Kútnak lenni volna jó, utasitatónak diófának, vagy a fán füttyentő rigónak rigófüttynek volna jó, lenni bár egy hangnak jönni-menni volna jó, akárcsak a harmat
De szerelmünk több volt mint soké, ki nagyobb mint ő meg én, okosabb mint ő meg én s sem az angyalok a felhők felett, sem az ördögök tenger fenekén nem tehetik hogy, szívtől a szív, elváljunk, ő meg én.
Hogyha tél van, hát didergünk S nem is tudjuk, hogy didergünk, Szemünk, fülünk lefagy együtt, Lázas szóval melengetjük, Nem hálunk soha árnyékban, Zsebünkben is csak szándék van
Biztosan tudjátok,de azért leírom,hogy hétvégén Csillagzene!
