Ad Korontz (Koroncz, Koronc): A mostani és a két évtizeddel ezelőtti véleményem elérését magam is jeleztem. Ha esetleg virágnyelven is, de erre utalt az a megfogalmazás, hogy „Kerestem magyar(abb) etimológiai lehetőségeket is. Egyrészt adódna a Koroncó helynév mögött magyarosodott személynévi áttéttel sejtett mongol *qorumsi ’káliz’ törzsnév […]. Ezek azonban a horvát eredetnél sokkal kevésbé illenek a név elterjedési képéhez.”
Nemrég írtam, hogy a kérdések gyakran kontextus nélkül vannak feltéve, és ezért a válasz előtt gyakran a megfelelő kontextust kellene megtippelni. Úgy is vehetjük, hogy két évtizede ez utóbbi nem sikerült jól, túl szűkre vettem a kitekintést, és csak magyar szemszögből néztem a kérdést. Utóbb a horizont tágulása más (a korábbinál biztosabbnak tűnő) nézőpontot is felszínre hozott. Azonban az is lehet, hogy a mongol törzsnév nem (csak) a magyarba, hanem a horvátba (is) bekerült, és adott esetben közvetlen horvát etimológia hátterében van ez a lehetőség. Elvégre a pusztai kapcsolatok (ideértve a mongol hódítás elviselését is) a magyaron kívül a környék más népeit is érintették.
Tudom, hogy már többször is volt szó a Korontz (Koroncz, Koronc) vezetéknév eredetéről.
Teljesen akaratlanul belefutottam egy 19 évvel ezelőtti bejegyzésbe ezen a fórumon, amelyben szintén felmerült ez a név (2595-ös hozzászólás). Teljesen más volt a megközelítés akkor (esetleges népnévi eredet), mint ami a legutolsó 16452-ös hozzászólásban szerepel. Lehet, hogy mégsem horvát névről van szó? Korontz családnevű felmenőm balatonújlaki volt és 1800 körül született.
Érdekelne még a Koralevicz név eredete. Szigetvári ismerősöm volt.
Dalzsuffó: Vélhetően az olasz Dal Zuffo vezetéknév áll mögötte. Ez utóbbi a gyakoribb Zuffo családnév apanévi változata, t. i. a figlio dal Zuffo ’a Zuffo [nevű] fia’ kifejezés rövidüléséről van szó. A Zuffo északolasz elterjedtségű, és a délebbre gyakoribb Ciuffo név nyelvjárási változata lehet. Legalábbis az olasz ciuffo ’(homlokba hulló) tincs; (haj-, szőr-) csomó; bóbita’ szónak Lombardiában zuff változata járja. A szó germán eredetű, a német Schopf ’üstök, hajtincs, bóbita’ rokona valószínűleg longobárd közvetítéssel. A magyar /zs/ vagy még olasz nyelvjárási formára megy vissza (az etimológia és az olasz nyelvterületen belüli változatossága ennek feltételezését megengedi; ezért van /zs/ hang a magyar rizs és mazsola szavakban is), vagy pl. /dalcsuffo/ > /*daldzsuffó/ > /dalzsuffó/ zöngésüléssel és hanghelyettesítéssel alakulhatott. Az alapnév tehát ragadványnévi, é az elsőnek elnevezett hajviseletére utal.
Más etimológiai magyarázat az olasz zuffa ’verekedés; vita, civakodás, veszekedés’ szóval kapcsolja össze az alapnevet (az -a > -o változás a férfi elnevezettre utalóan változott volna meg). Ebben az esetben jellemre, viselkedésre utaló ragadványnévről van szó. Ezt a szót a német saufen ’iszik, vedel, piál’ ige tövével kapcsolják össze.
A RadixIndex.com a nevet Dalzuffo alakban adatolja a két világháború között Vajdahunyadról (Honedoara). A jelenlegi Magyarországon a Forebears.io Nógrád megyéből hozza a Dalzsuffó formát, létezik Dalzsufó írásmóddal is, amely a határ szlovák oldalán mutatkozik. A szlovák családnévtárban a vegyes szlovák-magyar helyesírású Dalžufó Füleken (Fiľakovo) és Ipolygalsán (Holiša) fordul elő (ez talán azonos lehet a Forebears.io Dalzsufó alakkal). A szlovákos Dalžuffo forma Losoncon (Lučenec) és a ma Pozsony részét képező Dévényújfaluban (Devínska Nová Ves) jelentkezik.
Fuisz (Fujsz): Úgy vélem, a szlovén Fujs családnév magyaros írásmódjáról van szó. A szlovén név szláv etimológiája kétséges. A bajor-osztrák nyelvjárásterület szélein az irodalmi német [u:] hang ejtése a szokásos [ua] helyett [ui] diftongus, pl. a Bruder ’testvér’ szó ejtése Bruider, vö. https://wiki.uibk.ac.at/tda/index.php/Bedeutung_6 Így elképzelhető, hogy a szlovén név a köznémet Fuß ’láb’ szónak megfelelő nyelvjárási alakra megy vissza. A német Fuß és a Fuss írásváltozattal együtt német családnév is, így elképzelhető, hogy a szlovén ennek a dialektális formája őrizte meg attól, hogy az irodalmi német nyelvhasználat magához hasonítsa. A motivációt tekintve külsőre vonatkozó, az elsőnek elnevezett feltűnő lábára utaló ragadványnévről van szó.
Arcson: Ebben az esetben is szlovén családnévről van szó, amelynek eredeti alakja Arčon. Mivel a volt Jugoszláviában az Arčović vezetéknév is előfordul, amely nyilvánvalóan -ović képzős apanév, úgy vélem egy Arč- névtő -on (< -onj) kicsinyítő képzős származékáról van szó. Végső soron tehát ez is apanév lehet, csak a továbbképzett nevet viselő felmenő nevét kapták a leszármazottak megkülönböztető névül. A névtő mibenléte nem világos, talán a régi szlovén arcat ’orvos’ közszó arčat formájának személynévi használatáról, illetve az ilyen használatban egy szótagosra rövidült alakjáról van szó. Maga a szlovén arcat szó a német Arzt ’orvos’ főnév átvétele.
Szeretném tudni a Fuisz (Fujsz) és az Arcson vezetéknevek eredetét. Fuisz nevű Somogy megyei és valamiért német eredetűnek érzem. Arcson vajdasági ismerősöm.
Nem feltétlenül jól fogalmaztam. Ide jöhetne ugyanis nagyapám esete, aki a II. vh. után nem evett többé szilvalekvárt, mert a háború alatt szinte csak az volt a táplálék, és megutálta. Az étel kedvelése helyett a rendszeres fogyasztás motívumát kellett volna kiemelnem, mert lehet, hogy az illető kényszerből ette a szilvát, minthogy pl. a szegénysége folytán másra nem tellett neki.
Pflum: Német családnév, a jelenkori elterjedését l. itt. Alakváltozata a Pflume. A név olyan német nyelvjárásból származik, amelyben nem ment végbe a (hosszú) ū > au kettőshangzósodás, de fellépett a II. német massalhangzó-eltolódás (adott esetben p > pf változás). Ez elsősorban az alemann (délnyugat-német, ideértve a svájci németet is) nyelvjárásokra jellemző.
Az irodalom szerint ebben a névben két korábbi név esik egybe, amelyeknek megfelelő mai irodalmi német közszói alak eltér (minthogy az irodalmi nyelv különböző nyelvjárások fúziója), a középfelnémet forrásokban azonban egyaránt phlūm(e), pflūm(e) formában jelentkeznek.
1. Flaum ’pehely (toll)’: Ebben az esetben foglalkozásnévről van szó, vagyis az elsőnek elnevezett vagy tollkereskedő volt, vagy tollfosztással foglalkozott, illetve erre a célra baromfit tartott.
2. Pflaume ’szilva’: Ebben az esetben is szó lehet foglalkozásnévi motivációról, azaz szilvát termesztő vagy azzal kereskedő személyről, de ezen kívül lehet olyan egyén ragadványneve, aki feltűnően kedvelte ételként a szilvát, valamint lakóhelyi névként jelölheti azt is, hogy az elsőnek elnevezett szilvás (szilvafákból álló gyümölcsös) környékén lakott.
Ad Furon: A FamilySearchön szétnézve meglehetősen kevés lengyel adatot találtam rá, és azok is a történelmi magyar határhoz közeliek voltak. Annál több mutat a jelenlegi Szlovákia területére, pl. Pozsony (Prešporok / Bratislava, 1642), Oszada (Liptovská Osada, 1777), Újvároska (Leopoldov, 1828), Zaturcsány (Zaturčie, 1888). Az indexelt névformákat nem mindig vetettem össze az eredeti kézírással, így lehet, hogy a Furan, Furian, Faren, Forum stb. névformával indexelt bejegyzések (egy része) is idetartozhat. (Mint ahogy a Furon-nak indexeltek között is van valójában Juron.)
A fentiek nem zárják ki, hogy a névszerző ős a fentieket megelőzően Franciaországból települt át, de akkor vélelmezhető, hogy minden adat egy közös felmenőre megy vissza. Egyébként a szláv (alkalmasint a szlovák) eredet vélelmezhető, hogy a Flórián egyházi név Furian meghonosodása, vagy a Fortunatus egyházi név (For- >) Fur- alakúvá rövidült, és ahhoz járult a szláv -oň kicsinyítő képző, illetve annak (írásban vagy kiejtésben is) megkeményedett -on változata. A Felföldről a délre irányuló népmozgalmak vihették a nevet a mai Magyarország területére.
Kázmér Miklós a Furka és Furkó családnevek esetén valószínűsít magyar etimológiát (részben) a Flórián egyházi személynévből kiindulva. Mivel a régi magyarban is volt -ony kicsinyítő, így nem zárható ki a Furon < *Furony név magyar etimológiája sem. Mindenesetre a magyarban az -ony képző hamarabb kiavult annál, hogy ezt biztos etimológiának vehessük. De mindenesetre hipotetikusan felmerülhet a név többes eredete (francia, szláv, magyar), és így csak genealógiai úton lehetne kikutatni, hogy az adott család esetén melyik lehetőség áll fent. A kutatásban lehet, hogy érdemes a vallást is figyelembe venni, ugyanis a szatmári Cégényben 1783-ban a református egyházi keresztelőkönyvben találtam nyomát, ami a felekezetváltás feltételezése nélkül a francia és szláv vonalat gyengíti. (A mai Szlovákia területére eső előfordulásoknál a felekezetet nem vizsgáltam.)
Véber: A gyakori (5. leggyakoribb) német Weber családnév magyaros helyesírású változata, amely foglalkozásnév, és a jelentésében megjelel a magyar Takács vezetéknévnek, azaz azt jelöli, hogy az elsőnek elnevezett szövéssel foglalkozó iparos, mesterember volt.
Furon: Mivel (időbeli és térbeli) kontextus nélkül lett kérdezve, túl sok is lenne mondható róla, mivel ilyen alakú név Európán kívül Indonéziától Dél-Amerikáig előfordul. Itt jelzem, hogy a Nagy vezetéknév a magyaron kívül a lengyelben is előfordul, mert ott a /nagi/ ejtésű nyelvjárási nagy ’csupasz, pőre, meztelen’ melléknévből lett ragadványnév is lehet.
Mégis jelenkori magyar kontextusban vagy a francia Furon (esetleg Fouron), vagy a (jelenkorra már kihalt) lengyel Furoń családnévre gondolhatunk (az utóbbi esetén az ékezet elvesztésével járó írásváltozatra és/vagy a magyarban ejtésben végbemenő szóvégi -ny > -n keményedésre.) Mindkét esetben képzőtlen apanévről lehet szó, azaz a felmenő személynevét kaptán a leszármazottak megkülönböztető névül. Az alapnév szintén mindkét esetben a Fur- (esetleg francia Four-) személynévi tőnek és egy (a francia esetén nagyító, a lengyel esetén kicsinyítő) képzőnek a kapcsolata. A személynévi tő etimológiájára, amely egy teljesebb név rövidülése lehetett, nem találtam irodalmi adatot.
A Kosťo szlovák-ruszin viszonylatban nyelvileg semleges forma. A ruszinra azért gondoltam mégis, mert Konstantin kultusza nagyobb a keleti keresztyénségben, mint a nyugatiban, így kulturális alapon ennél a névnél mindig felvetődik a görög keleti vagy görög katolikus vallás vélelme. Ilyen vallással pedig szlovák területen adódik végső soron a ruszin eredet. Mindamellett a szlovák provenienciát vagy a szlovákosodáson keresztüli fejlődést sem lehet kizárni, mert a nevet a ruszin törzsterülettől délebbre találjuk meg. Az általam frekventált források latin betűsek, így némi vakfolt esik a cirill betűs adatokra. De most kerestem egy olyan ukrán online névtani tértépet, amelynél nem kell megküzdeni a latin átírás gyöngéivel. Itt a Костьо (Kosztyo) névformára keresve (https://ridni.org/karta/%D0%BA%D0%BE%D1%81%D1%82%D1%8C%D0%BE) látható, hogy az létezik, és egyértelműen a Kárpáton túli területre lokalizálódik, azon belül is Nagyszőlős (Виноградів / Vinohragyiv), Beregdéda (Дийда / Dijda) és Fakóbükk (Букове / Bukove) településeken. Ez ukrajnai vonatkozásban ruszin (illetve magyarosodott ruszin) etnikumot sejtet. A belinkelt oldal alján van egy térképlap, amely a -ьо (-ʲo) végű nevek elterjedését mutatja, amely még egyértelműbben mutat az ukránon belül a ruszin függésre. (A belinkelt oldalon lévő etimológia nyilvánvalóan téves, mivel nem magyarázza meg a -t hangot. Így fenntartom a korábbi etimológiámat.)
Szóval, a görög katolikus vallás és a ruszin nyelv lehetséges, sőt vélelmezhető, de nem teljesen bizonyos.
Kosztyu: A név jelenkori elterjedése alapján az igen ritka délkelet-szlovák Kosťo családnévre lehet visszavezetni. A magyarban szokatlan rövid névvégi -o miatt a név a megszólító esetű -u végződésű alakjában magyarosodott meg. Ilyen formán a magyaros Kosztyu írásmódú mellett a visszaszlovákosodott formájú Kosťu is előfordul. A magyarosodott nevű ág(ak)-család(ok) reprodukciós rátája jobb lehetett, mint az eredeti nevet viselőké, így alakult ki mára az a helyzet, hogy a származékos névformák jelentősen gyakoribbak az eredetinél. Szlovákiában a jelenkorban egyébként minden névalak a Tőketerebesi járásban koncentrálódik, ezen belül is Királyhelmec (Kráľovský Chlmec) környékén.
A név képzőtlen apanév, azaz a leszármazottak a felmenő Kosťo személynevét kapták megkülönböztető névként. A Kosťo a Konštantín ’Konstantin’ egyházi személynév köznapi rövidült formája. Ez fölveti a család(ok) görögkatolikus (ruszin) pedigréjét.
Staszli: A hangalakja magyarosodott német eredetet sugall, vö. hasonlóhoz magyar cetli < német Zettel ’cédula, cetli’, magyar dakszli < német Dachsel ’tacskó, borzeb’, magyar snapszli < bajor-osztrák Schnapsel ’egy fajta kártyajáték’. A kiindulási német nevet tehát Stassel ~ Stasel ~ Staßel alakabana rekonstruálhatjuk. Az első két alakot meg is találjuk a mai Szlovákiában a szlovákosodott írásmódú Štassel alak mellett. Ennek alapján a név eredete vélhetően a mai Szlovákia területére telepedett németekhez (szászokhoz) köthető. A név végén a német -el kicsinyítő található, a Stas(s) alapnévre a Grimm több etimológiát ad:
1. A köznémet Stoß ’lökés, taszítás, ütés; halom, rakás; (régen még) vitatott terület, határ’ régies, illetve alsófrank nyelvjárási változata. vezetéknévként a Stoß egyrészt kötekedő ember ragadványneve, másrészt az elsőnek elnevezett lakóhelyére utal, amely vagy valamilyen halom (pl. farakás) közelében, vagy határterületen volt.
2. A szláv eredetű német Stanislaus ’Szaniszló’ név köznapi, rövidült formája.
Az elsős lehetőség kapcsán megemlítendő, hogy a szlovákos írásmódú Štosel (< német Stossel ~ Stosel ~ Stoßel) családnév is jelen van a mai Szlovákiában.
Családom eredetét kutatom, melyre a MyHetitage által szekvenált DNS eredményem késztetett. Mindég azt gondoltam, a török megszállás idejével hozható össze a vezetéknevem. A DNS eredmény homlokegyenest másra utal. Elkezdtem visszfejteni a családomat és azt találtam, hogy anyai nagyapám (Kardos Pál) édesanyjának (Zsidó Anna) anyai (Gábor Barbara) nagyanyja 1774-1777 között nevet változtatott. 1774-ben még Catharina Staszli néven szülte Ctharina nevű lányát, majd a következőt Barbarát 1777-ben már Pitzmann vezetéknévvel és 1784-ben Paulust már Pitzmoy neven szülte. Ez utóbbi eltérés, elképzelhető hogy az anyakönyvet íro személy félrehallásábol származik, de a Staszliból hogyan és miért lett anno Pitzmann az a kérdés?
A születési ak.vét még ezideig nem találtam meg, elképzelhető hogy nem is Magyarország területén született?
Apai nagyapám édesanyjáéknál is volt névváltoztatás, most azt az ágat kutatom, Karsairól Kardosra változtattak nevet.
De leginkább édesanyám vonala az ami számomra igen érdekes. Staszli névre hiába keresek semmit nem ad fel a Google.
Gilányi: Sajnos, névtani alapon nem lehet névtani alapon mit mondani arról, hogy ennek a vezetéknévnek a viselője honnan került a XIX. sz. elején Újaradra. Ehhez genealógiai (családtörténeti) vizsgálatok kellenének, és ennek a területnek a szakértői a Családfakutatás topikon találhatók.
A Gilányi családnév Kázmér Miklós szerint -i képzős magyar apanév, azaz egy Gilán személynevű felmenő leszármazottai kapták megkülönböztető névként, majd a generációkon keresztül öröklődve lett belőle vezetéknév. A Gilán személynév a Gelian, Gelén, Gellén, Gelyén, Gilén, Gilyén, Gillyén, Gillán, illetve Kelen, Kelén, Kellyén, Kilyén, Killyén alakváltozataival együtt a ma Kilián alakban anyakönyvezhető (és a VIII. sz.-i, ír származású Szent Kiliánra emlékező) egyházi személynév magyarosodott formái. A név végi -n hang az -i képző hatására lágyult -ny-nyé (emiatt történeti értelemben nincs különbség a Gilányi és a Giláni névformák között; mindkét -i helyett is állhat a régi helyesírásban -y).
Kázmér a Gilányi vezetéknévre a XVII. sz.-tól hoz példákat (többek közt) a Nagyszombati Matriculából, az Erdélyi Személynévtárból, tehát az ország egész területén előfordult, így ebből a szempontból sem lehet családtörténeti vizsgálat nélkül a felmenők lakóhelyét lokalizálni. Az 1720. évi összeírás (amelynek adatait a Történeti Magyar Családnévatlasz vizualizálja) a ma Kazincbarcika részét képező [Sajó-] Kazincon (akkor Borsod megye Szentpéteri járása) említ ilyen nevű szőlősgazdát, valamint Trencsénben (ma Trenčín, Szlovákia) háztulajdonost.
