Én megértelek, a lányom sem aludt hetekig egyben 4 órát, mert az unokám egész nap ordított, és csak hébe-hóba aludt egy órácskát - pedig 4 hónapos koráig nálunk laktak és én mindent megtettem helyette, neki csak annyi dolga lett volna, hogy szoptassa... (mondjuk vagy 5 hetes korára derült ki, hogy jószerivel éhes volt, onnantól kezdte tápszerrel pótolni a szopást, és onnan kezdve lett normális a kölök).
(nem is szeretek ezekre a hetekre visszaemlékezni, csak annyi jut eszembe, hogy az agyam kiürült az állandó sírástól, meg a lányom kétségbeesésétől.) Nem lehet senkit egy kaptafára húzni semmilyen tekintetben, minden szülés, gyerekágy, minden gyerek, minden szoptatás más és más.
Aztat en nem tudhatom, hogy mivel keverik, de az biztos, hogy a terhesokításon-azon az egyen amin sikerült részt venni:)- az előadó-egyébként nagyon szinaptikus- szülésznéni hadovázott valamit az újszülött szénhidrátháztartásáról meg arról, hogy milyen jót tesz a gyereknek a cukros víz, úgyhogy ők a maguk részéről adják a klapecoknak és ezt javasolják a rooming-in-itt enyhe fintor suhant át a néni arcán-babás anyukáknak. Ezután még tett pár kedvesen cinikus megjegyzést azokra az anyukákra akik azt hiszik, hogy a spontán fogóreflex személy szerint nekik szól, majd következhettek a kérdések. Amikor megkérdeztem, hogy mi a gyakorlat gátmetszés ügyben, azt mondta, hogy az náluk gyakorlat és kész...
És úgy is volt minden ahogy mondta. Hiába mondtam a feleségemnek, hoyg húzzunk innen, a választott doktor miatt a feleségem ragaszkodott a Jánoshoz. A választott doktor aztán a nagy napon sajnos nem bírt bejönni, mert éppen 400 kilométerre tartózkodott a kórháztól, de jó szívvel ajánlott minket az éppen ügyelő-egyébként külsős helyettesítő-doktor kegyeibe...:))
Mivel szerencsére a legtöbb szülés kimenetele nem az egészségügyi személyzet lelkiismeretességén és hozzáállásán múlik, így itt is minden rendben zajlott, leszámítva azt az apróságot, hogy abszolút érezhető volt, hogy még az ő műszakjukban le szeretnék zavarni ezt a szülésesedit-persze szigorúan a mama és a baba érdekében:)-így aztán bele is nyomtak a feleségembe vagy két zsák oxytocint, úgyhogy jó gyors szülésünk lett, naná, hogy gátmetszéssel..:)
4 napos gyerekem feljegyzéseim szerint 10 és 20 g-okat szopott kb. napi 10x. Én csináltam a szoptatni-szoptatni-szoptatni éjjel-nappal műsort. Bevált, bár a tápot nem úsztuk meg.
A baba-mama szoba nagyon jó. Otthon is az lenne jó, h anyukának semmi más dolga nincs, mint a gyerek ápolása+szoptatás és akkor épp eleget tudna pihenni. Amitől nem tud: látogatók hada, takarítson, főzzön. Ha ez kiküszöbölhető, akkor tud pihenni, mikor alszik a gyerek. A kórházban én pl. nem a gyerekektől nem tudtam, hanem, mert 1. rettenetesen kényelmetlen ágyam volt 2. az ikreket csak ezen az ágyon tudtam altatni, aminek a szélén így maradt kb. 30 cm nekem is 3. mikor a kicsik aludtak, akkor tuti volt valamilyen vizit, takarítás, kukacsere stb...
Az elvárások hadával egyetértek, anya jó nem lehet. Néha már csak nevetek, mikor addig kérdezgetnek, míg valamin végre lehet fejet csóválni... Mikor, pláne első gyerekkel, magától is elég bizonytalan mindneki...
De én pl. az elsőt még klasszikusan 3 óránkétn kaptam meg, éjszaka meg egyáltalán nem. 2-3-as meg baba-mama szobában velem volt, anank ellenére, hogy császáros voltam, a 2. naptól 24 órában. Én döntöttem így, beadhattam volna őket. De egyszerűbb volt így a szoptatás, mindig akkor evett, ha éhes volt, nem 3 óránként, mint a nagykönyvben. 2 órát meg így is bőven alhatatm egyben, 3-4-t is :))
Nem tudom ki milyen pic-en fordult meg, de pl. ahol mi voltunk elég nagy hangsúlyt fordítottak arra, hogy az anyukák szoptassanak és, ha rohanva is, de volt segítség, az más kérdés, kinek mennyit ért? Én is hanyag anyukának számítok, ha a szoptatási képességet nézzük. 36. hétre jöttek a gyerekeink, a fiúnkat 4 napig tartották inkubátorban adaptációs zavarok miatt, ha jól tudom őt a 2. napon, a lányom már a születése napján táplálni kezdték, tőlem senki nem kérdezte, hogy mit szólok ehhez, de valószínű nem kértem volna ki magamnak, hogy enni adjanak nekik. Hogy aztán cumizavar volt-e, ami lett az ügyből, azt nem tudnám megmondani. 3 óránként mentünk az etetéshez, minden alkalommal mellre tettem a lányom, tejem sehol nem volt napokig, ő minden alkalommal kb. 2 szívó mozdulatot tett majd aludt tovább mélyen, akármennyit csiklandoztuk. A mellbimbóm meg maradt olyan lapos, mint itt az egérpad, hogy segítség nélkül nem is tudtam a szájába tuszkolni és ottartani+egyvégtében csiklandozni+fogni a gyereket. No senki nővértől nem várható el szerintem, hogy mellettünk dekkoljon álló nap, úgyhogy mindig az lett vége, anyuka akkor pótoljuk cumisüvegből. Kisütöttük aztán, hogy bimbóvédővel talán, tényleg el tudta kapni és ennyi, mert szopni továbbra sem volt hajlandó, aludt teljes erőbedobással. Mikor kiadták a fiamat is ő nagyon ügyesen szopott kb. 2 percig, persze ő is csak bimbóvédővel tudta elkapni és ébreszthetetlennek bizonyult, úgyhogy megint pótlás. A mellretételek úgy zajlottak, hogy kb. 15 percet próbálkoztam minden etetésnél a gyerekekkel, a második gyereknél már szemrehányó pislantások között, hogy megint csak alvás van, na gyors cumiztatás anyuka, mert vizit, átadás, fürdetés, stb. lesz. Szereztem mellszívót, talán 20-30 ml-t tudtam alkalmanként lefejni és ez még a kórházi adagjukat sem tette ki. Hogy hazakerültünk még ennyit sem tettem a szoptatásért. Nem a legidealisztikusabb körülmények közé mentünk haza, előtte este engem az agyérgörcs kerülgetett olyan hírekkel jött be a férjem. Mindegy végül, de napokig pakolhattam, örültem, ha 2x le tudtam ülni fejni, amiból 1 etetésnyi adag lett a 2 gyereknek. Próbálkoztam otthon is mellre tenni, amit vagy a másik gyerek üvöltése vagy a férjem kétségbeesett/türelmetlen kérdései szakítottak félbe, hogy mégis mit kezdjen addig a másikkal (már, ha otthon volt). És kezdett elege lenni az egészből, mert időpocsékolásnak tűnt az egész, tekintetbe véve, hogy a látszat szopizás után a gyerek ugyanolyan éhes volt és lehetett tápszerezni. Amikor a 4. héten már vízszerű valami jött tej helyett, nem csak az első 5 percben, de kb. 15-20 percnyi fejés után is, nekem is elegem lett. És nagy tróger voltam, mert napi 1-szer aldtam is kb.1 órát az éjszakai 3 részletben 1-1,5 óra mellé, hogy ne zombisodjak be teljesen. Laktoherbet is iszogattam, szóval nem tudom mi hiányzott (másik mell/fej?), de nekem nem jött össze. Elég lelkiismeretfurdalásom van ez ügy miatt, de annak örülök, hogy nagyobb bajok nélkül megúsztuk az első heteket és senki nem ment közben tönkre. Azért szoktam magam olyannal is nyugtatni, hogy nagyon tökéletes anyák biztos nem tudnak naponta órákat net előtt tölteni.
ne haragudj, en ezt nem tudom elfogadni. egy gyermekagyasnak mas feladata sincs, csak a babajat ellatni. egy ujszulott napi 18-20 orakat alszik (jo, persze, ez is sajat tapasztalat, valoszinuleg ez sem igy van) ennyi az anyukanak is eleg pihenni, nem?
Szerintem tisztázzátok először mzsperx-szel, hogy melyikőtök mit nevez cumizavarnak! Mert definíciótól függően mindkettőtöknek igaza lehet.
Az én definícióm szerint cumizavar az is, mikor a cumisüveg, cumi, bimbóvédő miatt a baba rossz technikával szopizik, ezért fájdalmat, sebesedést okoz a mellen és/vagy nem lesz hatékony a szopása. De cumizavar az is, mikor a baba szopizási technikája nem romlik, csak éppen a tejleadó reflex lecsengése után nem hajlandó tovább szívni, mert a cumisüveggel ellentétben az anyamellből nem egyenletesen jön a tej. És az is cumizavar, ha az anyamellet elutasítja a baba a cumisüveg bevezetése után, üvegből viszont elfogadja az anyatejet. Ezen definíció szerint például bőven lehet egy egyhetes baba is cumizavaros.
Még a többi felvetésedre is szeretnék reagálni, csak kicsit később, mert különben nem lesz ebédje a gyerekeimnek.
Már leírta rolller is és én is, hogy egy ekkora baba - 1 hetes - még nem cumizavaros. (arról, hogy keversz dolgokat pl. sárgaság témakörben, arról nem tehetsz, sok embernek fogalma sincs ez mivel jár, aki nem élte át ennek a rosszabb változatát, és kívánom ne is tudd meg) Te arról panaszkodsz, hogy szerinted közlik egy csomóan, ha gond van, "ne aggódj nem dől össze a világ, ha tápszeres lesz." Én meg arról tudnék, hogy kínlódnak emberek, segítségre vágynak, támogatásra, mire egy csomóan nekiesnek, hogy de "szoptatni mindenki tud, te is, csak nem tettél eleget".
Olyan szintű elváráskupac van manapság ebben a szülés, szoptatás témakörben, hogy ember legyen a talpán, aki megússza ép ésszel. Csak akkor szül jól valaki, ha nem császáros, ha nincs gátmetszés stb-stb. Csak akkor jó anya, ha szoptat legalább félévig stb-stb. Nulla ösztön, nulla természetesség. Csak szemrehányások, kérdőrevonások, "segítségek" hol ezért, hol azért, mindenfelől. Amíg valaki leírhatja, hogy egy PIC micsoda felháborító dolog, hogy a gyógyításra koncentrál elsődlegesen, és nem a szoptatásra, addig olyan értékzavar van körbekarikában, hogy az elképesztő.
Nincs esélye sem csóri anyukának, hogy jól csinálja, akármit csinál az nem jó, mindenhonnan kapja a miért kéne másképpent. Nincs nyugalom csak zsezsgés és rohanás. Ha rajtam múlna, akkor minden frissen szült anyuka min. a kórházi utáni első hétben állandó segítséget kapna, napi 2-3 órában. Aki figyelne, támogatna, segítene, tanítana, és akit fel lehetne hívni gyakorlatilag bármikor. Akit választani lehetne még a szülés előtt 4-6 héttel, és lenne idő felépíteni a kapcsolatot. Aki még a szülés előtt megtanítaná, a hogyan rázzuk le az okoskodó tanácsadókat, hogyan hallgassunk az ösztöneinkre, urambocsá relaxációs technikákat. Mindehhez eltiltanám a nettől és a Kismama újságtól is a frissen szült anyákat :)))))). Semmi szükség, hogy a hormonoktól amúgyis megpiszkált maradék önbizalmuk is elszálljon.
Annyira jól leírtad!!! Egyszerűen, logikusan és sajnos a valóságot. Nekem spec kisebesedett a mellem, a gyerekem a kórházban (szombaton) véreset bukott, azt mondta a csecsemős, hogy nem gáz, szoptassak nyugodtan tovább, majd másnap (vasárnap) mielőtt eljöttünk egy másik csecsemős előtt ugyanez megtörtént. Ő majdnem a sárgaföldig lehordott, hogy mit képzelek, ha ez a megőrzőben történik, biztosan nem engednek haza és viszik a kicsit vizsgálni, valamint szó sem lehet, hogy sebes mellből szoptassak, de most az egyszer haza mehetek. Csakhogy nem volt harmadik mellem, viszont apuka tesója védőnő. Kétségbe esve kérdeztük, hogy akkor most szoptassak vagy ne? És ha ne akkor mi a fenét csináljunk vasárnap délben??? Szerencsére azt mondta, hogy: Hááááát, szoptass! Így lett mérhetetlen mennyiségű tejem.
A barátnőm nem volt ilyen szerencsés. Másik kórház, neki kapásból megtiltották a szoptatást amíg sebes a melle, a gyermeke pedig 2 nap alatt szépen rájött, hogy milyen egyszerű a cumisüvegből táplálkozni. A lány meg utána hetekig szomorkodott, hogy nincs elég teje és a fia sem akar szopni. Most akkor ő rossz anya és csődöt mondott?!
persze, hogy nem ritka, hogy az elsoszulonel az 5.-6. napon indul be a tej, mert senki nem mondta neki, hogy ahhoz, hogy beinduljon, mellre kell tenni azt a babat. nem csak akkor elkezdeni, amikor feszit a tej, hanem a koldokzsinor atvagasa elotti pillanattol kell kezdeni. latom a korhazban a sok babat a csecsemoosztalyon egesz nap. mitol indulna be az anya teje, ha a gyereke nincs a mellen?
es nem azt mondom, hogy mindenki tud szoptatni. azt mondtam, hogy az elso napokban mindenkinek van annyi, amennyi a babanak eleg. hulyen nezne ki tolem, ha a legnagyobb szoptatasi tanacsado lennek: az elso gyerekemnek nem jutott tej, a masodikkal beindult, de nem tortem ossze kezem-labam. most a harmadiknal maskent lesz, ezuttal nem fogom elszurni. annyival lettem okosabb, hogy pontosan tudom, hogy nem okozok rosszat a gyereknek azzal, ha picit ehes, picit sir, mert erdemes megdolgozni az eredmenyert. nem leszek feszult attol, hogy sir, nem fogok tapszeret szaladni. ez a terv. aztan majd beszamolok, hogy hogy sikerult:)
az a baj, hogy ez nem ilyen fekete-fehér. hogy tud-e szoptatni. majdnem mindenki tud- na. ha segítenének neki - egyedi eset alapján. de nem segítenek, ergo már bele is esett a nem tud kategóriába. mert mondjuk az 5. napon indul be a teje. és a 3. napon adtak már neki pótlást. ami miatt nem szopott rendesen a gyerek. ami miatt nem lett elég tej. vagyis továbbra is hozzátáplálást igényel. mondjuk ez a gyerek könnyen cumizavarossá válik. az anyuka nem is hallott olyanról, hogy kanálból kéne etetnie a gyereket, hogy ezt elkerülje. nyilván a legjobbat akarja a gyerekének: ne legyen éhes. hát adjunk tápszert. a cumiból könnyen jön, nem szopik rendesen, a tej szép lassan fogy, a gyerek egyre több tápszert eszik. az anyuka vajon akkor a tud szoptatni vagy a nem tud szoptatni kategóriába esik? ő igazán mindent megtett a gyerek érdekében. és q-ra el van kenődve, hogy nála szarul működik a természet. tényleg szarul működött???? francokat. csak el lett baltázva az indítás. a segítés meg miben merül ki ez esetben? (ezt bírom legjobban, amikor segítséget kér az ember, hogy hogy lehetne ebből kimászni, és akkor jön a "megnyugtató válasz"): ne aggódjál, nem dől össze a világ, ha tápszeres lesz a gyerek. tényleg nem. de ezzel a válaszadó vajon bármit segített az illetőnek? abban, hogy tudjon szoptatni?????? ez a sztenderd válasz pedig. mert azt mondani, hogy itt és itt lett elrontva, és így meg úgy kéne javítani, az gáz. mert akkor meg a kedves segítségkérőkben indul el frankón a védekezési reflex: én mindent jól csináltam. nos, ebben az esetben, akkor csinálja tovább így, úgy járt. én már nagyon ritkán merek szoptatási tanácsot adni bárkinek is, mert csak a sértődés van belőle, meg hogy az anyatej lobbi megsérti azokat, akik tápszerezni mernek. nincs középút??? aki tanácsot akar adni -egyébként sokszor kérésre!!! - az miért sért a tanácsával? miért van benne mindig a szoptatási tanácsban benne (a másik oldal szerint), hogy lenézik a tápszerezőket? ez marhaság...
a gyerek 48 oran keresztul 0 ml tejjel is elvan, ha tapszerezed rogton, nagyon nagy hatrannyal indulsz a szoptatasban. az nem segitseg, ha tapszert adnak. sot. szerintem legalabbis, de majd a nalam hozzaertobbek megcafolnak.
igen, valakinek észre kell venni az egyéni problémákat. én elég sokat olvastam, tudok nagyon sok általános dolgot, csak sajna ez nem válik be mindenkinél. ahol valami bibi van. a hugomék esete egy olyan nagy tanulság, hogy én laikusként tudhatok nagyon sokat, de az még mindig kevés... vagyis elvesztettem most azt a nagy magabiztosságomat, amiben mostanáig voltam: két gyereket tudtam gond nélkül szoptatni, a harmadik is tuti menni fog. most egy kicsit parázom: adódhatnak olyan dolgok, ami miatt elb...om. mert nem veszek észre valamit. ismeretlen helyzetbe kerülök, amiben nem tudom, mi a helyes döntés. addig egyszerű, amíg az ember szervezete rendesen működik, a gyerek hatékonyan szopik, felébred x időnként, nem sárgul be, stb. de mi van, ha nem. ugye az sem zárja ki a szoptatást, csak most légy okos domokos, vajon mit kell tenni...
Ez valóban nagy hiányosság! Ahol én szültem...nem vették észre, hogy a kisfiam nyelve le van tapadva, és emiatt nem tudott megfelelően szopizni, Ádi ordított a kajáért én meg rohangáltam a nővérekhez, hogy a mellem szétdurran, de nem akar összejönni. A segítség annyiban nyilvánult meg, hogy lusta a gyerek, meg rátettek a fejőgépre (kapásból 60 ml jött le mellenként!, igaz már a szülés elött csöpögtem rendesen- császárral szültem), meg adtak cukros vizet a gyereknek:(
A zárójelentésre meg azt írták- jól szopik! A gyerekorovsunk szurta ki a bibit...ő vágatta fel a nyelvet is, utána szépen megtanultunk szopizni is.
no hat ez az, a vedono feladata lenne. 9 honapig varjuk a gyereket, es a vedono mast sem csinal, csak paraztat a vizsgalati ertekek miatt, foglalkozna inkabb a szocialis juttatasokrol valo felvilagositassal es tarsaival. a korhazban, ahol 2 csecsemosnover jut 35 gyermekagyasra, nincs erre sem ido, sem lehetoseg. nekik a babakat kellene ellatniuk.
a szoptatás támogatásának nem annyiban kellene kimerülnie, hogy rooming in, nem adunk tápszert, meg szoptasson anyuka. oda kellene menni az anyákhoz és segíteni mellre tenni a gyereket. megnézni, hogy szoptatnak. mert simán lehet, hogy a gyerek csinál "valamit" csak pl az lófasz. anyuka meg azt hiszi, minden rendben. aztán később kiderül, hogy dehogy, jajj, nincs elég tejem. ja, mert a gyerek mondjuk nem szopott hatékonyan. a szülés után mindenki elég bizonytalan, különösen az első szülők, és ha rájuk sem néznek, hát követhetnek el banális hibákat, amik biza kihatnak a hosszú távra. olyan hibákat, amik súlyos következményekkel járnak. és sajna a többségnek nincs fizikai és lelki energiája, nem beszélve a segítségről, hogy a rossz irányt visszafordítsák. mert az elég küzdelmes. ilyenkor jön az én nem tudok szoptatni (már anyám sem tudott...) beszólás. döbbenetes a tápszerező anyák száma (most ebből vonjuk le azokat, akik azért tápszereznek, mert nem _akarnak_ szoptatni), szóval ezt összevetve azzal az aránnyal, ami a ténylegesen testileg képtelen arány - éles a különbség. és én ezt a sok rossz kezdésnek, a kevés tudásnak és a még kevesebb segítségnek tulajdonítom... mindenki felkészül faszán a szülésre, meg a megvásárlandó rugik számára, de hogy az egész szoptatás kérdés hogy működik, hát arra tojnak... a segítésről meg tesómék példáján: hívtak szoptatási tanácsadót, és tőle tudták meg, hogy ahol a gyerekorvos (védőnő?) rendel, ott van szoptatási tanácsadás. csak valahogy nem hirdeti ezt senki... persze kézenfekvő lenne, hogy a védőnő tudjon segíteni szükség esetén, de lássuk be, nem sok védőnő van ez ügyben a helyzet magaslatán. én adtam szoptatási tanácsokat az egészséges rendelésen, amit aztán a védőnő kb tátott szájjal halgatott, hogy én honnan tudok ilyeneket? ja, az interneten olvastam.
persze, a harmadik napon kapott. higgyetek el, hogy mindenkinek van annyi teje az elso napokban, ami a babanak eleg, meg annak is, aki kesobb utana nem tud szoptatni. meg nekem is volt.
nem, tenyleg ennyire nem vagyok kepben. en kertem a gyereket, es kihoztak, nem vittek el, ott voltam a vizsgalatoknal, hangsulyoztak, hogy szoptassam, elmondtak, hogy az elso 48 oraban nem kell potlas, probalkozzak a szoptatassal, mert ugyis csak 5-7 ml fer a baba hasaba, nem hal ehen, es igy is volt. nalunk is volt hiszteriazo anyuka, aki keltette a fesztivalt, hogy azonnal ker 60 ml tapszert, mert a 8 oras babaja az ehsegtol uvolt, es szoptatni nem volt hajlando, merthogy neki ugysincs meg teje, de az ilyeneket leszamitva nekem kizarolag pozitiv tapasztalataim voltak. infuzios vizet es tapszert csak az kapott, aki kert, igyekeztek mindenkit arra biztatni, hogy tartsa maganal a babajat (hihetetlen, de bizony ezt kulon mondani kell), hogy szoptasson. csaszar utan 6 oraval felkeles, zuhanyzas, es lassa el a babat anyuka a program. a kereseimet meghallgattak, tiszteletben tartottak, gyereket hazaengedtek, amikor kertem, oktoberben 2 nap utan johetunk haza, senki nem kotozkodott semmivel kapcsolatban.
Nem fogok szégyenlős lenni, leírom a szülészetek nevét.
2 sógornőm is a Baross utcai klinikán szült (2004, 2005), voltam náluk látogatni. Mind2-nél sokat ott volt a baba, bíztatták öket a szoptatásra, de rögtön az elején odaadtak nekik egy cumisüveget teával, hogy azért azt is adják oda a babának. Amelyik sógornőmnek több volt az önbizalma a szoptatással kapcsolatban, annak mondtam, hogy öntse ki, és mosolyogva mondja azt, hogy a baba megitta. Így őt is békén hagyják, és a baba is jobban jár.
Én 2x szültem a MÁV kórházban, januárban is ott tervezem a 3.-at. Ott próbálkoznak az "És Anyuka, hány g-ot evett a baba?" című kérdéssel, de a másodiknál csak mosolyogtam, hogy fogalmam sincs, nem is érdekel. Nem volt belőle baj, mert csak probálkoztak... :-)
(Amúgy a baba-intenzívjük se nem baba-, se nem mama-barát. Gyógyítani tudnak, a szoptatás másodlagos kérdés volt.)
Nem tudom eldönteni, hogy ez a kérdésed, most cinizmus, vagy tényleg ennyire nem vagy képben, hogy most 2008-ban mi megy a magyar szülészeteken, pontosabban a gyermekágyas osztályokon? Nincs minden kórházban 24 órás rooming-in. Sok helyen csak nappali rooming-in van. És sajnos vannak még olyan kórházak, ahol egyáltalán nincs lehetőség rooming-in-re. Az meg már egy külön fejezet, hogy első éjszakára még az egyébként 24 órás rooming-in-t művelő kórházak egy jó részében sem engedik az anyukákat, hogy maguknál tartsák a babájukat. És míg van ismerősöm, aki megteheti, hogy egy Pest megyével határos megye megyeközpontja helyett feljárt Budapestre terhesgondozásra, és Budapesten is szült, addig erre nincs mindenkinek lehetősége. Így nincs mindenkinek választási lehetősége. Persze lehet erősködni, mikor az ember olyat szeretne, ami teljesen normális lenne, de az adott helyen nem gyakorlat, de általában annak az anyuka látja a kárát. Mert néhány jól irányzott megjegyzés után az első napokban, kicsit kevésbé képesek az ilyet faarccal eltűrni. A másik verzió, mikor az ilyen renitens anyuka babájának szinte rögtön valami nagyon megfigyelni való baja lesz. És akkor még nem beszéltünk a császáros anyukákról, akik kórháztól függően 6-12-24 óráig feküdni kell a császár után. (Mivel nagyjából 30% a császárarány országosan, így ez nem egy elenyésző kisebbség.) Ami alatt az anyuka esélytelen az érdekérvényesítésre. És míg én jártam olyan kórházban, ahol ez idő alatt is segítették a mellre tevést, máshol a gyereket sem feltétlenül viszik oda az anyukának, még megmutatni sem. Nem kell messzire menni. Budapest. A két klinika közül az egyik. Lassan a plafonról is szülő nők, és anyukák lógnak. Míg az őrzőben van az anyuka, addig mivel a csecsemősök kevesen vannak, napi kétszer kapják meg a babájukat. És mivel nem mindig van hely azonnal a gyerekágyas osztályon, így ez szép hosszú idő is lehet. Pedig ekkor is ott lehetne a baba. Csak egy kis akarás kellene. Mellettem is ott ült a párom abban a hat órában és segített mellre tenni a legkisebb gyerekem. Ezt ott is megtudnák tenni, meg máshol is. Csak akarni kell. És nem is pénzkérdés.
Az meg egy külön történet, hogy egy első gyermekét szülő anyukánál, általában, tapasztalat híján bármit be tudnak magyarázni az anyukának, hogy mi minden a baba érdeke. Többek között a teáztatás, meg az egyebek, amiről pár napja írtunk itt.
Itt (városnevet szándékosan nem mondok) nincs a gyerek az anya mellett. Az újszülött osztályon van a baba, ami a szülészeti osztály egy része.Ott pelenkázzák (már ha pelenkázzák, mert pl volt, hogy átpelenkáztuk mert nyakig kakis volt Pa**s pelenkába, míg itt bent Lib**-t használnak, majd 3 óra múlva, nyakig kakisan kihozták Pa**-sben) és etetik, vagyis ahogyan mondják "pótolnak" nekik, fürdetik és ápolják. Kérdés, hogyan, mivel mi pl köldökgombát szedtünk odabent össze. 3 óránként hordják szopizni. De pl 12:00 kor együtt hozzák és viszik a babát az ebéddel, így pl eldöntheti a kismama, eszik, vagy szoptat. Nem akarok mesélni az itteni körülményekről, hiszen nem ide vágó téma, de engem, aki alapjában véve nyugodt ember vagyok, sikerült kihoznia a béketűrésemből.
Nálunk (városnevet szándékosan nem mondok presztizsrontás elkerülése végett, még ha meg is érdemelnék) nemhogy cukros vizet adnak, hanem egyenesen cumisüvegből tápszerrel pótolnak rutinból, meg sem várva, míg belövell a tej.
