar-díjat nyert, meg is érdemelte volna. Az írók közül szerepel Galgóczy Erzsébet (nem túl szimpatikusan) a lapok közül az Újhold. Radnóti Miklós él, és az egyik megzenésített versét Koncz Zsuzsa énekelte. Szerb Antal is, belőle kulturális miniszter lett. Ezt kicsit helytelenítem, szerintem jobb lett volna, ha valamiféle egyetemi elfoglaltságot kap, emellett írhatta volna a jónál-jobb regényeket és esszéket. Szerepelteti még, bár csak említést nyer a sorozata főhőse, Gordon Zsigmond is.
Eddig a jó! Ami nem tetszett, az, hogy sokszor úgy érzem, ez a nyomozás nem vezetett sehová. Elismerem, ez bizony előfordul, de nem tudná rövidebbre fogni? Ennek ellenére vannak benne elvarratlan szálak.
Kezdem azzal, hogy boldog karácsonyt kívánok, sok-sok jó könyvvel!
A folytatás az, hogy én találtam valamit ami érdekel. igaz, éppen csak az első száz oldalnál tartok, de biztos, hogy ezt nem hagyom abba! Kondor Vilmos: Második magyar köztársság. Ez egy alternatív történelmi regény. Ebben sikerült a kiugrás, a győztes oldalra kerültünk Ifj. Horthy a köztársasági elnök, Kádár János a rendőrfőkapitány, és a Beatles koncertet ad Magyarországon. Nem túlzottan rajongok a nyomozó főhősért, de ez általában így van minden Kondor Vilmos hőssel. Viszont maga a történet érdekes, telis-tele finom utalásokkal. Például Szentkuthy Vilmos nyerte a Nobel-díjat, egy ötkötetes művel, ami csak a vájtfülű olvasóknak szól, a többiek csakis altatópornak használhatják.
Nem illenek egymáshoz, de fura módon, ha karácsonyi hangulatba akarok kerülni, Széchenyi Zsigmond leírását ovlasom a saját, gyerekkori karácsonyairól.
A 12 új Miss Marple történet a kellemes meglepetés kategóriába tartozik. Az elbeszélések jó része szellemes, hangulatos, és stílusos is. Persze, le sem lehetne tagadni, hogy néhány dolog nagyon-nagyon korszerű. Például Jane-nek már van egy fekete karibi nyomozótársa, egy hasonlóképpen idős nő. Az azért megnyugtató számomra, hogy Miss Marple kötöget, főleg, ha valami bonyolult ügy foglalkoztatja. Annak is örülök, hogy nem mindig gyilkossági ügyben nyomoz. Sajnos, spoilerveszély nélkül nem írhatom le azt, amit a legkevésbé hihetőnek tartok. Végül is azt hiszem, nem fogom a könyvtárnak ajándékozni.
A másik, nekem nagyon tetsző novelláskötet Rényi György: Osztálytalálkozó című kötete. Dícséretesen rövid, szellemes novellák, pár óra alatt olvastam ki, de még egyszer-kétszer újra kézbe fogom venni!
Egy tárgyalótermi drámába ágyazott, lassú folyású, amolyan felszín alatt parázsló történet, amelynek pont a tárgyalótermi/bűnügyi része jóval kevésbé érdekes, mint a sztori többi eleme, ehhez képest viszont sajnálatosan túlteng. Néha kissé unalmas, néha kissé didaktikus (egy japán-amerikai és egy német-amerikai katona, akik a háborúban a japánok és a németek ellen harcolnak, hogy aztán látszólag békeidőben ellenfelekké váljanak), de alapjában véve jó sztori, az a fajta, amit végül nem bán meg az ember, hogy végigolvasta, marad utána egy jólesően kesernyés hangulat. Az lett volna az igazi, ha két nappal ezelőtt, a Pearl Harbor-i támadás évfordulóján fejeztem volna be, de végül is nem csúsztam vele sokat. És akkor most harapok egy kis epres lazacot!
Ebből a szempontból előnyös a helyzetem, én először olvastam a könyvet, utána jött a film. Ez utóbbi esetén kicsit féltem attól, hogy a cukiság irányába mennek, de ez nem történt meg. Igaz, Bandi sem, de Napóleon aztán végképp nem cuki!
Na, ez az igazán nyomasztó. Bár még csak 80%-nál tartok.
Nagyon érdekes a sztori. Almaszedők sztrájkja. Munkásmozgalom Amerikában. Nekem ismeretlen, mert csak a McCarthy féle komcsi üldözésről hallottam eddig.
Azért kérdeztem, hogy neki mi a véleménye róla, mert nekem annyira semmilyen élmény volt, annyira nem maradt meg bennem semmi abból a könyvből, hogy csuda. Pedig én is most olvastam néhány hónapja.
Az Állatfarm valóban jobb, de az meg először a rajzfilmverzióban láttam, ami elég jó volt, úgyhogy ahhoz képest a könyv már nem tudott újat hozni.
Nyomasztó! Nem volt könnyű elolvasnom, de megérte. Az Állatfarm nekem is jobban tetszik. Abban leglaább a kezdeti lelkesedésből és méltányosabb helyzetre törekvésből is átjön valami.
Újraolvasás volt. Nem volt rossz, sőt jó volt, de valahogy még jobbra emlékeztem. A könyv második fele erősebb volt az elsőnél, az első fele némileg zilált és összeszedetlen, csak a közepe táján talált magára.
Ezt meg tudom érteni! Először megpróbáltam tőle az Őskönyv nyomában, de a századik oldal után feladtam. Aztán jött a Hajtsd ekédet a holtak csontjain át, az tetszett! Most meg a Jakub könyvei, de a többi regénye előtt szünetet tartok.
Ma betévedtem egy könyvesboltba (minő véletlen) és megláttam egy novelláskötet. A címe: 12 új Miss Marple történet. Sajnos, nem Christietől, hanem afféle utánérzés. Vannak kételyeim, mert a Poirot történet első folytatásánál kis híjkán földhöz vágtam a könyvet. Kiakasztott, hogy egy gyilkossági nyomozó majdnem elájul egy tenyérnyi vérfolttól. Ha ilyen érzékeny, miért nem sikkasztókat vagy hamisítókat üldöz? Végül kiolvastam, rögtön el is felejtettem, és a könyvtárnak ajándékoztam. Bízom abba, hogy Jane Marple nem okoz csalódást!
Befejeztem! Igaz, kerek egy hónapba tellett, de túljutottam rajta. Nem könnyű olvasmány, mert rengeteg név van benne. Ráadásul ezek egy része lengyel, más része zsidó, nem is beszélve arról, hogy néhányan megkeresztelkedtek, és más nevet kaptak, így aztán elég kusza lett a helyzet.
Ami magát Jakubot illeti, egyre ellenszenvesebb, és egyre inkább fanatikus hívőktől körülvett szektavezér lett belőle. A halála után jó darabig fennmaradt a csoportjuk, lassacskán olvadtak bele a környező népekbe, de volt, aki visszatért a régi nyájba. Néhány déd, illetve ükunoka sorsa is figyelemre méltó.
Nem bántam meg, hogy végigolvastam, de ezután valami könnyebbre vágyom!
