SZABAD hamarabb ordítani! Esetleg már rögtön első alkalommal, rögtön az ajtó előtt. Hogy ne legyen második, harmadik alkalom.
Most tE jössz, csak TE! Semmit ne tegyél meg többet, amit te nem szeretnél megtenni! Ő most nem érdemli meg azt a kiemelt törődést, amit eddig kapott Tőled. Méltatlanná vált rá.
A női életednek meg nincs vége, csak most egy hatalmas hullámvölgyben van. :)
Jaj, Zobu:(( Én is Never-rel értek egyet....teljesen igaza van. Remélem, hogy akad valaki, aki ebből a lelki mélységből ki tud húzni... Én sokkal konfliktuskerülőbb vagyok sajnos...simán elsomfordáltam volna adott szituban...:((
Én viszont büszke vagyok rád a kórházért. :) Bár férjhez valószínűleg pár napig nem mentem volna látogatni, közöltem volna, hogy most viszont nekem van szükségem időre, hogy eldöntsem, akarom-e őt még ezek után is. Nem hiszem, hogy egyszer is érezte volna már a tettei súlyát... Te a végletekig harcoltál egy álomért. A valósággal viszont nagyon nehéz ezek után együttélni. Ne haragudj meg rám, de én nem érzem úgy, hogy ti együtt fogjátok leélni az életet. Előbb-utóbb csak feltűnik valamelyik kollegádnak/ismerősödnek, hogy milyen klassz nő vagy, és nem fogja hagyni, hogy elrontsd ezzel a sajnálattal az életed, és kivisz ebből az egészből, mert mer érted harcolni.
Never, sajnos tökéletesen igazad van. A hazugságok kiöltek belőlem szinte mindent.
Egyébként olyan hihetetlen rombolást vitt végbe mindenhol körülöttünk, de leginkább körülötte a hazugsága, hogy elképesztő. A munkatársai, a barátai, a csoport, aki körülvette - szinte mindenki "elhagyta".
A furcsa, hogy kivülállóként nézem, és sajnálom őt. De ez nem jó érzés nekem. Nem tudok olyan férfit férfiként szeretni akit sajnálok.
Más: dehogy ültünk ott hárman a kórházi ágyon, dehogy beszélgettünk kedélyesen. Kicsit szégyenlem is, mert elég szórakoztató műsort adtam többször is a kórházi személyzetnek.
Miután először kultúráltan megkértem a nőt, hogy menjen el, és többet ne jöjjön, másodszor erélyesebben, és harmadszor ordítottam vele, kilöködtem a szobából, a lépcsőig "vittem",és ordítottam, hogy biztonsági őrökkel rugatom ki, ha meglátom.
Nem vagyok erre büszke. De akkor ez jött belőlem. Örülök, hogy nem vertem meg, olyan indulat volt bennem.
Gőzöm sincs mi lesz. Hiábavaló volt a 18 év? a kűzdés, a megbocsájtás?
Többször elmondta, hogy a betegsége óta tudja, hogy csak engem szeret, hogy soha többé nem kell más, bla-bla-bla ... velem akar élni mindörökké, ámen.
Mostani állás szerint azt gondolom, hogy az én női életemnek vége. Nem tudom elképzelni, hogy valami/valaki még felkeltené az érdeklődésemet.
Én csak olvasgatom néha a hozzászólásokat, de zobu írása nagyon meglepett! Komolyan ott ültetek hármasban a kórházban? Beszélgettetek, meg minden? Nem is ötlött fel benned, hogy a csajt esetleg hazáig zavarod?
Sürgősen beszélnem kell veled. :) Az a baj, hogy itt még csak nem is az a lényeg, hogy lefektette-e az irodában a nőt, vagy a nyaralás alatt, vagy sem. (Egyébként úgy néz ki, a férjednek ez egy megmaradó motívuma, mindig nyaralni viszi el az aktuális célszemélyt. :) A mással való szex főleg az önbizalmunkat rombolja, és kisebbségi érzést okoz, na meg nagy fokú sértettséget is. De csak szex. Hanem a bizalom a fontos. Elmondta, hogy mi a helyzet, őszintén, amikor külön laktatok? Nem, ő hazajött, mint aki vendégségben benéz egy ismerőshöz, és te ugyanúgy gondoskodtál róla, mintha még mindig ugyanaz az ember lenne, aki veletek akar élni. Elédállt, hogy ne haragudj, de nekem most nem csak időre van szükségem, hogy eldöntsem, veletek maradok-e, hanem arra is idő kell, hogy eldöntsem, a másikkal akarok-e lenni. Évekig élt veled, és mégsem volt annyira gerinces, hogy megmondja, van az életében más is. Persze, fájt volna, de sokkal jobban fáj utólag megtudni. Mert így olyan feleslegesnek érzi az ember az erőfeszítéseit, amiket tett, hogy működjön ez az egész. Ebben a sakkjátszmában nem lehettél te a királynő, mert a királyt becseréltek egy gyalogra. Ez van.
Szia én most vettem át a kecót (előtte csőtörés az emeleti aljzatbetonban, utána elfúrtam a konyhai villanyvezetéket..... most utal a bank a kivitelezőnek.... uténa birtokbaadás...addig konyhabútor szerelés etc.....
nincs időm semmire....... de minden alkalmat megragadok, h emberek között legyek, és így elmarad a haladás az új házon......
Zobu:-)
Nagyon örülök, hogy sikerült Neked örömet szereznem... (emléxem, jólesik, nem az eső)
Jajte, nem egyedül kell egy családot összetartani. Minimum két emberes feladat. Nem te vallottál kudarcot. Mesélj, a munkád tetszik? :) Én egyébként két napja költöztem új lakásba, és itt rajongok érte. :)
Úgy van ahogy Never is olvasta. Csigaház effektus, és egyenlőre nem készülök kitőrni, úgyhogy ez igazán nem az én fórumom csak benézek néha-néha, hogy lássam másnak merre sikerült továbbhaladnia:))
Zobu:))
Az érzéseid sajnos nagyon is megértem, mert hasonlóan érzek....megspékelve jókora bűntudattal, hogy képtelen voltam összetartani a számomra legfontosabb és legszeretettebb embereket családomként...Időval majd csak túljutok ezen is:))
Miért is kellene felnézni rá? Melletted volt, amikor bajban voltál? Te szupervument megszégyenítő akaraterővel változtattál magadon, mind külsőleg, mind belsőleg, hogy ismét vonzó legyél a férjednek, hónapokig vártál rá, nem vádoltad, nem cirkuszoltál, egyszerűen türelmesen vártál, hogy eldöntse, miért is nem jó neki veled, veletek. Ő pedig síelni és kajakozni volt a nővel, miközben te azt hitted, veled van a gond. Egy nagyon okos és értelmes nő vagy. Miért is vagy még ezek után is vele? A fényképek láttán valószínűleg a bőröndjeit is megkapta volna tőlem. Szeretni és bízni soha többé nem tudnék benne. Szánalmasnak látnám. Még ahhoz is gyáva, hogy felvállalja a másik nőt.
soha nem felejtem el azt a nénit, aki 86 évesen még mindig a csigaházában volt. 30 évesen zárta be oda magát. sokat beszélgettem vele annak idején. Budapesti bérház. Egy folyosón laktunk. Én is egyedül 29 évesen, ő egyedül 86 évesen.
Amúgy. látod, nem vagyok jól, hisz aki itt ül hajnal fél 2-kor az nincs jól valószínűleg.
Attól félek, hogy valami véglegesen elveszett. Pl. nagyon sokszor úgy bámulom a férjemet, mint egy idegent. Vagy még annál is rosszabb. Nem tudok rá felnézni.
sajnálat van bennem iránta.
Bár következetesen állítja, hogy nem volt a lány a szeretője.
De kiderült, hogy együtt voltak síelni Ausztriában 1 hétig. Együtt kajakoztak még nyáron. Stb. stb. Tagadni ezeket nem tudja, mert fénykép van róla, amit láttam. Meg olvastam a síút megrendelést, számlát.
De azt mondja, hogy semmi... semmi. És engem szeret.
Hát - furcsa, de sajnálat van bennem. Meg üresség. És szégyent érzek, hogy hazudott nekem. Azt érzem, hogy elárult.
Jaj, szegénykém....mi mindenen mentetek keresztül!!! Le a kalappal, ehhez kell igazán erő, bizalom és hit. Drukkolok, hogy minden a lehető legnagyobb rendbe menjen:))) Egészség legyen, a többi mitsem ér nélküle...
Zobu:)
Nagyon sajnálom...:( Bár sejtettem, hogy volt 3. de ez a korházas dolog....legalább annyira otromba és a maga nemében már kabaréba illő, mint a mi legutolsó nyaralásunk...tudod, ahová azért mentünk a barátainkkal, hogy kilábaljunk a gödörből, csak ott volt a Lány is....amit én még csak nem is sejtettem....:((
Drukkolok, hogy ebből is talpra tudj állni bár a kiégettségedet megértem:(( És most hogy álltok? Úgy értem külön éltek, de segít a gyerekek ügyeiben vagy hogy viszonyul?
Velünk nagyjából annyi van mint egy éve. Én bezárkóztam a kis félelmeim mögé úgyhogy ebből kitörni csak én tudok majd, ha erre hajlandó leszek.
A kicsik nehéz időszakukat élik...mióta az Édesapjuk háza felépült és végre már ki is viszi Őket oda, sajnos rengeteg negatív dolog történt és eljutottunk odáig, hogy ezek többségét már nem tudom a háttérből kiegyengetni. Hiába a türelem, a megértés és a pozitív hozzáállás. Azért túljutunk ezen is elöbb vagy utóbb.
Én február óta dolgozom és az év végi leépítés majdnem érintett, de úgy tűnik most megúsztam kop-kop-kop. Nagyon örülök ennek a lehetőségnek csak az időhiány...az bonyolítja meg az életünket de nem panaszkodom. Volt már nagyobb krízis körülöttem, úgyhogy ennél rosszabb ne jöjjön. Most épp drukkolok, mert Lilcsike hányt ma 4x úgyhogy valószinüleg benyaltunk valami vírust viszont munka dögivel volna, úgyhogy szerencsésebb lenne nem hiányoznom. Ilyenkor jön a kuncsorgás és alázkodás"exanyósomnak"...
Spenci:))
Azért sok jó dolog történt körülötted az utóbbi időszakban, ügyes vagy:)) Meglátod apró lépésekben csak előrébb jutsz majd:))
Harmadiknick:)
Hurrá-hurrá-hurrá:)))) Ez hihetetlen és fantasztikus és CSODÁK tényleg vannak:)))) Nagyon örülök Nektek és szívből kívánom azt a kis szerencsét amire még szükségetek lenne a közös jövőtök építgetéséhez:)))
Tincsy:))
De jó érzés lehet ahol most épp tartotok...az a kis izgalom, várakozás:))) Drukkolok, hogy minden úgy alakuljon ahogy szeretnétek:))
Főzőkanál:))
Hogy vagytok egészségileg? Remélem már minden rendben:)))
Csak annyiban más a szituáció, hogy Zobuék nem válnak, és csak véletlenül derült ki a hölgyemény léte, vagy nem léte. Tehát egy elvileg stabil házasságnál tételezi fel Zobu anyukája, hogy aktuális férj nullázta le a bankszámlát.
bár nem tudom az előzményeket, de én minden rosszat kinézek egy mérges, csalódott férjtől-feleségtől.
Amikor nem költözhettem el mert az ügyvéd nem ajánlotta, akkor valaki végigkaristolta az autom mindkét oldalát többször is, mélyen. Aztán az otthonhagyott ruhákat (max 10 dolog a mindennapokhoz mint bugyik, polok, pulcsik) valaki kivagdosta elöl középen. Aztán egyik nap nem működött a mobilom, mert ugye anno 7 éve az ő nevére vettük fel a sim kártyát és bár mindig én használtam és fizettem ő le tudta blokkolni, tehát egyszer csak új számot kellett csináltatnom, mindenkinek megküldeni, de sokan még utána hónapokkal is megrótak, hogy nem tudták az új számomat. Aztán elvitte a gyereket egész nap és nem vette fel a telefont, vagy megjelent a munkahelyemen váratlanul mikor neki dolgoznia kellett volna - és persze nem talált soha semmit. Aztán elvette a gyerek útlevelét, hogy ne tudjak hazamenni - nem is mentem egyedül, majd most egy év után talán karácsonyra hazajutunk. A legjobb az volt, hogy az ügyvédnek megküldött listán szereplő dolgokat mint pl kenyérsütő gé,p konyhai robot, párologtato, étkészlet vagy Zsolnay porcelán, amiket én vettem vagy ajándákba kaptam egyik nap eltúntek és ráadásul azzal a dumával, hogy én vittem el őket, mert ugye ezeket kértem volna csak. Persze azóta sem lettek meg, pedig sem bútort sem mást nem kértem, de így semmit nem kaptam, mindenből újat kellett vennem az új lakásban. Az már csak hab a tortán, hogy lekurvázott a gyerek előtt rendszeresen és éjjel berontott hozzánk hogy levágja a fejem, meg hasonlók.
Folytassam? Nem vagyok rosszmájú, de mindent kinézek a másik félből egy ilyen szituban ....
