Szerintem csak pongyolan fogalmazott, de a biroi iteletbol lathato, hogy biztos nem az onkormanyzat volt a kezelo (vagy Te tudsz valamit az ugyrol, amirol en nem). Nyilvan arra gondolhatott, ha egy allami terulet kezeloje a KVI vagy a MEH, vagy a SPROTFOLIO, vagy akarmelyik allami penznyelokamuceg, akkor NEKI kell fizetnie maximum, de nem az onkormanyzatnak, akinek a terulethez valoszinuleg semmi koze.
"nevezetesen, hogy állami terület után járó közterület használati díjat nem vagyok hajlandó az önkormányzatnak fizetni."
Szerinted van olyan állami tulajdon, ami után közvetlenül az államnak kell fizetni bármit is? Kétlem: az állami tulajdonnak általában kezelője van, jogviszonyba (pl. bérleti) csak vele kerülhetsz... ez itt jelen esetben az önkormányzat...
A bíróság általános állapotáról közvetlen tapasztalatot szerez(het)tem tegnap.
Történt pedig 1996. decemberében, hogy közterület használatára ellenem eljárást kezdeményezett kedvenc városom rezsimje, annak közterület felügyelője. Küldött egy önkormányzati nyomtatványt, töltsem ki, és fizessek az önkormányzatnak. Megtagadtam. Küldött még egyet, azt is. Feljelentett. Szabálysértési ügyemet a lakhelyem szerinti illetékes jegyző kapta. Beidézett. Előadtam érveimet miért nem fizetek az önkormányzatnak: nevezetesen, hogy állami terület után járó közterület használati díjat nem vagyok hajlandó az önkormányzatnak fizetni. A jegyző elfogadta ezt az érvelést, és az "elkövetés" helye szerinti szabálysértési hatóságnak tette át az ügyet, folytassa az le, hatékonyabban. Azok persze nyomban szankcionáltak, figyelmeztettek. Bíróságon kifogásoltam, előadtam, hogy elfogultak velem szemben, peres eljárások terhelik a tudatukat.
A bíróság visszaadta az ügyet kedvenc városomnak, bírálja el előbb az elfogultsági kifogásomat. El is bírálta: visszavonta a figyelmeztetést, egyben kijelölés iránt megkereste a közig. hivatalt. Az ki is jelölt egy másik várost, aki olyannyira szabálytalannak ítélte az állami közterület használatomat - 0,96 m2 - hogy nyomban 30.000.- Ft. bírsággal sújtott. (Némileg sajnáltam, hogy nem elégedtem meg a korábbi figyelmeztetéssel.)
Persze ezt is kifogásoltam, így jutottam bíróságra.
Várok a folyosón, nézem a közállapotok bírósági vetületét.
Ódon épület a Városháza, műemlékileg védett. Bérli a bíróság. Omlik a vakolat, a boltívek egymástól egyre elfelé igyekeznek, eternittel fedett feszítőrúd próbálja a távolságot tartani. Régi lemezradiátorok, nem hőszigetelt üvegezés - ún. Teschauer rendszerű - lehetetlen kifűteni.
A folyosói járólap fekete-fehér sakktáblás, egy jókora foltot újraraktak, de mivel ilyen járólap már régóta nincs forgalomban, más színűvel, valami bézsszerűvel, csak a mérete stimmel. Az oldalfali egy sor - felmosás elleni védelem - nagy foltokban hagyja el a salétromos falat: egyenként nem tud leesni, mert táblában tartja a fugaanyag.
A folyosó lengőajtaja mögött két őr: vigyázzák a szúróvágó eszközöket. Asztaluk a radiátor mellett, ott még meleg van. A lemezek között három cigarettás doboz kinyitva: szárítják a bagót, úgy jobb az élvezet. Takarásképpen egy telefirkált papírlap rajtuk.
A falban kétszárnyú kis ajtók rejtik a villanyórát diszkréten, kettő van belőlük.
Unalmas szakma a silbakolás, nem telik az idő. Egyszer csak az egyik odamegy a villanyórához, és kinyitja az ajtót. Nos, egy kis élelemtároló tárul elém, TESCO zacskó, erőspaprika üvegben, bicska meg ilyenek látszódnak, kell az a kenyérhez meg a szalonnához. No meg az almához, aminek a héját a szeméttartóban látom amely pedig nem más, mint egy COPY papírdoboz félig telve, amely mutatja, hogy egyrészt nem ürítik naponta, másrészt hogy mekkora az igénytelenség a bíróság részéről (is).
A Rózsa Ferenc utcában a cégbíróságon hasonló tapasztalatokat lehet szerezni, de azt máskor.
Behív a bíróm, ismerem korábbról. Talár nuku. De nekem nem is kell, csak döntsön tisztességesen. Fogalma sincs az ügyről, hogy a Ptk. 99. szerint a tulajdonos jogosult a hasznok szedésére stb., de becsületére legyen mondva beleássa magát az alatt a másfél óra alatt. Aztán a végére megegyezünk, hogy talán mégsem lehet a szankció önkormányzati szabálysértési eljárás ebben a polgári jogi jogügyletben, ha a jogalany az államtól nem kér területhasználati engedélyt, arra a pótdíj van kitalálva, hiába próbálná az önkormányzati hatóság a harmincezer Ft-ot a nyakamba sózni. Meg hát a tarifális eltérés, ami nem semmi...
És 22 hónap után az ügy lezárul, a harmincezer Ft-os határozatot hatályon kívül helyezi. Ja, a kihirdetéshez azért mégiscsak felvette a talárt.
Aztán, hogy kedvenc önkormányzatom rátér-e a törvényes útra, és a jövőben nem szed saját javára állami terület után közterület használati díjakat, a fene tudja. De hogy eddig azt tette, mutatja esetem és más károsultak elmondása.
A Számvevőszéket pedig baromira nem érdekli, hogy az állami jogot egyes önkormányzatok magukénak teszik, az ügyészséget, hogy az állampolgárokat - ugyancsak módszeresen - zaklatják és becsapják, a közig. hivatalt meg mégannyira sem. Mint korábban írtam: kéz kezet mos.
Nyilván ezért szorgalmazza a bíróság a megegyezést a peres felek között. Kinek jó az, ha a felperesek - közig. perből - Strasbourghoz fordulnak? A megegyezés mint menekülés az egyetlen esélye a bíróságnak/államnak a kártérítés elkerülésére. (Ehhez persze kellene a törvényes bíróság.)
Nem iszom előre a medve bőrére, ez a medve már döglött, nem is egy okból, csak még nem állították ki róla a bizonyítványt.
Bíróság és a segítőkészség: egy napon nem is merném említeni ezt a két dolgot.
Egy ízben meg akartam vesztegetni a bíróság közigazgatási irodájának dolgozóit.
Történt ez kb. 7 évvel ezelőtt, az alábbi módon:
Ismert ez a fránya kisajátítási ügy. A telek egyik felét közlekedési célra sorolták be, kisajátítási határozatot hoztak rá, bíróságra vittük. A déli térfélre - nagykiterjedésű sport és szabadidő területek - szintén kisajátítási kérelmet terjesztett elő az önkormányzat. A közig. hivatal 3 évi vizsgálódás után erre a kérelemre nem döntött. Szerettem volna ha határoz, ezért peren kívüli eljárást kezdeményeztem, hozasson határozatot a bíróság a hivatallal, aztán vitassuk együtt a két kisajátítási határozatot.
És jött márc. 8-a, nőnap. Előtte felmértem, hány nő dolgozik a közig. irodán, és annyi csokor virággal megjelentem a bíróság épületében, a silbakok csak néztek amikor átvizsgáltak - joggal addig soha nem foglalkoztam. Egyszerű mezei gesztusnak szántam, egy normális kapcsolat reményében.
Meghatódtak az iroda dolgozói, ám a csokrokat visszautasították. Nem fogadhatják el, mondták. Semmit nem várok cserébe, és nőnap van, mondtam én.
Aztán látom, hogy a Tisztelt a peren kívüli eljárásomban nem tesz semmit, se kép, se hang. Kisajátítási ügyem iratbetekintése során jöttem rá, hogy a határozat hozatali kérelmem kezdő iratát ehhez a kisajátítási ügyhöz csatolták: alig tudtam rávenni a bíróságot, hogy legyen már ez külön ügy.
Ez a más perszámra iktatás a közig. iroda dolgozóinak közreműködése nélkül nem megy. Nesze neked virágcsokor, jó kapcsolat, az eljárási szabályok betartása.
Pár év múlva még megkaptam az irodán, hogy mit akarok, hiszen egyetlen iratom se tünt el, mintha ez valami külön elismerendő és díjazandó dolog volna.
Hát ez volt az én vesztegetésem, meg a bíróság segítőkészsége.
Ha már az alaposságnál tartunk, lécci néz meg, bizony volt építő jellegű javaslatom. Most is állítom, hogy az az egytelen járható út, legalább is az eredményesség szempontjából.
Bocs, de hogy jön ide a panasznap? Ott ücsörög néhány tapasztalatlan fogalmazó, egyébként tök más feladattal.
A bírósági "panasznap" egyetlen célja, hogy segítséget nyújtson a feleknek abban, hogy a bíróságnál előterjesztendő beadványaik szakszerűek és hiánytalanok legyenek.
JOGI TANÁCSADÁS NEM FELADATUK!!! Erre hozták létre a "nép ügyvédje" című jogi segítségnyújtó sóhivatalt. Folyamatban lévő ügyben pedig egyenesen TiLOS tanácsot, écát adniuk!!! Elég hülyen veszi ki magát, hogy az a bíróság ad jogi tanácsot az egyik félnek, aki utána elbírálja az ügyet, azaz, hogy jó volt-e a tanács.
Jogi tanácsot adni sajnos nem tudok, problémád immár szociális jellegű. Az adósságokat, bírságokat, pótdíjakat - ha jogosak - meg kell fizetni.
A 84.000.- Ft nagysága - sok vagy elenyésző - relatív. Jó ha tudod, hogy sokan cserélnének veled jogi helyzetet, ezek a lurkók félelmetes anyagi helyzeteket tudnak pillanatok alatt összehozni.
A kiskorú cselekedeteiért a szülő felel (ellenőrizned kell, megvette-e a bérletet), ezt a dohányt neked kell megfizetni. Ha a rávalót megkapta, és lelkiismereted nyugodt, mondhatod a lányodnak, hogy tartozik ezzel az összeggel. (Ha soha nem adja meg, nem baj, de a tudat dolgozzon benne, hogy legközelebb ilyet ne csináljon.)
A helyedben keresnék diákmunkát, a keresők egy halom találatot adnak, és ha nem is jön össze ripsz-ropsz a teljes összeg, a kislány megtanulja, hogy keservesen lehet ennyi pénzt összerakni. A jövőben pedig óvatosabb lesz.
Nem tudom, a rokonság tudna-e segíteni. Egy nagyszülő vagy egy távolabbi rokon...
Mint gyakorló szülő mondom, hihetetlenül nehéz a gyermeknevelés, és soha nem ér véget. Itt is minden mindennel összefügg. És az élethez szerencse is kell.
Légy erős, van kamasz lányom és bizony ezt mondanám. Mert létezik olyan, hogy felelősség meg a következmények viselése stb. és épp itt az ideje, hogy megtanulja, amúgy a te dolgod, hogy megkíséreld megtanítani neki. Ugye, te sem gondolod komolyan, hogy ekkora összegű büntetést összeszedni arpócska feledékenység!
Bocs, nem kioktatni akarlak, de nagyon megdöbbent, hogy picit sem gondolod, hogy hibázott a lányodat!
Ha volt bérlete, akkor azonnal bezúznék vele a BKv-hoz és bemutatnám, vagy pedig méltányossági kérelmet terjesztenék elő, persze fénymásolva a bérletek egy- egy példányát.
A jó Isten áldjon meg! ha van bérlete, miért büntették meg?! Miért nem reagáltatok a felszóllításokra? Gondolj a perköltségre is! Küld el a lányt melózni, ha van benne tisztesség összeszedia pénzt. Bocs, kicsit későn szóltál.
A lányomat (akkor 15éves) 2006 januártól augusztusig 6 alkalommal megbüntették a BKV-n. Személyivel-Lakcímkártyával igazolta magát. Időközben a lakcímünk megváltozott. A BKV átadta az ügyvédjének az ügyvéd mivel nem reagáltunk a felszólításra átadta a Bíróságnak az ügyet. Minderről én most értesültem mivel a régi címről most kaptam csak meg az ügyvéd két levelét. A leveleket az ügyvéd a lányom nevére címezte. Jelenleg 84000Ft a pótdíj összege. A lányom iskolába jár, jövedelme nincs. Az akkori bérlet szelvényeket sajnos már kidobtuk csak 2006 szeptembertől vannak meg.
Valóban Bírósági úton hajtják be a 16 éves gyereken? vagy rajtam?
Mire számíthatok?
Ui:Két gyereket nevelek egyedűl, gyerektartást nem kapok, tele vagyok adossággal.
Kértem a Tiszteltet, nyilatkoztassa alpereseket, elfogadják-e köztudomású ténynek, hogy a kisajátítási határozatot alkotó osztályvezető személye nem azonos a hivatalvezető személyével. Az egyik nő, a másik férfi, és hivatali jogi helyzetük sem azonos. Ezért a közig. határozat semmis. (Mindez a 8. perévben.)
Ha köztudomású tényként valónak nem fogadják el a két személy különbözőségét, és a bíróság sem, akkor kilátásba helyeztem DNS-összehasonlító vagy egyéb azonosító bizonyítási eljárás indítványozását, hiszen ilyen esetben ellenbizonyításnak helye van.
Lelki szemeimmel már látom, amint alperesek szentségelnek, a bíróság pedig töri a fejét, miként lehetne nem elfogadni ezt a köztudomású tényt, és miként lehetne elkerülni a bizonyítási eljárás lefolytatását. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy a jogot egyesek tudománynak tartják. Az a véleményem, hogy az a tudomány, amelyből a valóságban ennyi esztelenség valorizálódik, nem lehet komoly. A tudomány nevében emelik jogerőre azt a sok marhaságot, amelyek nyilvánvalóan hamisak, a józan ésszel ellenkeznek, az igazsághoz és a valós tényekhez semmi közük, és elvárják, hogy az ember birka módra vegye tudomásul. Közérdekből.
Lássuk, azonos-e Mentzingerné és Petrik.
Jól szórakozok (alperesek hülyesége tán visszájára fordul).
A jogalkotással történő károkozás miatti kártérítés megítélhetőségének problémáját halasszuk későbbre. Lesz még időnk kivesézni, miért is helytelen - szerintem - ez a bírósági álláspont.
Kedvenc bíróságom tavasszal új tárgyalási időpontot tűzött ki azon a tárgyaláson, amelyről alperesek és jómagam is amiatt maradtunk távol, mert a perérték 30Mft. fölé került, emiatt fel kellett volna állnia a három hivatásos bíróból álló tanácsnak. Természetesen a tanács nem állt fel - törvényes bírósághoz való jog sérelme.
Ellenben bíróm kitolta a tárgyalást kilenc hónappal. Indoka erre az volt, hogy felperesek és alperesek próbáljanak peren kívül megegyezni, és persze ezt kérték is a jelenlévő felperesek.
Nem tetszik az ilyen pervezetés: esetleges megegyezés is csak a törvényes bíróság előtt történhet. Az egyesbírós eljárás törvénytelen, ergo az egyesbíró által jóváhagyott egyezség is törvénytelen. Mondanom sem kell, hogy az ilyen pervezetéssel a bíróság ismét lábbal tiporja az alapvető emberi jogokat. Az eljárás nem elég, hogy tisztességtelen, ráadásul nem is hatékony. Az LB úgy megismételteti mint a szél, és igaza lesz. Az egész csak a felperesek fárasztására jó - no meg arra, hátha elhagy minket közülük egypár örökre...
A pervezetés a bíróság feladata és felelőssége. De erről úgy általában a bíróságnak fogalma sincs. Vajon miért? Az állam - látjuk - szinte minden területen válságban van. Költségvetés, nyugdíjrendszer, TB-ellátás, közigazgatás stb. Miért pont a bíróság lenne kivétel? Ott minden szép és jó?
Van egy olyan érzésem, hogy a bírósági eljárás az a mód és lehetőség, ahogy az állam a szervei által elkövetett jogsértéseket még fokozhatja.
Azt már nem is merem kifogásolni, hogy a szakértői költségelőlegből fennmaradó nagyobbik hányadot - jogerős végzés ellenére - elfelejtette visszautalni a bíróság, idestova fél éve. Így támogattatja magát az állam, akaratunk ellenére. Kamatostul.
De biztos türelmetlen vagyok, és nem elég megértő.
Japán haikuk után nagyítsuk a jogalkotási hatalommal való visszaélés problémáját, és nézzük, mennyire is védi a bíróság a jogalkotóknak a visszaéléshez való jogát.
"a közérdek immár a helyi képviselő-testület zavartalanul gyakorolható joga a joggal való visszaéléshez. És bíróságon ez a jog eredményesen nem támadható."
A 1531/B/1991. AB határozatból láttuk, miként vetett ki a helyi képviselő-testület néhány esztendőre a telek értékének hatszorosát kitevő éves adót egy "ellenálló" MGTSZ-re. Az AB utólagos normakontroll során a helyi rendeletet megsemmisítette. Ezzel érintette a megsemmisítés előtti jogviszonyokat, így az MGTSZ-nek nem kellett befizetnie ezt a sarcot.
Akkor lássuk az LB Polgári Kollégiumának 14. sz. Elvi határozatát, amely az alsóbb szintű bíróságokra kötelező:
"14.
I. Jogszabály hatálybalépésével összefüggésben bekövetkezett károsodás nem keletkeztet a jogalkotó és károsult között kötelmi jogviszonyt, és ilyen értelmű jogszabályi rendelkezés hiányában a polgári jogi kárfelelôsség szabályai sem alkalmazhatók.
...
A polgári jogviszony egyik sajátos és más jogviszonytól való elhatárolása szempontjából meghatározó ismérve, hogy abban az alanyi jog és kötelezettség a felek - tehát meghatározott személyek - között az egyenjogúság és mellérendeltség rendszerében érvényesül. Elôfordul azonban, hogy keletkezési alapjuk és következményeik hasonlósága folytán a jogszabály az egyébként nem oda tartozó jogviszonyokra is a polgári jog szabályainak alkalmazását rendeli. Ilyen rendelkezést tartalmaz a Ptk. 349. §-a, amely közigazgatási jogkörben, egyedi aktussal okozott károk megtérítésére kiterjeszti a polgári jogi kártérítési felelôsség szabályait.
A jogalkotásra, mint az általános és absztrakt magatartási szabályok létrehozására irányuló tevékenységre és a hozzá kapcsolódó felelôsségre azonban kizárólag a közjog (alkotmányjog) szabályai vonatkoznak, amelyek jelenlegi jogunkban immunitást biztosítanak a jogalkotó számára. A jogszabály hatálybalépésével esetleg bekövetkezett károsodás önmagában nem keletkeztet a jogalkotó és a károsult között kötelmi jogviszonyt, és ilyen értelmű jogszabályi rendelkezés hiányában a sérelmek jóvátételére (a jogalanyok kárpótlására) a polgári jogi kárfelelôsségnek a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabályai sem alkalmazhatók. Mivel ingatlanának övezeti átsorolását tartalmazó rendezési terveket a Fôvárosi Tanács és a XII. Kerületi Tanács rendelettel - tehát jogszabállyal - fogadta el, jogutódaikkal szemben a felperes kártérítési követelést sikerrel nem érvényesíthet."
Kiemelendő az ilyen értelmű jogszabályi rendelkezés hiányában szövegrész. Vagyis az LB jogalkotási hiányosságra utal.
A jelenlegi jogalkotóktól egyáltalán nem várható el, hogy olyan jogot alkossanak, amely a hasonló visszaélések esetére polgári jogi kártérítés általános lehetőségét megteremtené, a visszaélést szenvedett jogalanyoknak. Még mit nem, felszámolni ezt a jó kis monopóliumot amely (gyakorlatilag) korlátozhatatlan, leadni a hatalmi jogosítvány egyik ászát... Ugyan már.
A bíróság pedig széttárja a karját, nincs mit tenni, az ilyen kereseteket el kell utasítani.
Hogy az OIT jogalkotást kezdeményezhetne? Aztán már miért? Hogy kinyírassa magát (szervezete és vezetője) a jogalkotókkal?
A kör bezárult. Akik a hierarchiában a jogalkotók alatt vannak, vesztettek.
Az AB 31/1998.(VI.25.) sz. határozatában körbejárja a joggal való visszaélés jogalkotással történő elkövetésének problémáját.
"A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény 5. §-ának (1) bekezdése szerint "A törvény tiltja a joggal való visszaélést." Ugyanezen § (2) bekezdése pedig kimondja "Joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen ha a nemzetgazdaság megkárosítására, a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik biztosítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne."
Az Alkotmánybíróság rámutat: a demokratikus jogállamokban — így hazánkban is — a joggal való visszaélés tilalmának érvénye nem szorítkozik egyetlen jogágra, hanem e tilalom — az egyes jogágak sajátosságaitól függő formában — az egész jogrendszerben érvényre jut. A Magyar Köztársaságban az említett tilalomnak az egész jogrendszerre kiterjedő általános érvénye közvetlenül az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdéséből vezethető le. A kifejtetteknek megfelelően érvényesül a joggal való visszaélés tilalma a közjogban is, ahol e tilalom egyaránt irányadó a jogalkotó szervek, a jogalkalmazó szervek, illetőleg az ügyfelek magatartására."
"Voltak azután olyan — precedens értékű — alkotmánybírósági döntések, amelyekben a testület nem mindig hivatkozott ugyan a jogalkotói hatalommal való visszaélésre, de egyértelműen megállapítható, hogy a megsemmisítő döntés valójában ezen alapult. Ilyen volt mindenek előtt a 1531/B/1991. AB határozat. A hivatkozott döntés alapjául szolgáló tényállás szerint egy községi önkormányzat a belterületi földekre 100 Ft./négyzetméter tételű telekadót vetett ki. Noha ez az összeg nem haladta meg az akkor irányadó törvény szerinti maximális tételt, s így formailag nem állott fenn alkotmányellenesség, a határozat szerint "az Alkotmánybíróság szükségesnek tartotta azonban a két rendelkezés kizárólag formális, jogpozitivista összevetését szélesebb körű, tényellenőrzéssel, valamint adóelméleti szakvéleménnyel alátámasztott törvényességi, illetőleg alkotmányossági vizsgálattal kiegészíteni."
Ennek során az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg:
a) A szóban forgó községben egyetlen jogi személynek volt jelentős alapterületű, több mint 24 hektáros belterületi földje. A kirendelt igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő e terület forgalmi értékét 6 120 000 Ft-ban állapította meg. Eme terület után évi 24,5 millió forint — azaz a forgalmi érték négyszeresét kitevő összegű — adót kellett volna fizetni. Az ugyancsak kirendelt adóelméleti és adóigazgatási szakértő úgy nyilatkozott, hogy "ha adó címen olyan elvonást alkalmaz egy norma, amely az adóalany lehetetlenülését eredményezi, az már nem adó". A szakértő ugyanis úgy ítélte meg, hogy "a tételes adó mértékénél súlyosan aránytalan, ha az adott vagyontárgy értékének 20 %-át meghaladja az évi vagyonadó mértéke."
b) Megállapítható volt, hogy a polgármesteri hivatal szerette volna megszerezni a jogi személy tulajdonában álló belterületi földet, hogy azt lakásépítésre, illetőleg üdülőterületenként és szabadidőközpontként hasznosítsa. (Ilyen módon való hasznosítás esetén az ingatlanforgalmi szakértő már 21 800 000 Ft-ban jelölte meg a terület forgalmi értékét.) Mivel a tulajdonos nem mutatott hajlandóságot a tulajdonjog átengedésére, az önkormányzati testület az adó jogintézményét eszközül használta fel arra, hogy nagyobb nyomatékot adjon tulajdonszerzési szándékának. Miként a polgármester írta az Alkotmánybíróságnak: "…többször felkínáltuk az MGTSz-nek a teljes adótartozása elengedését annak fejében, hogy adja át tulajdonunkba a fenti területeket". Ezt a célzatosságot támasztotta alá az is, hogy az önkormányzati rendelet 99 %-os telekadó kedvezményt biztosított az érintett tulajdonosoknak, de a jogosultak körét úgy határozta meg, hogy a szóban forgó tulajdonos ne kerülhessen a kedvezményezettek közé.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy "…az önkormányzati rendelet (Ör.) sérelmezett szabályai olyan típusú gazdasági szabályozó eszközöket tartalmaznak, amelyek kifejezetten az indítványozó MGTSz gazdasági tevékenységének a közvetett — nem adóztatási funkciójú — befolyásolását szolgálják." Emiatt az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálat alá vont rendelkezéseket alkotmányellenesnek minősítette. (ABH 1993. 707., 710.)"
Esetünkben az önkormányzat szeretné megszerezni a teljes területet. Ennek módja: visszamenőleges hatályú jogalkotás, ÁRT módosítás két ízben: külön a telek egyik felére, majd a másik felére! Ezzel a telekmegosztás és beépítés megakadályozása. Majd a fél telekhányad kisajátítása vészhelyzeti kompkikötő céljára - túlparti megvalósíthatóság nélkül. Mivel a kisajátítás kiterjedne az ingatlanon található felépítményre, a telek déli része beépítetlen maradna, amelyet közlekedés céljára az önkormányzat lejegyezhetne. Oszt jónapot.
Tipikus példája a joggal való visszaélésnek.
A bíróság pedig nem hajlandó észrevenni. Ebből viszont az következik, hogy a közérdek immár a helyi képviselő-testület zavartalanul gyakorolható joga a joggal való visszaéléshez. És bíróságon ez a jog eredményesen nem támadható.
Nincs egy kissé elmaradva a bíróság a kortól, mondjuk úgy 17 évvel?
A Ktvr. szerint a közig.hiv.vezető vizsgálja, hogy a kisajátítás közérdeket szolgál-e.
Meg a bíróság is. Persze csak elvileg :)
Érdekes AB határozatot találtam: 1170/B/2005. ( www.mkab.hu )
Az AB Piliscsaba önkormányzatának egyes rendeleteit helyezte hatályon kívül.
(Pest megyei település, 2004-2005. évi eset. Asszem még Petrik volt a hivatalvezető. Mekkora jogalkotási káosz lehetett /lehet Pest megyében, azt csak a Jóisten tudja meg a Petrik?)
Szóval a határozat:
"Az indítványozó szerint az ingatlanok megvásárlását követően Piliscsaba Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testülete (a továbbiakban: Képviselő-testület) megpróbálta rábírni a gazdasági társaságot, hogy közérdekű kötelezettségvállalás formájában járuljon hozzá a település fejlesztési gondjainak megoldásához, amelyet az indítványozó — a közérdekű kötelezettségvállalás mértékére tekintettel — nem vállalt. Ezt követően alkotta meg a Képviselő-testület a szabályozási terv hatályon kívül helyezéséről szóló Ör. 1.-et és a változtatási tilalom elrendeléséről szóló Ör. 2.-őt. )"
Bevett gyakorlat a vállalkozók megzsarolása, ellenkező esetben jön a jogalkotói hatalommal való visszaélés - 31/1998. (VI.25.) AB határozat.
Az AB a tulajdonhoz való jogot ismét alapjogi védelemben részesítette.
"Az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni.” [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 379-380.] "
"3.2. Az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta az építéshez való jog — mint a tulajdonosi jogok körébe tartozó sajátos jog — és a tulajdonhoz való alapjog kapcsolatát is. Az Alkotmánybíróság 97/B/2003. AB határozata alapján az építéshez való jog nem alkotmányos alapjog, azonban — mint a tulajdonosi jogok körébe tartozó sajátos jog — meghatározott esetekben a tulajdonhoz való alapjogon keresztül alkotmányos védelemben részesül. Az építési jog szorosan kapcsolódik az ingatlan tulajdonos ingatlanon fennálló használati, illetve az ingatlan fölötti rendelkezési jogához. Az építési jogot korlátozó (tilalmakat felállító) jogszabályi rendelkezések egyben a használat és a rendelkezés polgári jogi tulajdonosi részjogosítványainak a gyakorlását is korlátozhatják és ebből következően a tulajdonhoz való alapjog korlátozására vezethetnek.” (ABH 2006, 1976, 1984.) Az 1298/B/1990/4. AB határozat szerint „[a]z Alkotmánybíróság az építéshez való jogot olyan jognak tekinti, amelynek gyakorlása során különösen fontos az általános szakmai (építésügyi), környezetvédelmi, biztonsági szabályok, az adott településre (településrészre) vonatkozó helyi előírások tiszteletben tartása és a közvetlen környezet, a szomszédok tulajdonosi (használói) jogainak védelme.” (ABH 1991, 770, 771-772.) Az alkotmánybírósági gyakorlat alapján a „föld tulajdonjogából fakadóan senkinek sincs alanyi joga arra, hogy a tulajdonában álló földterületen építkezzen, építés céljára földjéből építési telkeket alakítson. Az építéshez való jog csak az alkotmányos jogszabályi előírásoknak megfelelően beépíthetővé nyilvánított építési területek tulajdonosait illeti meg alanyi jogosultságként. E területek tulajdonosai is csak az építési jogszabályok előírásainak megfelelően gyakorolhatják e jogukat. Nem tekinthető a tulajdonhoz való jog alkotmányellenes korlátozásának, ha a jogszabály a beépített területek növelésének megakadályozása érdekében olyan területekre ír elő telekalakítási és építési tilalmat, amelyek a jog korábbi előírásai szerint sem voltak beépíthetőek."
"Az Alkotmánybíróság ugyanakkor emlékeztet arra, hogy az Étv. 38. § (1) bekezdése alapján „a településrendezési és építési szabályok érvényesülésének jellemzője, hogy azok alapján építkezni, csak azzal a feltétellel lehet, ha az építési hatóság az építési engedélyezési eljárásban a tervezett építés jogszerűségét ellenőrizte, és a jogerős építési engedélyben az építtetőt az építési munka megvalósítására feljogosította. Tehát a konkrét épület, építmény megvalósításához való jog a jogerős építési engedélyből származik. Ez azt jelenti, hogy építési anyagi jogi jogviszonyok csak a jogerős építési engedély alapján jönnek létre (…)” (349/B/2001. AB határozat, ABH 2001, 1241, 1246-1247.)."
Kérdésem: ha az egyéntől telekalakításra, építésre megkövetelik a jogerős engedélyt - tulajdonvédelem/közérdek védelme - akkor az önkormányzattól a területfelhasználási engedélyt a kisajátítási bírósági eljárásban miért nem?
Közérdek az építési ügyekben:
"az Alkotmánybíróság nem tekinti elégséges alapnak, hogy a jogszabály általánosságban hivatkozik a korlátozást szükségessé tevő közérdekre” (Abh., ABH 2006, 529.) A közérdeket jogszabályban úgy kell meghatározni, hogy a közérdekből történő korlátozás szükségessége kérdésében egyedi aktusok törvényességének ellenőrzése esetén a bírói hatalom, normatív aktusok felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság állást tudjon foglalni. A „közérdek miatt fennálló szükségesség” fennállásának bizonyítása a normaalkotó, a jelen esetben a Képviselő-testület felelőssége."
Az AB tehát vizsgálja a közérdek meglétét ha az önkormányzat kompkikötőt akar építeni, azt az önkormányzatnak igazolnia kell.
Persze a rendes bíróságnak is vizsgálnia kellett volna, de ezt ügyünkben úgy mellőzték mint a szél, példaként generálva ebbe a topikba.
Lesz mit igazolnia az Önkormányzatnak.
"A Képviselő-testület elismerte, hogy az Ör.3. mellékletét képező szabályozási tervlap hiteles példánya nem található Piliscsaba Nagyközség Önkormányzatának Polgármesteri hivatalában. " Csak hazudoztak...
"A közérdekből történő korlátozás szükségességének vizsgálata a jelen ügyben az Ör. 1. és az Ör. 2. alkotmánybírósági felülvizsgálatát jelenti. A közérdek fennállásának bizonyítása elsősorban a jogalkotó felelőssége, ám ez nem jelenti azt, hogy az Alkotmánybíróság kötve lenne a jogalkotó által előadott, a közérdekből történő korlátozást szükségességét valószínűsítő érveihez. A jelen ügyben az Alkotmánybíróság — a Képviselő-testület megkeresésre adott válaszának vizsgálatán túl — áttekintette azokat a képviselő-testületi ülésekről szóló jegyzőkönyveket, amelyek az Ör. 1. és az Ör. 2. megalkotására irányuló javaslatokról szóló vitákat rögzítik."
Na ez esetünkben érdekes lesz, mekkora hazugságok kerül(het)tek jkv-ba. De ez már egy másik topik témája lehetne.
A közig.hiv. vezetőjének hivatali kötelessége a helyi normaalkotás felügyelete. Elszabotálásának szép példája ez a határozat, hiszen szabályozási terv sincs, amely az indítványozónak milliókba kerülhetett. Hát nem kártékony az ilyen hivatalvezető? Viszont a bírósággal remekül szinkronban dolgoznak.