A feltételezés szerint van tömege, ezért a sebessége kisebb mint c. Azonban olyan kevéssel tér el, hogy még a szupernova távolsága sem elég a kiméréséhez.
"The same observation was made, on a somewhat larger scale, with supernova 1987A (SN 1987A). 10-MeV antineutrinos from the supernova were detected within a time window that was consistent with the speed of light for the neutrinos. So far, the question of neutrino masses cannot be decided based on measurements of the neutrino speed."
A házi fogalomtáramban a nulladik dimenzió a kiterjedés nélküli pont mondhatni potencialitás pneuma szellem amit nyilván némelyek semminek neveznének. Első dimenzió a vonal,második a felület avagy sik,harmadikat egyszerüen térnek nevezem.A negyedik szintén szingularitás mint a nulladik ,ez is végtelenszerü,az összes teremtési létező egyhelyüttlevősége,itt, kvázi mint pontban.
"hanem a kvark is és a gluon is két "valamiből" áll"
quantamagazine.org/20140827-quark-quartet-fuels-quantum-feud The thing you call the quark might have quark-antiquark pairs and glue and all the rest built into it,
Nekem kicsit gyanus a húrelmélet. Túl sok a dimenzió... De lehet hogy csak én vagyok konzervatív. 3 tér és egy idő dimenzióban persze nehezebb modellezni, de az hogy minden esetben amikor valami túl bonyi egy extra dimenzióval oldjuk meg a feladatot nekem nem tűnik frappánsnak. Elméletnek szerintem egész jó, de lehet hogy zsákutca.
"A másik probléma ezzel a modellel ugyan az, mint az egész részecskefizikával.
A részecskék egyben hullámok is."
Közben nem álltam le, csak nem egyszerű kellően nagy baromságot kitalálni, hogy előre lehessen lépni,
Ami nem tetszik, az a buborékok szimmetrikus elhelyezkedése. A világ nem ennyire szabályos.
Nos, van egy másik megoldás is arra, hogyan hozhat létre két szubkvark egy részecskét. Helyesebben annak világvonalát a téridőben.
Úgy, hogy a két szubkvark két végtelen brane, amelyek metszetei a részecskék világvonalai.
Ekkor a világunkat két brane ütközése, összekavarodása hozta létre. Fontos észrevenni, hogy pl a fotont két ugyanolyan szubkvark építi fel. A bránok önmagukkal is képesek metszeni. Természetesen hullámzanak, így a téridőben a metszetek interferálni tudnak(térbe és időben is). A két bráne képes két eltérő irányba is haladni, sőt visszafordulni az időben.
Mivel a részecske világvonala 1 dimenziós 4d téridőben, emiatt a két brane feltehetőleg 2 dimenziós, de nem 3d-ben helyezkedik el, hanem 4d-ben.
Ez a modell jól illeszthető a húrelmélethez.
Például a kompakt dimenzió felületén mozgó húr megfelel két brane metszetének.
Jó, jó, a gravitációs erő növekedését a Föld nevű bolygó szélén mérjük, de ezerszer hangsúlyozom, a fogalmakat, amiket alkottunk, nagy örömmel használjuk a nekünk kedves célokra.
Koncentrálhatnánk a cáfoló erejű kísérleti eredményekre?
Ácsi - felszín a Te filozófiádban eleve nem létezhet! (mert az csupán valami emberek által elképzelt - megfoghatatlan, abszulúte nem anyagi jellegű izé)
Vagy tévedek - "tudományodat" megint félreértvén ?
Ooops, valóban elég lenne? Na legyen egy próba, Napfogyatkozáskor (= fedéskor) a Földfelszínre ható gravitációs erő növekszik. http://astrojan.zz.mu/laki.htm
..az elmélettől független háttérként tételezi fel atéridő meglétét. Természetesen ettől még lehet igaz is.
Na éppen ezért máris nem lehet igaz. Mert téridő nincs, ezért természetesen nem tud rá építeni. Csak kártyavárat. Vagy légvárat, mint a relelm.
A gravitonokat folyton a fejemhez vágják, hogy nincs kimutatva (de ki van), ezzel szemben a téridő mikor lesz kimutatva? Soha, hiszen matematikai fogalom. Olyan mintha valaki matematikai pontot akarna kimutatni kisérletileg. Vagy valaki kisérletileg ki akarná mutatni a logaritmusfüggvényt.
"Ám akkor meddig lehetünk türelmesek azokkal, akik tényleg sokat dolgoznak, ám évtizedekig eredménytelenül?"
Mit lehet csinálni? Mondjuk nem adunk nekik fizetést. Akkor az lesz mint 200 éve, pár gazdag ember meg a pártfogoltjaik csinálják a fizikát. Vagy senki.
Nincs túl sok választás. Várhatunk pl. hogy jönnek az asgardok és tanítanak nekünk jobb fizikát. Ha megértjük persze.
Szabadon választhatnak témát a fizikusok. Ha a húrelméletben látnak lehetőséget akkor azt választják, ha a szuperszimmetriában akkor azt, ha valami olyanban amiről sose hallottam akkor meg azt. Nem kényszeríti őket senki hogy mit választanak.
Kívülről nem jó ebbe beleszólni, mert aki nem ért hozzá annak végképp semmi esélye hogy helyes ösvényt jelöljön ki. Legfeljebb annak van értelme, hogy külön támogatnak olyan kutatásokat amik valamilyen gyakorlati célra látszanak ígéretesnek, fúzió, napelem stb. Ez meg is történik, a félvezető ipar pl. elcsábít egy csomó tehetséges fizikust.
Talán azért értesz félre, mert nem olvastad Smolin könyvét (én is csak nemrég szenvedtem végig). Ő kifejezetten a húrelméletesekről ír. Valójában inkább ők sorolják közös téveszmébe mindazt, amiből egy párat említettél. Én éppen, hogy annak vagyok a híve, hogy igenis a többinek is létjogosultságuk van! Nem csak a húrelméletnek. És itt éppen arról a húrelméletről van szó, amiről még Feynman is kétkedőleg nyilatkozik. Arról a húrelméletről, amelyből óvatosabb becslések szerint is 10500 (nem vicc: tíz az ötszázadikon!) van, csak éppen nem tudjuk melyik az igazi. Arról a húrelméletről, amely alapvetőnek feltételezi a - még bizonyítatlan -szuperszimmetriát, és amely az elmélettől független háttérként tételezi fel a téridő meglétét.
Természetesen ettől még lehet igaz is. De azt tudni kell, hogy a húremélet kezdeti nyomai már 1970-től léteznek, s azóta folyamatosan folynak a vele kapcsolatos kutatások. Kezdetben még csak egy maroknyi csoport hitt benne, és az ő kitartásuk 1984-re egy nagy áttörést eredményezet. Rengetegen ráharaptak és - szinte csapot-papot hagyva - melléálltak. Maga a könyv szerzője is évekig bízott benne. Most, 30 év után is ők vannak a többségben, és köztük és az alternatív elméleteken dolgozók között - fogalmazzunk finoman - nem túl barátságos a helyzet.
A fizika törvényei szerint nem működő örökmozgókra ezer éveken át várhatunk, tudjuk, hiábavalóan. Ám akkor meddig lehetünk türelmesek azokkal, akik tényleg sokat dolgoznak, ám évtizedekig eredménytelenül? Vagy csupán az a baj, hogy elkényeztetett minket az elmúlt 100 év eredménydömpingje?
Ez a "zsíros állások" is olyan prosztó. Hol láttál te gazdag fizikust? Én pl. pontosan azért nem lettem fizikus, mert reménytelenül rosszul fizetett pályának tűnt.
Kilépni, honnan? A húrelméletből? A szuperszimmetriából? Kvantumgravitációs elméletből? Ezek mind ugyanazok szerinted? Meg még százszámra a különféle Standard Modellt vagy altrelt meghaladó próbálkozások? Mi a közös ezekben, ami miatt mindet egy közös téveszmébe sorolod amiből nem tudnak kilépni?
Ez olyan mint az örökmozgó. Az is mindig a közeljövőben készül el. Minimum ezer éve így van.
Ha pedig elkövetik azt a hibát hogy konkrét határidőt adnak meg, akkor lehet magyarázkodni. Pl. Széles energiacellája először tavaly őszre akart elkészülni, aztán most tavaszra, most meg kerüli a témát, inkább nanoszálas Ufókról ír.
Én nem láthatok bele, de Smolin könyve sokmindent elárul. Lehet, hogy van őbenne valamiféle sértettség is, de ha csak a tizede igaz, amit leírt, már komoly bajok vannak egy számos tagot számláló elit csoporttal. A probléma nem jellembeli, hanem inkább csoportpszichológiai. A csoportérdek nem hagyja őket kilépni a az egyéni gondolkodást megbéklyózó korlátokból. Szerintem 5-10 éven belül egy nagy durranásnak leszünk tanúi, amely meglehetősen káros lesz a tudomány - ma sem jeleskedő - tekintélye szempontjából.
Teljesen mindegy milyen fogalom, lehetne biológiai vagy szekszuális, akkor is csak fogalom marad.
De nincs igazad, a távolság egy matematikában definiált egyenes szakasznak a hossza. Két matematikai pont között definiált a távolság.
Két ház között nincs definiálva a távolság, mert csak azt tudod mondani, hogy körülbelül 150 méterre vannak egymástól. A ház egyik fele közelebb van, a másik fele meg messzebb.
Két háznak nem tudod megmérni a távolságát csak akkor ha matematikai pontot jelölsz ki rajtuk és ezen matematikai pontok távolságát tudod csak megadni.
A Hold Föld távolságot is csak így tudod megadni, pl a felszínük két (matematikai) pontja között tudsz mérni lézerrel, vagy számolni tudod a tömegközéppontjuk távolságát. A távolságadat így mindig közelítés lesz.
A fény is ilyen, kijelölsz egy (matematikai) pontot a foton pályán, majd egy másikat ahol a foton ciklusa az előbbi pontéval megegyezik. Ez a távolságdefiníciónk.
"megalkottunk egy csomó fogalmat (matematikai és más számunkra hasznos fogalmat), pl távolság. De ez matematikai fogalom, mert a távolság csak két matematikaipont között van értelmezve, kiterjedéssel bíró testek között értelmetlen, pontosabban csak közelítéssel alkalmazható."
Én viszont úgy gondolom, hogy a távolság kifejezetten fizikai fogalom.
(Az egy dolog, hogy e fogalom idővel beépült a matematikát megteremtők tudatába is.)
