Megtérek hozzád gondolatban Csillag csöndben minden éjszaka, A kimondatlan gondolat csöndjével, A magányos szerelem csöndjével, A nyári virágok kacér csöndjével, A kiolvasott könyvek fáradt csöndjével, A megcsalt szerelmek kába csöndjével, A levelek őszi hervadás csöndjével, A templomban nyugvó békesség csöndjével, Az elhagyottak könnyhullása csöndjével, A már sírni sem tudok béna csöndjével, A fájdalmukat vesztett holtak csöndjével... Megtérek hozzád gondolatban Csillag csöndben minden éjszaka.
Élek, mint szigeten. Mindennap térdre kell hullanom. Kívüled semmi sem érdekel. Kihűlhet már a nap, lehullhat már a hold, e zengő túlvilág magába szív, felold. Édes illatai, különös fényei vannak. És szigorú boldog törvényei. Mit máshol ketyeg? kis óra méreget, itt melled dobaja méri az éveket s ha szólasz, mindegyik puhán, révedezőn ejtett igéd ezüst virág lesz kék mezőn és sóhajod a szél, mely fürtjeimbe kap és arcod itt a hold és arcod itt a nap.
"Szerelem" - ezt már írtuk, prózába, versbe sírtuk. Szerelem: - olcsó szó ez! Szerelem! - így ne hívjuk! Apám vagy és fiam vagy,a mátkám és a bátyám. - Kicsiny, fészkes madárkám, ideál; szent, komoly, nagy, Pajtásom, kedvesem vagy!
Hittel és emberséggel első te, kit vállallak, Kit szívvel, szóval vallak és álmomba se csallak. Kit bántani nem hagynék, kiért tán ölni tudnék - Kicsiny, fészkes madárkám, ideál; szent, komoly, nagy, Pajtásom, kedvesem vagy!
Hittel és emberséggel első te, kit vállallak, Kit szívvel, szóval vallak és álmomba se csallak. Kit bántani nem hagynék, kiért tán ölni tudnék, Te édes-kedves társam, miféle szerződés ez? Micsoda Isten írta? ( Kaffka Margit )
Nagyon szívesen , Kedves Stranger! ... / lehet, hogy az ,-aki írta?!/
Legyen szép a Napod!
OLYAN A SZERELEM
Olyan a szerelem Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat, amelytől fénylik a szirom, amelyből felszökik, kévéjében a napnak, szivárvány-szikra, miliom. Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng, ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön - mi távolabbról: mint a gyémánt, az közelebbről: mint a könny. Victor Hugo (fordította: Nemes Nagy Ágnes)
Köszönöm Kedves Jahorka! Gyönyörűséges ez a vers... és boldog lehetett az, akinek írták!
*
Száguldó idő
Azt mondják, hogy a szív égő sebére legjobb gyógyszer a száguldó idő! Én elhiszem, de egyre inkább érzem, hogy az a sebhely mind nagyobbra nő.
Talán azért, mert nem tudok feledni, nem is akarok, hadd fájjon, ami fáj! Csak hulljon könnyem a könnyek tengerébe, s fölötte én mint sikongó sirály
keringjek, míg majd utolér a sorsom: nyílvessző, ólom, bármi, ami öl... s nem lesz többé, mi fájni tudna bennem: se szív, sem emlék, ami meggyötör, ami összetör!
Csukott könyvből széthulló lapok, s, a könyvjelzőnél újra és újra elakadok: ez megint egy rólad szóló gondolat, a mai első, az örökké ismétlődő. Szeretlek. Ez az egyetlen szó az első mondat. Még mindig csak itt tartok. Nyitogatom, csukogatom, így telik el a nap, mint nappali éjszaka: nappal-is-rólad-álmodó. Az első korty kávéba belesivít az induló troli, hangtalan puffanással lehull egy pipacs piros szirma, aztán lehull a csönd pirosa, és csönd újra. Így borul rám a délután az asztalon még mindig csukott a könyv, s lap-napjaim álomvilágában, szép hasonlatot találok ki, és kezemmel kapálódzom egy metaforába, hogy segíts ki a valóság túlsó, tilos partjára. A könyvjelzőm csak vándorol mindig csak egy lappal tovább érzékelteti a múló időt a történet haladását. Pedig nem! Minden csak áll. Az idő, a tér és a teret kitöltendő mozgás; hiányzol mondom: hi-ány-zol. Talán érted, amit mondok. Ha mégis igen, majd megjössz, kiszállsz a kocsiból, napszemüveg lesz rajtad, kezedben ölelés. Este pedig kinyitod a könyved és betűről betűre végigolvasol. Nem is érdekes, csak egy unalmas regény, becsukhatod, mert: szeretlek lesz az utolsó mondat is.
Ha többször nem írok, attól még nincs harag, csak részemről maradok a topikcímnél, ami miatt ide járok írni. Van sok beszélgetős topik is, ha arra vágysz.
Ez jópofa, tetszik! Amennyivel szélesebb, annyival kisebb betűk. :)
Szerintem, hogy ki milyen verset ír, milyet hoz, kihez szól, az is kellő egyediséget ad. Ez az én véleményem, de nem szólok többet bele, mennyire akarsz eltérő lenni.
Szeretsz, Kedves? - Szeretlek, Kedves Látsz engem, Kedves? - Látlak, Kedves Értesz engem, Kedves? - Értelek, Kedves Érzel engem, Kedves? - Egyek vagyunk, Kedves Féltesz, Kedves? - Féltelek, Kedves Érintesz, Kedves? - Érintelek, Kedves Tetszem neked, Kedves? - Te vagy a legszebb, Kedves Hiányzom Neked, Kedves? - Nélküled a világ semmi, Kedves Elérhetlek, Kedves? - Itt vagyok, Kedves Énekeljek Neked, Kedves? - Hallgatlak, Kedves Táncoljak Neked, Kedves? - Együtt táncoljunk, Kedves Foghatom a kezed, Kedves? - A tiéd vagyok, Kedves Nézhetem a szemed, Kedves? - Fénye a tiéd, Kedves Szerethetlek, Kedves? - Mindörökké, Kedves Öledbe hajthatom a fejem, Kedves? - Várlak, Kedves Érezhetem az illatod, Kedves? - Érted vagyok, Kedves Imádhatlak, Kedves? - Ember vagyok, Kedves Követhetlek, Kedves? - Együtt megyünk, Kedves Hol a hazád, Kedves? - Ahol te vagy, Kedves
Melyik a házad, Kedves? - Amit mi építünk, Kedves... Mindent elmondtam, Kedves? - Még sok van vissza, Kedves Mosolyogsz, Kedves - Boldog vagyok, Kedves
Sorolhatom őket óraszám, napig, évig?
Kérdéseid oly kedvesek, Kedves sorold hát őket akár végtelenségig.
Adok Neked egy mosolyt, És rásimítom az arcodra. Meglásd, úgy leszel, Mint egy rózsa Éppen kibomló bimbója. Beoltalak mosollyal, Mint szemet a bokorra, Szeretetkertészként Nemesítem kinyíló ajkadra, Hogy Te magad légy A mosoly rózsája, Mert minden igazi mosoly, A boldogság önfeledt órája.
