Annyira régen jártam erre, h nem győzőm most bepótolni az elmulasztott időt:(
De igyekszem olvasni, és most már itt vok...
(na persze, ha érdekel vkit:))))
Ó, jaj, emlékeztek még rám? Oly rég írtam, oly rég...! Részben rajtam kívül álló okokból, most nem részletezem. Azóta hazajöttem Olaszországból, ahol egyébként találkoztam egy édes kis leszbi lánnyal, de még ő maga is fiatal, bizonytalan, szerelmi bánattól bús, nem kedveli a kalandokat. Vszont olyan jó volt végre beszélgetni valakivel ilyen témáról! (egy olasz fórumon ismerkedtem meg vele, úgyhogy ismertük egymás hajlmait) Ezért is válhattunk barátnőkké. Az itteni barátnőim közül nem tud róla senki. Mármint azt már említettem egyszer-egyszer, hogy szívesen kipróbálnám hármasban, de azt sosem, hogy kettesben is és hogy ennyire szeretném. Azt hiszem, a kívülálló, efféle hajlamoktól mentes, de nyitott emberek megkülönbztetik a kíváncsiságot (vagyis az el nem zárkózást) a biszexualitástól. Ezért is zavar néha, hogy nem tárulkozhatok ki rendesen, csak inkognitóban. A nem nyitott emberekről ne is beszéljünk.
De a lényeg az, hogy itthon vagyok, örülök nektek, és ígérem, hogy aktívabb leszek!
Úgy látom, kint túl szép idő van ahhoz, hogy most nagy csevegésre számíthatnék.. Mindenesetre belevágok a történetbe. Láttam, hogy rajtam kívül még vannak sokan, akik tétovák. Tulajdonképpen én már eljutottam egy bizonyos pontig. A barátnőm, annak barátja és én. Jó felállás lehetett volna, de a fiú baromi önző volt, így hát jobbnak láttuk, hogy vele foglalkozzunk. Egymásra kicsit több időt és figyelmet szántunk volna. Sajnos ez nem jött össze. Nem sokkal ezután megszakadt a kapcsolatunk. (nem ez volt az ok) Azóta is az jár a fejemben, hogy kár volt hagyni magunkat.
Elnézést kérek, én vagyok a ludas. Én kezdtem kíváncsiskodni, hogy hogyan működik a női biszexualitás.
Ha az érdeklődésemmel félrevittem a topikot, akkor elnézést, de reméltem, elmagyaráztok nekem egy-két dolgot.
Sziasztok!
Sokáig csak olvasgattam az írásokat. Talán több százat is. És igaza van Hibiscusnak, valóban a témával egy kicsit elcsúsztunk, talán ez is az oka annak, hogy nem írtam korábban. Eleinte inkább arról volt szó, hogy ki mit érez, mit szeretne, mire gondol, most pedig már vitatkoztok, ki mitől bi-nembi-hetero.
Én inkább a saját gondolataimat szerettem volna megosztani. Nem foglalnék állást abban, hogy most melyik oldalra is tartozom, de mostanában egyre inkább foglalkoztat a gondolat, hogy realizálni lehetne (szeretném) bizonyos álmaimat. Ezekről majd még írok... Ez a pár sor még csak egy kis bemelegítés volt, hogy legyőzzem félénkségemet :))
