A darabnak annak idején volt olyan olvasata is, hogy a Kádár-rendszer önigazolása (Kádár ~ István, Nagy Imre ~ Koppány, Róma és a Német-római Birodalom ~ Szovjetunió).
Hobo például éppen erre hivatkozva utasította el, hogy szerepeljen benne.
"miben volt más a 83-as István a király üzenete? Valóban lehetett-e büszkén énekelni a végén a "Felkele a napunk"-at annyi dilemma, bizonytalankodás és véráldozat után? Mit jelentett akkor a darab végkicsengése?"
Akkor én úgy értelmeztem, hogy a kereszténység felvételével biztosítottá vált a magyar nép léte, fennmaradása. Vagyis ekkor, ezért "kelt fel a napunk".
Ezt az érzést keményen aláhúzta az, hogy a Himnuszba ment át a dal.
Az alapvető különbség (röviden, ballib fogalmakat használva, hogy a megértést elősegítsem) az, hogy az akkori darab nacionalista volt, ez meg antinacionalista - noch dazu - antifasiszta, szekularista, filantróp és emberjogi. Szóval ez politkailag nagyon korrekt volt.
Az SS-tisztekre hajazó ruhát a német lovagok viselték. Ennek éppenséggel lehet nyugatellenes olvasata is.
Egyébként is, ki képviseli a magyar nacionalizmust ebben a darabban? István vagy Koppány? Ki rekeszt ki kit?
Nekem inkább úgy jön le a darab üzenete, hogy a magyarság megosztott, elbeszélünk egymás mellett, ellenségnek tekintjük a másikat azért, mert másban látja a nemzet, az ország boldogulását...
Bocs, nem a nemzeti érzésekre, hanem a darab által megmutatott világra kérdeztem rá: mi volt az alapvető különbség? (ismétlem meg újra). Beszélgetni szeretnék, kíváncsi vagyok - mert én (pici eltérésekkel) ugyanazt a darabot láttam most is.
Hé, nem kötelező erről gondolkodni, engem megtisztelne ha valaki rám lenne kíváncsi - én pedig örülnék ha tudnánk a A DARABRÓL beszélni. Mi volt tehát a rendezésben, a megjelenő világban az alapvető különbség? Tényleg érdekelne.
Egyébként persze fogas kérdés, hogy egy ilyen "évfordulós", legendává vált darbot hogyan jó megcsinálni.
Leírom ide is máshol kifejtett véleményemet az történelmi hibáról:
Egyébként meg megfogalmazom - Szörényi cikke nyomán -, hogy mi a fő probléma az Alföldi-verzóval.
Az, hogy "modernül", de ismételget egy határozott történelmi narratívát, mégpedig azt, hogy " a magyar nép, mint nemzet, mint nacionalizmus, valójában kirekesztő, elnyomó, prenáci jellegű volt végig a történelemben - és a XX. században csak végre megmutathatta ilyen jellegét, brutálisan".
Ez a narratíva a XX. század elejétől kezdve működött az ún. baloldali polgári radikális körökben és ideológiákban - azután az 50-es évektől kezdve uralomra jutott, elhatalmasodott. És ma is ezt képviselik a mai "ballibek", Népszavások, meg rettegők meg Galamusziak.
Ezért baj, hogy SS-tisztekre hajazó módon öltözteti Szent István embereit Alföldi. Mert ezt a velejéig hazug narratívát élteti tovább, tuszkolja bele ebbe a rockoperába is.
Ebben maradék nélkül egyetértünk. De nem is ezen volt a hangsúly, csak az olvtársnak próbáltuk elmagyarázni, hogy akkor mit jelentett ez a darab. Úgy látszik, ebbéli igyekezetünk eredménytelen maradt.
Szerintem világosan leírtuk mndketten a lényeget, és nem tudom, szándékosan nem akarja-e érteni, vagy valóban, ha valaki túl fiatal, akkor nem is tudja elképzelni azt a valóságot?
"83-ban a darab (és róla készült film) katartikus élményt adott, felszabadította az addig (tudatosan) elfojtott nemzeti érzelmeket" - pontosan erre kérdezek rá: mi volt az akkori olvasatban (szövegben, üzenetben), ami ezt lehetővé tette, és ami - ezek szerint - eltűnt a mostaniban?
Hogy lehet független a darabtól? Ez (nem is túlozva) azt jelenti hoyg mindegy, mi történt darabban - vagy félreértem? A magam részéről NEM gondolom hogy mindegy lenne, a kérdésem tehát marad: mi a drámai olvasati különbség a kettő között, és mi az, ami miatt egyértelműen büszkék lehettünk a 83-asra?
Ez pontosan így van. 83-ban a darab (és róla készült film) katartikus élményt adott, felszabadította az addig (tudatosan) elfojtott nemzeti érzelmeket, amik elemi erővel törtek fel a nézőkből, és egyáltalán a magyar társadalomból. Az összetartozás, a magyar nemzethez való tartozás felemelő érzései voltak ezek, amik kitörölhetetlenül ott van azok fejében és lelkében, akik átélhették azt.
1 nagyon fontos dolgot kell megérteni a kérdéseid kapcsán.
Akkor a hatása - és pl. az is, büszkén énekelték-e a befejező dalt - nagy részt független volt a darab belső, szorosan vett "üzeneteitől", tartalmától.
Hanem a témának szólt, annak, hogy a magyarság tönténelmének sorskérdései és eseményei egyáltalán közösségi élménnyé, témává, legális művészi eseménnyé válhattak.
Mégpedig nem poros könyvtárok eldugott polcain, hanem elementáris erővel, a fitalaság életrejével és nyíltan megvalósítva.
Vagyis függetlenül attól, mennyire pozitívnak mutaja a darab szorosan vett szövege vagy a rendezés fogása Istvánt - az emberek azért örültek, azért voltak felszabadultak és büszkék, mert kifejezték, hogy nem a szokásos "legvidámabb barakk lakói" vagyunk, gulyáskommunista szovjetalattvalók, hanem - magyarok, akiknek nagy és drámai-hősies történelmük van.
Olvason a kritikákat, inne-onnan (vettem Magyar Narancsot és Heti Választ is), és az a kérdés motoszkál bennem ami a tévéközvetítés közben is: mennyiben új Alföldi feldolgozása? Mert ez az, ez a különbözőség ami a vitákat kiváltja, de engem érdekelne, hogy szerintetek mi is ez?
Az "idegeneket hív", a kereszténység újszerűsége, a régi gondolkodás eltörlése (és az ezzel járó komoly vérontás), a győztes dilemmája és diadal-mentessége - ezek benne voltak az eredeti darabban is, a dalszövegekben, a mostani rendezésben PICI hangulati eltolódást kaptak (unom a, unom a, Géza visszatekintése), de az alap mégiscsak ugyanaz.
Az én kérdésem - főleg az új rendezést fájónak érzők felé -, hogy mi a külkönbség, miben volt más a 83-as István a király üzenete? Valóban lehetett-e büszkén énekelni a végén a "Felkele a napunk"-at annyi dilemma, bizonytalankodás és véráldozat után? Mit jelentett akkor a darab végkicsengése?
Sem provokációnak, sem költői kérdésnek nem szánom a fentieket, érdekel a véleményetek, mert én tanácstalanul állok mindezek előtt.
Ja, ha feltételesben fogalmazol, akkor már igazd lehet. De mivel nem határozták meg jól önmagukat - sőt félő, hogy ez a palkát csak egy önigazolás -, ezért minden nézői elégedetlenség tök érthető. Pláne Szörényi nyilatkozatának fényében. Mert az mindent alulmúl, hogy egyes levegőképtelen színészlke miatt át kelljen ritmizálni az eredeti zenei anyagot. Jó, hogy nem felolvasni akarják... Ennek a drabanak a lényege - szerintem - pont hogy a baromi jó zene. Ha azt meghekkelik, nem marad más, mint egy történelmietlen, elnagyolt katyvaszsztori. Szándékosan eldönthetetlen nézetvitával.