én ennél sokkal prózaibb módon döntöttem a 3 -as szám középpontba állítása mellett: 14 évesen felvételiztem, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy a harmadik napon is (három napig tartott a procedúra) három dolog van elôttem: egy mogyoróbarna posztóegér, egy acélkék plüss elefánt, és egy harmadik nemtommi. akkor megfogadtam, hogy ha felvesznek, akkor a 3-as szám lesz a szerencseszámom.
felvettek. így sodródik az ember mindenféle kabbalisztikus szerencsétlenségekbe.
ön szerint Kafka, Gárdonyi Géza vagy Goya szórakozhatott még ilyesmivel?
(PS., és tényleg csak zárójelben, privátim magának: pillanatokra úgy těnt, hogy tökéletesen elfelejtettem Goyát, csak úgy, mint a harmadik akármit azon a felvételin. ebbôl kétféle következtetés vonható le: 1.Kafka a posztóegér, Gárdonyi meg a plüsselefánt. 2.hiába féltem és gyělöltem a 2-es számot, lehet, hogy mégiscsak azzal kell élnem.
Kiegészítés, de ez már akkor 3. : összesen kettô darab észrevételt tettem, ami ugye egy ómen, erre megteszem ezt, harmadiknak. Az isten se tud eligazodni ezen. Lehet, hogy az 5-ös számot kellene kiválasztanom, vagy a 2.05-öt)
A -http- nickemmel nagyon óvatosan bántam, ritkán szóltam mostanában hozzá, hátha szükség lesz arra, hogy kerek, vagy valamilyen szempontból érdekes számra álljon be (pl. 400, vagy 444, 456 stb.), és tartalmilag ne tök hülyeség álljon utolsóként. Az kész. Most ezt a nicket kalibrálom egy emelkedő számsorrá. Érdekes a számmisztika, akár a kínai mágiát nézzük, akár a mai divatirányzatokat. Ám olyanokban nem hiszek, hogy pl. a 9-es szám kozmikus jelentőségű, a beavatás száma, vagyis azt jelenti, hogy az ember Isten vezetésével, mindhárom szinten (tehát test, lélek, szellem) beavatást nyert és megérett az önállóvá válásra. Mint ahogy a triszkaidekafóbiát is inkább betegségnek, jobb esetben babonának tartom. Alapjában véve játékosan állok hozzá, az én ügyem, megtehetem. Érdekes, hogy az egész számmisztika egy igen komoly tudós tanítványaitól, vagyis Püthagorász tanítványaitól, az egyiptomi püthagoriánusoktól ered. De lehet, hogy nem is Egyiptomban kezdődött ez a hóka-móka, hanem a görög szigetvilágban. Mindjárt le is emelem Szabó Árpád egy könyvét a polcról, igen megbízható ókortörténész matematikus.
kurva másnapos vagyok. vagy inkább öreg. mindent többször kell elolvasnom, hogy megértsem. nem tudok ráhangolódni a hétfői világra. zajokra megrettenek. megyek hányni...
Most épp letöltök, kihasználom a freeloaderek számára január 4-től nagymértékben megpusztuló streamload.com utolsó 2-3 virgonc hetét, és letöltöm a felgyülemlett mp3-aim.
A legújabb Mercuriusos balhé topikját olvasom a Politikán. Az Index kvázi-halálos vírus. Megtámadja az agyat, s addig nem ereszti, míg teljesen le nem épült a paciens. Pusztul a polfórum. Mindenki hülyül. Csak én vagyok egyre okosabb. Így tán még van remény.
Jóllakottan dohányozgatok. Fej üres, pálinkás és sörösüvegek szerteszét a számítógép asztalon és a földön. Össze kellene szedni őket. Hozok egy kosarat.
Sajtot eszem, nagyon megéheztem, mert reggel óta festményeket nézegetek a neten. Néha eszembe jutott a Metakazamata is, és egy-egy képpel kidíszítettem, hogy necsak okosak, szellemesek, hanem pofásak, szépek is legyenek a topikok.
Lábak fotelon keresztbevetve. Srégen az állás és a fekvés között a monitortól 45 fokos szögbe csavarodva dohányzás. Klaviatúrakezelés jobb kézzel. Macska a hason elnyúlva (szintén 45 fokos szög) dorombol. A gép ventillátorai lekapcsolva. Másik szobából csöndet enyhén megtörő nőnemű horkolás. Agy némán pörög. Altató nem hat.
Egy egészen csekélyke rálátásom van a magyarországi fórumokra, topikokra (helyi, városi, községi fórumokat is szoktam olvasni - egész jók:)). Az imént a következő lesújtó moderátori üzenetbe botlottam a http://pride.hu/viewtopic.php?topic=115&forum=18 URL címen:
stegi válasz erre 2002.09.17 22:48 (0)
Ez az első alkalom, hogy drasztikus lépésre szántuk el magunkat és hozzászólásokat töröltünk egy topicból.
Az Akarsz egy ''normális'' meleg helyet? topic utolsó négy hozzászólását töröltük. Nyuszimuszi és rokakomaa hozzászólásai teljesen offok voltak.
Nagyon durvul ez a világ, ezen meditálok. Mindenütt csak a drasztikum és a drasztikum.
Azon tűnődöm, miért van, hogy a perzsák mindig kapnak olajat, én meg sose, pedig vagy négyszer akkora a birodalmam. Továbbá azon is gondolkodom, hogy ezért mit hova Sid Meiernek.
Az Oktatási-kutatási pályázat témaszámát keresem reggel óta. Most kiderült, hogy nincs is ilyen pályázat. Ilyenkor jó egy kicsit megállni, és elgondolkodni.
Trabantot hallgatok, és hirtelen éppen elszomorodom, hogy elmulasztottam a Leonidák meteorraj színrelépését(színlelését). Ugyanakkor meg azt is belátom, hogy ahhoz képest, hogy még a látható napfogyatkozást is átaludtam pár éve, most büntibôl inkább Kontroll csoportra kellene átcsavarnom a gép pszeudo adóvevô-tekergetôjét.
ennyire talán nem voltam lelkes.
fél perc alatt felfogtam, hogy valami csipog, aztán azon gondolkoztam, hogy mi a frászért csipog bármi is f5kor. kiballagtam az erkélyre, az égen csak 1 felhő volt, de az az egészet betakarta. persze kis szolid lukat nyitott magán a Hold körül. a szemem káprázására ráfogtam, hogy az egy meteor és visszafeküdtem.
a nap nátha-gyanusan telt.
most meg... rákattintok erre ni
Egészséges fáradtság tölt el. Hajnalban felmentünk a Gellért-hegyre, mert valami meteorrajba készülődött ütközni a Föld, akkorába, amilyenbe innen láthatóan 200 évente ütközik csak. Előtte megnéztem a Feri-hegyi időjárási portált (http://www.polie.nl/weerbericht/demo.php), derült ég, szél alig, szinte tavasz. Nem is annyira az ingyen tűzijáték vonzott, hanem az igen kedves ismerősöm, és a hegy, az éjszaka, mondhatnék romantikát is. Ahogy odaértünk északi irányból tömérdek, ám szelíd felhő érkezett, úgyhogy én csak egyetlen meteort láttam, és nagyon fátyolosan a teliholdat. Jó órát töltöttünk el, és mire leballagtunk a hegyről már teljesen derült volt az ég, ragyogtak a csillagok. Átbaktattunk az Erzsébet hídon, kicsit néztük a Dunát, aztán az első buszról érkező, vagy harminc tébolyultan száguldó, kimerült, faarcú ember majdnem elsodort, mit is mondjak, ijesztő volt. Halálba vágtázó rohamosztag? Olyan benyomást keltettek, mintha valami rosszban sántikálnának.
Kellemes késő éjszakánk, hajnalunk volt, biztos sokáig fogok emlékezni rá, ritkán adódik az ember életében olyan, hogy kétszáz évente egyszer nem láthatja a legnagyobb, és legszikrázóbban elégő meteorrajt.
Most feldolgozom az élményeket, nagyon jólesik a parázsló cigaretta, a kávét késő délelőttre halasztom, bebújok az ágyba és biztos, hogy azokra fogok gondolni, akik kétszáz év múlva bandukolnak föl egy romantikus hajnalra, erre az általam gyerekkorom óta annyira szeretett hegyre. Remélem derült lesz majd az ég, és legalább ilyen szelíd idő, madárcsiripelés várja az utódainkat. Talán kevesebben lesznek, talán többen, mint most, mi négy emberrel találkoztunk, köztük egy nagyon szomorú, idős nénivel, aki már csak a meteorokat szerette volna látni; a hegyben, a kivilágított panorámában, és az egész tájékban nem igazán lelte örömét: bosszankodott.
