Nem egészen pontos meghatározás, azt hiszem mágneses térrel felhasították az alapállapot energiaszintjét (hiperfinom felhasadás), majd a két összetevő térbeli maximumát leíró felületet eltávolították egymástól.
Lassan "nyitották ki" a dobozt. Ugyanazt csinálták meg egyetlen atommal, mint amit a doboz kinyitása reprezentált a macskánál. Megvalósítottak egy olyan állapotot, amely két, csak kicsit eltérő "tiszta" állapot szuperpozíciója (azaz mindkettő állapot kb. 50%-os valószínűséggel fordulna elő, ha sokszor elvégezném az atom állapotát meghatározó mérést). Ekkor az atom kb. teljesen szimmetrikus térben volt, azaz maximális volt az állapotára vonatkozó bizonytalanság. Majd mágneses teret kapcsoltak be - azaz az atom környezetét lassan, asszimmetrikusan megváltoztatták. Mégpedig tudatosan, azaz a környezet szerkezetére vonatkozó információ ismert volt. Az atom válasza a mágneses térre megint csak ismert. Azaz lassan olyan körülményeket hoztak létre, amelyre az atom válasza egyértelmű - mint amikor nyílik a macskás doboz. Ezt a folyamatot hívják mérésnek, az említett kutatók ezt csinálták, csak a végletekig lelassítva a mérés folyamatát.
Én az idézett cikkbôl leginkább a következô mondatot nem értem, de azt nagyon nem:
A NIST kutatói a mostani kísérletben a berilliumion szuperpozíciójának két, térbelileg eleinte csaknem teljesen átfedô összetevôjét külsô elektromágneses tér alkalmazásával fokozatosan eltávolították egymástól,
Rakerestem az origon, van ott egy cikk errol a macskarol Ilyenek vannak benne:
"1996-ban ugyanez a boulderi kutatócsoport meglehetosen körmönfont
kísérlettel mutatta ki egyetlen elkülönített atomról, hogy az egyidejuleg
két állapot szuperpozíciójában van. Most, csaknem 4 évvel késobb, azt is
sikerült kimérniük, hogy ez az állapot mikor válik dekoherenssé, azaz az
atom mikor kerül egyértelmuen a lehetséges állapotok egyikébe."
Nincs benne semmi furcsa. A hullámfüggvény jelenleg egy fizikai realitás nélküli matematikai konstrukció, amely a rendszerről rendelkezésre álló információt írja le. A macskáról nem tudunk semmit addig, amíg ki nem nyitjuk a dobozt. Azaz a doboz kinyitása előtt 50%, hogy él a macska, 50%, hogy nem - ezt jelenti a szuperpozíció. Tehát az összes tudásod a macskáról az, hogy milyen valószínűséggel milyen állapotban lehet az állat. Ezt fogalmazzuk meg a hullámfüggvényben. Amikor kinyitjuk a dobozt, akkor "mérés" történt. Új információkat (tudást) szereztünk, azért a macska lehetséges állapotainak valószínűsége módosul: ha volt bomlás, akkor a macska halott, így 0%, hogy él a macska, 100%, hogy halott. A lényeg az információszerzés: a szubjektív hullámfüggvénybe a mérés által beépül az új objektív információ. A tudatos megfigyelő nem a macska különféle állapotokba történő "beugratásához" kell, hanem a pontosabb hullámfüggvény meghatározásához. Ez az egész ugyanolyan, mintha becsuknád a szemed, és megkérdezném, hogy ég-e a lámpa. A választ csak a szemed kinyitásakor tudod megadni, de nem a szem kinyitásával kapcsolod fel a villanyt.
Mindez egyszerűnek hangzik most. Schrödinger idejében valóban jelentett gondot a macskakísérlet értelmezése, hiszen akkor találták ki, hogy mit is jelenthet a hullámfüggvény.
Attol tartok, hogy eleg sokan vannak, akik valoban azt hiszik, hogy a macska a ket szelso helyzet kozotti szuperpozicios allapotban van. Ennek pedig valoszinuleg az az oka, hogy sok elmes kiserlettel igazoltak(*) ennek a szuperpozicios allapotnak a letet. (Ne kerdezd, hogy mikent, mert ugyan olvastam roluk, de nem tudnam tudomanyos pontossaggal elmeselni. Azt meg nem szeretnem, hogy az en avatatlan magyarazatom ok nelkul hitetlenseget szuljon. :)
.:ganajturo:.
* Nem tudom, hogy a kvantumfizikaban lehet-e barmit igazolni ugy, mint mondjuk az egi mechanikaban, ti. hogy oda kell nezni jo erosen es akkor az ember latja, de ennek ellenere a kvantumelemelet -- es igy a kvantumfizika -- a fizika es altalaban a gyakorlati termeszettudomanyok egyik legsikeresebb es legpontosabb elmelete.
Dr. Lecter leírását szeretném azzal kiegészíteni, hogy a problémát az okozza, vajon mikor válik a kvatummechanikai félig élő, félig holt szuperpozíció a megfigyelt élő vagy holt állapottá. Akik azt mondják, hogy akkor, amikor kinyitjuk a dobozt és megfigyeljük a macskát, azok arra a következtetésre jutnak, hogy egy tudatos megfigyelő kell a hullámfüggvény élő vagy holt állapotba való beugrásához. Ez pedig igen furcsa következtetés. Kérdés, hogy van-e más lehetőség?
Erwin Schrödinger 1935-ben írt le egy gondolatkísérletet, amikor a kvantummechanika értelmezése körüli viták folytak:
Egy dobozban van egy macska és egy elmés szerkezet.Utóbbi tartalmaz egy radioaktív izotópot, egy számlálót és egy ciánkapszulát. A számlálót egyetlen egyszer egy másodpercre bekapcsoljuk. Ha az izotóp e másodpercben éppen kibocsát egy részecskét, a számláló aktiválja a kapszulát, a cián megöli a macskát. Ellenkezô esetben nem történik semmi.
Az egész végén a rendszer hullámfüggvénye két állapot szuperpozíciója: az egyik állapot az, hogy a macska elpusztult, a másik, hogy él és virgonc. Ha kinyitjuk a dobozt, akkor a megfigyelô viszont szigorúan csak az egyik állapotot találja (félig élô-félig holt macskát sohasem.)
Régebben olvastam egy novellát, abban utaltak
erre a macskás kísérletre.
Utána néztem, de teljes leirást nem sikerült róla
olvasnom.
Most feldobták a szomjas medarat az előbb, egy
topicban, én meg gondoltam megkérdezem ezt.
Ki tudja? :)
Tüzes fal :)
