bezonyisten és nem is csalódtam, úgyhogy most ide is írom ezt a nevet rögtön - ENZO G. CASTELLARI - hogy mindenki tudja miről van szó: ritka érzék a képek, különösen a lassan mozgó képek iránt és elementáris erő abban, amiben ma olyan sokan probálkoznak lázas verítékben úszva jók lenni, nevezetesen a kép és a zene - általában G. es M. Angelis - tökéletes kettéválasztásában;
és ugye nem árulok el titkot, a talán kulesovi trükköt kihasználva, egy mélyebb egység létrehozásában nagy, nagyonnagy ő; persze ehhez hozzá kell vennünk azt az igazán nagyrabecsülendő hozzáállást is ami, mára szintén hiánycikk, ami mondjuk tökéletesen ellenszenvessé tette, a moziban mégcsak unalmasnak tűnő way of the gun-t
Mondjuk azt nem mondanám, hogy fájt, mer nem fájt... withe nem látta, nem akartam égetni magamat, gondoltam, csak akkor szólok neki, ha jó, szal inkább nem szóltam, withe most különben is kapott egy csomó jó filmet külföldről, High Crime-ot Franco Neroval, hogy csak egyet említsek a... asszem, négyből.
Michael Ende egyszer írt a Semmiről. Talán azzal találkoztál össze. Egy ilyen Semmivel. Ami fáj a szemnek. Még jó, hogy túlélted károsodás nélkül. Vagy érzel magadon vmi változást? withe is látta?
Volt film rajta, szereplőkkel, zenével, mindennel, csak mittomén, olyan furcsa volt, mert hogy mindezek ellenére, tehát a szerplők, a zene meg a többi ellenére sem alakult ki bennem az az érzés, hogy bármit is láttam volna, pláne filmet.
Ez most azt jelenti, hogy nem is volt film igazából a kazettán? Mi volt rajta, ne kímélj.
De csak módjával, persze, ne hogy elpuskázd a nagyszerű gondolataidat itten.
Egy ideje... megnéztem a Vándort is, az meg egy olyan film volt, hihetetlen, megnéztem, de olyan, mintha nem is néztem volna meg semmit se, szal nem is film volt az tulajdonképpen, hanem egy ilyen bűvésztrükk.
Way of the gun? hitvány volt, de James Caan tetszett, a két főszereplő, az a Benicio gyerek meg egy másik bénaság, hát azok rettenetesek voltak, meg Juliette Lewis is, de hát ő mindég, mondjuk eleve utálom a terhes nős filmeket.
Hmmm, van az a Lucia Laura kávézó is, Budán az Alagútnál, ott szokott lenni ilyen rajzfilmklub, meg ott volt a Tokyo Undergroundos cirkusz is, arra gondoltam, ha sikerül összeszednem a bátorságom, megkérdezem, nem lehetne-e, mer van vetítő meg minden, hátha olcsóbb.
Dehogyis, rám se nézett, mondhatni, talán egyszer, hogy ki tudjon kerülni. A haverja vállán aludt. Még jó hogy nem horkolt, pedig volt rá esély, nem is kicsi.
a kóborlásos jelenet tényleg szép, ott ment az a szép háttérzene is
az egyesülés a főhősnőnek is ínyére volt, többször jelezte, hogy ő is több, vagy más szeretne lenni, mint egy gép
Bárdra hallgass nóri, pont erről van szó, Bábjátékos kifejezetten a főhősnő testébe vágyott, de ahhoz fel kellett vele venni a kapcsolatot fizikai úton, mivel hálózaton keresztül nem tudott volna egyesülni vele, ez egyébként világosan kiderül a mangából, a rajzfilm tényleg kicsit ködös, meg néhol következetlen is, de istenem, ha egyszer annnyira szép.
te kornél, tudom, hogy öreg vagy már, de rajzfilmen láttál már olyan gyönyörű jelenetet, mint amikor a csajszi kóborol az esős nagyvárosban a tengernyi tükröződő felület között? vagy amokor a think-tank széttépi a hősnő géptestét? most komolyan.
