A heten ismertetett a becsi Kurier egy felmerest, hogy mely orszagokat latnanak szivesen az Eu-ban a tagallamok polgarai. Mo. a negyedik helyen szerepel, Svajc, Norvegia, es Ciprus elozi meg, Malta utanunk jon. A megkerdezettek 61 %-a helyesli, 31 %-a ellenzi Mo. csatlakozasat.
Azt meg tudná nekem valaki mondani, hogy hogyan is lesz a munkavállalás korlátozása az EUban, ha belépünk?
Én úgy hallottam, hogy 7 év, de csak Németországban és Ausztriában, de egy haverom azt mondja, hogy az egész EUban.
tudja valaki, hogyan lesz ez, illetve hol lehet utánanézni?
Köszi.
A kormány, időleges dolog: a jobboldali kormány is ezt az utat járta volna be, csak ellenzékben váltot hangnemet az EU ügyében
Igen: ezért lett volna helyesebb tőlem, ha a "mindenkori kormány" kifejezést használom.
Semmi nem indokolja a hazai 25%-os ÁFÁ-t, s abban biztos vagyok, hogy az Unióba való belépéskor azonnal csökkenni is fog, vagy, ha nem azonnal akkor kisvártatva, ugyanis a magas ÁFA költségvetési bevétel kiesést fog okozni.
Szerintem naívitás ebben hinni ! Egyszerűen azért, mert erre semmi jel nem utal.
Az áru általában a távol-keletről jönn, ebből következik, hogy az EU-ba történő belépés után, Hamburgban fogom "belföldiesíteni" az import alapanyagot.
Mint szinte minden "európai". Csak el ne kavarják a cuccodat Hamburgban!.:-) Ez persze csak afféle fekete humor volt, de Hamburgban állítólag baromi nagy lerakatok vannak, valóságos konténertenger, egyébént úgy rémlik, ott át is lehet cimkézni a "made in China"-t "Made in Germany"-ra..:-)
nem én várok a visszaigényelhető ÁFA kiutalására, hanem a költségvetés vár - teljesen legálisan, hiszen sehol sem szolgáltatok hamis adatokat - a befizetésemre, ami viszont tényleg csak a hozzáadott értéknek megfelelő összegű lesz. Nem hiszem, hogy ezt olyan nagyon sokáig elviseli a költségvetés, ezért biztos vagyok az ÁFA csökkenésében.
Igen, ez valóban teljesen legális megoldás lesz, úgyhogy a költségvetésnek valójában 2 lehetősége lesz. Vagy csökkenti az ÁFA-t, ahogy te említetted.
Vagy pedig emeli, ugyan így is később, de több pénzhez jut, így a mozgástere gyakorlatilag megmarad.
Ez persze megint a lakosságot fogja érinteni, ahogy ez általában lenni szokott.
Azt nem tudom pontosan, hogy mennyire, de biztos, hogy nem lesz tartósan messze a magyar ÁFA szintje az EU-s átlagtól.
Hát ez nagyban függ attól is , hogy a többi új tagállamban mekkora az ottani "ÁFA" mértéke. Hiszen az EU-átlagba az is beszámít. Ha mondjuk a lengyeleknél 30, a többi újnál is 20-25, akkor még a 30% sem lesz "tartósan messze az EU-s átlagtól". Szóval ez is attól függ melyik EU átlaghoz viszonyítjuk.
Erről meggyőzni nem tudlak, mert különbözőek az élettapasztalataink és ebből fakadóan a jövedelmek alakulásának a prognosztizálása is különbözik. nem hiszem, ezért, hogy erről meg tudjuk győzni egymást.
Sajnos nekem is úgy tűnik. Majd az Idő eldönti a kérdést.
Off: Kíváncsi volnék arra, hogy miért írsz szakaszosan egészen apró betűkkel?
Elméletileg azért, mert azt szeretném, ha a kevésbé a konkrétan a témához kapcsolódó kérdések /válaszok nem vonnák el a figyelmet a valóban témábavágó kérdések/válaszok-tól.
Gyakorlatilag, viszont elég új vagyok a fórumon, és elég sűrűn elfelejtem lezárni a /small-al a kisbetű/normálbetű formázást, és ilyenkor egyre kisebbek lesznek a betűk..:-)
De ha elég idős leszek a fórumon, talán belejövök..:-)
Márha akkor még lesz fórum/NET.;-)
A munknélküliséget nyílván azért ítéljük meg másként, mert mások a tapasztalataink ebben a témában. Én dolgoztam olyan munkáltatónál, aki azért hajtott végre 0 %-os fizetésemelést, mert a forgalom nem emlekedett nettó 7-8%-os mértékben, csak 5-6 %-ban - természetesen létszámleépítés, és szigorú költségtakarékossági program is megvalósult. Mégsem volt semmi emelés, a pluszpénzt a munkáltató a "házi pénznyelőbe" ölte (= értsd: focicsapat).
Az általam "ismert" munkáltatók többsége szerint nincs pótolhatatlan ember elvet követik, a munkaerő elcsábítása kifejezés is hiányzik a szótárukból. És megélnek a vállalkozásukból elég szépen, úgyhogy semmi nem fogja őket arra kényszeríteni, hogy felhagyjanak a hagyományaikkal. Egyik ismerősöm nettó 65-öt keres, minimállal van bejelentve, a munkáltatója felajánlotta neki, hogy vagy többel bejelenti, vagy jövőre nettó 70-et kap.
De mint mondtam, nyílván különböző élettapasztalatunk szülte a nézeteink közötti ellentmondást.
Idetartozik még, hogy például engem abszolút nem érdekel a csatlakozás pénzügyi ajánlata, mert én a jelenlegi viszonyaimban meglévő és a csatlakozástól remélt ennél jobb piaci lehetőségekben bízom és nem abban, hogy valaki jönn és adakozik nekem - ez egy érdek a cca. tízmillióból, de természetes, hogy emmellett érvelek és lobbizok.
Természetesen én sem erre várok, csak azért írtam, mert a konkrét pénzügyi ajánlat hiánya egyike a csatlakozás körüli bizonytalanságot jelentő tényezőket. A pénzügyi ajánlat a kormánynak fontos, és vegyük észre, nem a lakosság írja alá a csatlakozási papírokat, hanem a kormány !
Ezek közül az ír népszavazás hétvégén egyébként kiesett.
A te csatlakozással szembeni reményeidet megértem, elfogadom, és sok sikert kívánok.
Én az Uniós csatlakozástól azt remélem, hogy a élet számomra ne legyen reálértékben drágább Magyarországon, mint a csatlakozás elött volt.
Leegyszerűsítve a csatlakozás ne váljék a káromra.
A felnőtt oktatás ÁFÁ-jának emelése szerintem nem szükségszerű, ha megtörténik - bármilyen ÁFA emelés - az nem az EU csatlakozás miatt van, hanem a költségvetésünk igényei miatt.
Abban igazad van, hogyha az általános Áfa kisebb lenne, akkor erről szó sem lenne.
Azonban nem kisebb, ugyanis az általános ÁFA kulcs Magyarországon 25 %, már jónéhány éve !
És a kormány gyakorlatilag csak úgy tudta levinni 12 %-ra az amúgysem olcsó felnőttoktatás kérdésében, hogy átsorolta a kedvezményes körbe, ami az Uniós jogharmonizációval viszont ellentétes.
Ha nem lett volna szükség jogharmonizációra nem emelték volna fel 12%-ról.
Elméletben persze levihette volna a kormány az általános ÁFA kulcsot 10%-ra , DE!
Ez nem csak a felnőttoktatást érintette volna, hanem minden jelenleg 25 %-os ÁFA kulcssal megáldott terméket, szolgáltatást - és ez már keményen megterheli a költségvetést, a kormányt pedig csak az érdekli.
Szerinted van annak reális esélye 5-7 éven belül Magyarországon, hogy az Általános ÁFA kulcs 20 % alatti legyen ? - na én meg sem közelítettem a 10-esedet ! .:-)
Ugye, hogy nem !
Akkor kár, ilyen utópikus feltevésekkel machinálni. A gyakorlatban igenis a jogharmonizáció miatt emelte fel az adót a kormány ebben a tárgykörben, bár lett volna más elméleti, alternatív megoldás is.
Ugyanakkor ebből - meglátásom szerint - azt a - jelzésértékű ! - tanulságot kell levonni, hogyha az éppen aktuális Uniós harmonizációs kérdés közvetlen megoldása a lakosság számára pluszteherrel jár, akkor a kormány nem fog habozni, nem fog alternatív megoldást keresni, a helyzet mérlegelése nélkül egyszerűen ráterheli a teljes költséget a lakosságra. Az általános ÁFA kulcs csökkentését azért - bármennyire utópikus is , legalább mérlegelhették volna az illetékesek.
Namost ilyen kormányzati propagandával fűszerezett csatlakozáshoz bizony nem igazán fűllik a fogam.
És az sincs egyébként ínyemre, hogy a csatlakozást ürügyként használja fel a kormány a különböző "elmaradt emelések" meghozatalára, és ez a kormányzati hozzáállás inkább a NEM felé tereli ingadozó álláspontomat, hiszen közvetlen veszélyben érzem a "reményeimet":
Én az Uniós csatlakozástól azt remélem, hogy a élet számomra ne legyen reálértékben drágább Magyarországon, mint a csatlakozás elött volt.
Azért firtattam konkrétan a felnöttoktatás kérdését, mert ez jövőre már keményen fog engem is érinteni, az idei tanfolyam még a régi ÁFA kulcssal megy, de jövőre már FULL-al, és mint munkavállalónak muszáj "képeznem magam", ha nem akarok eltünni a süllyesztőben.
Szerintem , az akkori magyar kormany majd az EU szabalyaira hivatkozik, mikor azt ecseteli, hogy nincs eszkoz a kezeben amivel kozbe tudna lepni.
Az EU szamara pedig az a cirka 1-2-3 millio ember akit ez erint az csepp a tengerben, ha az EU teljes lakossagahoz viszonyitod. Az pedig mar ismeretes a magyar kulonitmeny mekkora befolyassal bir majd az EU-ban, vagyis eselye sem lenne ,hogy kiharcolhasson egy beavatkozasi lehetoseget.
Persze nem lesz jo reklam nekik sem, ha ez tortenik, de majd a magyar lakossag masik 50-60%-at mutogatjak , hogy "lam, azert nem olyan veszes a helyzet".
A bérek nem tulajdonosi jótékonysági roham következtében nőnek, hanem azért mert a kereskedelmi korlátok lebomlása következtében azon termékeink, melyek versenyképesek korlátok nélkül tud bemenni az EU piacaira.
Ezzel azt magyarazod meg, hogy a vallalkozoknak miert no a profitjuk, ezt en el is fogadom, azonban a vallalkozo nem fog a novekvo profitjabol inflaciot meghalado beremelesre aldozni. Miert tenne ?
A növekedés munkaerőigénye viszont bér-felhajtó nyomást jelent, hiszen a munkáltatóknak versenyezniük kell a képzett munkaerőért. Szvsz. a verseny szféra jövedelmeinek növekedése magában foglalja a bérjövedelmek növekedését is.
Szerintem nem jelent berfelhajto nyomast, inkabb ujabb munkaero felvetelt, ami nem ugyanaz.A profit novekedese kozeptavon mar valoban fejlesztesre keszteti a vallalkozasokat, a terjeszkedes, es igy a nagyobb profit eleresenek celjabol, azonban ezt nem ugy oldjak majd meg, hogy a jelenlegi munkaero beret emelik, hanem uj munkaerot vesznek fel, olyan alacsony beren, mint az addiakat.
Eleg nagy a munkanelkuliseg az orszagban, ugyhogy a munkaltatokat nem fenyegeti az a veszely, hogy versenyezniuk kell a kepzett munkaeroert, plane, hogy a munkaero nagyobb resze nyelvtudassal sem rendelkezik.
Ez a kiegyenlítődési folyamat velejárója, hiszen lényegesen alacsonyabb béreinkkel - közel azonos termelékenység és technológiai színvonal esetén - az általunk gyártott termékek egyideig versenyelőnyt élveznek, ami biztos piacot is jelent.
Ezzel pontosan azt igazolod amit en mondok, hogy a vallalkozok a mestersegesen alacsony berek tartasaban erdekeltek, es ezert szerintem nem fog bekovetkezni a berekben semmifele felzarkozas, kiveve egy-ket agazatot olyan agazatot, ahol mar ma is "hianycikk a kepzett munkaero" - ezekben a munkakorokben tobbnyire mas orszagban is hianycikk.
Az energia áremelés valamilyen ütemben sajnos mindenképpen bekövetkezik. Ez nem függ az EU csatlakozástól, még az emelés üteme sem, hiszen az emelés üteme valójában attól függ, hogy állami költségvetésünk milyen teherbírású.
De igen, nagymertekben fugg az emeles gyorsasaga.
Az en tudomasom szerint az allami koltsegvetes nem kompenzalja az alacsonyabb arak, es a piaci ar kozotti kulobnseget az energiaszolgaltatok reszere, csupan megszabja az alacsonyabb arat. Ezert a koltsegvetes teherbirasara valo hivatkozasodnak nem latom ertelmet.
A piaci, es a jelenlegi ar kozti kulonbseget a szolgaltatok viselik. Az allam maximum azon keresztul viseli a relativ bevetelcsokkenest, hogy xy %-ban tulajdonosa ezeknek a cegeknek. (:mar amelyiknek).
A jelenlegi hatosagi aras szabalyozast nem azert szuntetik meg az allam jovore, mert nem birja a ktgv., hanem mert az Unios szabalyokkal ellentetes a jelenlegi rendszer.
Ezert emelik fel pl. jovore a felnottoktatas afa-jat is 25%-ra.
Az "ország érdeke" kifejezés számomra azt jelenti, hogy a többségnek érdeke.
Ezt naivitasnak tartom. Minden egyennek a sajat es/vagy csaladja,rokonai, stb. erdeke szerint kell dontenie, nem a tobbseg erdekeben. Jelenlegi vilagunkban nem a tobbseg fizeti majd meg a szamlat, hanem az egyen, igy az elet maga meglehetos onzest is megkovetel.
Ezt előzetesen a várakozásokon - illetve az ezt megjelenítő népszavazáson, az egyéni megítélések sokaságának összegén - keresztül véljük megtudni.
Jelenleg pontosan ebben latom a problemat. Az EUval kapcsolatos korrekt tajekoztatas elmarad a kormany, parlament, media reszerol. Az EU csak akkor szerepel a hirekben, amikor valamelyik politikai garnitura azzal vadolja a masikat, hogy amaz megtorpedozza a csatlakozast, es viszont. Illetve, hogy mindegyik garnitura hive a csatlakozasnak. A media es a politikai kommunikacio is abban kimerul, hogy csatlakozni kell ! De hogy annak milyen rovid-kozep-hosszu tavu hatasa lesz a haztartasok eletere, arrol szo sem esik.
Vagyis a csatlakozasrol szolo dontest elviszik tobbmillio folyamatosan befolyasolt es tajekozatlan haztartasba.
Azt csak halkan emlitem meg, hogy az EU konkret penzugyi ajanlata/terve a csatlakozni vagyok iranyaba, meg nem is letezik, ami azert eleg nagy problema.
Az azonban csak később a valóságban derül ki, hogy tényleg jól döntöttünk-e?
Igen, ez igy van, de csak akkor erdemes ilyen hordereju dontest hozni nepszavazas kereteben, ha a donteshez szukseges informaciok alapjan a donteshozo merlegelni tudja a varhato kovetkezmenyeket. Na de ha tajekozatlan, befolyasolt allampolgarkent lep az urnaba, akkor nem fog tudni felelossegteljes dontest hozni.
Remelem a mondataim nem folytak ossze, mert eleg kesore jar mar, de mindenkeppen szerettem volna csokorba onteni a jelenlegi ketsegeimet egy tulsagosan gyors, mestersegesen eroltetett csatlakozas miatt.
Az eroltetettseget tobb tenyezo is alatamasztja szerintem, ebbol a penzugyi megallapodasok hianya csak az egyik, az irek helyzete a masik, a hollandoke a harmadik, az uj osztrak FPO szarnyalas a negyedik. Itthoni szemszogbol a gyors alkotmanymodositas, sietos nepszavazas, mind-mind az eroltetettseg, vagy a talan meg a kapkodas jegyeit is mutatja.
Kulon kulon ezek elhanyagolhato esemenyek lennenek, de idobeli egyuttallasuk hatasukat megsokszorozza.
Szerintem ha évi 3-5% gazdasági növekedés, és kb. 2-3 év múlva (és később) 6-4%, esetleg 3% infláció lenne tartósan, az már baromi nagy siker lenne. Az inflációval kb. együtt haladó béremelést tippelek. Egyes emberek persze ettől jelentősen eltérő bérnövekedést is elérhetnek, de statisztikailag aligha lesz jelentős az emelkedés.
Ha kiterjesztenénk a kérdést az energiahordozókra + mindenféle rezsi költségre és közszolgáltatásra (víz, csatorna, szemét, közlekedés, vasút), akkor miért ne terjesztenénk ki arra is, hogy "miért lenne jó az EU-nak vagy a mindenkori magyar kormánynak, ha megfizethetetlen lenne a rezsi a lakosság 20-30-40 százalékának?"
Udvozlet mindenkinek, legfokeppen "Gerenda"-nak es "Lama2"-nek!
Harom eszrevetelem azert lenne. Egyreszt homlokegyenest szembenallo allaspontot keviseltek a szamomra ketto darab kulcsfontossagu kerdesben.
(aremelesek, beremelesek)
A masik eszrevetelem a versenyszfera jovedelmeivel kapcsolatban:
Tisztelt Lama2 olvtars !
Az altalad irt velemeny, mely szerint:
A versenyszféra jövedelmei pedig nőni fognak, a gazdaság pedig nem fog stagnálni Magyarországon, ugyanis olyan mértékben vagyunk elmaradva az EU átlagtól, hogy a kiegyenlítődési folyamat nálunk mindenképpen gazdasági növekedésben is megnyilvánul.
szamomra megint elegge megalapozatlan.
Sot, itt Gerendaval kell egyetertsek.
Sajnos en sem ertem a gazdasagi novekedes, es a versenyszferaban torteno beremeles kozti parhuzamot.
(a versenyszferabol szarmazo jovedelem az ugye nem csak berjovedelmet, hanem un. "vallalkozoi" jovedelmet is tartalmazza, abbol pedig nekem pontosan 0 Ft szarmazik.)
A gazdasagi novekedes pedig nem hozza maga utan automatikusan a versenyszferaban torteno beremelest. Ezt a ketsegemet Gerenda olvtars is megerositette:
A tulajdonosokon talán ki fog törni a bérfizetési láz? Ugyan már. A tulajdonosok nem fogják a saját zsebüket kifosztani, és már évek óta panaszkodnak a "magas" bérköltségek miatt.
Ezek talalo megallapitasok a jelen helyzet alapjan.
Tisztelt Gerenda olvtars!
A harmadik eszrevetelem az aremelesekkel kapcsolatban jelentkezik.
A gazaremelest, csak mint peldat hoztam fel, ide sorolhato, az osszes, un. energiaaremelesi kerdes (villany, futes - mondjuk ezen nem tudom, mit lehetne meg emeleni -, telefon - mondjuk ezen sem tudom mit lehetne meg emelni -, vagyis az un. rezsikoltsegek, tehat nem csak a gaz). Sot en ebbe a kategoriaba sorolom (mivel az en szempontombol ide tartozik) az un. adoemelest. Ezek kozul engem kozvetlenul csak az AFA kerdeskore erdekel, miszerint varhato-e ez ugyben emeles, illetve mely termekek, szolgaltatasok kulcsa kerul atsorolasra 12%-osrol, 25%-osra ?
A te velemenyed a kovetkezokeppen jelentkezik:
Valamennyire emelkedni fog a gáz ára, de biztos lehetsz abban, hogy valójában ez egy harmad-negyedrangú kérdés.
Az en meglatasom az, hogy onmagaban a Gazaremeles valoban harmad-negyedrangu, de ha kiegeszited az un. "rezsikoltsegek" emelesere, ahogyan azt eredetileg kerdeztem:
Azonban szamomra tovabbra is nyilt kerdes a "rezsikoltseg", energiakoltseg vegfelhasznalati aranak kerdese az EU csatlakozas utan .
, akkor mar korantsem harmad-negyedrangu a kerdes. A rezsikoltseg nem csak a gazbol, hanem villanybol, futesbol, stb. is all. Ez mar most is eleg jelentos tetel a haztartasi koltsegekben (es szerintem nem csak nalam).
Itt figyelemre meltonak tartom Lama2 olvtars megallapitasat:
Így, bár költség alapű lesz az energia ár, ami piacgazdasági viszonyok között szükségszerű, - akár csatlakozunk az EU-ho, akár nem
Ezzel majdnem egyetertek. Az en tudomasom szerint a jelenlegi arakat az allam a hatosagilag maximalt ar megletevel tartja az EU-arakhoz kepest alacsonyabban.
Azonban nem mindegy, hogy hany lepcsoben, es mikor lesz koltseg alapu az un. energia ar ?
Legalabbis szamomra nem mindegy.
Es mint korabban emlitettem az un. "orszag erdeke" szamomra ertelmezhetetlen/ertelmetlen fogalom, egyfajta krealt szo.
Csakis a sajat magam jol felfogott erdeke az ami szamit, es ennek tudataban fogok szavazni a nepszavazason. Ezert probalok ehhez kello tajekozottsagot szerezni.
Lama2:
A linket nagyon koszonom, tanulmanyozni fogom.
"Két süket beszélget" esete fordult elő. Az eredeti felvetés a bérekről szólt, nem a versenyszféra jövedelmeiről. A bérek miért is emelkednének jelentősen? A tulajdonosokon talán ki fog törni a bérfizetési láz? Ugyan már. Más - nem stagnálásról volt szó az eredeti válaszban, hanem arról, hogy a bérek jelentős emelkedése aligha várható egy nagy fellendülésig. Kis "fellendülésecske" lehet, ha nagyon optimista vagyok, ex has kb. 15 év, mire elérjük az EU átlag felét, esetleg kétharmadát. (Még mindig a bérek oldaláról nézve, figyelembe véve a négyévenkénti költségvetési elszállást.)
Az EU-s pénzekből a legtöbben egy vasat sem fognak látni, csak kifizetik adóban azt a pénzt, amit a kormány megpályázható önrészként tervez kiosztani a szerencséseknek.
Mondhatjuk, hogy itt az ideje elkezdeni pályázni az ingyen zsozsóra. Mekkora botrányok lesznek, jujujujj...
A gáz ár emeléséről szóló hírekről (a hírekről magukról) beszéltem. Azoknak az égvilágon semmi más funkciójuk nincs, mint hogy jól agyagba döngöljék egymást a felek. Valamennyire emelkedni fog a gáz ára, de biztos lehetsz abban, hogy valójában ez egy harmad-negyedrangú kérdés. A gázról szóló hisztériakampány "jól" hangzik, jól lehet vele izgatni a népet, de más értelme nincs.
Hja, majd egyetlen termék ára fog eldönteni mindent, persze...
Már ennél jobb eredmény is van - a Citigroup által készíttetett közvéleménykutatás szerint az igen 44, a nem 22 százalékon áll.
Mindenesetre ennél még mindig lehetne jobb, hiszen lehutóbb is nagy különbség volt igen és nem között a kutatásokban.
Bár még van egy hét hátra, és szerintem most mindent bedobnak a támogatók, amit csak lehet.
viszont iztos vagyok abban, hogy az ország lakosságának 90%-a jobban jár a csatlakozással.
Az alapjan, amit irtal ezt teljesseggel megalapozatlannak tartom.
Peldaul az atlagos magyar munkavallalo, akinek nincs eselye ausztriaban, nagy-britanniaban, nemetorszagban, franciaorszagban, stb. munkat vallalni - pl. az un. 7 eves munkaerobearamlasi korlatozas, vagy csaladi kotelezettsegek miatt - szerinted mennyiben jar jobban itt magyarorszagon ? Az o eselyei mennyiben javulnak a csatlakozas utan ?
Egy tisztelt olvtars - nickje sajnos nem jut eszembe - irta nemreg, hogy a versenyszferaban a gazdasag stagnalasa miatt jelentosebb beremeles nem varhato.
Azonban szamomra tovabbra is nyilt kerdes a "rezsikoltseg", energiakoltseg vegfelhasznalati aranak kerdese az EU csatlakozas utan .
Mi errol a velemenyed, illetve megismetlem a kerdesemet:
Hol talalhato a NETen korrekt, partsemleges tajekoztatas magyar nyelven ?
Úgy néz ki, hogy az írek igent mondanak Nizzára szombaton!
"A felmérések szerint az írek most jól voksolnak
2002. október 13.
Vasárnap nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatási adatok szerint az ír választók a jövő hét végén esedékes népszavazásukon jóváhagyják a nizzai szerződést, ami feltétele az Európai Unió kibővítésének. Az IMS közvélemény-kutató intézet a Sunday Independent című ír újságban közölt felmérési adatok szerint megállapította, hogy várhatólag a választópolgárok 41 százaléka szavaz igennel a szerződésre, 27 százalékuk pedig nemmel.
Mint kitűnt, a megkérdezettek 24 százaléka meg nem döntötte el, hogy mire adja voksát (tehát e körből is jó arányban várhatók még igen szavazatok), 8 százalékuk pedig nem megy el szavazni.
Az idézett újság a közölt adatokból arra következtet, hogy az ír szavazók 3:2 arányban megszavazzák a nizzai szerződést, amelyet tavaly elutasítottak hasonló népszavazáson. A most vasárnap ismertetett felmérésben 1101 felnőttet kérdeztek meg csütörtökön.
Írország megdöbbentette Európát, amikor szavazói tavaly júliusban 54:46 arányban elvetették a nizzai szerződést, mégpedig olyan referendum során, amelyen a részvétel mindössze 34 százalékos volt. A kormány akkor az alacsony részvételre hivatkozva elhatározta, hogy még egyszer a szavazók elé viszi a kérdést, mégpedig az idei esztendő vége előtt, amikor a szerződés lejár, hacsak mind a 15 jelenlegi EU-tagállam nem ratifikálja. Az EU tagállamai közül Írország az egyedüli, amelyben a nizzai szerződés ratifikálásához referendumra van szükség.
Mint az euro.hu többször is hírt adott róla, az ország felrázására indított kampány közvetlen költsége 1,68 millió euró (420 millió forint), volt, s az ír kormány számos "hangulatjavító intézkedésről" döntött az elmúlt hetekben. Csak a földművelőknek 500 millió eurós (125 milliárd forint) segélyt osztott ki rövid néhány hét alatt, más kifizetéseket a későbbi esedékesség ellenére előrehozott.
A "nem-kampánynak" csupán 170 ezer euró (42,5 millió forint) állt rendelkezésére, tehát a szerződés elfogadását támogató kampányra fordítható "hivatalos" összegnek éppen egytizede. Becslések szerint további ötmillió eurót (1,25 milliárd forint) költenek el olyan szervezetek, amelyek deklaráltan egyik tábornak sem kampányolnak.
Természetesen Európa politikai elitje is mindent megtett annak érdekében, hogy kedvező irányba befolyásolja az ír választók véleményét. Elsősorban az írországi ellenzők legfőbb érvét igyekeztek hatástalanítani, azt, hogy a szerződés jóváhagyása megkérdőjelezhetné Írország hagyományos katonai semlegességét azáltal, hogy Dublint kényszerítenék a páneurópai katonai erőben való részvételre. Írország ezért a nyáron külön biztosítékot kapott az Európai Uniótól arra, hogy a szerződésben ugyancsak megfogalmazott uniós védelmi és biztonságpolitika nem veszélyezteti az ország hagyományos semlegességét. Természetesen az a deklarált EU-kötelezettség-vállalás fő szerepet kapott az ír kormány kampányában. Emellett iygekeztek bevonni a közvélemény számára példaképnek tekintet vagy egyszerűen csak jól ismert, népszerű embereket a kampányba. Ennek köszönhetően az ír rockegyüttes, a U2 énekese, Bono is arra szólította fel honfitársait, hogy ne gördítsenek akadályt az Európai Unió bővítése elé, és szavazzák meg a Nizzai Szerződést.
Természetesen európai pártok és politikusok sora tett nyilatkozatot vagy vett részt személyesen írországi kampányrendezvényeken, s a csatlakozásra váró országok is kötelességüknek érezték, hogy tegyenek valamit saját érdekükben.
Leszek Miller lengyel miniszterelnök levelet intézett az írországi szociáldemokrata vezetőkhöz, kérve támogatásukat a nizzai szerződés ügyében rendezendő népszavazás pozitív kimeneteléhez. Miller a levél elküldését bejelentve örömének adott hangot, hogy Lengyelországban sok társadalmi szervezet, egyesület és magánember fordul hasonló kéréssel "írországi barátainkhoz".
Balázs Péter, a Magyar Külügyminisztérium integrációs államtitkára egy hete Dublin utcáin kampányolt - együtt az ellenzéki ír Munkáspárt vezérével - a nizzai szerződés mellett, illetve az unió bővítésével összefüggő tévhitek ellen.
euro.hu (forrás: Korridor, Magyar Nemzet Online, Politikafórum.hu, euro.hu)"
Magyarországon a lakosok többsége támogatja ugyan az európai uniós csatlakozást, de nem elég tájékozottak, a közösséggel kapcsolataik ellentmondásosak, kevésbé a tényeken, mint inkább az elvárásokon alapulnak, derült ki az MendH Communications által végzett felmérésből.
Ez elmúlt két hónapban, Budapesten, Békéscsabán, Debrecenben, Miskolcon, Sopronban és Szegeden végezték azt a kutatást, amelyben arra kerestek választ, hogy milyen konkrét ismeretekkel rendelkezik a magyar lakosság a csatlakozásról.
A felmérésből kiderült, hogy a megkérdezettek háromnegyede támogatja a csatlakozást, de a mindössze válaszadók 25,9 százaléka tudta megmondani, hogy jelenleg hány tagja van az EU-nak. A válaszadók kétharmada szerint Magyarország belépése a közösségbe pozitív hatással lesz az ország életére. Ugyanakkor úgy ítélik, hogy bár országos szinten nem következik be jelentős változás az életszínvonalban, az egyének szintjén javulás várható, a jövedelmek vásárlóértékénél a válaszadók 60 százaléka hosszú távú növekedésre számít.
A felmérés alapján elmondható, hogy az iskolázott, művelt, olvasott, valamint a 20 év körüli fiatalok támogatják a csatlakozást.
A válaszadók közel fele nem vár jelentős változást a gazdaság fejlődésében, és csak egyharmaduk látja úgy, hogy javulni fog a gazdaság teljesítőképessége. Legtöbben az ingatlanok, az élelmiszerek a gyógyszerek és az energiaárak drágulására számítanak, és a megkérdezettek fele úgy látja, hogy a csatlakozással együtt járó piacnyitás nem fogja segíteni a magyar kis- és középvállalatokat.
A válaszadók közel fele nem tervezi, hogy külföldön vállalna munkát, ugyanakkor több mint 60 százalékuk gondolja úgy, hogy szakmai tudása megfelel az EU-s igényeknek.
Matkó István a kutatás vezetője szerint összefüggésbe hozható a nyelvtudással rendelkezők és a külföldi munkára vállalkozók száma: megközelítően annyian vállalnának külföldön munkát (17 százalék), ahányan beszélnek valamilyen európai nyelvet (20 százalék).
Matkó István elmondta: a felmérésről kiderült, hogy a politikai üzenetek az EU-s csatlakozásról nem nagyon jutottak el az emberekhez, 75 százalékuk azt állítja, hogy a mindenkori kormányok elhanyagolták a csatlakozás következményeiről szóló tájékoztatást. A válaszadók többsége az elektronikus és az írott médiából tájékozódik ez ügyben, de ezeket a forrásokat nem tartja elég megbízhatónak. Inkább bíznak az internetben, közvetlen környezetük, illetve saját, külföldön szerzett tapasztalatuknak.
Örülök, hogy írtál.
Ebben a számodra (és még sok más ember számára) fontos dologban tényleg igazad van. Csakhogy az EU nem csak ebből az egy előnyből áll, és természetesen nem hiányoznak belőle a számunkra nagy hátrányok.
Én csak azt hiányolom a dologból, hogy sem az MSZP-SZDSZ sem a Fidesz (a többinek pedig nem sok hangja van sajnos) nem akarja objektíven felvilágosítani az embereket az EU-s csatlakozásunkkal kapcsolatban. Pedig aki az országunkat szolgálja, attól joggal elvárhatnánk.
Mert (a Szanyi által beharangozott félmillió ma mezőgazdaságból élő emberke "átképeztetésén" (= elbocsátás, földönfutóvá tétel (mezőgazdasági "struktórális átalakítás" miatt)) kívül (forrás: MSZP, MIÉP)) nem sok konkrétumot leht hallani a dologgal kapcsolatban, egyik oldalról sem. Csak azt hogy ez a menyország, milyen jó lesz, ilyesmi.
Engem ezek a dolgok zavarnak ezzel kapcsolatban.
Mert hidd el, én nem szomorkodnék, ha neked jobban menne az üzlet, viszont azt nem szeretném ha ez más kárára (esetleg félmillió ember) menne.
Nem szabad ilyen egyszerűen gondolkodni szerintem, nem szabad csak a saját önös érdekeidet nézni, mert akkor ennyi erővel te a csatlakozásra szavaznál mondjuk, ha az EU-tól kapnál 100millió Ft-t amellett, hogy mondjuk ezzel félmillió embert földönfutóvá "teszel".
Remélem nem írtam nagyon zavarosan, nincs kedvem most visszaolvasni.
Szia
U.I.: És azt is érdemes láttatni, hogy bizony sok ország nem ugrál örömében akik már csatlakoztak, és bizony jópáran vannak olyanok is akik nem akarnak csatlakozni. Ezeknek az okait is ismernünk kellene ahhoz, hogy egy megfontolt döntést hozhassunk EU-csatlakozás ügyben.
Összegezve: Objektíven tájékozódni és végiggondolni!
Érdekes, hogy még nem is csatlakoztunk az EU-hoz, még az időpont sincs meg, sőt még azt sem döntötte el az ország hogy csatlakozunk-e egyáltalán, még az EU sem mondta meg konkrétan hogy OK, ám Medgyessy elvtárs máris kék lobogók előtt beszél. Mint a régi szép időkben, csak most a vörös kékre változott. Csak ennyit tud; idegen érdekeket szolgálni.
2002. október 13., 16:57
A Jobbik Magyarországért Mozgalom közleménye
Az Országos Sajtószolgálat a következő közlemény kiadására kapott felkérést:
Az uniós népszavazás időpontjáról kirobbant vitát a Jobbik Magyarországért Mozgalom a kormány és az ellenzék pótcselekvésének, a közvéleménynek odavetett újabb uniós gumicsontnak tartja.
A magyar politikai elit évek óta képtelen érdemi vitát folytatni a csatlakozásról. Nem ismerjük a pártok véleményét az unió hosszú távú jövőjéről, a szükséges szervezeti és pénzügyi reformokról. Ezek a kérdések minden tag és tagjelölt országban a társadalmi érdeklődés középpontjában állnak.
Parlamenti pártjaink minden stratégiai jelentőségű kérdésben hallgatnak, kizárólag a csatlakozás várható anyagi előnyeit hangsúlyozzák. Eközben elmarad a társadalmi vita az ország másodrendű tagságáról pl. a pénzügyi unió tekintetében.
Szemérmesen hallgatunk arról, hogy teljes jogú uniós állampolgárok leszünk-e akár a munkavállalás, akár a lakóhelyváltozás napi gyakorlatában. A választások idején még fontosnak tartott földkérdés is kikerült a napi politikai viták témái közül.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom az országot felkészültnek tartja az uniós tagságra, a magyar politikai elit azonban szemlátomást alkalmatlan rá. Jobbik Magyarországért Mozgalom
Ha az EU-csatlakozas utan emelik a gaz- es egyeb energiaarakat, akkor az nem csupan belpolitikai kerdes, hanem ez esetben az EU csatlakozassal is szorosan osszefugg, ugyhogy nekem az a meglatasom, hogy igenis "ide kell keverni".
Amennyiben a csatlakozast gaz- es egyeb energiaaramelesek kovetik, akkor az "Hazank EU-csatlakozasaval szorosan osszefugg.
Varhatoan mely termek-szolgaltatasok ara fog emelkedni, illetve nagyjabol milyen mertekben, illetve melyek ara fog csokkenni ?
Sajnos nem talalok sehol olyan EU-csatlakozassal kapcsolatos hiteles tartalmat, ami segitene nekem, hogy tisztan lathassak ebben a kerdeskorben.
Szamomra ugyanis ez a legfontosabb - mert ugye a zsebemre megy -, ezert egy NEM emelkednek a gaz- es egyeb energiaarak az "EU-konformitas" miatt a csatlakozas utan kezdetu szoveg egy politikailag semleges EU-szakertoi honlapon peldaul rendkivuli modon megnyutatna.
Sajnos ram teljesen igaz ez a megallapitas: (Forras: leg)
A felmérésből kitűnik: a válaszadók többsége nem rendelkezik elég információval az EU-t érintő kérdésekben a saját életét, munkáját érintő lehetőségekről, és nem tájékozott a velünk együtt csatlakozni kívánó országok gazdasági, politikai életéről, az országaink közötti versenyhelyzetről sem.
Ezert elore is koszonom a felvilagositasotokat.
A televizio nevu zajlada ugye semmit sem er, az aktualis szakerto a politikai hozzaallastol fuggoen frocsogi a tobbertelmu "Eu szakertoi megallapitasokat", ugyhogy az alapjan azt tudtam magamban leszogezni, mindegyik az EU-csatlakozas szuksegesseget hangsulyozza, de hogy a csatlakozas utan konkretan milyen valtozasokra is szamithat a lakossag, azt 10, husz, otven "szakerto" 40-50-80 felekeppen a felreerthetoseg keretein belul fogalmazta meg, ezert kisse tanacstalan vagyok.
2002. október 11., 15:07
Keveset tudunk az unióról: felmérés a lakossági tájékozottságról
A magyarok többsége támogatja az európai uniós csatlakozást, ugyanakkor a közösséggel kapcsolatos ismereteik ellentmondásosak.
Tudásuk kevésbé a tényeken, mint inkább az elvárásokon alapul - derül ki abból a reprezentatív felmérésből, amely a lakosság EU-csatlakozásra való felkészültségét vizsgálta.
Matkó István, a Békéscsabán, Budapesten, Debrecenben, Miskolcon, Sopronban és Szegeden kutatást végző M&H Communications vezetője a felmérés eredményeit ismertető sajtótájékoztatón elmondta: összesen 1016 válasz értékelésén alapulnak következtetéseik, amelyeket kérdőíves, valamint utcai megkérdezés, illetve mélyinterjúk kiértékelésével készítettek el.
A kutatással azt akarták feltárni, hogy a lakosság milyen ismeretekkel rendelkezik Magyarország európai uniós csatlakozásának következményeiről, várható pozitív és negatív hatásairól az egyének, a családok és a vállalkozások életében.
Hangsúlyozta: a felmérés alapján elmondható, hogy a politikusok üzenete az EU-s tagság előnyeiről kevésbé jutott el eddig a lakossághoz, akiknek 75 százaléka állítja, hogy mind a mostani, mind az előző kormányok elhanyagolták a csatlakozás várható következményeiről szóló őszinte tájékoztatást.
Elmondta: a válaszadók közül legtöbben a televízióból veszik információikat az unióról. Ugyanakkor nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az internet és személyes környezetük közléseinek, valamint közvetlen, külföldön szerzett tapasztalataiknak.
- A széles körű tájékoztatás haladéktalan megkezdésére lenne szükség, hogy az emberek ellentmondásos elképzeléseiket tisztázhassák - tette hozzá.
A felmérésből kiderül: a megkérdezettek háromnegyede szavazna jelenleg igennel a csatlakozásra, és kétharmaduk biztos benne, hogy az mindent egybevetve pozitív hatással lesz az ország életére.
A bizakodók körében több az olvasott, iskolázott egyén, mint a pesszimistán gondolkodók között, valamint a 20 év körüliek támogatják a legtöbben és leghatározottabban a csatlakozás gondolatát.
Az összes válaszadó közel fele szerint a csatlakozás után nem fog bekövetkezni jelentős változás az általános életszínvonalban, a gazdaság fejlődésében, és csak egyharmaduk látja úgy, hogy javulni fog a gazdaság teljesítőképessége. Legtöbben az ingatlanok, az élelmiszerek a gyógyszerek és az energiaárak drágulására számítanak, és a válaszadók fele úgy látja, hogy a csatlakozással együtt járó piacnyitás nem fogja segíteni a magyar vállalatokat.
Ugyanakkor a megkérdezettek másként ítélik meg az ország és saját, illetve környezetük életszínvonalának változását. Több, mint 40 százalékuk gondolja úgy, hogy az EU-s tagsággal életkörülményei javulni fognak, a jövedelmek vásárlóértékénél a válaszadók 60 százaléka hosszú távú növekedésre számít.
A megkérdezettek közel fele nem tervezi, hogy külföldön vállalna munkát, ugyanakkor több mint 60 százalékuk gondolja úgy, hogy szakmai tudása megfelel az EU-s igényeknek. A nyugati határszélnél fekvő Sopronban - feltehetően az ausztriai munkatapasztalat miatt - az átlagot meghaladó volt azok aránya, akik egyáltalán nem kívánnak külföldön dolgozni.
A külföldi munkára vállalkozók és a nyelvtudással rendelkezők száma között összefüggés fedezhető fel: a megkérdezettek 20 százaléka tudja jól megértetni magát valamilyen európai nyelven, és 17 százalékuk vállalna külföldön munkát.
A felmérésből kitűnik: a válaszadók többsége nem rendelkezik elég információval az EU-t érintő kérdésekben a saját életét, munkáját érintő lehetőségekről, és nem tájékozott a velünk együtt csatlakozni kívánó országok gazdasági, politikai életéről, az országaink közötti versenyhelyzetről sem.
A válaszadók mindössze 25, 9 százaléka tudta megmondani, jelenleg hány tagja van az Európai Uniónak.
Magyar Fórum (www.miep.hu): Európai uniós csatlakozás: így nem!
Állásfoglalás Ismét sok a felesleges beszéd a csatlakozás kérdésében. Feltételek és ellenfeltételek hangzanak el, kijelentések és visszavonások, szakítások és összezárkózások, a lényegről azonban nem esik szó.
Nem mondják ki, és nem mondják meg a népnek, hogy a földünk elvesztése árán csatlakozunk, akár öt, akár tíz, akár tizenöt év múlva veszítjük el a földünket, halálos csapás nemzetünkre. Mert már másunk sincs, csak ez: a magyar föld. Az a nemzet, amelynek nincs saját földje: kiszolgálgatott, halott, gyarmati nép. Lásd palesztinok.
Nem mondják meg, hogy mennyibe kerül a csatlakozás. Pedig a tárgyalók tudják: összegszerűen is tudják. Mennyit kell befizetnünk, s milyen tételekben, és mennyit kapunk meg mindenképp, és milyen tételekben. A jelenlegi állás szerint ebből az jön ki, hogy kevesebbet kapunk, mint amenynyit befizetünk. Miért nem mondják meg?
Az áfa 40 százalékát minden évben be kell fizetnünk a közösbe. Ezért most a gyógyszerekre is 5 százalékos áfát készülnek kivetni.
A fuvarozás 12,5 százalékos áfáját 25 százalékosra akarják emelni. Miért?
Az EU nagy támogatásokat ad út- és vasútfejlesztésekre, hogy rajtunk keresztül gördülékenyen szállíthasson, de ezekhez, akár tetszik, akár nem, nekünk is hozzá kell járulnunk, akkor is, ha éppen nincs benne az éves költségvetésben az illető út- vagy vasútépítés. Erre hitelt kell felvennünk. Hol?
Az egész csatlakozás haszonélvezői a nemzetközi bankok, amelyek a csatlakozás miatt megszorult államot hitellel látják el. Eladósodásunk fokozódik. Miért nem mondják meg?
Elvész függetlenségünk. Olyan törvényeket, szabályokat kell betartanunk, amelyek nem jobbak a mi jelenlegi rossz törvényeinknél, de nekünk mégis ezekhez kell igazodnunk, mert ezeket nem itt hozták, nem itt rendelték el. Ezeket a szabályokat mi nem tudjuk betartani, csak nagy áldozatok árán, sok ember, sok vállalkozás tönkremenése árán. Miért nem mondják meg?
Törvényhozásunk egy része merő formalitás lesz, a brüsszeli törvényekhez kell igazodnunk, és ez nemzeti arculatunk végső, teljes elvesztéséhez fog elvezetni. Miért nem mondják meg?
Nemzetünk fogyatkozik, de kormányunknak semmit nem lehet tennie ennek megállítása érdekében, mert ez a fogyatkozás előnyös a népfölöslegeket elhelyezni kényszerülő globalizmusnak. Számára közömbös, hogy hazánkat magyarok lakják-e vagy mások, az a fontos, hogy fogyasszanak. Csatlakozásunk sietteti a nemzethalált. Miért nem mondják meg?
Ha Romániát nem veszik fel velünk egyidejűleg, márpedig erre még szándék sincs, akkor Magyarország és Erdély közé, magyar és magyar közé schengeni határsorompó csapódik. Miért nem mondják meg?
Azért, mert ha mindezt tudná a magyar nép, nem szavazná meg a csatlakozást, és ez az ő bukásukat jelentené. Hatalmukat annak köszönhetik, hogy készségesen kiszolgálják a brüsszeli, feltétel nélkül való csatlakoztatók igényeit. Ezért tartják, ezért fizettetik meg velünk a tárgyalókat. Mennyibe kerülnek nekünk maguk a tárgyalások? Miért nem mondják meg?
A magyarságnak saját útra kell térnie. A saját út, a harmadik út, szerény, de fenntartható növekedéssel jár. Csak annyit fogyasztunk el, amennyit magunk megtermelünk, s nem veszünk fel hitelt, mert a pénznek ára van, mégpedig magas. Megköveteljük mindenkitől az adófizetést, a külföldi nagyvállalattól is. Az állam beleszól a gazdaságba, és a magyart támogatja.
Bevándorlási politikánkba pedig nem szólhat bele senki.
Magyarokat fogadunk be. Megmaradunk, mert meg akarunk maradni.
A MIÉP Elnöksége
Magyar Fórum (www.miep.hu): EU-s csatlakozásunk veszélyei, ellentmondásai Az EU-ba való belépés veszélyeire a nemzet jövőjéért aggódó szakemberek már elég régen próbálják ráirányítani a figyelmet. Azonban ezeket a gondolatokat a Fidesz, amíg kormányon volt, többnyire elhárította magától. Amióta azonban ellenzékbe szorult, mintha felfedezte volna őket. Még pontosabban, nem is annyira a Fidesz, mint inkább a volt miniszterelnök, Orbán Viktor, aki előadásaiban egyre határozottabban mutat rá azokra a csatlakozásunkkal kapcsolatos várható veszélyekre, amelyeket korábban például a MIÉP is számtalanszor felvetett. Ez természetesen nem baj, sőt örvendetes. Igaz, hatékonyabb lett volna korábban, még kormányzati pozícióból figyelmeztetni a nemzetet arra, hogy a csatlakozásnak ára van, és hogyha a csatlakozást nem előzik meg a nemzeti érdeket keményen és következetesen képviselő tárgyalások, akkor a lakosság többsége nem haszonélvezője, hanem áldozata lesz a csatlakozásnak. Természetesen lesznek olyanok is, akik számára a csatlakozás kimagasló anyagi előnyöket hoz, és közöttük nem kevés a fideszes politikus. Ugyanis a csatlakozás után nagyon sok „európai bürokrata” állást kell majd betölteni magyar emberekkel, amely pozíciókról nagy valószínűséggel már megindult az alkudozás. Csakhogy az EU-hoz nem a politikusok, a pártok, a kormány, sőt még nem is a parlament csatlakozik, hanem mi, magyar emberek, mindannyian. Mi pedig nem Brüsszelben, hanem saját hazánkban szeretnénk boldogulni az EU-s csatlakozás után is. Fennáll azonban annak veszélye, hogy a csatlakozás után éppen a többség – a magyar kis- és közepes vállalkozások, a földből élők, a nyugdíjasok, a szolgáltatások területén dolgozók és a munkavállalók nagy hányada – fog rosszul járni. Ezt a veszélyt a jelenlegi kormány megpróbálja kisebbíteni. Célja ugyanis a mielőbbi és bármilyen áron való csatlakozás.
A helyzet fonákságát mutatja, hogy miközben Orbán Viktor a parlamenten kívül ébresztgeti a polgári körök öntudatát, a parlamentben ülő fideszesek mintha már beletörődtek volna a helyzet megváltoztathatatlanságába. Talán, többek között azért, mert akkor, amikor még kormányon voltak, ők is belementek néhány előnytelen megállapodásba. A helyzet tehát elég zavaros: ezért a csatlakozás, amelyet egyes politikusok „Szent István óta a legnagyobb lehetőségünknek” látnak, egyben a legnagyobb történelmi felelőtlenség is lehet, ha az a többség számára a kiszolgáltatottság növekedését, a cselédsorba süllyedést hozza. Mit is írt az egyik jó nevű amerikai kutató a kelet-közép-európai országok csatlakozásáról? Azt, hogyha ez felkészületlenül éri őket, ha a gazdaságuk a csatlakozás előtt nem izmosodik meg, ha az emberek tudása, életszínvonala és életminősége nem lesz versenyképes az EU-ban már benn lévő emberékével, akkor az a valószínű helyzet alakul majd ki, hogy – idézem – „az Európai Unió hófehér palotájának lépcsőit magyarok, csehek és lengyelek fogják mosni”. Foglaljuk ezért össze még egyszer, figyelemfelhívóként, de egyben cselekvésre is ösztönzőként a legnagyobb veszélyeket és ellentmondásokat. Kezdjük rögtön azzal, amiről a legkevesebbet lehet hallani, ez a közöttünk és az EU között várható pénzügyi kapcsolatok egyenlegének kérdése. A lakosság többsége nem igazán érti, hogy mit is jelent az, hogy „nettó befizetők”-ké válhatunk. Ez röviden azt jelenti, hogy többet fizetünk be a közös kasszába a magyar költségvetésből, mint amennyit onnan kapunk. Ez eleve értékkiszívást jelentene a magyar gazdaságból. Mitől is függ a befizetés nagysága? A bruttó hazai termék, a GDP nagyságától. Igen ám, de nálunk a GDP jelentős részét a külföldi cégek teljesítménye adja. Eleme például az általuk megtermelt profit, amelyet korlátozás nélkül kivihetnek az országból. Vagyis: EU-s tagsági díjunkat egy olyan mutató alapján fogják megállapítani, amelynek egyik fő összetevőjéhez a magyar lakosságnak semmi köze, és amelyből semmi haszna nincs. Erre persze azt lehetne mondani, hogy ez igaz minden országra, amelyben külföldi cégek működnek. Csakhogy nincs még egy ország Európában, amelynek gazdasága, úgy, mint a magyar gazdaság, 70–80 százalékban külföldi kézben lenne! Ha pedig nagyon nagy a külföldi tulajdon aránya egy gazdaságban, akkor ott a GDP-mutató nem méri objektíven az adott gazdaság eredményeit, és nem mutatja meg az adott ország és annak lakosai valódi helyzetét. Pedig az EU-s tagsági díjat igazságosan csak ennek alapján lehetne meghatározni. Viszont ha a tagsági díjat a GDP-nk alapján fogják kiszámolni, akkor a külföldiek által élvezett haszonért is fizethetjük majd a tagsági díjat. Ez óriási igazságtalanság, még akkor is, ha nem leszünk „nettó befizetők”, vagyis ha több pénzt kapunk a különböző európai uniós alapokból, mint amennyit tagdíjként befizetünk. Azonban a várható támogatásokkal is problémák vannak. Tételezzük fel, hogy a tagdíjnál több lesz az az összeg, amelyet támogatásként kapunk. Ellensúlyozza-e ez a tagdíjmegállapítás igazságtalanságát? Egyszerűsítve a kérdést, tételezzük fel, hogy 100 forint tagsági díjat fizetünk és 200 forint támogatást kapunk. Jó üzletnek látszik! Csakhogy a 200 forint „címkézett”, feltételekhez kötött támogatás. Először is csak olyan fejlesztésekre használható fel, amelyeket az EU is elfogad, és fontosnak tart. Például valószínűleg szívesen támogat az EU egy olyan gyorsforgalmiút-építési elképzelést, amely megkönnyíti az EU-s cégek számára az ukrán és az orosz piac elérését. Viszont nem biztos, hogy a magyar gazdaság fejlesztése szempontjából ez a legfontosabb beruházás. Például nagyon is valószínű, hogy mondjuk egy magyar kutatóközösség találmányának sikeres, versenyképes és az országnak bevételt hozó termékké vagy szolgáltatássá való fejlesztése sokkal több hasznot hozna az országnak. Viszont ez versenytársat teremtene a már piacon lévő EU-s cégek számára. Nem valószínű ezért, hogy egy ilyen beruházáshoz EU-s támogatásra számíthatnánk. További hátrányai is vannak az EU-s támogatásoknak. Legtöbb esetben ugyanis a támogatás elnyerésének feltétele, hogy a magyar fél járuljon hozzá a költségekhez, továbbá, hogy a munkákba partnerként, esetenként szakértőként EU-s cégeket vagy egyéneket is vonjon be. A „társfinanszírozás” azért rossz, mert az ország, a magyar cégek, az önkormányzatok és az egyének egyaránt tőkeszegények, és gyakran a legjobb ügyre sem tudnak saját pénzt szánni. Akkor pedig támogatás sincs.
Az EU-s partnerekkel való együttműködés pedig azt jelenti, hogy a kapott pénz egy része eleve visszafolyik oda, ahonnan jött. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy az EU-s pénzzel támogatott munkákra általában közbeszerzési eljárás keretében választják ki a kivitelezőket. Ennek az eljárásnak pedig nagyon sok ok miatt, amelyek közül egyik a hazánkra sajnos erősen jellemző korrupció, valószínűleg külföldi – EU-s cég – lesz a nyertese. A cég pedig megtermelt profitját kiviszi az országból. Viszont ez a profit tovább növeli azt a magyar GDP-t, amelynek alapján a fizetendő tagsági díjunkat számítják.
Bizonyítható tehát, hogy a támogatásoknak csak egy kis hányada szolgál egyértelműen magyar érdekeket. A példában szereplő, kapott 200 forint tehát lehet, hogy kevesebbet ér, mint a kifizetendő 100 forint tagsági díj. Ha pedig ez igaz, akkor nem a nettó befizetői státus elkerülése az egyedüli feladat. Sokkal fontosabb lenne azt elérni, hogy az indulásnál ne kelljen egyáltalán tagsági díjat fizetnünk. Vagy ha ez nem megoldható, akkor legalább azt el kellene érni, hogy a tagsági díj megállapításánál az unió csak a gazdaság magyar tulajdonban lévő részének teljesítményét vegye figyelembe. Végül még egy, a kapható támogatást csökkentő lehetőségre kell rámutatnunk. Az úgynevezett kohéziós alapból egy ország lemaradt, kevésbé fejlett régiói számíthatnak támogatásra. A lemaradottságot az egy lakosra jutó GDP nagyságával mérik. A GDP-mutató már említett alkalmatlansága mellett további támogatást csökkentő tényező lehet a régióhatárok megállapításának módja. Jó példa erre Budapest és Pest megye esete, amelyek jelenleg egy régiót alkotnak. Budapest az egy lakosra jutó GDP alapján már túllépte azt az értéket, amely alatt EU-s támogatást lehet kérni. Pest megye viszont még nem. Mivel azonban egy régióba sorolták őket, ezért Budapest látszólagos gazdagsága – hiszen ne feledjük, hogy a magyar lakosság valós helyzetét nem tükrözi sem a GDP, sem pedig az egy főre jutó GDP nagysága – elfedi Pest megye valódi szegénységét. A végeredmény az, hogy bár Pest megye saját mutatói alapján számíthatna támogatásra, Budapesttel egy régióba tartozva semmit sem fog kapni.
Ez a példa is azt támasztja alá, hogy a támogatások nagyon is bizonytalanul és kiszámíthatatlanul járulnak majd hozzá az ország valódi felzárkózásához, és a gazdaság versenyképességének javulásához. Ezt igazolja az a frissen nyilvánosságra hozott elemzés is, amely bebizonyította, hogy az EU-hoz később csatlakozó, korábban gyenge gazdaságú Görögország, Portugália és Spanyolország, tagságuk ellenére a mai napig nem zárkóztak fel, és ezen országok gazdasági versenyképessége sem javult kellő mértékben. Pedig eddig éppen ezek voltak azok az országok, amelyek a legtöbb támogatást kapták. A tanulmány ismeretében ezért egy általánosabb következtetést is levonhatunk: azt, hogy az EU-hoz való csatlakozás automatikusan nem biztosítja sem gazdasági versenyképességünk javulását, sem pedig életszínvonalunk felzárkóztatását. Még akkor sem, ha a kormány ezt szeretné elhitetni velünk. A csatlakozással kapcsolatos további veszélyek és ellentmondások elemzését folytatjuk.
Dr. Csath Magdolna, egyetemi tanár
www.fuggetlenseg.hu (www.mti.hu): Feljelentették az EU-val tárgyalókat Lengyelország harmadik legnagyobb parlamenti pártja, az ellenzéki Önvédelem Agrárpárt feljelentette a varsói bíróságon az európai uniós csatlakozási tárgyalások lengyel résztvevőit arra hivatkozva, hogy ártottak Lengyelország érdekeinek. Érintett a miniszterelnök-helyettes, a mezőgazdasági miniszter, a külügy- és az Európa-ügyi miniszter, akikről állítják: a csatlakozási tárgyalások agrárfejezetének megvitatásában a lengyel érdekeknek kárt okozó álláspontot foglaltak el.
Vannak arra utalo jelek, miszerint ez nem feltetlenul igaz. Prodi a nyaron azt nyilatkozta, hogy az Amszterdami Szerzodes lehetove teszi max. 5 allam csatlakozasat, azaz jogilag nem lehetetlenseg egy kisebb bovites. Masreszt idorol- idore folroppennek hiresztelesek egy bizonyos B-terv letezeserol, ami jogi megoldast nyujtana a bovitesre Nizza nelkul is. Persze ilyen tervek letezeset idorol idore cafoljak az illetekesek.
Az irekkel egyebkent nem az a baj, hogy tulsagosan euro-szkeptikusok lennenek. Termeszetesen - mint barmely mas EU tagallamban - a nepesseg egy reszenek itt is tele van a toke az EU-val, es a nizzai szerzodest egyenesen a nagy allamok - Fr.o., Nemeto. - diktatorikus dontesenek tartjak t.i. a kis allamok karara egyeztek meg a boviteshez szukseges intezmenyi reformokban. A nagyobb baj szerintem, hogy nagyon sokan ki vannak akadva a kormanyra, es bosszubol nemmel fognak szavazni, csak hogy keresztbe tegyenek neki.