Sajnos nálunk zuhogó esö les szombaton pedig le van beszélve, hogy megyünk szarvasbögést nézni, fotózni. Megnézem vasárnap hátha nem zavarog a sok túrista az erdöben.
Tegnap újabb 5 nagy rétisast engedtek nálunk szabadjára. Négy a környéken repked még. Egy meg a "kalitkában" úgy döntött, hogy ilyen esöben nem indul el. Hiába a nyitott reptetö, még mindig bent kuksol:-DDD A lusta példány állítólag a legnagyobb és legszebb. El is nevezték Monakói Hercegnönek ;-D
A hétvégén mebpróbálom felkutatni valamelyik példányt. Van egy is riadóláncunk, hogy ki merre látta öket :-)
Nagyon készültem rá, de félidőben, azaz 11-én be kellett fejeznem. Több dolog kényszerített erre. A hajó vízretétele a vízpart felázása miatt körülményes, az ártéri erdőben maradó víz miatt a vad már nem keresi meder vizét. Inni, dagonyázni messze az erdőben is tud. Ezek a belső vizek idén már nem száradnak ki, a vad hívása is okafogyottá válik, csak a szerencsén múlik a találka.
Ezután a szarvas és a vaddisznó ritka fotóstéma marad. Mindenesetre október közepéig felejtős, ahogy a ragadozók is, mert a sok elhullott állat sokáig ellátja őket, nem kell nagy területeket bejárniuk, keresgélniük. Az alacsony vízállás is odébb lesz még, így a sűrű vízparti növényzet is ellenem van.
Nem gondoltam, hogy ennyire kevés a fény. Akkor oda megfelelő gépváz is kell ilyen magas érzékenységnél. Vagy/és nagy fényerejű optika. Legjobb, ha együtt van mindkettő. 1600 ISO fölé nem szívesen megyek, 5,6-os objektívvel. Elég szokott lenni, ha nem nagyon sűrű a lombozat. Persze gyors mozgásokat nem tudok megcsípni, mert elég hosszú záridőket kell használni.
Sejteni lehetett, hogy ez lesz, és a hirtelen jött magas víz megzavarja a bőgést. Ugyanakkor az is tény, hogy végül is 3 jó hét lement, sokkal többre amúgy sem sok az esély. Ezek után már minden történés külön ajándék, abból kell szemezgetni. Amíg van üzekedő tehén, a bőgésből addig nagyrészt kimaradó középkorú bikák is aktívak maradnak. Mert mostanra azért az állomány javát ,,levették" a területekről. De a legfontosabb, hogy minden kint töltött fotós nap hozhat még izgalmakat.
Ha nem lett volna fény ISO 20 000 körül lehetett volna fotózni. A mögöttem elfutó bika első kép ISO 25 600, 1/320. Fantáziám nekem is van csak szembe jön a valóság ... 😊
Ez az árvíz betett most a bőgésnek(és nekem), úgy tűnik, hogy itt vége a szokásos menetrendnek.
Utóbőgésre lehet, hogy sor kerülhet még, de ez most teljes leállást okoz a víz elől menekülőknél, nagyon megzavarta őket. Messzebb az alföldi részeken ahol nem volt víz, az ott élőknél tart még a bőgés. Jellemző amúgy is, hogy a java itt három hétre tehető. Ez letelt, persze azért kicsit tartana még. Korábban, 2018. okt. 17-én ugyan még láttam a szándékot és hallottam is őket, amit ez a kép is jól mutat.
A pillanat sajnos akkor sem lett meg, igaz ebben az esetben is - mivel "pikk-pakk" történik - nagyon ébernek kell lennie a kamerásnak. :). De láttam.
Jobban kedvelem ezeket az erdei képeket, mint a lenyírt réten való sokadik ábrázolást. De sajnos a fények nem voltak veled. Napos időben ilyenkor tarka minden a fák alatt, zavaros lesz tőle a fotó. Kivételesen jobb egy szép, természetes növényzetű erdei tisztás. Az élmény persze azért így is lehet jó.
Ja, a dagonyák is jók lehetnek, persze főleg olyan területen, ahol nincs belőle sok. Mert minél kevesebb, annál valószínűbb, hogy ott el lehet csípni valamit. A megszokás nagy úr az állatoknál is, a kedvelt helyeikre visszajárnak. Persze csak akkor, ha nem zavarták meg ott korábban őket. Másképp valóban már csak sötétben vagy legalábbis kevés fénynél mozdulnak.
Jó ez a bika, egyszer elém is kerülhetne egy ilyen. A bőgés vége felé egyre fáradtabbak, figyelmetlenebbek, ezért könnyebb belopni őket. Csak sajnos egyre kevésbé mutatnak érdekes viselkedést. Lassan megszűnnek a verekedések, a bozótcsapkodás, majd a bőgés is alábbhagy. Helyette sok fekvés, olykor dagonyázás, pihenés. Amikor aztán a bikák is elkezdenek legelészni, akkor már nagyjából vége is az izgalmasabb dolgoknak. Ezekből kell valamit fotóilag kihozni, ha lehet.