Legkedvencebb "hosszú-túratársam" is ezt vallja, ami Te. Ha néha rászánja magát, hogy, "igazodjon" valakihez, akkor azt szokta nekem mondani - hál'isten 2-3 havonta rájön egy ilyen roham -, hogy: "te vagy az egyetlen, akivel szívesen megyek, mert tudsz alkalmazkodni, elviseled a hülyeségeimet, és főleg ...olyan jókat tudunk együtt hallgatni."
Vele a világ végére is el mernék menni anélkül, hogy tudnám az útvonalat, mert ugyanazokért az értékekért járjuk a természet.
Mindenkinek más a kirándulási stílusa, bár alapvetően ugyan azt csináljuk, csak más paraméterekkel. Nekem pl. a 3 km/h vízszintes terepen, már szinte kényelmetlenül lassú. Ha megállok egy virágot vagy bogarat közelebbről szemrevételezni vagy lefényképezni az is max 2 perc. Egy kilátóhelyen 5 perc körül szoktam időzni.
Az időt és a sebességet nem mérem, megteszi azt helyettem a GPS. Erre nem a teljesítményorientáltság miatt van szükség, csak egyszerűen kíváncsiságból.
A pecsételés mindenkinek a szíve joga, én pl. végigjártam a kék kört, és 1 kezemen meg tudnám számolni hány helyen pecsételtettem, ott is csak érdekesség képpen.
A kocsmákat meg azért szoktam igénybevenni, mert kényelmesen le lehet ülni, egy hűs ital mellet, és elfogyasztani az elemózsiát. Ez általában 15 percet azért igénybe vesz egy közepes csoportnál.
Értelek. Én sokat túrázom egyedül, és vállalom ezt az egészséges kockázatot. Cserébe senkihez nem kell igazodnom, hogy ráér-e aznap meg merre akar menni meg hasonlók.
Nahát, milyen váratlan helyeken találkozik az ember windowos gurukkal! Alig tudom magam mögött a lidércnyomásos computer-fiaskot, máris túrázáson jár az eszem.
En szívesen elmegyek a KNP-be, (hol is lax, Kecskeméten?) de azért igazán én is inkább a hegyeket szeretem.
A teljesítménnyel, sebességgel mint mondtam nincs gondom, elmegyek ha kell akármeddig. De minthogy az egész életem teljesitménycentrikus alapokra épül, sportban is, munkában is, a túrázást én egész más ideológiai háttérrel üzöm. Azt hiszem éppen ez az, amit nem kersek: egész nap vágtatni, idöt mérni, sebességet számítani, pecsételni, és tíz percnél hosszabban csak a kocsmaban idözni. Én a szó szoros értelmében természetjárás jelleggel túrázom, ha megállok, azt semmiképpen sem kocsmánál teszem, hanem egy érdekes rovar, különös növény vagy kilátás kedvéért.
Ralika drágám nekem az túl lapos. Most voltam egy 75 km-es túrán a külső somogyi dombságon, de még az is alacsony volt. A hegyvidéket szeretem, tudod.:-)
Ismerem őket. Pont a Benke Rezső szakosztály egyik túravezetője erősített meg abban, hogy amit keresek az nincs.
Pedig nem hiszem, hogy olyan nagy igény lenne részemről, hogy 4-5 km/órás sebességgel, 20-25, max. 30 km-es túrákat keresek, amik nem úgy vannak kijelölve, hogy minél több cukrászda és kocsma legyen útközben.
Nem azt mondom, hogy nem akarok beszélgetni, hanem azt, hogy nem mindenáron akarok beszélgetni. Úgy Kék-túráztam pár évvel ezelőtt egy 5 fős társasággal a fél országot bejárva, hogy mindenki ment a maga tempójában, és szinte a reggeli indulás és az esti megérkezés között csak a pecsételő helyeken megállva beszélgettünk, és ez mindenkinek jó volt. Nem társadalmi életet akartunk élni, hanem elmerülni a természetben, a mozgásban, a látványban, úton lenni...
Úgy is mondhatnám, hogy ez egy más fizikai és tudati állapot, amit ha jól hasznosítasz, kikapcsol a mindennapokból és új energiákkal tölt fel, és kiváló alkalom önmagad megismerésére és fejlesztésére is, ami egy életen át tart.
A másik jelenlétére praktikus okok miatt van szükség: egyedül nem biztonságos menni senkinek szerintem, bármi történhet útközben, hiába van mobiltelefon, jobb ha van a közelben segítő kéz is.
Én csak a "nyugdíjas tempó" kifejezést kerülném a fogalmazásban. Nem csak azért, mert esetleg néhány nyugdíjast esetleg megbántanék, hanem mint műszaki ember, szeretem a konkrét számadatokat.
pl. mi könnyű terepen kb. 4-5 km/h gyalogtempóval szoktunk menni, és néha ugyan megállunk, egy kilátónál, vagy más érdekes helynél, de 10 percnél tovább csak kocsmánál, vagy ha az nincs, akkor egyéb pihenőhelyen kajálunk. Egy ilyen közelgő túra pl: http://www.turistautak.hu/routes.php?id=306
Én tavaly kétszer vettem részt vezetett, szervezett -nem teljesítmény- túrán. A Ferihegyi Benke Rezső Természetjáró Szakosztály -honlapjukon: http://www.duborg.hu/tura fent van az éves programjuk is- túráin voltam, mindkétszer a Pilisben, Rappai Szabolcs vezetésével. Igaz, ezek felszíni és barlangtúrák voltak egyben, utóbbi miatt csatlakoztam, mert gyalogtúrázni tudok saját szervezésben is, de barlangba vezetővel lehet, célszerű.
Mindkét esemény egy teljesen jó hangulatú, kötetlen dolog volt, ha az ember akart, kiszált egy ponton, mert dolga volt, de ha épp kocsmázni kívánt a társaság, akkor az történt. Pedig csapódó, többnyire idegen emberekből állít a társaság, pontosabban 2-3 ismerősből álló mikrocsoportokból. Nyílt túrák ezek, melyre bárkit szívesen látnak a vezetők. Én nagyon jól éreztem magam ezeken a rendezvényeken.
A Magyar Turista túraajánlójában a teljesítménytúrák felsorolása után hosszan közlik az adott hónapra szóló nyílt túrákat, különböző szakosztályok, természetjáró csoportok programjait, ajánlom, hogy nevezz be egy ilyenre!
Ha mindez előtted már ismert volt, akkor bocsánat, hogy bő lére eresztettem a dógot :-))
De ha nem akarsz beszélgetni a másikkal, akkor mi szükség van a jelenlétére? Volt, hogy majdnem két hétig vándortúráztam egyedül, aztán mégsem unatkoztam.
Nos kedves Encián, ha nincs, hát alapítsunk egyet! Eddig rokonszenves, amit írsz, én is hasonló alapon vendégeskedem az erdöben, és különösebben szószátyárnak sem tartom magam.
Nem figyeltél. Nem azt mondtam, hogy nem akarok nyugdíjasokkal menni (hiszen eddig magam is leginkább nyugdíjasokkal jártam), hanem azt, hogy nem akarok nyugdíjas tempóban menni.
Arról pedig, hogy miként érdemes túracsoportot választani, van már némi elképzelésem, én se tegnap kezdtem; a távval nem szokott problémám lenni:-)
Én, mint Verdi szerető a természetjárást, túrázást nem társadalmi eseménynek, társalgási fórumnak tekintem. De, ha mégis úgy adódik, hogy összehoz a sors olyannal, aki ha tudom, hogy a Tankcsapdát szereti, és zöldet vizel a világ egyik legnagyobb klasszikusától - akkor lelke rajta -, de én bizony nem akarnám meggyőzni semmiről, mert nem ez a "fórum" alkalmas erre. Tiszteletben tartom az ízlését - ezt persze elvárnám tőle is -, de ettől még remek utitársak lehetünk.
Miért gondolja az emberek többsége azt, hogy ahol már ketten vannak, állandóan beszélgetni kell?! Fel nem foghatom...
A természetben, erdőben, hegyek között, mi emberek csak vendégek vagyunk, akiknek nem lenne szabad visszaélni a vendégjoggal azzal, hogy csörtet, növényt tapos, hangoskodik - és had ne soroljam azokat a negatív tapasztalatokat, amiket állítólagos profi természetjárók társaságában több mint egy évtizede megélek egy-egy túra alkalmából. A minimális alázattal és kultúrált viselkedés alapjaival sem rendelkeznek ezek az emberek, de ami közös bennünk, hogy mint egy baromfiudvar úgy kárálnak, és csak locsognak, hangoskodnak, azt sem tudják hol járnak...
Nem tudom. Ha En szotlanul szeretnek jarkalni, akkor azt megtehetem egyedul is. Mondok egy sarkitott peldat: Te szereted Verdit, En meg a Tankcsapdat. Na most elkezdesz Verdirol beszelni En maszok a falra - vagy sziklara :-) -, ha En a Tankcsapdarol, akkor Te. 5-6 oran keresztul jarjak valakivel ugy, hogy egy szot nem szolunk hozza? Jo nyilvan lesz kozos tema. De most ha ilyent mondok: Atvettem az aggrot Azturnal, mert tul lottem a Pereniummal az Enfot Stygjet, es a doc nagyon gyengen healelt, short HoT -ra meg nem volt eleg nanom, es az utolso kockanal haltam -ra mit szolsz? Biztosothatlak, hogy ertelmes mondat volt, nem orultem meg, csak nem tudod mirol beszelek. Tehat ha vagyunk 4 -en "beavatottak" es egy idegen az ugyanolyan kellemetlenul erezheti magat, mint mi ha egyaltalan nem beszelnenk a tegnapi kozos raidrol. Megoldas persze ha 2 tarsasag osszeverodik, vagy senki nem jon egyedul.
Akkor felvilágosítalak az én fogalmaimról: kutyasétáltatás az, amikor pórázon vezetem a kutyámat lakott területen (akár közlekedési, akár eü célzattal), kutyafuttatás az, amikor elutazom (mivel közelben nincs) a legközelebbi kutyafuttatóhoz és eltöltünk ott 1-2 órát. Ezek a hétköznapok, mert ugye nem szabad póráz nélkül. Kutyás túra, pedig az, amikor akár egyedül, akár nagyobb társasággal és kutyá(k)val reggeltől estig a természetben haladunk. Kutyát pórázra akkor veszünk, ha : 1. lakott területre érünk; 2. nem elég fegyelmezett (nevelése még folyamatban van) 3. én az egyik kutyámat, ha más közlekedővel találkozunk, mert szétugatja :) Én még soha nem találkoztam szemét vadásszal (bár tudom, hogy vannak); az is igaz, hogy természetesen figyelünk a kutyákra és nem engedjük őket messzire (látótávolságon kivülre) elcsatangolni, vadat hajtani, stb. Nem hiszem, hogy bármilyen kiránduló/túrázó csoport többet látna a természetből, mint mi. Kiválóan összeegyeztethető a kutyázás, a természetre való figyeléssel (ahogy a túratársaidra, magadra is tudsz figyelni a látnivalók mellett). Nekünk az egész napos útba (ami 10-20 km között változik, körülményektől függően) belefér minden, ha olyan a hely és a kedv, akkor letelepszünk, ha nem, akkor megyünk, stb, rugalmas minden. Egy nem fér bele: pl közös múzeumlátogatás kutyákkal :))
Új emberek: eddig minden túrán voltak új emberek. Természetesen többségében olyanok, akiket valaki hozott magával (tehát legalább 1 ismerőse volt), volt olyan, akit csak neten irogatva ismertünk és volt vadidegen is, aki valamelyik túrafelhívásra jelentkezett. Sőt, volt már olyan is, aki tulajdonképpen nem szerette a kutyákat sem, mégis jól érezte magát eddig mindenki (vagy ha nem, akkor azt nem a társaság, hanem pl időjárás váltotta ki).
