In the picture többnyire. On, ha rászállt egy légy. got a TV (az any azt jelentené, hogy egyetlenegy sincs, de a kérdés leginkább úgy szokott elhangzani, van-e tévéd -- na, ez az "a TV set") Scotland: nélkülözhetetlen az "a". Miért? Csak. :-) Azt lehet mondani, hogy Texas is oil country, de ez azt jelenti, hogy tele van olajjal.
Tulajdonképpen a fordításokat anyanyelviek csinálják, és ha csak nem teljesen dilettánsok, azért egy kezdő-középhaladó szinten tartó nyelvtanulót nemigen visznek félre. Alapfokú nyelvtudással nem kifejezetten a stilisztikai finomságokra figyel az ember.
Ez csak a mai fordításokra igaz (bár főleg a magyarra fordított könyvekkel kapcsolatban tudok nyilatkozni), mert sajnos egyre inkább nyelvtanuló műkedvelők fordítják a regényeket valódi írók, műfordítók helyett. Az utóbbiak azért elég jól írtak az anyanyelvükön.
A szótározás nekem sem esetem, de ha a szavak nagyjából 80%-át ismered (nem feltétlenül tudod, elég a passzív ismeret), a maradék 20%-ból legalább 15-nek szótár nélkül is rájössz a jelentésére a szövegkörnyezetből, a maradék néhány szó meg nem számít a szöveg megértése szempontjából. Szótárt használni csak akkor szoktam, ha egy szóval már legalább harmadszor-negyedszer találkozom egy könyvben, a történet szempontjából lényegesnek tűnik, és még mindig nem derült ki számomra, mit jelent.
Az első regények, amiket angolul olvastam még gimis koromban, Hemingway művei voltak (For Whom the Bell Tolls, A Farewell to Arms). De pl. Jane Austen-nek is eléggé könnyű nyelvezetűek a könyvei. Azért legalább egy B2-es szint kell hozzájuk. Alapfokú nyelvtudással nem tudom, milyen eredeti művekkel lehet megbirkózni.
Egyébként bocsánat, nem gúnyolódni akartam a kiszótárazásos technikán, csak nekem nagyon nem megy, az a gyanúm, hogy sokkal alacsonyabb szinten vagyok még angolból, hogy haszna legyen - vagy tényleg lusta vagyok ,) -, de a butított könyvek már kevesek. Ezért gondoltam, hogy egyszerű, de eredeti szövegek már jók lehetnek, ha azok olyanok.
Egyébként olvasni eredetit érdemes. A fordítások ritkán íródnak igazán angolosan (v bmilyen nyelvesen). Nyelvileg legkönnyebbek egyébként az idióta kis szerelmes füzetek: annyira egy kaptafára készülnek, h lazán tudod olvasni, és csak pont annyi az új szó, amit kényelmesen meg lehet tanulni.
Semmi bajom nincs sem Christie-vel, sem Lawrence-szel, sem a Middlemarch-csal, sőt. De annyira nehéz még ilyen szöveget olvasnom, hogy egyelőre nem haladtam vele, persze, nekiestem, de gyötrelem volt 1-1 oldal. Mivel a krimi és az sf hajlamosabb kevésbé bravúroskodni a szöveg szintjén, ezért dobtam fel ezt a két témát. Pl. Clarke vagy Asimov, a két nagy öreg nem volt nagy szófacsaró, elég egyszerűen fogalmaztak, inkább a cselekmény volt az, ami miatt szeretjük őket. Valójában olyan ponyvát keresek, ami már olvasható., na. ,) Lehet, hogy James Bond már ilyen, ott is van topless csaj meg pisztoly a címlapon.
Egyébként nekem a butított könyvek arra voltak jók, hogy valóban gyarapodjon a szókincsem. A nyelvtani szintet értem (ha reprodukálni még nem is tudnám írva vagy beszélve), néhány szó ismeretlen volt, de annyira kevés, és a butítás miatt annyira gyakran szerepeltek, hogy azok aztán bevésődtek. Most egy kiszótárazásnál van esély arra, hogy megtanulom a bricsesz, a cséza, az évi 600 font járadék és az illendően megírt levél kifejezéseket, ha egy oldalon van 50 új szó? ,) Lehet, hogy jellemgyenge vagyok, de nekem ez annyira hihetetlen, és le a kalappal, akinek így megy.
Ja, és mostanában már cd-t is adnak ilyen könyvekhez.
Az eddigiek alapján kizárt, h te azokat akarnád olvasni, amikkel én az angoltanulást elkövettem: klasszikus nagyregények (a XIX.sz-ot imádom), meg Lady Chatterley, na meg Agatha Christie, na meg bmi, ami a kezembe akadt, és olvasásra érdemesnek tűnt (magyarul bmivel felkeltette az érdeklődésemet). Kifejezetten untattak és idegesítettek ezek a lebutított változatok, már nem is tom, honnan került hozzám vagy 4-5db, de borzalmasak voltak, mármint nyelvileg. Vagy amit még imádok: Terry Pratchett :-)))
"A krimiket és a scifit szeretem, de akik igazán bejönnek nekem magyarul, sajnos túl körmönfontan fogalmaznak. "
Nem is ilyenek valók nyelvtanulásra.
A megfelelő könyvet igen könnyű felismerni. A borítóján egy félmeztelen nő és egy pisztolyos férfi látható. Leírások helyett pedig főleg párbeszédek vannak benne.
Egyébként gyakorlatilag elolvastam az eddigi topikot, nem módszer érdekelne, hogy lehet kiválasztani egy könyvet, hanem konkrét könyvcímek, olyasmik, amit más már olvasott, és tudja, hogy elég lakonikusan, egyszerűen fogalmaz az irója. (Lehet, hogy volt ilyen is, csak már nem emlékszem ám rá, elnézést.)
Az angoltanárom elhozott egy Jelinek könyvet (Women as lovers), végtelenül primitív a szöveg szerkezete szándékosan, na, ott max. szótárazni kell, ha megvannak a szavak, megvan a szöveg is. ,)
Az Oxfordnak is vannak olyan gyűjteményes kötetei, amelyek már eredeti szövegeket, novellákat tartalmaznak különféle tematikus csoportosításban (sf, krimi pl. van), amelyek azért már fogyaszthatóak egy nyelvtanuló számára.
Hátha van másnak is ilyen tapasztalata, javaslata.
Próbáld olyan könyvekkel kezdeni, amit magyarul már olvastál, az sokat segít a szöveg megértésében, és rengeteg szó ragad rád észrevétlenül. Az egyetemen nálam szorgalmasabb évfolyamtársaim arra a módszerre esküdtek, hogy az elejétől a végéig kiszótároztak egy-két regényt és megtanulták a szavait. Párszor én is belelkesedtem, de 30-40 oldalnál tovább sosem jutottam, egyrészt zavart, hogy nem haladok a könyvvel, és kíváncsi voltam, mi fog történni a következő lapokon, másrészt azért bőven akadnak olyan szavak is, amiről tudom, hogy a büdös életben nem fogom használni (mert mondjuk az x-dik szinonima valamire, amit már így is legalább négyféleképpen el tudok mondani, vagy olyan szó (növénynév, szerszám stb), aminek még a magyar megfelelője is ismeretlen számomra).
És hogy kérdés is legyen: van valakinek javaslata, mit érdemes olvasgatni, ha az ember már az ilyen könnyítettekkel elboldogul, és eredeti szövegekre térne át? A krimiket és a scifit szeretem, de akik igazán bejönnek nekem magyarul, sajnos túl körmönfontan fogalmaznak. ,)
Helyette beleokoskodom másba: volt lejjebb szó arról, hány szó kell annyi tudáshoz, hogy az ember elboldoguljon. Rendszeresen olvasgatok egyszerűsített könyveket, az Oxfordnál a legmagasabb szintű a 2500, azt hiszem, a Penguin esetében 3000 szavas, de ehhez képest eredeti nyelven egy egyszerű krimi is hatalmas ugrás. Nemcsak a szavak hiányoznak hirtelen, hanem a szerkezetek, nyelvtani megoldások, szóval az élő nyelv ilyen számszerűsíthető szinteknél sokkal gazdagabb, ez a tapasztalatom.
De igen, ez a harmadik alak, csak az állandó használatban az idők során elkopott az -e a végéről, és önálló kifejezéssé lett. A szó szerinti értelme eredetileg "meg voltam szülve". Egy szimpla passzív szerkezet.
Az I was born... nem sima eset, ez a 12 igeidőn kívül esik, egy speciális eset. Szenvedő szerkezet (passzív)
Ugyebár a születés passzív dolog, mert nem saját döntésünk, az angolok meg használnak ilyen exotikus kifejezéseket is, mint pl. az autó John által vala vezetette.
Ha az I was born... ilyen. Ha meg nem akkor majd az okosok kijavítanak.
Én is csak tanulom, ezért nem túl szakszerű a válasz, de a born nem a bear harmadik alakja, az a borne lenne. A to be born = megszületik, a were born egyszerűen a múlt idejű megfogalmazása második személyben. A born nem ige, hanem egy melléknévi alak, ami a bearból származik, ha jól sejtem. Pontos szófajt nem tudok. ,)
Lehet, hogy nagyon buta kérdés, picit szégyellem, de nem értem pontosan, hogy jön össze az az egyszerű mondat, hogy Where were you born?
Azt tudom, hogy a born a bear 3. alakja (past participle), a were pedig a be mult ideje, de ha simple past lenne, akkor did -nek kellene lenni a mondatban, ha were van, akkor lehet past continuous, de akkor a bear inges alakjának kellene következnie, meg egyébként se használjuk ilyen esetben a past continuoust.
Szóval nem értem, hogy jön össze a were és a born?
