Talán hagyjuk a dobozt békén, helyette mozogjunk mi. A kérdés ekkor: függ-e a doboz rendszerünkbeli összenergiája a fotonok és a mi sebességünk szögétől? :o)
A fotonok elnyelődnek az atomos szerkezetű anyagban.
Viszont két proton relativisztikus sebességű ütközésénél egy rakás részecske fog keletkezni, amelyek szétszóródnak mindenféle irányokban. És ennek az oka pontosan az, hogy a kvarkokat nem lehet rugalmasan kilökni a proton hasából.
Most nem ugrik be hirtelen, hogy a fizikusok hogy nevezik ezt a tüzijátékot.
" Vegyünk egy dobozt, belső tükrökkel. Mozogjon (pattogjon) benne egy tonna foton - faltól falig -, a doboz mozgásának irányában, vagy arra merőlegesen. Lesz különbség a doboz tömegét kintről megmérve?"
Asszem pont erről szól az E=mcc képlet. Fotonokkal megnövelve a doboz energiáját, megnövekszik a tömege, azaz tehetetlenebbé válik.
Tegyük fel, hogy a proton tömege jóval nagyobb lenne...
Ami azt is jelenti, hogy a benne lévő kvarkok relaivisztikus mozgása olyan energiával rendelkezik, amely legyőzi az erős kölcsönhatást. A kvarkok elkezdenének kijönni a protonból. A köztük lévő kölcsönhatás pedig nyúlna, mint a rétestészta. És végül újabb kvark párok keletkeznének. Elkezdene exponenciálisan gyarapodni a megfognató anyag.
Ezzel a gondolatmenettel talán közelebb kerülünk a téridő kvantumos tágulásának megértéséhez. Vagy nem.
Mindenesetre érdekes eljátszani azzal a gondolattal, hogy a téridő kvantumokat egy alternatív erős kölcsönhatás tartja össze. Viszont a téridő elemi részecskéjének akkora tömege van, hogy egy nagyon kicsi, de véges valószínűséggel kiszakadhatnak a kötéseikből, miközben lassan elkezdenek szaporodni és sokasoni.
Egy ütközésnél azt nem lehet előre megmondani, hogy milyen irányban fognak visszapattanni.
Tehát a koordináta-rendszerünket nem tudjuk beforgatni a szimmetrikus helyzetbe,
és pláne nem tudunk egy űrhajóval úgy menni, ahogy azt Feynman elképzelte.
Persze van rá megoldás.
Mert ahogy a tér minden pontjában el tudunk helyezni egy szinkronizált órát - gondolatban,
ugyanígy el tudunk indítani végtelen számú megfigyelőt. (Persze össze fognak ütközni, vagy eltakarják egymás elől a műsort. - Vegyük figyelembe, hogy az ütközés nem a síkban történik. Feynman elmulasztotta megemlíteni ezt az apró egyszerűsítést, hogy már eleve felvette az ütközés síkját - ami szintén nem tudható előre.)
Ez persze még nem "direkt" cáfolata a relativisztikus tömegnek. (Ki lehet magyarázni - mondaná DGY.)
Lukács viszont azt magyarázta egyszer, hogy amikor sokasodnak az érvek, amelyek egyenként kimagyarázhatóak, de összességében mégis inkább azt kell elfogadni, amelyik érvelés nem szorul tönnszörös magyarázkodásra.
nem a csillagokhoz képest végzünk forgó mozgást, hanem az inerciarendszerhez képest, ami nem forog
Nem érted a probléma mélységét. ;)
A forgás szempontjából mit tekintünk inerciarendszernek?
Éppen azt magyarázza, hogy ezt csak kísérlettel lehet kimutatni. Nem forgó rendszer az, ahol nem ébrednek kifelé mutató tehetetlenségi erők.
Mondjuk a távoli csillagokkal az a csalafintaság, hogy a vödrös gondolatmenet szerint Newton törvényei alapján a csillagok vonzást gyakorlnak. Márpedig ha megforgatod a távoli csillagokat, és te is forogni kezdesz, akkor a távoli csillagoknak valamiféle taszítással kellene kompenzálni a centrifugális erőt.
Mert tegyük fel, hogy a távoli csillagok elkezdenek hirtelen forogni - a korábbi állapotukhoz képest.
Elég nyilvánvaló egyébként. Ha kezded gyorsítani a dobozt, akkor az elülső falon egy vörösbe, a hátsón egy kékbe tolódó foton ütközik, és a kéknek nagyobb az impulzusa. Mindegy, merre pattog eredetileg a foton, mert ha gyorsítod a dobozt, akkor mindenképpen ütközik a hátsó tükörrel is.
Vegyünk egy dobozt, belső tükrökkel. Mozogjon (pattogjon) benne egy tonna foton - faltól falig -, a doboz mozgásának irányában, vagy arra merőlegesen. Lesz különbség a doboz tömegét kintről megmérve?
A harmadik harmadban átcsap hülyeségbe, mert nem a csillagokhoz képest végzünk forgó mozgást, hanem az inerciarendszerhez képest, ami nem forog, és ehhez már nem kell kitekinteni a csillagokra.
Nem felesleges fogalom. A relativisztikus tömeg azt jelenti (azt vetíti előre), ha bármilyen módon bezárod a nyugalmi tömeget és annak bármilyen mozgását egy "fekete dobozba", akkor annak nyugalmi tömege a relativisztikus tömeg mintájára megnövekszik. És ugyanezt elmondhatnám energiával is, mert ekvivalens. Képzelj el pl. egy merev forgó korongot bármilyen tengelyállással.
A "relativisztikus tömegnövekedés" felesleges fogalom, és zavart is okozhat. Az impulzus relativisztikus képlete m/√(1-v2/c2) "mozgási tömeget" sugall, a gyorsulás relativisztikus képlete pedig m/(1-v2/c2)3/2 "mozgási tömeget" sugall.
Az energiaekvivalens tömeget szokták tekinteni, mint relativisztikus tömeget, de valóban, egy másik definíció alapján pl. a longitudinális tömeg is relativisztikus, és ez eltér, valamint keveredik a transzverzissal az iránytól függően. Egyébként a szokványos relativisztikus tömeg a transzverzális tömeggel esik egybe.
Csak ez esetben mikor melyiket kell figyelembe venni, mert irányfüggő lesz, ami egy skalár mennyiség esetében eléggé nonszensz... Különösen kellemetlenné teszi a dolgot, hogy ahány vonatkoztatásirendszerből vizsgálod, annyiféle lesz.
